Rész
1 1| fenyegetni a renegátot, kire most a nemes úr is türelmetlenül
2 1| vagy a tegnapi mámor még most is a fejedben van, hogy
3 1| ölteni.~- A tegnapi mámor még most is a fejedben vagyon, ezért
4 1| miattad tétlen elvesztegettük, most itt vesztegetjük a másikat, -
5 1| széles köpeny-gallérját. No most beszélj! De csak gyorsan,
6 1| szabad ittlétemet. Libor te, most siess haza s jelentsd be
7 1| is feltekintett és csak most látta, kinek sietett a segítségére.~
8 1| futással oszlott szerteszét.~- Most már mehetünk mi is, Bálint
9 1| Valami azt súgja nekem, hogy most is a mi vesztünkön munkálkodik.
10 1| repedéseket.~- Készen vagyunk! Most már bemehetsz, uram, a kegyelmes
11 1| vége az én kezemben vagyon. Most már akárhová szökjél innen,
12 1| tartja testestõl-lelkestõl.~- Most pedig mondd el röviden,
13 1| tudok, a mit tudni akarok. Most pedig kisérj a palotába.
14 1| király fényes elfogadó terme, most a csauszok őrszobájául szolgált.
15 1| mérgesen a főtiszt.~A kérdésre most Kányavári sietett megfelelni:~-
16 1| a mesés fényû trónterem, most pedig Abdi pasa nappali,
17 1| a nyílvesszõ aranyhegye most hangos csendüléssel a beth,
18 1| kitörülve! mondá nyugodtan. Most pedig azt mondd meg bölcs
19 1| Nézz tovább!... Hát most mit látsz? hangzott megint
20 1| gondolataiból.~- Mit látsz most?~- Budavárát és környékét
21 1| vitézül elhull mellettem... Most villámló szemekkel rám emeli
22 1| bennünket... Mash Allah, most megint összekerülünk és
23 1| belenyugvás hangján Chihaja bey.~- Most pedig béke veled, Abdi és
24 1| között eltávozott.~- No, most már beszélhetsz bátran!
25 1| rabnõket akarok vásároltatni... Most pedig beszélhetsz tovább.~-
26 1| hireidet hagyd késõbbre, most beszélj nekem arról a dúsgazdag
27 1| Tudom, mert mondod! De most azt is mondd meg hát, mit
28 1| akkor majd megmondom... Most pedig engedd meg, hogy õszintén
29 1| tapasztalatlan angyalnál.« Most még csak azt fõzd ki gonosz
30 1| nem ismeri benne a járást. Most pedig fogjad szorosra a
31 1| dörzsölgette sovány kezét.~- Már most tehát szívesen fizetsz-e,
32 1| öcsém, azt mondom néked, most már bizton elérjük czélunkat.~-
33 1| legyõzi, le még az ördögöt is. Most van itt az alkalom, kérve
34 1| dolgaink nem napvilágra valók. Most még a török hatalmasabb,
35 1| nevetnek, velük nevetni. Most a török segítségével, ezek
36 1| fentartója és dicsõsége... De most hagyjuk a jövendõ légvárait,
37 1| egyik tojás a másikhoz... Most ide hallgass, elmondok néked
38 1| test és vér vagyunk, de most hallgass ide és mindjárt
39 1| én pedig a gondolkozó fõ. Most azonban elég volt már a
40 1| rácok, szerbek és horvátok most kezdik a búcsújárásokat.
