Rész

 1     1|       van ültetve. A hölgy arca halvány, szemei vörösre vannak sírva,
 2     1| melyeknek lombjai közül itt-ott halvány fénysugár csillámlott elõ.~-
 3     1|        lágyan simogatta szomorú halvány homlokukat s a visszaemlékezés
 4     1|        Na, most mondja el az én halvány arcú Kairamom, mi vezeti
 5     1|      tiszteltté teszlek!~Edömér halvány lett, mint a fal és elképedve
 6     1|      közelgő hajnalhasadás első halvány csíkocskája keleten, bömbölő
 7     1|       felbuzdulással...~Az öreg halvány mosolylyal ingatta tisztes
 8     2|     fulóként még abba az utolsó halvány reménységbe kapaszkodott:~-
 9     2|         erõsítõ szeszt öntött a halvány ajkak közé és a hideg kezecskéket
10     2|        fõispán arca még most is halvány és megindult volt.~- Nem,
11     3| lehetett a szavát érteni, midõn halvány mosolylyal azt kérdezte
12     3| Mindjárt visszajövök, addig te, halvány arcú ifjú, nézz le a kertbe