Rész
1 1| várban lennénk!~- Ott még úgy se juthatnál be! Nézz le a
2 1| rabszolgakereskedõktõl mindaddig egy lélek se merjen vásárolni, míg csak
3 1| szabad árulnunk? Egy aspert9 se fizetünk! feleseltek össze-vissza.~
4 1| akarja magát.~Hollókövy szóra se méltatva, hideg megvetéssel
5 1| Hollókövy még ellenségét se hagyja a veszedelemben.
6 1| Emlékezz András õsapámra! Én se lehetek rosszabb nálánál.
7 1| egész idõ alatt egy szót se szólt, csak gyilkos pillantással
8 1| még ha kerékbe törnének, se árulnék el semmit!~- Esküdre
9 1| semmit!~- Esküdre semmit se adok! Régtõl fogva ismersz,
10 1| Ne mondd tovább, úgy se tudom mind megtanulni!...
11 1| még egyetlen ezüst szál se fehérlett.~Setétvillogású
12 1| nem változott egy vonás se.~- Mahs Allah! Mindennek
13 1| gondotok, nem az enyém. Senki se olyan erõs, hogy nálánál
14 1| terelõdjék. Ne félj hát te se belekapni a sors kerekébe,
15 1| csodálkozott jámbor, semmirõl se tudó képet vágva, midõn
16 1| van itt az alkalom, kérve se kérhetnénk jobbat. Az országban
17 1| mert nem szükséges senkinek se tudni, hogy mi úgy hasonlítunk
18 1| hasonlítottak egymáshoz, hogy senki se tudta egyiket a másiktól
19 1| Igazad van, senkinek se szabad sejteni, hogy mennyire
20 1| volt és nem tudtak semmit se rábizonyítani...«~Nos, öcsém,
21 1| maga idejében, - egy nappal se korábban. Azért hát vegyük
22 1| és a császári seregek se lesznek útjukban.~- Abdinak
23 1| ki. Kínálgatni senkinek se merik, beolvasztani pedig
24 1| hogy még nagyító üveggel se lehet az eredetitõl megkülönböztetni...
25 1| csend! légy szárnya bent,~ Se künn, nem hallatik...«~ – – – – – – – – – – – – – – ~
26 1| család egy szalmaszálat se képes a dúsgazdag és hatalmas
27 1| Ezek az emberek egy cseppet se óvatosak, - a vásár közepén
28 1| orvosa volt már nálam, de egy se tudott segíteni drága nõmön.
29 1| hogy megnézze, de semmikép se tudta kinyitni. Csak gazdáinak
30 1| volt és a legkisebb nesz se hallatszott.~- Pedig világosan
31 1| fundamentumáig széthányhatnák, még se akadnának e rejtekre!~A
32 1| dagadt talpával pedig meg se merte érinteni a hegyesvégû
33 1| gyûlöletes pillantásait titkolni se igen igyekezik...~- Jaj
34 1| kihallgattál!... Egy percig se kiméllek, mihelyt megbizonyosodom
35 1| súgom, mert még a falaknak se szabad hallani...~- Akkor
36 1| melybe még csak bepillantást se engedett senkinek, hanem
37 1| leszidta az öreget, hogy azt se tudta, melyik lábára álljon,
38 1| a saját édes testvérét se kíméli... Rögtön kiadta
39 1| hóhérnak, de a renegát sehol se volt található. A csauszok
40 1| vidéken, de még csak nyomára se akadtak... Egyik kapu õrsége
41 1| akadtak... Egyik kapu õrsége se látta távozni a várból...~
42 1| említém, egyik kapu õrsége se látta távozni. A renegát
43 1| gyermekét, még csak, meg se öleli, csókolja az õ kedves
44 1| Hollókövyt ismerem, ügyet se vet rá, csak mosolyog rajta,
45 1| borus ég felé.~Egy szem se maradt szárazon. A nagy
46 1| szenvedjen más egy percig se, ha segíthetünk a baján.
47 1| semmi körülmények között se tûr halasztást. Tanuld meg
48 1| voltát, a szokásos tort se tartották meg, hanem egész
49 1| Liliom a hosszas hivogatásra se jött elő, egészen elszomorodva
50 1| sejtené...~- Pszt, egy szót se! dörmögött az apa, mert
51 1| tudnánk békével távozni, se én, se pedig Jánoska fiam,
52 1| békével távozni, se én, se pedig Jánoska fiam, ki kegyelmed
53 1| húzódik bátyjához és érinteni se meri a szeplős, durva kezet...~-
54 1| Ezt jól adtuk, mi? Semmit se sejt... Lépre került ő kegyelme!
55 1| miránk a gyanúnak árnyéka se eshetik... Mikor a lépcsőházon
56 1| benne lehetetlent!~- Én se látnék, ha más valaki tenné.