41 1| rég várt leszámolás órája! Most mi nevetünk, mi vigadunk,
42 1| intézkedéseidbe belenyugszom. Most pedig, öreg, hadd hallom,
43 1| hörgé tajtékzó ajakkal. Most ti vagytok az erõsek, hatalmasok,
44 1| csak keskeny ajkát rágta, most megszólalt:~- Ravasz és
45 1| magyarból lett renegáttá, de most újra vissza akar térni az
46 1| vakmerõséggel az Istent! A szoros út most egy kavargó tenger és szalmaszálként
47 1| örült volna a más kárán, de most úgy érezte, mintha a saját
48 1| tennünk alkalmas idõre... De most ülj fel szépen a lovacskádra
49 1| Húj, gyerek, ezt csak most mondod! Ki vele, mit tudsz,
50 1| temetik... Hejh, hogy sírhat most a vitézkedõ, büszke Edömér! ~
51 1| falai, melynek setét öblébe most tették le örök álomra a
52 1| elé borultak.~- Menjünk most már a tanácskozó-palotába,
53 1| meg a drága hagyatékot.~- Most pedig imádkozzunk, gyermekeim,
54 1| Szivemből sajnálom, hogy most kell távoznunk. Mennyi sok
55 1| látogatás okát, hanem én csak most is azt mondom: valami gonosz
56 1| sohse éreztem. Jobban félek most tõle, mint mikor nyíltan
57 1| félelemnek! S ez akarná most hatalmába ejteni lelkemet?
58 1| tekintettel nézett utána.~- Most is olyan éberen fognak éjjel-nappal
59 1| mulatságoktól? No, öreg eszem, most mutasd meg, hogy te is vagy
60 1| csapat a községházánál épp most készül valami új adót beszedni.~-
61 1| lakom örömestebb. Hanem hát most tiszta a környék a kóborló
62 1| ki-kibukkant a hold sápadt világa. Most már tisztán látta a felmeredező
63 1| honnan egy setét alak lépett most elő, vértől csepegő handzsárral
64 1| szólt fojtott hangon... Most már rajta, törjétek be az
65 1| halálsikoltása követett.~- Most nincs idõ a hosszas tanakodásra...
66 1| kastélyban maradt. Halljátok! Most is az õ fegyvere roppan!
67 1| könnytõl izzó tekintetét:~- Most már csak hárman vagyunk...
68 1| bizonyára leterítették volna. Most Hollókövy pisztolyát rántotta
69 1| egyszer felnyitá szemét:~- Még most is itt vagytok! hörögte
70 1| el az üreg környékét...~- Most már miénk a játék! Miénk
71 1| ha ott nem vagyunk, pedig most már enyém a kastély, enyém
72 1| jelenet ismétlõdött, csakhogy most Kányavárit az öreg Libor
73 1| szombatkapu felé vezetõ úton.~- Most nem panaszkodhatol, mert
74 1| vesztegzár van hirdetve. Hallod, most hirdeti ki Mirhád aga kikiáltója.~-
75 1| meghalt? kérdé gyorsan, de most már némi részvéttel a leányka.~-
76 1| szemekkel nézzen reátok. Most pedig kövessétek õt új lakóhelyetekre.
77 1| vonultak át lelkén, mintha most is álmodná azokat ébren,
78 1| hullottak volna szivére most is, mint nemrégen, midőn
79 1| kellene nekik beszélni!~- Most pedig felkelek. Öltöztess!
80 1| kiszopva, a szeme közé vágta.~- Most állj oda! Ne merj mozdulni!~
81 1| szenvedések iskolája még csak most kezdõdött!~
82 1| annyiban javult, hogy Kairam most már nem kínozta oly durván,
83 1| állok... egyedül...~- Ott most hó van, nagy hó. Minden
84 1| hatalmas várromok koronáznak. Most e komor romok is fehér lepelbe
85 1| menekülésünk biztos legyen. De most ne errõl beszéljünk. Beszéld
86 1| szemrehányással. Óh, Csilla, most e haragos percedben megint
87 1| kaptál, úgy-e? Azért vagy most annyira elkeseredve!~A leányka
88 1| szûknyakú ezüst kantát a most készülõ finom ibolya-serbettel
89 1| Ellenszegültem a büntetésnek... s most úrnõm Haniffal és a fekete
90 1| húzta a kerevetre.~- Na, most mondja el az én halvány
91 1| terhelt kezét...~- Úgy van! És most menj, fiam és ne kérj többet.
