Rész
1 1| madárka~ Nagy Törökországból.~ Hát én merre menjek, hát én
2 1| Törökországból.~ Hát én merre menjek, hát én merre szálljak...~ Melyik
3 1| türelmetlenül ráförmedt:~- De hát meg vagy te bolondulva,
4 1| hitvány, hitehagyott kutya?~- Hát te mi vagy? Százszor rosszabb
5 1| forgatott turbánja fölött.~- Hát te, gyaur kutya, a próféta
6 1| Helyes! Az igazat mondád!~- Hát ezt is tudta kegyelmed?~-
7 1| meghajlással Hiasszár,~- De hát édes bortól vagy ittas,
8 1| Fontos hireket hozok, azért hát csak jelents be, derék müderrisz!~-
9 1| Kinek tiszteljelek? Mondjad hát becsületes nevedet! szólt
10 1| nem én vagyok az oka.~- Hát ki? Tán bizony én!~- Küldötted,
11 1| De miért?~- Tudd meg hát azt is! Almahál-Eddin minden
12 1| könyvében megírva vagyon. Ha én, hát én, ha más, hát más - a
13 1| Ha én, hát én, ha más, hát más - a mi meg van irva,
14 1| Abdurrahmán...~- Nézz tovább!... Hát most mit látsz? hangzott
15 1| a várfalra kitûzni...~- Hát magadat nem látod, Abdurrahmán?~-
16 1| nézett rá.~- Jól vigyázz hát a fejedre! A prófétára mondom,
17 1| De most azt is mondd meg hát, mit akar az a gyaur kutya
18 1| Hollókövyt illetõleg, azért hát fájdalmas megindulást tettetõ
19 1| útra terelõdjék. Ne félj hát te se belekapni a sors kerekébe,
20 1| mondtam, megtartom... Mondjad hát, mi jutalmat kivánsz! Bármit
21 1| Lenau: »A három lovag.«~ ~- Hát téged mi lelt? csodálkozott
22 1| emelte hólyagos lámpását.~- Hát te vagy a Hiasszár! No,
23 1| tagot is összeforraszsza! De hát hol sebesültél meg, érdemes
24 1| léptei zajára hátrafordult, hát nemcsak termetre, de arcban
25 1| fel fejét.~- Hadd hallom hát, mi jót végeztél, Áron?~-
26 1| öcscsére.~- Beszélj, beszélj hát, szerelmetes, drága öcsém!
27 1| kifundáltad. De igaz, Áron te, hát Hollókövy hová lesz, mi
28 1| nappal se korábban. Azért hát vegyük sorra a rováson lévõ
29 1| vonogatta görbe vállait.~- Tégy hát róla! A mi elõvigyázat és
30 1| megtörüli. Mitõl tartasz hát?~- Egy-kettõtõl, nem is
31 1| kellett volna alkudoznia... Hát Giláthy Móric uram mit izent
32 1| a törvénycsavarók!~- De hát mit végeztél velük?~- Velük
33 1| minden szóra!~- Folytatom hát... A mint már mondám, minden
34 1| népe felett... De nevess hát, örülj, vigadj velem te
35 1| cseppentettem, mint a tej. Feljöttem hát, hogy megbízatásomról számot
36 1| volt a kedvence.~- Lépj be hát és fogd meg, de virágaimat
37 1| kocogtak a bécsi-kapu felé...~- Hát csak azért jött Budára!...
38 1| bennünket... Nyitva tartsd hát a szemedet, mert ravasz,
39 1| neki az áfiumból.~- Akkor hát a becsapástól ugrott elõbbre
40 1| dörrent meg a háta mögött:~- Hát te, kutya, kinek az engedelmével
41 1| hireket olvasok! Beszélj hát, mondjad hát, mit végeztél?~-
42 1| olvasok! Beszélj hát, mondjad hát, mit végeztél?~- Mindent,
43 1| szabad hallani...~- Akkor hát jerünk oda!~Beléptek a titkos
44 1| nem lehet tudója... Siess hát, hogy neszét ne vegye valaminek.~-
45 1| váltottak egymással.~- Ez lesz hát az a bizonyos csapat?...~-
46 1| nyomta vissza székébe.~- De hát ne kisértse kegyelmed ily
47 1| Kegyelmed az, apám uram. Hát már visszajött?~Kányavári
48 1| drága.~- Ej, ej, Jánoskám, hát nem én elibém jöttél, hé?
