100-amiko | amily-banto | banya-birod | birom-csalo | csalt-diszk | diszl-eletn | elett-elvih | elvin-ezred | ezust-felro | felse-foter | fotis-gyoto | gyotr-hanyv | harac-hivon | hivsa-intez | inti-kalif | kalil-kerul | kesed-kiser | kisie-korny | korod-legyo | legyu-majmo | majom-megla | megle-mente | menth-nemeb | nemel-oromu | oromz-pancz | pandu-rabsz | rabta-ruhan | ruhat-sutem | suti-szent | szenv-szuks | szule-temet | templ-tovah | tovam-utaza | utazo-verpa | verro-vonak | vonas-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3012 2 | magát - apróra elbeszélte élettörténetét. Apjuk korán meghalt, beteges
3013 3 | sem akarlak rábeszélni. Életünkkel, játszunk, ha felfedeznek.~-
3014 3 | tömegben.~A herceg a legnagyobb életveszedelemben forgott és közel volt hozzá,
3015 2 | Eperjest, mert a kopanicsár jó eleve megizente a lesben álló
3016 1 | virágzó rózsatõ körül, mintha eleven pillangók enyelegnének egymással
3017 1 | mintha csak a kert bokrai elevenedtek volna meg, mindenfelől kurd-
3018 1 | mered viselni? Égnél meg elevenen! üvöltött rá sivító hangon,
3019 2 | mulva a két lovascsapatot elfedték egymás elöl a zeg-zúgos
3020 3 | a tervvel pár napig, míg elfeledik! Akkor én magam fogok menni!~-
3021 1 | Galambjaidról egészen elfeledkezel, Ilonkám! Ha látnád, milyen
3022 1 | történt? Miként tudtál annyira elfeledkezni magadról? kiáltá Edömér
3023 3 | csaplárosról, a fõcinkosról egészen elfeledkeztem. Siessetek, tán még megkapjátok...
3024 1 | mondád? Az én igazhivő eszem elfeledte annak a gyaur szentnek a
3025 1 | rólunk a vidéken... De már elfeledték... Igazad van, senkinek
3026 3 | elszédíté, hogy védekezni is elfelejtett.~Ugyanabban a pillanatban
3027 1 | fiskális uraimék.~Gedeon arca elfintorult.~- Száz aranyomat vitték
3028 2 | mindjárt át is adom!~Keveházi elfödte arcát mindakét kezével:~-
3029 3 | meghallhassák. Én minden feltételt elfogadok!~- Én is! szólt Edömér,
3030 2 | vérét is értetek áldozza. Elfogadtok-e tehát társatoknak?~- Barátunk
3031 3 | kegyelmessége most mindjárt elfogathatná, de kimélnünk kell kegyelmedet
3032 1 | látta, mikor galambjaimat elfogdosta és agyonkínozta, sőt egyszer
3033 1 | akartunk az erdõbe menekülni, elfogdostak. Mi lett Margitból és barátnõibõl,
3034 3 | Hordd el magadat, különben elfoglak, mint a haramiák cinkostársát!~-
3035 2 | váratlanul ostrom alá véve, elfoglalhassa. Már minden készen áll s
3036 3 | Jóformán egyetlen összrohammal elfoglalhatta volna, mert spahijai, Mahmud-el-Tebrisz
3037 3 | alatt rázkódik a föld, amint elfoglalják a síkot és mellékútakat,
3038 3 | rablóbandának a fejét szerencsésen elfogta és ez az ember mindent kivallott,
3039 1 | mindhármuk érzelmeit.~- Ti elfogtok indulni, midõn a Mezarthim
3040 3 | a várfalakról, s egyiket elfogva, a többi visszamenekült -
3041 3 | napja tart,~ Ha mink is elfogyánk?«~ Vörösmarty: »Búvár Kund.«~ ~
3042 2 | hogy szerény estelijüket elfogyaszszák.~- És még hány fog elmulni!
