Rész
1 1| élesztgetõ komparadzsikat,4 midõn megjelent a kapuõrség és
2 1| fohászkodott nagyokat fujva, midõn lovaik végigkocogtak a felsõvárosba
3 1| akart tova sietni, - de midõn az elõl lovagló nemes úrra
4 1| együtt metélik le lábairól, midõn egy magas, szélesvállú alak
5 1| Már setétedni kezdett, midõn Kányavári uram, úgy a hogy,
6 1| titkos irigykedéssel nézte, midõn papirosba takart pénzdarabokat
7 1| mindegyikben! gondolá sóhajtozva, midõn pedig a csauszok felbontották,
8 1| elfogadó és mulató-szobája.~Midõn Kányavári belépett, a pasa
9 1| verve, a lakoma után pedig, midõn a vendégek megmosták kezüket
10 1| hattyúfehér szakálla és midõn teveszõr vánkosára letelepedett,
11 1| varázseszközeit a szantálfaládába és midõn a bûbájos kristálygömböt
12 1| Pálffy Dénes huszárjai, midõn Szigethy uram kastélyát
13 1| óra felé járhatott az idõ, midõn hosszas tanakodás után,
14 1| minaretek karcsú magasából alá, midõn a palota hires zöldmárvány
15 1| semmirõl se tudó képet vágva, midõn a renegát fel akart tápászkodni,
16 1| handzsárod tokjában? kérdezte, midõn Hiasszár nagy kínnal a nyeregbe
17 1| vonító, tompa hang volt, midõn félig korholó, félig fontoskodó
18 1| van, elmehetsz, Libor. ~Midõn egyedül maradtak, Gedeon
19 1| bizonyossággá erõsödött, midõn látta, hogy gyûlöletes pillantásait
20 1| köpenyére készült heveredni, midõn egész váratlanul a csausz
21 1| délfelé járhatott az idõ, midõn egyszerre Kányavári hangját
22 1| traktusba Libor gazdához.~Midõn az ajtón benyitottak, az
23 1| kaftánt és vörös övet viselt s midõn ide lapult hallgatódzni,
24 1| aláereszkedni mindenre, midõn végre nagy fáradtan s leverten
25 1| isten csapását - folytatá, midõn galambtojás nagyságú jégdarabok
26 1| s még alig pittymallott, midõn maga felnyergelé lovát s
27 1| a saját birtokára lépne, midõn a karcsú jegenyékkel és
28 1| nemsokára, gondolá nagy örömmel, midõn a buja vetéseken, legelészõ
29 1| már a vége felé járhatott, midõn a közelben egyszerre csak
30 1| tértem haza sólymommal, midõn Kaliczkásné kiváncsian forgatta,
31 1| udvarra akartak kanyarodni, midõn Kányavári egyszerre csak
32 1| õrangyala volt.~A temetés után, midõn a gyászkiséret oszolni kezdett,
33 1| áldozatokkal munkálkodni akkor, midõn török rabigában nyögünk
34 1| tisztelendõ plébános urat.~Midõn az öreg Bálint Ilonkával
35 1| végsõ óhajtását teljesítem, midõn e becses aranykeresztet
36 1| mondani, mondá Bálint és midõn ura barátságos intéssel
37 1| kérte kigyúlt arccal Edömér, midõn az egyik apród fiú Hollókövy
38 1| ablakokat! kiáltá Hollókövy, midõn a vasrácscsal védett ablak
39 1| találta az öreg Istvánffyt, midõn az ablak védelmére sietett.~-
40 1| arcot, a hidegülõ kezeket, midõn az ajtó iszonyút recscsent,
41 1| és bezáruló rejtekútban, midõn a vasajtó a fal egy részével
42 1| lassan suttogni kezdtek, midõn egyszerre csak megzördültek
43 1| az hát? Hadd halljam!~- Midõn áthozattam ide az én hajómra,
44 1| fiatalabbját válogattuk, midõn egy sárgahajú, szép urilányka
45 1| csibukozó kapitányának, midõn visszatért, a hajókra három
46 1| lett s remegett ijedtében, midõn meghallotta, hogy e setét,
47 1| kásás tentából állott.~Midõn azonban már a fiki kipróbált
48 1| egyformaságban teltek a napok, midõn végre elérkezett a kis-ázsiai
49 1| szerencsétlenségük történetét.~Midõn Edömér éjjeli megtámadtatásukig
50 1| védelmezni! kiáltá hevülten és midõn Edömér el-elakadó hangon
51 1| Egyszer, másfél évvel azután, midõn majd bennégtem felgyujtott
52 1| virágot akart szakítani, midõn nagyszámú martalóc csapat
53 1| mondá - napról-napra javult.~Midõn már egészen folyékonyan
54 1| egyiket, hol a másikat, midõn utána leskelõdtek, hallgatództak,
55 1| pillantással ólálkodott sarkában, midõn szokott foglalatosságait
56 1| kiáltott elébe örvendezve, midõn belépett hozzá.~A mese végeztével,
57 1| elõugorva az ajtófüggöny mögül, midõn Edömér kilépett a szobából.~-
58 1| Kairam különösen vágyódott, midõn egyszerre zajos dobogást
59 1| kantát megdöbbenésében, midõn Csillát látta ott össze-vissza
60 1| tanácstalanul nézett szét és midõn Hanifot látta a többágú
61 1| szakítá félbe egész komolyan, midõn Edömér örömkiáltással felemelkedett.