49 1| magát, nevetett Kányavári. Hát akkor mit csinálsz itt,
50 1| az anyját.~- Mit mondasz? Hát csakugyan meghalt?~- Meg
51 1| hogy takarodjanak.~- De hát mit vétettek neked ezek
52 1| hogy kiszurkáljam a szemét, hát a nagy sikoltozásra odajött
53 1| mivel erõsebb nálamnál, hát a földre tepert és össze-vissza
54 1| izenettel.~- Mondjad, mondjad hát, de hamar!~- Hollókövy uram
55 1| apja kezét.~- Engedd meg hát, édes apám, hogy én is veled
56 1| forgatni már tudsz, tanuld meg hát azt is, miként kell a haza
57 1| mellett pihenje ki magát.~- Hát kelmetek mit akarnak tőlem?
58 1| fehérjét lehet látni, - de hát el kellett mérgét nyelnie:
59 1| határszéleken, ott telepedünk hát meg Isten segítségével...
60 1| igent a fejével...~- Legyen hát neki megengedve, hogy ezt
61 1| szorgalmatosan tanultál, beszélj hát valamit. Barátkozzatok és
62 1| hogy elköltözködik innen?~- Hát iszen a farkas is odább
63 1| Éppen ez a gyanús. Hanem hát, édes uram, ne legyen kegyelmed
64 1| körömfeketényi igaza van e hireknek, hát akkor nem hiheti kegyelmed,
65 1| felszabadított a beszédre, hát mindent elmondtam, mi lelkemen
66 1| fõpasától erednek. Hanem hát lássuk tovább a levelet.
67 1| karavánszerálj. Ha megszökött, hát keressétek a vidéken, de
68 1| szökevényt keresni.~- Keressétek hát! mondá erre Hollókövy elutasító
69 1| adót beszedni.~- Menjünk hát, tisztelendõ atyám! Bálint,
70 1| fél semmitõl... Maradj, hát, fiam!~- Parancsodra, édes
71 1| öcsém. És, ha ki nem versz, hát egy ideig nálad lakozom,
72 1| a tatai cécóért - azért hát szép csendesen odébb álltam
73 1| hogy nálatok vagyok, ideje hát, hogy szép csendesen tovább
74 1| lakom örömestebb. Hanem hát most tiszta a környék a
75 1| Merre és hogyan meneküljön hát, hogy megelőzhesse őket?
76 1| Te vagy az, Ali? Jerünk hát a rejtekuton a kastélyba,
77 1| taszítani.~- Ide vigyázz hát és tanuld meg! Mamertusz
78 1| végtelenül imád és szeret. Pedig hát annak aranyos dolga lesz!
79 1| belõle, hahahaha!...~- Mi az hát? Hadd halljam!~- Midõn áthozattam
80 1| veszedelmes játékot ûzöl!~- De hát miért nem öletitek meg,
81 1| és védelemre, ne pazarold hát másra, válaszolt büszke,
82 1| Tudod-e, ha Stambulba viszem, hát maga a padisah kizlár-agasszija
83 1| görbe horog kell. Hanem hát, Hanif! Azért engedem, hogy
84 1| megszorítva.~- Csilla a nevem! Hát a tiéd? kérdé halk, megindult
85 1| örökkévalóság hosszú. Tûrj és remélj hát, édes fiam! Légy erõs, ne
86 1| nyelvén beszélni...~- Micsoda, hát siketnéma rabszolgát vásároltál
87 1| hamar megtanulja,~- Jó, hát várok, de nem sokáig. Ha
88 1| Jól van, effendi, akkor hát engedd, hogy sebemet beköthessem,
89 1| ha én lettem volna hugod, hát karddal kezemben segítettem
90 1| annyira, de annyira szeretett!~Hát atyám, az én büszke, hõs
91 1| kiáltozhatták nevemet az erdõben!... Hát még Ákos bátyám, ki egy
92 1| gyûlöletében nõtt fel, nem csuda hát, ha fiatal szíve megkeményedett.