3043 1 | ivóvizük az utolsó cseppig elfogyott, mert a rettentõ hõség annyira
3044 1 | haladtak, mert vizük újra elfogyván, forrás után keresgéltek,
3045 1 | legkisebb neszre rögtön elfojtá sóhajtásait...~- Hallgass
3046 3 | tudott egy nehéz sóhajtást elfojtani.~- Mi lelt oly egyszerre,
3047 1 | kacagva a renegát helyett, ki elfojtva dühét, csak ennyit mondott
3048 1 | jelent, de csak durcás, elfordított arccal csorgatá tele korsóit,
3049 2 | tartsanak benneteket.~Edömér elfordította a fejét, mikor a kelet felé
3050 1 | szekrény ajtaját, melynek elforduló feneke mögött egy szûk csigalépcsõ
3051 1 | azután egyszerre sebesen elfordult és a lépcsõkön érte jövõ
3052 1 | hegyes fejét, férje pedig úgy elforgatja szemét, hogy csak a fehérjét
3053 1 | Áron, kivel legott a hajó elfüggönyözött hátsó részébe vonult, hol
3054 2 | néktek! kiáltá az örömtõl elfulladó hangon.~- De hát mi történt
3055 3 | felordított és kiülõ szemét elfutotta a vér.~- Így vagyunk! Most
3056 1 | sikátorok egyikében majd elgázoltak egy cselédformának látszó,
3057 2 | rabszolgákul eladhassák őket.~Elgondolhatjátok, mi sors vár mi ránk is,
3058 1 | félelemtõl és fájdalomtól elgyötört gyermekekre:~- Úgy kell
3059 1 | Lelked mit érezett, hogy elhagyád e hont,~ Midőn úgy hagytad
3060 3 | vigaszt és segítséget.~Olyan elhagyatottnak érezte magát, mint a puszták
3061 1 | népet, mely a tájat,~ Hol elhagyja, hol megszállja,~ Se törvénye,
3062 1 | rontják erkölcseinket... Elhagyjuk az egyedüli üdvözítõ hitet,
3063 1 | méltatlan kifakadásra Edömért is elhagyta a türelem.~- Csilla, ne
3064 1 | pogány feleidet, gyáván elhagytál a veszedelemben! Egy követ
3065 1 | dolgot. A Budára menetelt elhalasztom, mert, hogy megtagadtuk
3066 3 | felriadt tábor lövöldözése elhallatszott a Vidra-gátig, hol Vihorláthy
3067 1 | korbácsoltatnom õket, hogy elhallgassanak. A sírás véníti, lesoványítja
3068 2 | nyulott Jánoska jónak látta, elhallgatni.~- De ez még nem minden!
3069 1 | Bálint szemébõl, a mit ezek elhallgattak, büszke mosolylyal ütött
3070 1 | komolysággal László. Valamit ugyan elhallgattam elõtted!... de megtudod,
3071 1 | neki a szeraszkier, hogy elhallgattassa; kérte, fenyegette, de semmi
3072 3 | komolysággal, mely a további tréfát elhallgattatá. ~Másnap, Szent István királyunk
3073 2 | Hiasszár egy komoly intéssel elhallgattatta:~- Szavaidból megértém,
3074 1 | hallgasd meg, mit tegnap elhallgattunk elõtted. Ne legyen semmi
3075 3 | halálra sebesült Keveházi elhaló hangon vizet kért.~Edömér,
3076 3 | Meneküljetek! hangzott még egyszer elhalón a bástya mögül, mire Gábor
3077 1 | fészkeit háborgatja.«~- Elhalt egyetlen fiamnak, az én
3078 2 | egy szót se szólt, csak elhalványodva bontakozott ki karjai közül
3079 3 | szenvedõ arca még jobban elhalványult, Edömér pedig indulatosan
3080 1 | melyek az öreg ajakról elhangzanak...~Másnapon a várt napkelte
3081 3 | midőn az utolsó dobaj is elhangzott, leszállott lováról és mezítelen
3082 3 | maga után vonja!« irta Abdi elhányt, sietõs betükkel... »Kérek
3083 2 | lepte meg, hogy fegyvereit elhányva, hanyatthomlok futott el
3084 1 | lásd, így kell a gyanút elhárítani. Ország-világ láttára elköltözködünk
3085 2 | beszélgettek egy félórát, máris elhatározá, hogy valamennyi rabnőjét
3086 3 | Székesfehérvárt, de Budát nem adja!~És elhatározása jeléül Level kapitányt a
3087 3 | és magát feltaláló gyors elhatározásától.~A csapatparancsnokok közül
3088 1 | menekülhessen! kiáltá az ifjú nemes elhatározással.~- Ne hagyd el Ilonkát soha,
3089 1 | rabszolgaságot? Ez okból elhatároztam, hogy családi kincseimet
3090 1 | nem lesz letörülve! Amint elhatároztatott, úgy fog történni minden!