92 1| szolgák elé.~Csilla csak most értette meg, mirõl van szó.
93 1| szólt erõtlen mosolylyal. Most már jól van minden, hamarosan
94 1| közbenjárásodért...~Kairam most volt legelõször szolgájának
95 1| nyujtá feléje jobbját, mert most látta csak, hogy fekvõ helye
96 1| el tudtuk viselni? Erre most megfelelek. Vallásom! Ebbõl
97 1| miként az elutazás hajnalán, most is nap-nap után háromszor
98 1| erõltetett mosolylyal. Hanem most már szabadulásunkon kezdek
99 1| érte.~- Hajahaj! Úgy-e, most milyen szépen tudsz kérni,
100 1| állította meg.~- Süsüsü42, most nem te parancsolsz, nádmézes
101 1| korbácsbüntetést! E dacos, büszke kutya most porban fetrengene. Jússzúf,
102 1| a Dsámi, édes Lászlóm!~- Most már neked is testvéred,
103 1| lappangó halálos lázakból - s most mi õ vele lakunk és szeretjük,
104 1| vendéget.~Lászlónak csak most jutott eszébe, hogy Edömér
105 1| a lélek rejtõzködik...~- Most már egyek vagyunk testben,
106 1| szabadítád meg szívemet. Most már nem furdal a lelkiismeret,
107 1| komolysággal nézett mindhármukra.~- Most már fiaim, készülődjetek
108 1| kikötőben fog találkozni. Most jön az én szomorú sorsom!
109 1| Legyen nekik is valami! Most pedig vigyázzátok meg az
110 1| megdicsérte az ilyen hõstettet, most szomorú, lemondó hangon
111 1| amiket elmondtam. Ezt mondom most!~- Szentek lesznek szavaid
112 1| vagytok, tiétek az élet... Én most felmegyek a sziklára és
113 2| öcscsének a háza van. Tán most szerencsésebbek leszünk
114 2| fejünkkel játszunk. Hanem most együnk, hogy a figyelmet
115 2| megváltozott hangon... De most felelj nekem, õszintén,
116 2| Hiasszárnak igaza van, azért most csak röviden a velejét mondom
117 2| tudott volna kiejteni...~- Most nem mondom el, miket hallottam
118 2| meggyóntam neki az egészet.~- Most pedig, szent atyám, szólék,
119 2| ebben az álruhában, amelyben most vagyok. Ez a veterán-szarácsik,
120 2| beteltét elősegíthessük. De most hallgasd meg az én szavaimat
121 2| egészet, mert, óh uram, most már tiszta lélekkel tehetem
122 2| múlttal tehát végeztünk, most tanácskoznunk kell a jelenrõl
123 2| igazság vagy hamisság!~Most jól ide figyelj, uram! Te
124 2| a figyelmet.~- Így, ni! Most legalább helybeli ifjaknak
125 2| küldeni hazájába szüleihez. De most ne beszéljünk errõl. Ilyesmit
126 2| töméntelen ajándékot hoznak, most a díszkiséret helyett a
127 2| nem engedett rá idõt.~- Most nincs idõ a beszédre! Menekülnünk
128 2| legügyesebb rendõrkémje. Most éppen Muszlival, az én fecsegõ
129 2| benneteket hozzám vezérlett. Most már biztosságban vagytok!
130 2| aki először megszólalt:~- Most már meg van izenve a harc
131 2| nevetünk minden veszedelmet. És most beszéljük meg, miként lehetne
132 2| ismerem Khor-khorit, de most ne zavarjatok, hadd gondolkozzam
133 2| lepte meg őket, hogy neki most a városba kell távoznia,
134 2| hangyát is vegye figyelembe! Most ide hallgassatok! Lehet,
135 2| tanácstalanul néztek egymásra. Már most hová, merre forduljanak?
