Rész
1 1| ráförmedt:~- De hát meg vagy te bolondulva, vagy a tegnapi
2 1| mersz velem így beszélni, te hitvány, hitehagyott kutya?~-
3 1| hitehagyott kutya?~- Hát te mi vagy? Százszor rosszabb
4 1| akkor majd elmondom mi vagy te... te... ordított Hiasszár.~
5 1| majd elmondom mi vagy te... te... ordított Hiasszár.~A
6 1| Én nem bánom, - csak te ne bánd meg... Tiéd a felelõsség!...~
7 1| a renegátra.~- Látod, a te hibád miatt, egy nappal
8 1| szabad ittlétemet. Libor te, most siess haza s jelentsd
9 1| forgatott turbánja fölött.~- Hát te, gyaur kutya, a próféta
10 1| fenyegetések egész özöne fogadta.~- Te, hitetlen, áruló kutya!
11 1| halálos ellenségemmel... Te miattad akadtunk össze,
12 1| miattad akadtunk össze, te vezetted ide, hanem jaj
13 1| inkább agyonvertek volna. Te vagy az oka, de megfizetek
14 1| kegyelmes pasa szine elé, te áruló gazember?~Bizony Kányavári
15 1| el akarom veszteni. Ezt te jól tudod, mert a múlt alkalommal
16 1| Abdi pasának szolgálunk!~- Te annak szolgálsz, a ki jobban
17 1| tekintete ezt látszott mondani: »Te szintén! Jól ismerlek én
18 1| léphet fegyveresen ura elébe, te pedig várakozz odakünn,
19 1| Allahtól megáldott férfiú?~- Te mondád! Nézz oda ama dervisre.
20 1| helyezte.~- Abdi pasa és te Chihaja bey, nézzetek merõn
21 1| tudni és látni akartok. Te pedig Zizim fiam, végy elõ
22 1| sem bátorító hangon.~- A te jóvoltodon, kegyelmes uram,
23 1| kegyelmes uram, egyedül a te jóvoltodon! felelt a képmutató.~
24 1| pasa.~- Vitéz Abdurrahmán, te jó müzülmán vagy, de én
25 1| terelõdjék. Ne félj hát te se belekapni a sors kerekébe,
26 1| meg belõle semmi, hanem a te vitéz helytartóságod után,
27 1| attól félek, hogy megcsalsz! Te ravasz róka vagy, a kincs
28 1| És osztakoznak éhesen...~ Te őt, te azt, én ezt veszem...«~
29 1| osztakoznak éhesen...~ Te őt, te azt, én ezt veszem...«~
30 1| lépcsõkre.~- Mi lelt? Még te kérdezed, mi lelt? Miért
31 1| sajnálkozni:~- Szegény Hiasszár te, szívembõl sajnállak. De
32 1| Ti vagytok! Libor, Libor te, eredj, nyiss ajtót. De
33 1| jó egészséggel hozzánk!~- Te vagy az, öreg?~- Mondjad
34 1| hólyagos lámpását.~- Hát te vagy a Hiasszár! No, ne
35 1| mérlegre rakom a szavakat a te kedvedért, szólt dölyfösen.
36 1| gúnyolódott öcscse.~- És te megigérted! Azt mondtad,
37 1| pénzzel? Nem mondtad ezt, te szerencsétlen?~- Azt mondám,
38 1| rikácsolá magánkívül.~- Geda te, ez az ötszáz arany százannyit
39 1| kifundáltad. De igaz, Áron te, hát Hollókövy hová lesz,
40 1| legkecsegtetõbb jövendõnél.~- Te, Áron, úgy-e bár a mi szülõfalunkat
41 1| Én tõlem kérdezed? Hiszen te is ott voltál és velem együtt
42 1| megérkeztem sólyomvári házadba, te már akkorra megvevéd részemre
43 1| mondod el kettõnk történetét? Te és én úgyis tudjuk, másnak
44 1| bátya. Ilyen gondolat csak a te nagy eszedben fogamzhatik
45 1| Azért mondom, légy csak te a cselekvõ kar, én pedig
46 1| iródik tehát minden...~- Geda te, én mégis csak azt mondom,
47 1| vette fel a szót.~- Bátya te, látom, hogy a könyved éppen
48 1| is, Ónody uram iródeákja. Te, Áron, ez az ember akkora
49 1| hát, örülj, vigadj velem te is, bátya! Ez a nap győzelmünk
50 1| gyülevész népét illeti, ne félj te azoktól. Valamennyien a
51 1| Helyes, nagyon helyes! Te pedig, Áron öcsém, vedd
52 1| elõtt:~- Pancza, Panczurka, te csintalan gonosz állat.