3091 3 | haditanácsban a döntõ ostrom napjául elhatározva.~- Áll-e még a fogadás,
3092 1 | összegöngyölve, egy kis benyílóba elhelyezni, mire együtt visszavitték
3093 1 | hörögte utolsó szavaival és elhidegülõ kezével gyengén megszorítá
3094 1 | végső percekig viselte s elhidegült ujjai utolsó szorításával
3095 3 | magas személyekhez, hogy elhigyjék, a mit mondunk.~- Igazad
3096 1 | Kairam fogékony lelkébe elhintse a nemes magvakat, nem is
3097 3 | mint még sohasem:~- Hát elhiszed, hogy gyanut táplálok ellened,
3098 2 | Khor-khori e biztatásra csakugyan elhitte, hogy meggyógyult.~- Nem
3099 1 | hûsítették.~Megcsodálni való elhízott óriás volt.~Ragyaszántott,
3100 3 | Mustafa egész szerályját elhozta magával, kiséretét pedig
3101 3 | remegõ kezecskéket.~- Igen, elhoztam nektek! Örüljetek hát a
3102 3 | ki a fiatal vezér fejét elhozza! ordított alá a falakról.~
3103 1 | legutolsó jobbágyig, mert az elhunyt az egész vidéknek vigasztaló,
3104 2 | Véletlen találkozás.~»S az elhúnytnak gazdag, fényes lakát~ Soh'
3105 1 | legkisebb tárgy is, csak az elhunytra emlékeztetett... A megkezdett
3106 3 | be! Csak mikor nagysokára elhuzódott a sűrű füst- és porfelleg,
3107 2 | és hatalmas szülõk majd elibénk térdepeltek s majd megfojtottak
3108 2 | Azért küldött a nagyvezír elibük olyan nagy díszkiséretet,
3109 3 | védõfalak, hogy minden közvitéz eligazodhatott rajta, tüzér tudományával
3110 2 | irhájukat.~A város határán elijesztő látvány fogadta az utasokat.~
3111 2 | kapuval, hogy ne tudjunk elillanni.~László keze ökölbe szorult:~-
3112 1 | ravasz, ügyes ember. Már elindult a felsõ vidékre, mert a
3113 3 | nem ellenzem!~Még aznap elindultak, de mindegyikük más-más
3114 2 | csillag feljövetelekor, elindulunk Kirkilisbe. Ha meg nem halok,
3115 2 | kell távoznia, hogy mindent elintézhessen.~- Mi is veled megyünk!
3116 3 | Erdély fejedelméül való elismerését és a pártosaitól elkobzott
3117 1 | el ez által, pro primo: elismerteté a néppel ezen új adó tartozását
3118 2 | halált, hát úgy?~Midőn a két elitélt minden tagja már rongygyá
3119 2 | vérpadot és ki akarta az elitélteket szabadítani. A hajdúk és
3120 1 | halálból is hasznot húz. Az elitélteknek, addig, míg bírják, a félig
3121 2 | úr!~- Bakó! Állj meg! Az elitéltet vissza kell börtönébe vinni!
3122 1 | Izlam védõbástyája minek éljek tovább? Temessen engem is
3123 3 | hogy megnyerd a fogadást. Éljen Buda hõse!~- Majd, ha megnyerem
3124 2 | várõrség lelkesen meg is éljenezte akkoron!~Azóta az öreg kolonellus -
3125 3 | A körülállók lelkesülten éljenezték s üdvözölték a fiatal kapitányt,
3126 3 | Eszterházy a csapatok viharos éljenriadala között, ott a hely szinén,
3127 1 | Utazzatok szerencsével! Éljetek boldogul... Fiatalok vagytok,
3128 2 | Fikai csakugyan alkonyatkor eljött és remegve mondá el, hogy
3129 1 | hangjáról.~- Mily jó vagy, hogy eljöttél! mondá száraz, tikkadt hangon
3130 1 | szívemben. Sztambulból tán előbb eljut valami hir drága szüleimhez,
3131 3 | lassan tovább surranva, végre eljutottak a három hársfáig.~- Kapaszkodj
3132 3 | szakadékain át szerencsésen eljutva a fõvezér táborába, nyolc
3133 1 | A váratlan öröm annyira elkábította, hogy egy pillanatig szívére
3134 1 | és mivel minden örökséget elkaparintott elõlünk, szövetkeztünk vesztére,
3135 1 | uram õ kegyelme orra elõl elkaparintsuk. Hiába küldi oda azt a fekete
3136 1 | nagy égzengés, szélzúgás elkapkodta ugyan a hangot, de a mit
3137 3 | kardját igyekezett balkezével elkapni, hogy jobbjával sziven döfhesse
3138 3 | fordulni, nehogy a felkelõ nap elkápráztassa szemeit...~Most tünt csak
3139 3 | nyergû díszparipájáról és elkapva egy halottól a nehéz harci
3140 1 | kétszeri megveretésért, ha elkárhozom is bele! hörgé tajtékzó
3141 2 | örülhet, vigyoroghat az elkárhozottak kínjain!~A kastélyban még
3142 1 | kínszenvedés Edömérre! Mert a ház elkényeztetett csemetéje sokszor unatkozott
3143 2 | ahogy õ merész vágyakkal elképzelte. Nem rövid, viharként tovazúgó
3144 1 | hol szállt meg, legalább elkerülhetem. Éppen neki még csak sejteni
3145 2 | rémletes képpel.~- Szomorú, de elkerülhetlen jelei ezek a mostani időnek!
