Rész

 1     1|        egyforma, márványhideg arccal hallgatott, bűnbánó elérzékenyüléssel
 2     1|      vesztesség!~Hollókövy kis ideig hallgatott. Gyanú, ellenszenv és öreg
 3     1|    mozdulattal lökte hátra székét és hallgatott.~Bántotta és nyugtalanította,
 4     1|                   Ijedten és remegve hallgatott el, mert a zsibongó és feleselõ
 5     1|      súlyosbítsa, nehéz szívvel bár, hallgatott és csak az égre nézett,
 6     1| Mahmud-el-Tebrisz fagyos nyugalommal hallgatott, s rideg, büszke arcán egy
 7     2|       csüggesztett fejjel, megtörten hallgatott. Halványságából és mellének
 8     3|      szigoruan tiltva vagyon?~Edömér hallgatott.~- És ha én, mint parancsoló
 9     3|       túlélni! ~Eszterházy kis ideig hallgatott.~- Csak legalább Lindvay
10     3|        mindaddig néma, kihivó gõggel hallgatott, míg csak a támadásra a
11     3|  elővigyázatról.~Edömér azonban csak hallgatott, s mikor kiment, észrevétlenül