53 1| csintalan gonosz állat. Óh, te bölcs és nagytudományú férfi,
54 1| drága nõmön. Csak még a te nagy tudományodba van bizalmam.
55 1| jer, könyörülj rajtam, a te istened és prófétád nevére
56 1| lépteket, erõsité Áron. Libor te, vajjon igazán alszik-e
57 1| a pénzek között.~- Áron te, Áronkám, úgy-e nincsen
58 1| üdvösségem az arany, de te némelykor mégis szenvedhetetlen
59 1| meg a háta mögött:~- Hát te, kutya, kinek az engedelmével
60 1| barnás foltokra. Így tudsz te vigyázni az emberekre?~És
61 1| neki is szemébe vágja: »te magad is ilyen vagy«...~-
62 1| apja ölelõ karjait.~- Óh, te rossz kölyök!... Lám, lám,
63 1| tenni! Miért nem mondtad te ezt meg nekem?!~- Azért
64 1| rosszabbul! Én az apát, te a fiút, bólintgatott ördögi
65 1| megette fiát örömében.~- Óh, te aranyos fiú, milyen gondot
66 1| megállította a lovát.~- Jánoskám, te okos fiú vagy. Igérd meg,
67 1| állhatunk boszút, én az apán, te a fiún. Gedeon bátyád is
68 1| hadnagyát, hátrafordult.~- Te vagy itt, öreg Bálintom,
69 1| vagyunk. Ilonkám, kis lányom, te ne légy magadban. Eredj
70 1| anyóhoz és galambjaidhoz, te pedig Bálint, legelõször
71 1| földönfutók vagyunk a hazában. Ha te meg nem könyörülsz rajtunk,
72 1| ezüst liliomom, hol vagy? Te szoktál mindig az első lenni,
73 1| szoktál mindig az első lenni, te költesz fel reggel a búgásoddal...~
74 1| Kányavári. - János fiam, te szörnyű szorgalmatosan tanultál,
75 1| eszem, most mutasd meg, hogy te is vagy a világon. Aha,
76 1| rekedt hangon az aga.~- Te vagy, a ki az új adót be
77 1| legyen hozzá közöd, hanem, ha te vagy a környék ura, ezennel
78 1| tisztelendõ atyám! Bálint, te maradj a ház körül. A hajdúkat
79 1| galambunknál, Ilonkánál? Ha te mellette vagy, nem fél semmitõl...
80 1| keresgélve, - azután menj te is aludni.~Edömér nagyon
81 1| öreg Bálint.~- Jó Bálintom te, mégis megfontoltam a dolgot.
82 1| nálad lakozom, hiszen a te házad az üldözött hazafiak
83 1| Óh néma rém, te árny s vendégünk szüntelen,~
84 1| tegyetek, mint parancsoltatott! Te Abu-el-Máni a fiút, te pedig
85 1| Te Abu-el-Máni a fiút, te pedig Dubán a kis lánykát...
86 1| görbe pallossal a kezében.~- Te vagy az, Ali? Jerünk hát
87 1| megtörtént, Máni...~- És te ura vagy megszámlálhatlan
88 1| rabszolgakereskedõ.~- Az nem a te gondod! Mi egy szóval se
89 1| megöljék. Neked sem mondom! Te se mondd! De, ha véletlenül
90 1| Akárhogy áll a dolog, az a te bajod. A pasa mielébbi indulást
91 1| parancsol, mert egyik követjét a te hajódon küldi jelentéssel
92 1| õrparancsnokhoz sietett.~- Hasszán te, - mondá az árboc tövében
93 1| idõsnek látszó hugocskám, mint te vagy... Edömér hangja itt
94 1| szerencséje szolgálni a te legalábbvaló szolgádnak?