3146 1 | átrepülõ madár se fogja elkerülni a figyelmét... Így majd
3147 2 | villámgyors félrehajlással elkerülve, visszavágott oda, hol a
3148 1 | megbocsátottam neked, mert elkeseredésedben mondtad.~- Megbocsátottál?
3149 2 | durrantotta le, akit én aztán elkeseredésemben tüstént utána küldtem. Utolsó
3150 3 | meg...~E gondolatra olyan elkeseredett düh forralta minden csepp
3151 1 | Az ilyen érzékeny lelkek elkeseredettségükben az egész világra neheztelnek, -
3152 1 | Azért vagy most annyira elkeseredve!~A leányka hevesen hátravetette
3153 3 | vad kegyetlenség rendkívül elkeseríté. Ebben az általános felgerjedésben
3154 1 | megfelelni:~- Igaz, hogy elkéstünk - de jöttömről a vitéz pasa
3155 2 | vadászgatni, míg az estebéd elkészül.~A három fiatal, kikhez
3156 2 | beszélgetésüket.~Mikor az esteli elkészült, a trombitások invitálóst
3157 3 | következõ napokon aztán elkezdõdött a harc a legnagyobb dühvel
3158 1 | átfûlt, átizzott sziklák elkezdtek beszélni idegen, szivszorító
3159 3 | kora délután a csapatok elkezdték a felvonulást.~- Jobban,
3160 1 | csak tovább, öcscse, a mit elkezdtél. Vigyázok ám én minden szóra!~-
3161 1 | vadrózsagalyat suhogtatva, mire az elkínzott gyermekek újra sikoltozni
3162 3 | kisérettel. Bárcsak te is elkisérnél, Edömér bátyám, akkor nem
3163 3 | nem jöhet, te fogsz majd elkisérni bennünket!~- Ennél nagyobb
3164 3 | el magamtól. Mindenhová elkisérsz és a te segítségeddel fogom
3165 2 | Akkor hát induljunk! Ti elkisértek a várkapuig, hogy a várkert
3166 2 | sereg csatlóssal jó messzire elkisérték vendégeiket és csak a setétvölgyi
3167 3 | örült e találkozásnak és elkisérve Lindvayt a tábor balszárnyára,
3168 3 | elismerését és a pártosaitól elkobzott javak visszaadását kivánja.~
3169 1 | mentek.~A néma csendben elköltött estebéd után, Ilonkát Erzsók
3170 2 | hegyek mögül. Az estelit rég elköltötték, de az álom nem igen akart
3171 1 | ezüst-dénárt hagytak ott, hogy elköltözésük emlékére osztassék ki a
3172 1 | megejteni.~- Nem hallottad, hogy elköltözködik innen?~- Hát iszen a farkas
3173 1 | elhárítani. Ország-világ láttára elköltözködünk innen és miránk a gyanúnak
3174 1 | Kevés napok múlva örökre elköltözünk a vidékről. Nőm nagyobbacska
3175 2 | hollétét, mikor azután mindent elkövetek megszabadítására...~- Mert
3176 1 | sértést, mit egy szolga csak elkövethet: kérdést mert intézni urához.~-
3177 1 | és a második karácsony is elkövetkezett. Ezt azonban nem töltötték
3178 1 | annyira kivette sodrából, hogy elkövette a legnagyobb sértést, mit
3179 3 | hányta azt a sok bűnt, mit elkövettek.~- Mindezek után pedig tudtára
3180 1 | kinek vonásai egyre jobban elkomorodtak.~- A mint már mondám, Hollókövy
3181 1 | ismered őt? kérdé Dsámi elkomorodva. Amit ő egyszer kimondott,
3182 1 | említésére Fatime büszke homloka elkomorult, s fekete, parancsoló szeme,
3183 3 | mormogá, midõn a gyertyát elkoppantva, az öreg emberek rendes
3184 3 | aztán egészen megnyugodva elkotródott.~- Most már nyugton alhatunk
3185 1 | ünnep miatt kellett Alit elküldenem, hogy a martalóc kapitányok