136 2| eszed lesz a mi megmentõnk. Most már a leányka is bizonyosan
137 2| melynek utcáin azonban most megdöbbentõ csend és némaság
138 2| segítségünkre jöjjön! Óh, óh, most már megnyertük a játékot!
139 2| aminek csak örülhettek.~- Most ülj le, uram és ird, amit
140 2| De a legfontosabb hirt most mondom el. A vén ravasz,
141 2| gyõzve, el volt kápráztatva. Most már vakon és feltétlenül
142 2| ütötte, hogy felordított.~- Most már meg vagy gyógyulva!
143 2| nélkül beleegyezett tervébe. Most már bizonyos volt a sikerrõl
144 2| könyet facsarni szemébõl, most karjára hajtott fejjel zokogott
145 2| nyergébe segítette.~- No most Isten nevében elõre. A szoros
146 2| kutatsz utánuk, folytatá. Most mutasd meg, mit tudsz. Az
147 2| más szél fog ám fujni. Már most is szóba hozták a mértékadó
148 2| elébb-utóbb megtörténik.~De most még a török erõs és úr az
149 2| tehenet fejhet egyszerre. Mert most még Abdi basa barátságára
150 2| igazságot keresi mindenben.~Már most gondold meg, micsoda világitélet
151 2| megtaláljuk, fogadom. De most nem errõl van a szó és a
152 2| forgunk mindannyian...~N. B. Most hozták hirül, hogy Korláthkövy
153 2| keserűen Hiasszár.~- De most ülj le szépen a kerevetre.
154 2| itt vannak, hazajöttek! Most már többé nem tudunk nyomot
155 2| nyomunkba uszítják. Érted-e most már, miért akartam én már
156 2| lágyságába olvadt át.~- Most látom csak, mit vesztek
157 2| hogy a fõispán arca még most is halvány és megindult
158 2| remegéssel hangjában, de most sírni tudnék nagyon, könnyen
159 2| nem emlékszem, meghaltam. Most már két talizmán õriz és
160 2| további beszédet, nincs most annak ideje. A lovak türelmetlenül
161 2| hivatta a napos tiszttel.~- Most vettem tudósításokat, hogy
162 2| Csekélység! Könnyû karcolások! De most el innen, el, még pedig
163 2| ruháit és fegyvereit.~- Most el, még pedig vágtatva!
164 2| nem engedték, - míg végre most huszonöt éves koromban beteljesült
165 2| egész seregével együtt. Most Tata alatt táborozik és
166 2| dicsõségét szerzesz magadnak! Most pedig halld, szórul-szóra
167 2| vitézzel szaporodik. De most beszéljetek, mit tehetek
168 2| Fontosabb érdekek forognak most kockán. Közeli vész fenyegeti
169 2| Errõl még holnap beszélünk. Most pediglen, miután fõispán
170 2| mindakét kezével:~- Már most ki lesz az én védõm, pártfogóm
171 3| A mult csak példa legyen most. «~ Kisfaludy: »Mohács.«~ ~ ~
172 3| igen, ha õ volt, ki épp most távozott.~- Kerüld, amennyire
173 3| mindig megkegyelmeztek neki. Most is úgy menekült Bécsbõl
174 3| tacskó, ha férfiak várnak. Most pedig büntetésül ugord át
175 3| Jó öreg Bálintom, még most is ébren vagy? Az aggodalom
176 3| elfutotta a vér.~- Így vagyunk! Most már elég a játékból! harsogta
177 3| elkápráztassa szemeit...~Most tünt csak ki a kissé meghajlott
178 3| hazautazásra készülődött.~Most tűnt ki azonban a pogány
179 3| minapában szökött meg az elsõ, most utána e három.~- Sátorbeli
180 3| részét kihallgattam... De most erre nincs idõ... Szerencsénkre
181 3| biztatólag mosolygott.~- Most pedig magammal viszem kegyelmedet,
182 3| kancsal renegátot pedig épp most hivatta magához.~Kányavári
183 3| vizsgálatot emlegetett... Most pedig a fiú és a renegát
184 3| Öcsém, Bécs veszedelme most minden más dolgot háttérbe
185 3| Hahaha! nevetett vele most már Áron is.~- Ide hallgass,
186 3| nem akart hinni azoknak. Most azonban kitört belőle a
187 3| csendes folyású Rába-ág most fel volt duzzadva és forgókat,
188 3| mormogá Edömér felgerjedten.~Most már aztán tudta, miért és
189 3| voltál neki a rabszolgája, most ő volt a tied. Hitted-e
190 3| ellenségként álltunk szemben, de most mint barátok váltunk el.
