Rész

 1     1|          Ez a gondolat zaklatta szüntelen és egyre kínozta agyát,
 2     1|        rém, te árny s vendégünk szüntelen,~ Leples kisértet, mit meglátni
 3     1|  Aggódva fülelt minden zajra és szüntelen csitítólag veregette paripája
 4     1|    tudok róla gondolkozni, mert szüntelen csak az szorongatja szívemet:
 5     1|    fellázadó indulataimat, mert szüntelen esküm és fogadásom lebeg
 6     1| szabadulásra?~- Még nincsen, de szüntelen azon gondolkozom!~- Akkor
 7     1|         gyanút merítsen.~Így is szüntelen sötét oldalpillantásokkal
 8     1|       az ájulás környékezte. De szüntelen csak e gondolattal erõsíté
 9     1|        azzal a fogadással, hogy szüntelen egymásra fognak gondolni...~
10     2|  észrevette, hogy kancsal szeme szüntelen õ rá irányul és setét arcán
11     2|         méne tomporát~ Verdeste szüntelen.«~ Longfellow: »A rabszolga