95 1| remélne vigaszt, erõsítést.~- Te, én ellököm e szörnyeteg
96 1| Apám, édes jó apám, te vagy! Szabadíts meg keserves
97 1| teszek, atyám, melyre a te bosszut és megtorlást nem
98 1| az újakat.~- Gel, gel,31 te gyaur kölyök, vagy korbácsot
99 1| vásároltál nekem! Hanif, te feketetõrû barom, megkorbácsoltatlak!~-
100 1| nyelvét. Mondd meg ezt neki. Te, Hanif, ha én a padisah
101 1| összerugdosta.~- Hitvány méregduda te, minden csomódat apróra
102 1| nyílvesszõit parancsolta elõ.~- Te lész a bibal,36 Szelim, (
103 1| elfehéredett a dühtõl.~- Mit, te nagyobb vagy, nagyobb mersz
104 1| nyakába borult és megölelte:~- Te, te többet, sokkal többet
105 1| borult és megölelte:~- Te, te többet, sokkal többet vesztettél,
106 1| errõl beszéljünk. Beszéld el te is, miként estél e szomorú
107 1| cselszövény áldozata vagyok-e? Te talán majd jobban meg tudod
108 1| szép és nemes arcú mint te, késõbb volt érkezendõ.~
109 1| Ha férfi lehetnék, mint te!~Edömér szomorú, aggodalmas
110 1| Csilla, remegek érted! Te magad hiusítod meg menekülésünket.
111 1| Én meg nem hittem, hogy te ily kislelkû vagy! Ha férfi
112 1| férfi vagy!~- Megtartom, de te meg tanulj meg várni, tûrni.
113 1| gyûlöllek! Hallod, gyûlöllek, te... te, ügyefogyott és nem
114 1| Hallod, gyûlöllek, te... te, ügyefogyott és nem kell
115 1| ügyefogyott és nem kell a te segítséged! kiáltotta haragtól
116 1| kifejezést is adott.~- Szelim te, holnaptól kezdve a kutab38
117 1| gatni... Megkérem, hogy te is velünk jöhess. - Ezekkel
118 1| fölött a szúnyoghálót.~- Te hitvány rabszolga, hogy
119 1| Köszönöm, derék Bendár te! mondá és megtöltve a kis
120 1| fájdalmasan.~- Óh, ne gyötörj te is kérdéseiddel! A baj már
121 1| hozzá rohant:~- Óh, Hanif, te vagy a büntetéssel megbízva?~-
122 1| Én hát, mi bajod vele? Te ártsd magad olyan dologba,
123 1| riadt rá:~- Mit keressz itt, te félszemû eb? Ki engedte
124 1| azt nem engedhetem, hogy te...~- Oh, beszélj, beszélj
125 1| lesz semmi bántódása, ha te a büntetés felét elszenveded
126 1| Inkább meghalok, semhogy te szenvedd el helyettem a
127 1| hogy lássátok egymást és te, Szelim, megihasd a hûsítõt...~
128 1| nagyvezér valószinûleg a te hazádban szándékozik egy
129 1| fõfõ-vendégeket kiszolgálni.~- Te, Szelim, megint új titkokat
130 1| be nem váltotta. Bár csak te is velünk jöhetnél a szent
131 1| vissza kenyérrel!~- És a te vallásod is ilyen? Fatmáé
132 1| csodás dolgokat beszélsz te! Szelim, beszélj, beszélj
133 1| beszélj, beszélj sokat errõl a te vallásodról! kiáltá elragadtatva,
134 1| beszélek, kegyelmes úr. A te füleid megtudják az igazat
135 1| büntessetek e szóért! s te se büntess hatalmas úr! -
136 1| Hord el magadat elõlem te félszemû eb! parancsolá
137 1| olyan akarok lenni, mint te, édes bátyám, olyan jó,
138 1| könnyein át mosolyogva.~- Te is egészen nagy leány lettél,
139 1| jelentsen ez? Mit cselekedtél, te fiú?~Könnyû megdöbbenés
140 1| fohászkodott Hanif. Szelim te - én nem tudom, mit akarhat,
141 1| egyedüli igaz hithez. Öröklöd te is nevemet, dús vagyonomat.