62 1| felugrott a kerevetrõl és midõn a két fiú megfordult, a
63 1| neki keseredett dühvel, midõn Edömér hosszú sóhajjal rogyott
64 1| halavány! jajgatott Kairam, midõn Hanif szobácskájába vitte
65 1| szót mormolták ajkai és midõn a vén Kadun-Kiet Chuda belépett
66 1| ujjongásra fakadt, kivált midõn Edömér azt is megigérte,
67 1| mondok! sugdosá neki Kairam, midõn este a szolgálattól szabadulva,
68 1| egyenként útrakeltek és midõn az utolsó is távozott, a
69 1| pofozni magát ostobaságáért, midõn a setétes folyosón ijedtségét
70 1| ezüst szarva az égbolton, midõn a két gyermek érzékenyen
71 1| szegfûit akarta megöntözni, midõn Hanifot látta nagy sebbel-lobbal
72 1| ház ura némán intett és midõn Edömér elvégezte, újra megszólalt:~-
73 1| homokpusztaságon vezetett át útjuk, midõn Aleppo paradicsomi környé
74 1| megnedvesíthették volna. Csak este, midõn a fáradtságtól és forróságtól
75 1| horkantott rá mérgesen, midõn Edömér alázatos szemlesütés
76 1| tuszkolva a rabszolgákat, mert, midõn a szeraszkier megharagudott,
77 1| ítélte, melybe majd belehalt.~Midõn sebeibõl nagysokára felgyógyult,
78 1| falat kenyeret tört hozzá, midõn éles füttyentés harsant
79 1| meleg tejjel kínálták, midõn kilépett a sátorból, mibõl
80 1| Dsámi ünnepélyes hangon, midõn befejezésül megölelték és
81 1| mondám! Ti indulni fogtok, midõn a hold szarvai egy irányban
82 1| éjfél felé járhatott az idõ, midõn egyszerre mindent túlharsogó
83 1| ugrással mellette teremve, de midõn hosszú handzsárjával szíven
84 1| Ti elfogtok indulni, midõn a Mezarthim sugarai egyenlõen
85 1| köszöntött be az este és midõn az elsõ csillag kigyúlt
86 1| felmegyek a sziklára és midõn a hold szarvai a Mezarthim
87 1| és meredek szorosokkal.~Midõn a hajnal derengeni kezdett,
88 1| alagútforma sziklahasadék, melybõl midõn kiértek, a végtelen sivatag
89 1| fogságba essünk, mondá Dsámi, midõn az éjszaka beálltát várták
90 1| után nézek, mondá Dsámi, midõn egy többfelé ágazó, erdõs
91 1| uralkodik.~Mindenki azt hitte, midõn véres ruháit és tört fegyverzetét
92 1| sírással végzik a napot.~Midõn már csak másfélnapi járóföldre
93 1| izgatottan hullámzó néptömeg és midõn megérkeztek, egetverõ örömkiáltás
94 2| se mondotta e szavakat, midõn a kancsalszemû ismeretlen
95 2| egyik a másikat vigyázta, midõn a kancsalszemû egyszerre
96 2| házacskák fehér falain, midõn az Ejub-külváros ciprusokkal
97 2| míg sebeim begyógyultak.~Midõn elég erõsnek éreztem magamat
98 2| kárhozatra jutna miatta.~Midõn a keresztre tett ujjakkal
99 2| egy utazó hánba betérni, midõn valaki a vállamra ütött...~
100 2| ijedtségtõl és örömtõl, midõn ezzel szólított meg:~- Te,
101 2| együtt Aleppóba indulni, midõn egy este lelkendezve rohant
102 2| tartanak benneteket, mondá, midõn megindultak a szerály elõtti
103 2| állta el egész valóját, midõn holtnak hitt áldozatait
104 2| hátsó mellékajtócskája felé.~Midõn odaértek, Hiasszár hátrapillantott.~-
105 2| Csakugyan utánam jöttek, midõn az ég váratlan segítõt küldött
106 2| irja le meglepetésemet, midõn hosszú álszakálla, bozontos
107 2| szükséges tárgyat eléje rakott.~Midõn a levél készen volt, átadta
108 2| ümmögésébõl rosszat olvasott és midõn Ninifa távozott a gyógyító