3186 1 | része felé.~- Mindenkit elküldtél a hajóról? kérdezte halkan
3187 1 | melyek a ház szigorúan elkülönített felsõ részébe: a
3188 1 | gyermekeket és az uri foglyokat elkülönzöm a közönséges eladásra szánt
3189 1 | számított! Hollókövy valami ellágyulás félét kezdett érezni, de
3190 1 | veszélyben, szólt hirtelen ellágyulással, mire Edömér hevesen vonta
3191 3 | kisérni mindvégig, suttogá ellágyuló hangon, azután ágyára vetve
3192 1 | Gyermekeim, folytatá aztán ellágyult hangon - anyátok utolsó
3193 2 | A renegát kancsal szeme ellágyultan és hálásan nézett rá.~-
3194 2 | nedvecskét! zokogott egészen ellágyulva a vén fukar és hangos szóval
3195 3 | kiabálj annyira! Emlékezz az ellapult golyóra és Balboa kapitány
3196 2 | szerszámot addig mi majd ellátjuk.~- Dejszen nem bizom azt
3197 1 | melyet ezentúl neki kell ellátnia.~Büszke lelke indulatosan
3198 1 | meddig pedig a szeme csak ellátott, egymásra hányt izzó sziklatömegek,
3199 2 | két csatlós segítségével ellátta a lovakat, közben pedig
3200 3 | meg, hogy némi neheztelõ éllel hangjában ne kérdezõsködjék
3201 3 | azért lázas sietséggel két ellenaknát ásatott és még ugyanazon
3202 3 | hadállásaira rohantak és ellenállhatlanul terelték maguk elõtt egy
3203 1 | Az ajtók zárva sokáig ellenállnak. Jer, Bálintom, Ilonkát
3204 1 | tüzeli, izgatja a népet ellenetek. Kastélyában nemcsak a környék,
3205 3 | Badeni herceg azonban hevesen ellenezték e megalázó indítványt -
3206 3 | megrendülve sietett haldokló ellenfeléhez.~- Nem haragszom rád...
3207 3 | uram, én már harminchárom ellenfelemet megöltem?~Edömér válasz
3208 2 | kezdte, hogy magához méltó ellenféllel akadt össze, ki versenyez
3209 3 | egérrel, - ehelyett komoly ellenfélre talált s ugyancsak össze
3210 3 | hulló jégdarabok. Nem is ellenkezett hát tovább paripájával,
3211 3 | gyermekek több kárt tesznek az ellenségben, mint õ, - de ezt a hirnökét
3212 1 | Dacosságoddal, kevélységeddel ellenségeddé teszed az egész házat és
3213 3 | története van annak. A te gonosz ellenségedet, Kányavári uramat és fiát,
3214 3 | kellene attól félnie, hogy ellenségei minden csapást rajta boszulnak
3215 1 | senkid sincs hazádban, csupán ellenségeid. Hallgasd meg tehát, a mit
3216 1 | Idvezitőnk megbocsátott ellenségeinek. Itt kegyelmed előtt szent
3217 3 | egyenesen hozzád siettem. Ellenségeink félelmesek kezdenek lenni!~-
3218 3 | megyen most már a játék, ellenségeinknek minden mozdulatát éber figyelemmel
3219 1 | szeressétek embertársaitokat, még ellenségeiteket is és aki téged kõvel dob
3220 3 | kell felvennie hatalmas ellenségeivel szemben az ádáz élet-halál
3221 1 | Egy követ fújsz halálos ellenségemmel... Te miattad akadtunk össze,
3222 3 | mert soraikat, az ostromló ellenségen kívül, az élelmi szerek
3223 3 | kideríteni... Vajjon nem ellenségének a keze járt-e itt is, ki
3224 1 | Edömérre, kik a szomszéd oázok ellenségeskedései miatt három hónapnál tovább
3225 1 | mondám, minden pörösködést és ellenségeskedést mától fogva megszüntetünk,
3226 1 | és a törökök legádázabb ellenségével? Láttam, intettél neki!