142 1| bárhol van, kiváltom. Ha te fiam lész, õ lányom lesz.
143 1| fiacskám, lassabban! A te uralkodásodnak immár itt
144 1| örökre vége van! Jússzúf te, fejtsd meg neki ezt a tréfát!
145 1| nekem? Gazdám vagy uram vagy te nékem?~- Mindjárt megtudod,
146 1| Csillából?...~- Ibrahim te, szólt rekedten, kérlek,
147 1| meg.~- Süsüsü42, most nem te parancsolsz, nádmézes mogyorócskám!
148 1| Meglesz, meglesz!~Hát te, farkaskölyök, hogy merészelsz
149 1| körülötte lenni.~- Szegény fiú te! suttogá résztvevõn az a
150 1| Magadra gondolj, ne rám! Te neked se lesz okod örülni!
151 1| Edömérnek; mi a bányákba, te pedig a Halál-völgyébe lész
152 1| sem én nem ölöm meg, sem te, hanem a mocsár halálos
153 1| vonásokban tükrözõdik arcán.~Te is meg fogod az elsõ látásra
154 1| Mindjárt éles hideg lesz és te még nem szoktad meg ezt
155 1| izenetet küldök neki rólad. Te pedig, ha hazádba jutsz, -
156 1| atyánk, jóltevőnk, jer velünk te is! Hagyd itt e gyásznak
157 1| nincs többé reményem, hogy te nem vagy mellettem... Ki
158 1| tudnám irni, amit érzek, a te bátor és hős szemeid is
159 1| micsoda csapás az, hogy te nem vagy mellettem. Ha mellettem
160 1| László. Szegény jó Szulejka te!... Nézz ide, Edömér...
161 1| hüvelyébõl.~- Testvérem, te legjobban szenvedsz közöttünk.
162 1| kiáltá meghatottan. Ha te tûrsz, mi is tudunk tûrni!
163 1| késõbb tudta kinyögni:~- Óh, te hû, drága Dsámi! Nemes vérednek
164 1| Dsámi-el-Behram! Fejedelmem fia, te vagy?...~- Muhrák! Apámnak
165 2| veled! Mi megyünk jobbra, te menj balra! kiáltá Edömér
166 2| ti velem jöttök, legalább te velem fogsz jönni! mondá
167 2| az ismeretlent.~- Ember, te ismerted atyámat? Ki vagy?
168 2| keblére.~- Bálint! Bálint! Te élsz! Óh, Istenem!...~Úr
169 2| e jelenetet.~- Csakhogy te élsz, hûséges, öreg Bálintom!
170 2| szögletbe? Jer, öleld meg te is e jó embereket, hiszen
171 2| midõn ezzel szólított meg:~- Te, hûséges öreg Bálint, te,
172 2| Te, hûséges öreg Bálint, te, a szemedbõl olvasom, hogy
173 2| Most jól ide figyelj, uram! Te nem tudod, kicsodák a Kányaváriak?
174 2| ajándékai az égnek a szemek! Te vagy? Valóban te vagy! Csak
175 2| szemek! Te vagy? Valóban te vagy! Csak hogy élsz, egészségben
176 2| egészségben és szabadságban, te szívemnek kedves fiú, te.
177 2| te szívemnek kedves fiú, te. Ismersz-e? Megismered-e
178 2| Hajdani uram, fiával együtt, a te hazádba költözött, én pedig
179 2| unokaöcsém vagy Aleppóból...~- Te jer velünk, jó Bendárom.
180 2| megyek, szívemnek kedves fiú te! Óh, Allah, mily öröm, mily
181 2| szenvedned!~- Soh’se bánd te azt, Szelim. Az aleppói
182 2| Mondjad, jó Bendárom!~- Igaz, te nem tudhatsz róla! Allah
183 2| Tehát velünk akarsz jönni te is? kérdé mély hálával Edömér.~-
184 2| mert nem tudok.~- Amit te nem tudsz, azt tudom én,
185 2| Kirkilis felé.~- Uram és te, Bálint, ti is, miként én,
186 2| is szikrázott örömében.~- Te, te, csak te tudsz ilyent
187 2| szikrázott örömében.~- Te, te, csak te tudsz ilyent kitalálni,
188 2| örömében.~- Te, te, csak te tudsz ilyent kitalálni,
189 2| tudsz ilyent kitalálni, a te nagy eszed lesz a mi megmentõnk.