93 1| Szavadat adtad! Tartsd meg hát e szót, ha férfi vagy!~-
94 1| szólt Edömér higgadtan.~- No hát akkor gyûlöllek! Hallod,
95 1| szeliden.~- Mit vétettél? Hát nem tudod lesütni büszke
96 1| akar korbácsoltatni.~- De hát hogy történt? Miként tudtál
97 1| Istenre kérlek!... Eredj hát, mert elõtted halok meg!~
98 1| büntetéssel megbízva?~- Én hát, mi bajod vele? Te ártsd
99 1| félhangon megszólalt: Siess hát, de gyorsan! Ibrahim mindjárt
100 1| Oh, beszélj, beszélj hát! Mégis van valami remény?
101 1| helyette a büntetést. Nos, hát én kiállom. Õ rá nagyobb
102 1| is hallották? Óh, mondjad hát, uram, mivel akarod büntetni
103 1| ha Edömér el nem kapja, hát megcsókolja a kezét.~Másnap
104 1| méltatott. Mit jelenthet hát e kihallgatás? szólt Edömér
105 1| fordult el tõle.~- Maradj hát hitvány rabszolga, utolsó
106 1| hajolva, suttogá:~- Akkor hát mához negyednapra, pazárgün
107 1| arcára nézett.~- Hm, tréfa! Hát azt hiszed, tréfa? vigyorgá
108 1| ez egyszer így van! Azért hát ne is berzenkedj, ne is
109 1| szántásban majd megapad a hája.~Hát ezt a sovány agárkutyát
110 1| tûrhetõnek látszik, a malomba hát velük, eme hármat a kõbányákba,
111 1| olajütõ malomba.~Hm, hm! Hát ezek a gornyadozó kutyák!
112 1| bízta... Meglesz, meglesz!~Hát te, farkaskölyök, hogy merészelsz
113 1| éjjel-nappal őrzik. Hogyan akarnál hát megszökni, mikor egyéb kijárása
114 1| Merre és hová induljon hát a halálnak eme néma birodalmában?~
115 1| lesz...~- Az öreg Taib apó? Hát még van egy negyedik barátunk
116 1| mondani, szólt László. Figyelj hát! Azt már tudod, hogy e völgy
117 1| teljesítjük... Búcsúzzunk el hát tõle, azután induljunk,
118 2| különös mosolylyal.~- Akkor hát béke veled! Mi megyünk jobbra,
119 2| egyek vagyunk vele!~- Akkor hát Hollókövy Gábor fia kövess
120 2| áldja meg érte! De mondd el hát, miként menekültél meg a
121 2| és nevedre! Bocsásd meg hát elõbbi kemény szavainkat.
122 2| van egymásnak. Végezzétek hát el, míg én az estebédről
123 2| feltûnést.~- Hajde gidelim! (no hát menjünk) mondá vígan Bendár
124 2| Fatmát? Csillát mondod? Hát tudod, hol van? Oh, Istenem,
125 2| Istenem, igazán tudod? Mondjad hát gyorsan, hol van? Mondjad,
126 2| bennünket! Elõre, indulj hát, derék barátunk!~A merre
127 2| vagytok! Egyetek, igyatok hát kedvetek szerint! sürgött-forgott
128 2| nincs párod, neked kell hát valamit kigondolnod.~Hiasszár
129 2| bólintott.~- Jól van. Mondj el hát róla mindent, amit csak
130 2| Ilonkára emlékeztették...~Hát őt mikor és hol fogja megtalálni?...~
131 2| háta mögött...~- De beszélj hát, kérlek, mi történt?~- Az
132 2| rengeteg körített.~- Ott van hát Csilla! Az oszlopos, faragott
133 2| megtesz érettem...~- Akkor hát induljunk! Ti elkisértek
134 2| szemével a csudatévő orvosra.~Hát még mikor a nevét megmondá!