191 3| barátságára és hálájára. De most ég veled! - búcsuzott Edömér.~-
192 3| ezredes lépett közéjük. - Épp most végződött a haditanács.
193 3| indulatos hangon szólott:~- Most már csak ketten vagyunk!
194 3| ugrott fel álmából...~- Most már gyöngyen megy a tánc!
195 3| kegyelmedet! suttogá még most is reszketve a beteges Korláthkövyné
196 3| bort itattak, melytõl még most is alusznak.~Egyszerre csak
197 3| szakadozottan. De te jóval fizetsz most is... Hajolj le hát, hadd
198 3| embereivel.~Az öreg Laky most nem igen ért rá a kérdezõsködésre,
199 3| kardjával, szólt Edömér, ki csak most, az izgalmak végével, kezdett
200 3| Hugom meg van találva! Most már életem árán is megszabadítom!~
201 3| tábornokai hevesen ellenzik. Most még az ellenzõk pártja erõsebb,
202 3| kardodra!~- Hagyjuk ezt most, László. Mióta tudom, hogy
203 3| valaha pompásak lehettek, de most tetõ nélkül, össze-vissza
204 3| Az hozott össze bennünket most is.~Másodszor is török fogságba
205 3| eddig némán hallgatta õket. Most azonban elég a beszédbõl.
206 3| megnyugodva elkotródott.~- Most már nyugton alhatunk és
207 3| az üreg boltozatát.~- No, most add ide a feszítõvasat és
208 3| barátjainak karjai közé zuhant.~- Most gyorsan el innen! mordult
209 3| körültekintõ! Fejünkbe megyen most már a játék, ellenségeinknek
210 3| mélyen megrendítették. Most érezte csak, midõn szabadítási
211 3| midõn arra gondolt, hogy most neki egyedül kell felvennie
212 3| feljajdult:~- Miért vagyok most magamra hagyatva?~- Hát
213 3| utat nyit mindenhová!~- Most én mondok valamit! szólt
214 3| értekezlet után ragyogó arccal - most már csak jöjjön az indulási
215 3| az én kis Ilonka hugom és most már örökre a miénk marad!
216 3| emlékek dobogtatják szivét most, midõn minden oldalról hömpölyög
217 3| te ádáz ellenséged, épp most érkezett kevés kisérettel
218 3| ide alattomos ellenségét, most már nem félt tõle. Huga
219 3| nádorispán ő kegyelmessége most mindjárt elfogathatná, de
220 3| ellenében!~- Ott a rés, fiú! Most már bemehetsz! kiáltá Edömérnek.~
221 3| érezte ahhoz képest, amit most érzett magára szakadni...
222 3| Isten!~Úgy bizony, az Isten! Most már eszébe jutott az Isten,
223 3| A mult csak példa legyen most!«~ Kisfaludy: »Mohács.«~ ~
224 3| annyira megszeretett, hogy most már vissza se adják, hanem
225 3| zászló egyre közelebb jõ, most villogó kardját fogai közé
226 3| jóslatnak ködfellegei között... Most is ködfellegeket érez agg
|