57 1| léleknek, még ha imádkozik, se higyjünk. Minden tette mögött
58 1| elõérzet nyomásától sehogy se bír szabadulni. Nem a sors
59 1| kastély fölött átrepülõ madár se fogja elkerülni a figyelmét...
60 1| révedezett.~Igaz a! erre majd rá se gondoltam... Edömér urfinak
61 1| gondoltam... Edömér urfinak se üdvös többé magányosan sólymászni
62 1| igazi okot még csak sejtenie se szabad, különben maga fogja
63 1| hogy senki egy polturát se fizessen. Persze az adószedõk
64 1| nekem itt adóról, gyaur! Se nekem, se neked ne legyen
65 1| adóról, gyaur! Se nekem, se neked ne legyen hozzá közöd,
66 1| beleavatkozni. Abdurrahman amúgy se szíveli kegyelmedet, mert
67 1| Dehogy úntam, - a magam házát se lakom örömestebb. Hanem
68 1| Bálintom!...~- Egy szót se többet, hanem el innen sietve!
69 1| Még csak egy halálsikoltás se hangzott. Hang nélkül roskadtak
70 1| úgy hagytad el, hogy soh'se lásd viszont?~ Nem állított
71 1| te gondod! Mi egy szóval se mondjuk senkinek, hogy megöljék.
72 1| megöljék. Neked sem mondom! Te se mondd! De, ha véletlenül
73 1| Nem, azt egy szóval se mondom, hogy megöld! Rám
74 1| azért egyetlen panaszszó se hagyta el ajkát, bár kezét
75 1| el róla és egyetlen könny se csillant meg selymes szempilláin.~
76 1| tömeget egy pillantásra se méltatva, büszke méltósággal
77 1| sokféle idegen nyelvbõl sehol se hangzott egy ismerõs szó
78 1| hazai nyelvbõl, - sehonnan se nézett rájuk egyetlen barátságos,
79 1| tündérherceg! E ruhákban senki se mondaná, hogy hitetlen,
80 1| madzsarlik! Még az igazhívõkkel se tudnak beszélni. Mit csináljak
81 1| Ez a keresztény kutya még se jajgat! No várj, jajgatni
82 1| ragyogott, egyetlen lángocska se világolt a szegény rabszolga-gyermekek
83 1| folytatá a lányka. Szinte magam se tudom elhinni. Az egész
84 1| 5.000 aranyon kívül mit se hagyott, mert pazarló, gonosz
85 1| szüleim is, úgy, hogy senki se férhetett hozzám.~Egyszer,
86 1| teltek el, de semmi hir se hallatszott felõle, úgy,
87 1| távol, hová még a madár se jut el tõlük. Ah, ha ezt
88 1| visszautasító viselet, még se tudott haragudni rá, hanem
89 1| Nincs egy gyengéd szavad se hozzám, multkori sértéseidért?
90 1| leszek hozzád! Addig semmibe se veszlek! és egy mellékösvényre
91 1| ha így beszélsz!~- Még ez se gátol, hogy meg ne mondjam
92 1| Edömér azonban, egy szót se válaszolva, elsietett, mert
93 1| Ibrahimot várom! Egy percet se késhetek tovább, egy percet
94 1| vigyorgású arcán egy vonás se mozdult.~- Hanif küldött
95 1| engedelmességre készteti. Egy szót se többet, fiam! Untatsz már
96 1| arcán azonban egy vonás se mozdult, hanem csak egykedvûen
97 1| rendezni.~Edömér még lélekzeni se ért rá, annyira tele volt
98 1| ült, hogy egyetlen szót se veszítsen el belõle.~Edömér
99 1| igazat. Hozzá ne tégy, de el se végy belõle.~- A próféta
100 1| büszke arcán egy vonás se mozdult.~- Önön szemeiddel
101 1| büntessetek e szóért! s te se büntess hatalmas úr! - e
102 1| csevegtek, s noha egyik se vigyázott rá, mirõl, mégis
103 1| És ez az érzés sehogy se akart tágulni, sõt mindegyre
104 1| egyetlen szóra, vagy tekintetre se méltatott. Mit jelenthet
105 1| a megtorlás?! Egy percig se engedett tehát a kisértésnek,
106 1| még hugocskám jóvoltáért se tagadhattam meg! - Mindazonáltal
107 1| megrázkódott bele! Egy lépést se, míg nem tudom, mi jogon
108 1| fordult el és többé egy szót se vesztegetett a félszemû
109 1| is volt, de Edömér rájuk se nézett. Elég volt neki a
110 1| gondolj, ne rám! Te neked se lesz okod örülni! felelt
111 1| borult a nyakába...~Egyikük se kérdezte: Ki vagy, honnét
112 1| ide. Másfelõl nem lehet se be, se ki jutni innen...~
113 1| Másfelõl nem lehet se be, se ki jutni innen...~Az öreg
114 1| elhagyja, hol megszállja,~ Se törvénye, se királya...«~
