Rész

 1     1|         emelni még gyengék vagyunk. Ilonkám, kis lányom, te ne légy
 2     1| Galambjaidról egészen elfeledkezel, Ilonkám! Ha látnád, milyen szomorúak
 3     1|          bánkódj, ne epekedj utána, Ilonkám!~A galamboktól azután a
 4     1|             ne szomorkodjam?~- Azt, Ilonkám, szeretném, ha nem néznél
 5     1|       utolsó szobától...~- Leányom! Ilonkám! lihegte aggodalmasan, miközben
 6     1|        Segíts meg, szabadíts meg«. »Ilonkám, gyönge kis szelid galambom,
 7     3|           karokkal rohant feléje:~- Ilonkám! Ilonkám! Ismersz-e, bátyád
 8     3|           rohant feléje:~- Ilonkám! Ilonkám! Ismersz-e, bátyád vagyok,
 9     3|  vigasztalan gondolatokba merült:~- Ilonkám, Ilonkám, angyalom, kis
10     3|     gondolatokba merült:~- Ilonkám, Ilonkám, angyalom, kis hugom, mi
11     3|            megelõzve a többieket.~- Ilonkám! Angyalom! Szabad vagy!