135 2| bort is iszogatja.~- No hát akkor még a vak is látja,
136 2| smaragdjait, rubinjait, hát a parapléziai komthur aranykockáját?
137 2| egyéb jutalom.~- Gyógyíts hát meg, nagy orvos! rimánkodott
138 2| ez mély sóhajtással.~- De hát mi baja neki? Csak nem kakkukónia
139 2| átkozott Belkabalka kutya, hát levágatom a fejedet!~Hiasszár
140 2| hajnal-csillag! Ébredj fel hát mindnyájunk örömére, mormogá,
141 2| megmentéséért köszönetet.~Hát még mikor megtudta, hogy
142 2| vagyunk téve.~Tartsátok hát szem előtt ezt az arabs
143 2| mindnyájuk nevében Edömér.~- Úgy hát Isten nevében Vajda-Hunyad
144 2| zsibbadni minden tagját.~- Hát a halottak újra feltámadnak?
145 2| játék!~- Bolond vagy, apám! Hát érdemes azért a visszakerült
146 2| embereknek? Ha valamit szól, hát egyszerûen vitézi párbajban
147 2| félig intõ hangon...~- No, hát mit mondtam megint? riadt
148 2| csakhogy mi ülünk rajta.~- Hát csakugyan igaz? És mi nem
149 2| fõbe ütötték volna.~- Akkor hát megszöktek! Megszöktek!
150 2| férfiasabbak voltak.~- Akkor hát ne várakoztassuk a társaságot!
151 2| megigérte, ha máskép nem, hát selyemszállal kötözzük ide
152 2| Menni kell neki! Azért hát csak búcsuzz el tõle és
153 2| Másként reméltük a jövõt - de hát hiába. Nézd, Ákos fiamnak
154 2| jobbján ügető Edömérhez, hát csak nem akarsz nálam maradni,
155 2| megszabadítására...~- Mert hát harcot, ütközetet nálunk
156 2| veszik semmibe a halált, hát úgy?~Midőn a két elitélt
157 2| kerüljük, ahol pedig nem, hát gyorsan átcsapunk a hódolt
158 2| nyihognak, - induljatok hát Isten nevében. Nem kivánok
159 2| küldöd ezt, atyám, te, segíts hát, hogy eskümet, fogadásomat
160 2| benneteket véglegesen tartani. De hát ez nem lehet! Mikor szándékoztok
161 2| jele szokott lenni....~- De hát mi a tatár aggaszt, mikor
162 2| békében hagytak bennünket...~- Hát iszen igazad lehet, de résen
163 2| örömtõl elfulladó hangon.~- De hát mi történt veled! kérdé
164 2| rosszhirû rengetegbõl.~- Hát ismerõs vagy e vidéken?~-
165 2| lova nyakát veregetve.~- Hát ezt a vidéket is ismered?~-
166 2| atyafi látogatóban. Rajta hát, fiuk! Ne kíméljük lovainkat!~
167 2| jutalom árát! Szóljatok hát, mit kivántok? mondá biztató
168 2| magyar vagy. Miért viselsz hát török nevet?~Hiasszár arca
169 2| kihallgassalak benneteket, - hát beszéljetek.~Éjfélen túl
170 2| Adjon Isten, földieim! Hát megtudtátok, hogy itt vagyok?