115 1| megszállja,~ Se törvénye, se királya...«~ Tompa: »Etele
116 1| Fáj a lelkem, hogy semmit se hallhatok róla, hogy nem
117 1| holdtöltéig nem kell félnetek se ettõl, se a tibbahtól, mondá,
118 1| kell félnetek se ettõl, se a tibbahtól, mondá, a homályos
119 1| kevesebbet mozgott, utoljára ki se jött a sátorból, mert lába
120 1| csókolgatva.~- Egy percet se késsünk! Csak barátaimat
121 2| karavánszerályokban, de senki se tudott se Mahmud-el-Tebrisz,
122 2| szerályokban, de senki se tudott se Mahmud-el-Tebrisz, sem pedig
123 2| ülnünk...~De jóformán még ki se mondotta e szavakat, midõn
124 2| egykedvûen ült helyén, mintha se látna, se hallana, de Edömér
125 2| helyén, mintha se látna, se hallana, de Edömér mélyen
126 2| megindulásával.~- Itt egy szót se többet! Kövessetek! mondá
127 2| engem ragadtak meg. Máig se tudom, mi adott erőt, hogy
128 2| e percben egyetlen szót se tudott volna kiejteni...~-
129 2| már eltávozott. Egy lelket se láttam. Csak a plébánián
130 2| senki, még a házi cselédség se, pedig félévnél tovább tartott,
131 2| kellett szenvedned!~- Soh’se bánd te azt, Szelim. Az
132 2| õrzi, hogy még a szellõt se ereszti hozzá. Fatma különben
133 2| hozzám! A szerályban senki se mer utánatok kutatni! Pár
134 2| lépek, még bal lábamnak se mondom meg előre. Nem bizalmatlanságból
135 2| felordítottam.~- Egy harapást se egyetek, testvérek! Köpjétek
136 2| habakukkóniából, de még a kolerát se kapod meg és a mindenféle
137 2| kapudánnak! Azután neked úgy se kell az arany, kedves orvos!
138 2| kívül azonban egy lélek se volt. Hiasszár meglepetve
139 2| beadni! Ennyit és egy cseppel se többet! mire Khor-khori
140 2| leste! Még szultánkenyérrel se lehetett volna a babonás
141 2| beálltát.~Jóformán még egy óra se telt el, midõn a nagy aggodalom
142 2| Kkor-khori semmi reményt se látva, elátkozá az orvost,
143 2| halottak kioszkjába! Egy percig se tûrök halottat váramban!
144 2| és nagyfülû fejét, hogy se ne lásson, se ne halljon,
145 2| fejét, hogy se ne lásson, se ne halljon, strucmadárként
146 2| közül még csak a tájékára se tekint egyik se a félelmes,
147 2| tájékára se tekint egyik se a félelmes, kisértet járta
148 2| a legnagyobb szenvedések se tudtak könyet facsarni szemébõl,
149 2| dühös mozdulattal. Egynek se szabad közölök visszatérni
150 2| Magyarországba! Érted? Egynek se! A bevonulás után tüstént
151 2| hiányzanak, egy pohár bort se lehet vig társaságban kiüríteni.~-
152 2| megtámadni és a törvény keze se mer utánam nyulni...~Azután
153 2| szükségünk vagyon. Az ember soha se tudhatja, hogyan fordul
154 2| lelkére.~Pár percig szólni se tudott, csak csontos ökleit
155 2| szabadulunk innen? Még akkor se eresztenek el, ha menni
156 2| hogy még gyógyulásodat se akarod megvárni? Hiszen
157 2| komolysággal.~Csilla egy szót se szólt, csak elhalványodva
158 2| szólt, nem evett egy falatot se...~Különben a többiek se
159 2| se...~Különben a többiek se igen beszéltek. A grófné
160 2| fiamnak egész este szavát se lehet venni. Nagyon elbúsulta
161 2| zordonan az öreg nemes. Így se veszik semmibe a halált,
162 2| nekiestek a támadóknak, de egyet se birtak elfogni, mert a tengerként
163 2| Hiasszár pedig semmi árért se maradtak volna el oldala
164 2| kerültek, honnan egy lélek se menekülhet...~Vezértársa
165 2| martalócoktól vette? Ezen egy percig se gondolkodott, hanem megrendülve
166 2| fejedelmi süveggel kinálnának, se hagylak el, Edömér, felelte
167 2| kegyelmének, hogy soha többet el se ereszszen, ha egyszer megfogott
168 2| veszedelemnek még csak árnyéka se mutatkozik?~- Éppen ez aggaszt, -
169 2| hányódtam, mert nem volt se testemnek, se lelkemnek
170 2| mert nem volt se testemnek, se lelkemnek hová fordulni.
