Rész

 1     1|       a dolgot?~Gedeon majdnem nyakába borult öcscsének.~- Én mondom,
 2     1|  elmondta, egyszerre hevesen a nyakába borult és megölelte:~- Te,
 3     1|     fiatal ura és parancsolója nyakába s mindkét karjával átölelte.~
 4     1|     távozzék, zokogva borult a nyakába és megcsókolta.~ ~
 5     1|       kitárt karokkal borult a nyakába...~Egyikük se kérdezte:
 6     1| túláradó örömmel borult társai nyakába. Ekkor megszólalt Dsámi
 7     2|        örömkiáltással borult a nyakába:~- Jash Allah! Szelim, Szelim!
 8     2|       örömsikoltással repült a nyakába, de aztán rögtön panaszos
 9     2|    fehér galambként édes atyja nyakába...~- Apuskám, gyémántos
10     3|     midõn azonban a kard hegye nyakába mélyedt, éles sikoltással
11     3|    boldog nevetéssel szökött a nyakába, Edömért pedig forró kézszorítással,
12     3|      és könyezve borult Edömér nyakába, hogy drágáit olyan hõsileg
13     3|   király dombormivû képével és nyakába akasztotta:~- Kegyelmünk
14     3|   örömkiáltással borult egymás nyakába.~- Bálint gazda!~- Gábor
15     3|        arcképével sajátkezüleg nyakába akasztotta.~Másnap reggel