171 2| fohászkodott fel keservesen.~- Hát mink, la, földieid! Egyenesen
172 2| volna, ha el nem esik.~- Hát te is nógrádi születésû
173 3| fényes gyõzelmet arattunk.~- Hát azt mondta-e, hogy téged
174 3| én édes jó apám! Segíts hát, hogy én is, akár élek,
175 3| ember maradt a hajón.~- De hát miféle boszorkánysággal
176 3| pillanatra elsimultak.~- Akkor hát menj és készülj az útra.
177 3| Igazad van! Menjetek, hát és siessetek vissza hozzám.~
178 3| jókedvûen az öreg. Nesze hát, ne ágaskodj, hanem egyed
179 3| szánva, Bálint! Vigyázz hát magadra, míg mi távol leszünk,
180 3| megrettenve, méreg!~- Az hát, de ne kiabálj annyira!
181 3| elvesztésünkre. Résen kell hát lennünk! De csitt! Keveházit
182 3| hogy menjen fel hozzá.~- Hát te már megérkeztél? ezzel
183 3| mulva ő is itt lesz.~- De hát hol találkoztál vele? kérdezte
184 3| mosolyog kegyelmedre, azért hát csak excelsior! mondotta
185 3| elhoztam nektek! Örüljetek hát a viszontlátásnak! szólott
186 3| félelmesek kezdenek lenni!~- De hát az ördög segíti azt a fattyut
187 3| alkalmatlan kezd lenni, hát egy napon valami szép gyümölcs,
188 3| jégdarabok. Nem is ellenkezett hát tovább paripájával, hanem
189 3| indulatosan dobbantott lábával.~- Hát még itt is akad áruló gaz?
190 3| áruló gaz? kiáltá. Várjunk hát a tervvel pár napig, míg
191 3| mondani hadnagy uram!~- De hát miért van kegyelmed a világon,
192 3| suttogá a leány. Siess hát mielébb vissza, mert a te
193 3| szólott gúnyos nevetéssel.~- Hát te mit keressz idekünn?
194 3| bántani. Jól vigyázzatok hát, azt, akinek nincs toll
195 3| vannak mégis! Feszítsétek be hát az ajtót!~Erre az ajtót
196 3| fizetsz most is... Hajolj le hát, hadd mondok valamit...
197 3| magasrangú tagjain.~- Tedd hát! buzdította a fõherceg.~
198 3| pihenõre tértek.~- El kell hát foglalni Budát! szólt tüzeskedve
199 3| Edömér, veled megyek!~- Úgy hát, mihelyt Hiasszár megérkezik,
200 3| távozásra:~- Te akarod, hát nem ellenzem!~Még aznap
201 3| felé.~- Kányavári Gedeon! Hát a sors mindig utunkba hozza
202 3| az egyik ablakfülkében.~- Hát cinkostársa, Hiasszár a
203 3| szilárd hangon.~- Tanácsolj hát valamit, én nem tudok gondolkozni!
204 3| magasságbelinek! Hamar csónakra hát. A túlsó parton lovakkal
205 3| most magamra hagyatva?~- Hát nem vagyunk mi melletted?
206 3| vannak bizonyitva.~Örülj hát, fiam, szenvedéseidért és
207 3| lépését. Nem is mozdult hát ki sátorából, hogy a gyanunak
208 3| ostromnál. Ne is rontsák hát az ostrommal magukat a keresztények,
209 3| lihegte tikkadtan.~- Nos, hát mi hirt hoztál, Csóka? Bátyám
210 3| felelt csöndesen Edömér!~- No hát fogadni merek, hogy nem
211 3| ebbe fogadjunk, Dávid!~- Hát mibe?~- Melyikünk lesz elsõ
212 3| lennék, fenséges uram!~- Úgy hát holnap reggeli öt órakor
213 3| volt a kérdezősködésben.~- Hát Ákos hogy van, mint van?~-
214 3| rá, mint még sohasem:~- Hát elhiszed, hogy gyanut táplálok
215 3| eresztve a barát izmos kezét.~- Hát bizony, fiam, furcsa története
216 3| mondá újra Bálint.~- De hát ti hová igyekeztek? kérdé
|