Rész

 1     1| vakmerõséggel az Istent! A szoros út most egy kavargó tenger
 2     1|      által őrzött egyetlen szoros út vezetett.~- Holnap elválunk!
 3     1|            A bérctömeg közepén az út magas sziklaszálak alkotta
 4     1|            népéhez és övéihez.~Az út hosszú és veszélyes és csak
 5     1|      többfelé ágazó, erdõs szoros út torkolatánál letelepedtek.~
 6     1|         érzés vonja õket a messze út felé: egyik az olthatatlan
 7     2|         Az általa igért menekvési út, a város alatt, mértföldekre
 8     2|     ismered minő fárasztó, hosszú út áll előttünk. Az egész országot
 9     2|  kastélyba érünk.~A legegyenesebb út is hosszú volna, nekünk
10     2|         cölöpök voltak leverve az út mindkét oldalán, teleülve
11     2|  neheztelni is látszott.~- Hosszú út áll előttetek, mondá mogorván.
12     2|       üdvrivallgása, mikor már az út kanyargóiból csak az ezüst
13     3|   egyszerre csak megrekedt a mély út elején.~- Istenem, Istenem,
14     3|         álmuk legyen a fáradságos út után«...~És hogy ez az igérete