3227 2 | Vajjon a hadicsel e nagyszámú ellenséggel szemben sikerül-e? Ha csak
3228 3 | barátomat ápoltam! A harcmezőn ellenségként álltunk szemben, de most
3229 1 | megszabadultunk volna leghalálosabb ellenségünktõl! mondá az öreg Bálint, a
3230 1 | sorsodat dacosságoddal, ellenszegüléseddel! Rabszolgák vagyunk, tehát
3231 1 | Ne tedd nehezebbé daccal, ellenszegüléssel sorsodat! Tûrj, viselj békével
3232 1 | szófogadó! Dacoskodtál, ellenszegültél - és büntetést kaptál, úgy-e?
3233 1 | elcsukló zokogással felelé:~- Ellenszegültem a büntetésnek... s most
3234 1 | ideig hallgatott. Gyanú, ellenszenv és öreg Bálintjának intő
3235 1 | gondolattal fojtotta vissza ellenszenvét és azt a határozatlan gyanut,
3236 3 | ostromlók közé.~Hasonló dühös ellentállás fogadta a várkastély felõl
3237 3 | segélyt, különben vége az ellentállásnak. Én nem mulasztottam el
3238 1 | elmenekül, mire leverik az ellentállást, ellenben a búcsújárók rendesen
3239 1 | anyám parancsának nem szabad ellentszegülni! Annak meg kell történni,
3240 2 | Ha kegyelmednek nincs ellenvetése, vezér uram!~- Csak az az
3241 3 | távozásra:~- Te akarod, hát nem ellenzem!~Még aznap elindultak, de
3242 3 | tanácsosai és tábornokai hevesen ellenzik. Most még az ellenzõk pártja
3243 3 | hevesen ellenzik. Most még az ellenzõk pártja erõsebb, ez az oka,
3244 1 | jöttek!~Már minden nyilát ellõdözte és a nõstény medve leterítve
3245 1 | vigaszt, erõsítést.~- Te, én ellököm e szörnyeteg kezét, ha velem
3246 1 | bennünket. E szedett-vedett nép, ellop, összeturkál mindent, ha
3247 1 | gözü. Házastól, ágyastól ellophatnák... Nem hiába adtam neki
3248 3 | fõhadvezér sátrából pedig ellopták a haditerveket és a szigorú
3249 3 | Edömért e váratlan hir egészen elmámorosítá! Budát ostromolják és õ
3250 1 | jósok, a török fõuri lakomák elmaradhatatlan kiegészítõi.~A barna arabs
3251 3 | tettél, de a jutalom sem fog elmaradni. A hirnököt, ha törik, ha
3252 1 | csizmákat, akkor békében elmehet. Ezt mondom én, Szidi Hanif,
3253 1 | közbe Gedeon... Jól van, elmehetsz, Libor. ~Midõn egyedül maradtak,
3254 3 | különös a sors, szólott elmélázva Csilla. Egykor te voltál
3255 1 | magukat és felénél több elmenekül, mire leverik az ellentállást,
3256 3 | várból, a Dunán keresztül elmenekült és kétszer átuszta azt,
3257 3 | Keveházi pedig kisértetiesen elmeredve nézett rá - és nem tudott
3258 3 | szerencsésen megragadta a már-már elmerülni kezdő kezét és maga mellé
3259 1 | selyem kereveten ült és elmerülten simogatá mellére omló, hosszú,
3260 1 | elé, hol késõ éjfélig néma elmerültségben üldögélt, szemét változatlanul
3261 2 | kiséretével. Minden egyebet majd elmond neki utközben Edömér. Ezzel
3262 2 | elõállana a vádjaival... és elmondaná, hogy atyja, kit - notabene -
3263 3 | pedig a fiú és a renegát elmondanak neki mindent! Veszve vagyunk,
3264 2 | Merõ szópocsékolás volna elmondani, mennyi idõt, mennyi földet
3265 2 | türelmedet fárasztanom, hogy elmondjam, mennyi furfanggal, hányféle
3266 1 | másikhoz... Most ide hallgass, elmondok néked egy ideillõ napkeleti
3267 3 | a kancellárt említetted! Elmondtad neki a legutóbbi ármányt
3268 2 | hangzott a távolból tompán, elmosódva.~- Semmi kétség, ember van
3269 1 | lefussanak és a megölő forróság elmuljon, nehogy a tibbah és szmúm
3270 2 | elfogyaszszák.~- És még hány fog elmulni! visszhangozá Edömér is