109 2| még egy óra se telt el, midõn a nagy aggodalom közt sóhajtozó
110 2| saját magát kezdé öklözni, midõn hirül hozták neki, hogy
111 2| mosolygott az öreg Bálint, midõn Csilla fiunak öltözve, kócsagtollas
112 2| dühre s gyászra változott, midõn alkonyat tájban a nagyszájú
113 2| égnek meredeztek dühében, midõn az aga lekonyult orral elbeszélte
114 2| sietve fogott a levéliráshoz, midõn egy lócsiszárhoz hasonló
115 2| fegyvereit magára öltse.~Midõn a címerekkel, vadkanfejekkel-
116 2| sokágú függõ gyertyatartóit, midõn a tanácskozásnak vége szakadt.
117 2| bástyák és sáncolt körül.~Midõn másnap délután Kassa tájékára
118 2| hajnal közeledtét hirdeté, midõn a setétség szemcsaló távolában
119 2| nagyobb számukban elbizakodva, midõn a nem várt támadás elsõ
120 2| a magyarságot legázolni, midõn ez a felharsogó trombita
121 2| legádázabb tusakodásba, midõn jobbról-balról két lovas
122 2| szeretettel szorította meg kezét.~Midõn a zsákmány felosztását befejezték,
123 2| folytatták útjukat Eger felé.~Midõn Eger tájékára értek, Hiasszár
124 2| aggódni is kezdtek miatta és midõn visszaérkezett, Bálint kérdésekkel
125 2| renegát kitérõleg.~Csakugyan, midõn Hatvanba értek, a kajmakám,
126 2| dörmögé jókedvûen Bálint, midõn már Hatvan látképe is elveszett
127 2| s éppen indulni akartak, midõn újra felhangzott az elébbi
128 2| nevet, kacag még akkor is, midõn róluk beszél...~- Tudja
129 2| táborban, mondá Hiasszár és midõn ezek távoztak, a vele maradó
130 2| sarkantyuit oldozta le, midõn az elõõrsök õket bevezették
131 2| Edömérre és Hiasszárra, midõn azonban Homonnai levelét
132 2| álomba merült tábor fölött, midõn kiléptek a vezéri sátorból.
133 2| ugyanekkor beosonni, - de midõn beléptek, társaik már javában
134 2| dörmögé ásítozva Keveházi, midõn a sátor függönye félrelebbent
135 2| magyaros nyiltsággal fogadott, midõn jelentkeztek nála, az öreg
136 2| törhetetlen hûségre intve õket.~Midõn Edömér is felesküdött a
137 3| eltévedt golyó lehetett, midõn a muskétások sortüzelése
138 3| hazakerül Sztambulból, mormogá, midõn a gyertyát elkoppantva,
139 3| Te Deum-ot tartottak és midõn Edömér hazakerült az istentiszteletrõl,
140 3| lehetett a szavát érteni, midõn halvány mosolylyal azt kérdezte
141 3| érkezett haza csapatjával s midõn benyitott a várparancsnok
142 3| haragra lobbant, úgy, hogy midõn Edömér nála jelentkezett,
143 3| éjszakára járt már az idõ, midõn Edömér kiverte a pennáját
144 3| mondá elérzékenyülten, midõn behallotta az öreg álmatlan
145 3| kardját akarta felkötni, midõn segédeinek: Borbély Balázsnak
146 3| búcsuzott el Lászlótól. Midõn hûséges Bálintjának is odanyujtá
147 3| mély álomba volt merülve s midõn a kapun kiléptek, a toronyõrök
148 3| ott várakozott rájuk és midõn jönni látta õket, kihivó
149 3| Én is! szólt Edömér, s midõn a segédek össze akarták
150 3| támadásra a jelt meg nem adták.~Midõn azonban kardjaik összecsaptak,
151 3| alkalmas pillanatot leste, midõn egy göröngyben egyszerre
152 3| Megérdemeltem! hörgé vérében úszva, midõn a segédek odarohantak, hogy
153 3| komolyan Lindvay kapitány, midõn a toronykörönd alatt elváltak.~-
