Rész

 1     1|          mert mi ketten egy test és vér vagyunk, de most hallgass
 2     1|        megkínzott talpából csorog a vér, nem az agyáig lüktetõ fájdalmakat,
 3     1|           párává oszolt, de a piros vér ott maradt, ott bugyogott
 4     1|     salavárit bugyogva öntötte el a vér...~- Úgy-e, kutya, jól tudok
 5     1| szájpadlásához száradt s azt hitte, vér helyett lángoló tûzfolyam
 6     1|    legjobban szenvedsz közöttünk. A vér is eloltja a szomjúságot...
 7     1|      Egyszerre azonban minden csepp vér jéggé dermedt ereikben.
 8     2|           nekem is gyönyörűségem...~Vér és nagyobb gonosztett ugyan
 9     2|             következõ pillanatban a vér megint visszatért szívébe
10     3|            kiülõ szemét elfutotta a vér.~- Így vagyunk! Most már
11     3|          széles sebbõl torkába ömlõ vér fojtogatni kezdé. Keze görcsösen
12     3|        mindent kiegyenlít, a kiömlõ vér mindent megengesztel. Így
13     3|       megállt, mert a tüdejébe ömlõ vér majd megfojtotta, Edömér