190 2| iszonyodva) »Nagy istenek! ~Te mérget, halált kinálsz nekem? «~
191 2| kinálsz jutalmat? Csohodár, te meg vagy bolondulva!~Khor-khori
192 2| gömbölyû karocskáikat és te megvizsgálhatod, melyiknek
193 2| Beszélj, mondd, beteg-e, te halálnak orvosa! ordítá
194 2| kergebirka.~- Mit mondasz, te átkozott orvos-kutya! Zoraidának
195 2| prófétára, ha meg nem gyógyítod, te átkozott Belkabalka kutya,
196 2| karját Edömér nyaka köré.~- Te vagy, Edömér, te? Óh, mi
197 2| köré.~- Te vagy, Edömér, te? Óh, mi boldogság szabadnak
198 2| fiai viselnek.~- Hiasszár, te megbecsülhetetlen ember
199 2| ellenséged elől menekülnél. Te mindent hallj, mindent láss
200 2| vegyenek észre.«~Bálint, te ismered minő fárasztó, hosszú
201 2| tekintetével.~- Jánoskám, te itt maradsz! mondá a bevonulás
202 2| álmélkodva hallgatta.~- Te magával a rendőr-agával
203 2| hazugság és ravaszság!~- Óh, te kis hamis, milyen eszed
204 2| dühös lett.~- Azt hiszed, te hálátlan, goromba kamasz,
205 2| nem errõl van a szó és a te neved hallgass! kiáltá olyan
206 2| árnyékot hajszolunk mi, te becsületes keresztény úr!
207 2| elszalasztottatok. Az áruló renegát (a te bölcsességed ültette nyakunkra
208 2| másiknak sikerülni kell, - de a te segítségedre és Liborra
209 2| talpadon a forradások és te eltitkoltad a szenvedéseket,
210 2| felkészülve találta.~- Ahová te mégy, engedd, hogy én is
211 2| országban.~Ez pedig nagy szó ám, te! Mert grófi háziurunktól
212 2| Tudod-e, hogy egyenesen te miattad jöttem Korláthkõre,
213 2| nemes atyádra ütöttél. Fiam te, apádat lelkembõl szerettem,
214 2| becsületére válnék ez a terv. Fiú, te hadvezérnek születtél! Az
215 2| összecsókolá a drága ereklyét.~- Te küldöd ezt, atyám, te, segíts
216 2| Te küldöd ezt, atyám, te, segíts hát, hogy eskümet,
217 2| altiszti kar részt vett. Fiú te, benned nagy hadvezéri talentum
218 2| Én nem maradhatok, - de te László, fogadd el e fényes
219 2| biztatással.~- Úgy van! Legalább te maradj nálunk a táborban!
220 2| mint a parancsolat! Ember, te akkora darab aranyat érsz,
221 2| magukkal hurcolhassanak.~- De te meg is vagy sebesülve! kiáltá
222 2| láttuk egymást.~- Akkor te se fogsz rá ismerni! vegyült
223 2| regulához tartjuk magunkat és ha te ilyesmikben töröd a fejedet,
224 2| fermán tartalma - és ha te e drága hirt megviszed neki,
225 2| megszerezted, azért illõ, hogy te add át, nem pedig én...~
226 2| Hiasszárt szólítá meg.~- Szólj te elõször!~- Tarts meg szolgálatodban,
227 2| maradt, azt õrizzem meg a te számodra. Gyere velünk,
228 2| volna, ha el nem esik.~- Hát te is nógrádi születésû vagy?~-
229 3| valamennyi templomban ünnepélyes Te Deum-ot tartottak és midõn
230 3| Hála Istennek! Csak hogy te nem vagy megsebesülve. Én
231 3| elért a büntetés... hanem te vigyázz magadra, vigyázz...