154 3| Bálint sietett elébük és midõn õt épen, sértetlenül meglátta,
155 3| embereimért! szólt Edömér s midõn kevéssel azután Hiasszárral
156 3| akkor ült le reggelijéhez, midõn beléptek, de tüstént lecsapta
157 3| nem szólt rá semmit, hanem midõn Bálint kivitte, hogy elássa
158 3| mintha keze remegett volna, midõn búcsut intett nekik.~Alig
159 3| kalapot jól a szemembe húztam, midõn beléptek és alvást tettetve,
160 3| tartott a császárvárosban, s midõn oda érkeztek, nagy csoport
161 3| nyugodt, érces csengésébõl, midõn megszólalt:~- Azonnal jelentést
162 3| szeme nyájasan villant fel, midõn kérdésére, Edömér elbeszélte,
163 3| kalapját az apródoktól átvéve.~Midõn a kancellár hintaja az utcákon
164 3| dolgozni, szólt a kancellár és midõn hintajuk a palotába berobogott,
165 3| szólt aztán röviden és midõn a nappali terem nehéz szárnyajtói
166 3| izzott a rejtegetett dühtõl, midõn a szolgák sorfala között
167 3| váratlan hir hallatára.~- Midõn ezt embereink nékem Gyõrbõl
168 3| gráciájában vagyunk, mint valaha. Midõn megvittem neki a hirt a
169 3| dolgot hallott rólunk s midõn ma a királyi helybenhagyó
170 3| Kányavári Jánost is, ki õt, midõn mellette elhaladt, mint
171 3| a fõherceg táborából és midõn Edömér egy hétfõi nap hazatért
172 3| tisztek éppen indulni akartak, midõn Kányavári János lova egyszerre
173 3| legfontosabb hadiparancs volt nála, midõn Sárvár táján egy kóborló
174 3| zsákmánynyal terhelt lovai elõl, de midõn a kitûzött útvonalra újra
175 3| paripa sohse látott jeget s midõn a tojásnagyságú éles jégdarabok
176 3| másodmagával elébe, kitõl, midõn szállást kért, készséges
177 3| vélni e nagy szivességet.~Midõn az esteli után egyedül maradt,
178 3| hinni, hogy mégis csalódott, midõn egyszerre csak újra megvillant
179 3| meggyujtani, nem sikerült és midõn a másik is kialudt, kétfelé
180 3| csak remegve szuszogott, midõn azonban a kard hegye nyakába
181 3| visszatért az elõirt útra és midõn megérkezett a Sárviz környékén
182 3| együttvéve. De hiába állt, mert midõn feljött a hold, a török
183 3| rátaláltak. Kairam még élt és midõn felnyitotta megtört szemét,
184 3| leggondosabb ápolásban részesült. Midõn valamennyire magához tért,
185 3| barátocskám! Utánad jöttem.~Midõn visszatért az ivóba, Edömér
186 3| alapjáig megremegett az épület.~Midõn már a csárda ajtaja aggasztó
187 3| életét, amint csak lehet, midõn a martalócok diadalordítása
188 3| néztek szét maguk körül, midõn végre nehéz álmukból felébredve,
189 3| Ákost még a hideg is rázta, midõn megtudta a történteket és
190 3| fájdalmak gyötörték, hogy midõn megérkeztek, a várudvaron
191 3| gyógyulás útján haladt, midõn egy napon betoppant hozzá
192 3| csapásra emelte bárdját, midõn Bálint abban a hiszemben,
193 3| határozott.~És csakugyan, midõn a felszaporított ütegek
194 3| mindenfelé a foglyok között. Midõn az elesett kormányzó basa
195 3| folytaták a fenti beszélgetést, midõn a fárasztó hadgyakorlatok
196 3| jelentkezett a fõhadvezérnél és midõn kérelmét elõadta, a fõherceg
197 3| úton tartott Buda felé s midõn a negyedik nap a bécsi kapu
198 3| hálával emlékezik, mert midõn fogságba került, nehéz pénzen
199 3| van, erõsíté Gábor barát, midõn Bálint mindezeket elmondta.