171 2| Dehogy tudja! Talán rám se ismer, hiszen majd kilenc
172 2| láttuk egymást.~- Akkor te se fogsz rá ismerni! vegyült
173 2| szólj róla még barátainknak se, legalább addig ne, míg
174 2| biztató hangon, de mivel egyik se szólt, csak ötölve-hatolva
175 2| Ha magad akarnál menni, se eresztenélek! Rád nagy szerep
176 2| születésû vagy?~- Az apám se volt az! Zalai vagyok!~De
177 3| kivánta a nyugalmat, még se akart mozdulni az ágy mellől
178 3| részét leróhassam. Senki se ért nálamnál jobban a betegápoláshoz.
179 3| László, még csak egy karcolás se esett rajtam!~- Hála Istennek!
180 3| öreg.~- Bizony egy polturát se adnék a hadnagy életéért,
181 3| meg büntetlenül!~- Engem se! válaszolt hirtelen Edömér,
182 3| Nem innen egy tapodtat se! kiáltá Edömér és eddigi
183 3| leterítette. Mikor aztán ezekkel se tudta leteríteni, utolsó,
184 3| és nem tudott egy szót se kiejteni...~- Tán bizony
185 3| hogy még az üdvözlésre se engedett nekik időt.~- Folytasd,
186 3| hatalmas parókájának egy szála se rezdült meg, s hangja egy
187 3| meg, s hangja egy cseppet se veszített nyugodt, érces
188 3| bizonyítékai, de még vádolók se lesznek, mert akkorra már
189 3| viselik és nem lesz semmiben se fogyatkozása.~A setét, visszhangosan
190 3| még kora lett volna. Álmos se volt, de meg hátha eláll
191 3| ezt a Hollókövy fattyút se tudja elpusztítani! horkant
192 3| valamennyien. De itt egy szót se többet, hanem jer velem!~
193 3| Ejnye no! Bizony meg se látod az embert, bajtárs!
194 3| koromfekete és a pofája se volt úgy sebhelyekkel keresztül-kasul
195 3| pillanat alatt még dobogását se lehetett hallani a messzeségben.~
196 3| közé.~Edömér egy percig se tétovázott. Keresztültörte
197 3| megérkeztek, Csilla azt se tudta, mit csináljon örömében.
198 3| rákiáltott, hogy egy szót se szóljon erről senki előtt.~
199 3| töltenünk! Lovainkkal éjfélig se vergődünk el Lőcséig, sopánkodott
200 3| De úgy indulj, hogy senki se sejtse távozásodat.~- Bizhatik
201 3| csatlós távozását még társai se vették észre. A csapláros
202 3| erejébõl, de jó ideig meg se mukkant, akkor is csak egy
203 3| Gondolatai közben eddig észre se vette, hogy a bûzös kecskefaggyú-gyertya
204 3| lehetett egyetlen élõ lelket se találni.~Boszusan adott
205 3| megérkeztek Érsekújvár alá, nyoma se volt többé betegségének,
206 3| játszhatom az enyémmel. Szót se többet, Edömér, veled megyek!~-
207 3| egyszerûen.~- Egy percet se késünk! szólt Edömér és
208 3| mutató újját.~- Egy hangot se, ha életetek kedves! Mindjárt
209 3| Hiób-hirt. Vas arcán egy vonás se változott.~- Amint Isten
210 3| Más egyetlen egy nõt se kisértek a hárembõl Fehérvárra?~-
211 3| Fehérvárra?~- Egyetlen egyet se! Minden rabnõ és odaliszk
212 3| kívül egy csepp felindulást se okozott. Bármi hozta ide
213 3| volt kirendelve és senki se tudta, hol és merre járnak
214 3| kelepcébe szorult róka, se előre, se hátra nem mozdulhatott,
215 3| szorult róka, se előre, se hátra nem mozdulhatott,
216 3| gyanunak még csak árnyéka se érje, de egy felvonulás
217 3| ostrom elõtt, úgy ezután se szólítgassák a vár feladására.
218 3| tegnapi világomlást semminek se érezte ahhoz képest, amit
219 3| az becsületesen verekedni se tud! kiáltá Petneházy.~-
220 3| megszeretett, hogy most már vissza se adják, hanem kegyelmedet
221 3| harcnak, mikor hirmondó se maradt a nagyvezírnek a
222 3| megsemmisítették.~De Edömér egy percig se tétovázott. Gyõzni, vagy
|