232 3| többit majd otthon... Mig te kiválasztod embereidet,
233 3| együtt.~- Adta pákosz jószága te! Maholnap kilopja az ember
234 3| menjen fel hozzá.~- Hát te már megérkeztél? ezzel a
235 3| kitüntetést szerezzenek vele.~- És te? kérdezte meglepetve Edömér.~-
236 3| Edömér! Kedves Edömér bátyám, te vagy! kiáltá örömteljes
237 3| játszik ki bennünket... Geda te, ez az ember elveszít bennünket,
238 3| tiéden, öcsém. Azok mind a te terveid voltak. Hiába bérelted
239 3| Nagyszerû! Ilyen csak a te fejedben születik! örvendezett
240 3| erős kisérettel. Bárcsak te is elkisérnél, Edömér bátyám,
241 3| félnék semmitől! Hiszen te győzhetetlen hős vagy! csicseregte
242 3| kelljen indulnia!~- Világíts, te áruló gazember! riadt haragosan
243 3| bor ivó, mértéktelen! Te miattad küldé ránk Allah
244 3| elpiruló ifjut. Hanem fiú te, valóságos szerencsegyerek
245 3| hadikészülődésekről én többet tudok, mint te és ezek valamennyien. De
246 3| hát mielébb vissza, mert a te védelmed alatt utazunk Korláthkőre.
247 3| baleset miatt nem jöhet, te fogsz majd elkisérni bennünket!~-
248 3| elmélázva Csilla. Egykor te voltál neki a rabszolgája,
249 3| megszállják a fűzfás bozótot, te pedig visszavágtatsz, hogy
250 3| Hastingsi csatatér.«~ ~- Fiú te, maholnap nagyobb hired
251 3| csatlósokkal együtt őrködni fogunk. Te, Ákos, nyugtasd meg a nőket,
252 3| embernek ismert.~- István te, vágtass azonnal Poprádra.
253 3| gúnyos nevetéssel.~- Hát te mit keressz idekünn? kérdezé
254 3| kérdezé tõle idegenül.~- Amit te, barátocskám! Utánad jöttem.~
255 3| hörögte szakadozottan. De te jóval fizetsz most is...
256 3| kezükben...~Szerencsédre, te nem ittál a maszlagos borból,
257 3| felkiáltott:~- Edömér bátyám, te meg vagy sebesülve!~- Bizonyosan
258 3| Hóhér kezébe valók, nem a te vitézi kardodra!~- Hagyjuk
259 3| tér haza.~- Edömér, bizol te abban a feketelelkû rabszolgakereskedõben?
260 3| is magatokkal visztek?~- Te hû barát vagy! De még sem
261 3| játszunk, ha felfedeznek.~- Ha te játszhatsz a magadéval,
262 3| engedélyt a távozásra:~- Te akarod, hát nem ellenzem!~
263 3| drága. Mihelyt besötétedik, te el fogsz kisérni, uram -
264 3| viszontláthassák egymást, te pedig Munir, hogy holnap
265 3| Edömér hálásan nézett rá.~- Te csak értünk élsz! - Magadra
266 3| gondolsz, jó Hiasszár?~- A te fogadásoddal betelik az
267 3| Mindjárt visszajövök, addig te, halvány arcú ifjú, nézz
268 3| már nyugton alhatunk és te Libor kiköszörülted a rajtad
269 3| kifeszítenünk, hogy hozzá jussunk. Te Bálint és László a hetivásárosokkal
270 3| Mindenhová elkisérsz és a te segítségeddel fogom hugomat
271 3| midőn megpillantotta.~- Te vagy az, Csóka? Mit hoztál,
272 3| vizsgálatot megkezdik ellenünk. Te csak maradj helyeden, ameddig
273 3| visszaszerezte, amit elvesztett és a te vitéz karod megnyitja véle
274 3| Ez csak viszonzása a te nemes cselekedeteidnek,
275 3| elvette diadaljelül.~- Fiú te, mondá neki a rákövetkezõ
276 3| összetalálkoztak. Azt hittem, ezek a te villogó szemeid is onnan
277 3| Kányavári Áron kamarás uram, a te ádáz ellenséged, épp most
278 3| furcsa története van annak. A te gonosz ellenségedet, Kányavári
|