200 3| Hiasszár atyánkfiával és midõn uramat megölte a saját mestersége (
201 3| mennyire elcsudálkoztam, midõn ezelõtt vagy nyolc nappal
202 3| macskaformán villogó szemével s midõn a csarnok omladékai mellé
203 3| önkénytelenül fellélekzett, midõn távozni látta, de azután,
204 3| megbeszéltük veled, felelték és midõn elváltak, Edömér még minden
205 3| szivem! mondá Hiasszár, midõn visszafelé indultak. Hugod
206 3| idejétõl még elválasztják és midõn végre a hosszú-hosszú nap
207 3| mintha nem is látnák õket, midõn eltüntek az egyik ajtó mögött,
208 3| látott egymás mellett ülni és midõn az egyik felé fordult, ragyogó
209 3| ugyanannyi századnak tetszett és midõn a nehéz függönyök suhogva
210 3| iszonyodva szökött hátra, midõn a szemközti szõnyegajtó
211 3| palota pince-börtönébe. Midõn a nehéz ajtó becsukódott
212 3| zokogás szakadt fel mellébõl, midõn Hiasszár sápadtan, kétségbeesve
213 3| Hiasszár fogait csikorgatta, midõn megtudta, hogy Libor leste
214 3| menydörgésre figyelve és midõn a zivatar a vár fölé érkezett,
215 3| is éppen követni akarta, midõn egy lövés villanása dördült
216 3| álmatlanságtól rekedt hangon, s midõn a ház elõtt leszökött a
217 3| féktelen haragra lobbant, midõn a merész szökést hirül hozták
218 3| amilyen gyorsan csak tudott és midõn belépett, Libor visszaijedt
219 3| megrendítették. Most érezte csak, midõn szabadítási terve hajótörést
220 3| végtelenjébe tévedõ vándor, midõn arra gondolt, hogy most
221 3| este elérték a tábort és midõn Edömér másnap kihallgatásra
222 3| babérjait téphesd magadnak!~Midõn Gábor barát megjelent sátorában,
223 3| parancsnokokat is összehivták és midõn vége lett a rövid, haditanácsforma
224 3| megtudták, hogy Abdurrahmán, midõn hirül vette, hogy a keresztény
225 3| dobogtatják szivét most, midõn minden oldalról hömpölyög
226 3| akkor vonult el csapatjával, midõn Gábor barát az elsõ ágyut
227 3| vitézül tartotta magát, hogy midõn a törökök e kudarcot ki
228 3| rákövetkezõ éjjel Gábor barát, midõn már a harmadik éjszakán
229 3| éppen akkor robbantott fel, midõn Edömér jelentését tette
230 3| résztvett a rohamban és midõn a három vezér között negyediknek
231 3| Elveszett embernek hittelek, midõn a robbanás hirét meghallottam,
232 3| karjával magához ölelve, midõn a harmadik napon összetalálkoztak.
233 3| kérdezõsködött Kányavári után.~Midõn belépett a sátorba, ez meglepetve
234 3| azonban kudarcot vallott, mert midõn nyolcezer spahi és janicsárból
235 3| basa jött segitségükre, midõn egyszerre csak Edömér száguldott
236 3| beszélhetnék... szólalt meg Edömér, midõn a haditanács feloszlatása
237 3| levél után, hajnal felé, midõn a zivatar dühöngése kissé
238 3| egyet fordult vele a világ, midõn a sátorba lépve, a fõherceg
239 3| kérdé Ramocsay alhadnagy, midõn kora délután a csapatok
240 3| csüggedni, ingadozni kezdtek, midõn az ágyudörgésen és harcizajon
241 3| szablyákat és jatagánokat, midõn egy fa tetejérõl, mely a
242 3| elborult arccal Abdurrahmán, midõn a viadal forgataga elszakítja
243 3| király templomán a napóra, midõn földrendítõ robogással robbant
244 3| figyelmét, érdeklõdését és midõn visszaindult Budára a kancellár
245 3| legfényesebb gyõzelmeknek.~Ugyanis, midõn lovassága élén üldözõbe
246 3| elkisérte õket az õsi házba s midõn pár nap mulva visszatértek
247 3| ebbe bele kell egyezned! Midõn visszatérünk, velünk kell
248 3| kiáltott le aztán még egyszer, midõn megindultak.~* *~* ~Az õs
|