3271 3 | várja be a harcias idõk elmultát...~–– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– ––~
3272 1 | estél e szomorú rabságba s élnek-e még szüleid?~- Legelõször
3273 2 | megjutalmazlak!~Hiasszár, ki már majd elnevette magát, erre elővette az
3274 2 | félti kincseit és életét, és elnevezte Alamuth várának.~Valahányszor
3275 1 | meghalni, mint gyáván tovább élni.~- Jól mondád, Abdi, Buda
3276 3 | sarkantyuba kapva paripáját, elnyargalt onnan...~- Nem menekszel
3277 1 | elsõ csillagsugár, már újra elnyelte õket egy alagútforma sziklahasadék,
3278 1 | gerezdekre osztott boltozatai elnyeltek minden hangot, ha ugyan
3279 1 | bírta ezt viszonzatlanul elnyögni.~- Gyûlölni foglak, ha így
3280 1 | ez a mi istentelen pogány elnyomó ördögünk) mai napon kihirdettette
3281 1 | volna azt a gyanus zörejt és elnyomott suttogást, mely a közeli
3282 2 | érthetetlen szót mormogva, elnyujtózott a hamvadozó tûzrakás mellett.~
3283 1 | olyan érdekfeszítõen tudta elõadni, hogy a keleti fiú, kinek
3284 3 | fõhadvezérnél és midõn kérelmét elõadta, a fõherceg komolyan, szinte
3285 2 | harapós komondor Bálint elõállana a vádjaival... és elmondaná,
3286 1 | angyal trombita-szavára én is előállhassak a végítélet napján!...~-
3287 3 | elővezették a paripákat, s előállott a nagy dinnyealakú vörös
3288 1 | szívemben. Sztambulból tán előbb eljut valami hir drága szüleimhez,
3289 2 | nevedre! Bocsásd meg hát elõbbi kemény szavainkat. Nem ismertünk -
3290 1 | hát a becsapástól ugrott elõbbre a zár ütközõje, szólt közbe
3291 2 | ki óvatosan az oszlopos elõcsarnok alá. Pár percig minden irányban
3292 1 | valami bajod! vágott közbe elodázó kézintéssel.~- Óh, uram,
3293 2 | lovascsapatot elfedték egymás elöl a zeg-zúgos hegyiút fordulói.~-
3294 3 | miért jösz! Csapatbéli elöljáród, Lindvay kapitány az imént
3295 3 | nemcsak a háta mögött, hanem elölről és oldalról is hangzott
3296 1 | megtagadtad, birtokainkat elörökölted előlünk, kincset, jószágot
3297 1 | érzi s a reá nehezedõ borús elõérzet nyomásától sehogy se bír
3298 1 | helyett azonban gazdagon elözönlé ezüst sugaraival a sötétkék
3299 3 | felséges urának az ostrom elõhaladásáról. Egyik nap legbizalmasabb
3300 2 | minden ünnepélyes alkalomkor elõhordtak.~A gróf fényes lakosztályából
3301 1 | készülődött és a kocsisok előhúztak egy nagy, dinnyealakú, vörös
3302 3 | támadással vészes zavart lehetne előidézni.~Starhemberg bámulva nézett
3303 2 | ki tehát, hogy az ájulást elõidézõ italt behozza és megmutatá
3304 1 | nyúló minaretjérõl, a soros elõimádkozó mollah19 épp akkor kiáltotta
3305 3 | kerülõvel visszatért az elõirt útra és midõn megérkezett
3306 3 | kívül azonban, egy rossz előjel is történt.~Midőn a szultán
3307 3 | világ összetörésére.~E jó előjelen kívül azonban, egy rossz
3308 1 | rózsavizes medencékben, - elõjöttek a bûvészek, szemfényvesztõk
3309 2 | kisérettel, kinek az az elõjoga van, hogy az utcákon minden
3310 1 | selymes aranyszõke haj közül elõkandikáló pártaszalagocska, a ruházat
3311 2 | csupán, mint a követség egyik előkelő tagja, hanem titkos megbízottként
3312 1 | taszigálva siet a gazdagabb, elõkelõbb törökök és arabok által
3313 1 | és veled is, Chihaja! és elõkeresve a kerevetek mögé rejtett
3314 1 | Kedvencedet, a Liliomot pedig előkerítem, csak ne bánkódj, ne epekedj
3315 3 | Sátorbeli bajtársai tervszerüleg elõkészítettnek mondják a szökést, mert
3316 3 | ingó-bingója volt és mindent elõkészítve a szökésre, Hiasszárral
3317 1 | szerencsében bízva, minden elõkészület nélkül, nem akarom kockára
3318 2 | mindig reménykedett és minden előkészületet megtett az utazásra, szintén
3319 1 | suttogá az öreg, azután elõkurjantá az egyik cselédet, hogy
3320 3 | keresztény sereget egyszerre elől-hátul megtámadhassa.~- Mire átkelnek,
3321 1 | fényes tallért vetett a lovát eloldozó szerecsen rabszolgának,
3322 3 | kigyóra lépett volna, tért ki előle, s midőn belépett a birodalom
3323 2 | tüntették ki lovagjaikat, de én elõlegezem a gyõzelmet! Sok vadat hozzatok
3324 1 | repkénynyel dúsan befuttatott előlépcsőn távoztak és Kányavári mindaddig
3325 3 | az ágyuk dörgése között előléptette hadnagynak, barátját Vihorláthy
3326 3 | jelenlévõ kancellár is, elõlépve a sátor hátterébõl, de rögtön
3327 2 | éppen szembetalálkozott az elõlmenõ Edömérrel.~Egy szempillantásig,
3328 3 | öt óra hosszat nem bírtak eloltani és ettõl a naptól fogva
3329 1 | szenvedsz közöttünk. A vér is eloltja a szomjúságot... Szívj és
3330 3 | érkeztét és szépen elvonult elõlük érdi táborába, mikor pedig
3331 1 | birtokainkat elörökölted előlünk, kincset, jószágot gyüjtöttél,
3332 1 | örökséget elkaparintott elõlünk, szövetkeztünk vesztére,
3333 3 | szobájában, melyet alig hogy elolvasott, egyszerû polgárnak öltözött
3334 2 | dohányommal elaltattam és elolvastam a fehérvári basának szóló
3335 2 | útjuk célját és bizonyítékul elõmutatta a dunántúli seregek vezérének
3336 3 | a kissé meghajlott kard elõnye a hosszú egyenes spádé ellenében,
3337 1 | fickóktól, kikkel nagyon elõnyösen megalkudott. A zsákmányból
3338 3 | szorongatott Bécs nevében sebes elõnyomulásra bírja.~Az általános rohamot
3339 3 | a két fõvezér párhuzamos elõnyomulást határozott a Duna mindkét
3340 2 | rossz ajánlólevél lenne az elõõrsöknél, azért, Bálint bajtárs,
3341 1 | hemzsegnek.~- Nem, nem találok élőre! Lehetetlen, hogy rajtam
3342 3 | melléje térdre a leányka s elõrebegte a haldoklók imáját, melybe
3343 3 | marad...~Sátorának nyitott előrészén, aranynyal hímzett bíbor-bársony
3344 2 | kastélyt körülfutó folyosó elõrészén, Korláthkövyné várta Csillával
3345 3 | néhány ágyúlövést váltva az elõretolt keresztény csapatokkal.~
3346 1 | hathársi vörös barátoktól elorzott templomi kincseket megkapjuk
3347 2 | hogy fogadásod beteltét elősegíthessük. De most hallgasd meg az
3348 2 | tolongás ez itten? kérdé az elősiető udvarostól és palotás-hajduktól.~-
3349 1 | születése és a mondott estén elõszedte ládácskájából azt a pár
3350 3 | benyitott a várparancsnok elõszobájába, épp akkor távozott onnan
3351 1 | szívét! Legalább talál egy élőt, ha mindjárt állat is az -
3352 1 | maradt, ott bugyogott ki előtörő sugárban édes apja melle
3353 2 | nyomozásunkat, s nem titkolom előtted, minden pillanatban a fejünkkel
3354 2 | fárasztó, hosszú út áll előttünk. Az egész országot végig
3355 1 | a gomolygó ködfelhõkbõl elõtünedezni, kiáltá a pasa. Mindenfelõl
3356 1 | fiának, há? riadt rá Hanif, elõugorva az ajtófüggöny mögül, midõn
3357 1 | szállongtak.~E zajra az éneklõ is elõugrott.~- Magyar vagy! Honfitárs
3358 1 | nép és mind a tizenhárom elõvárosából lármázva, egymást taszigálva
3359 1 | párducbõrökkel, Edömér pedig elõvéve keblébõl Csilla emlékét,
3360 1 | nagy kegyesen, miközben elõvezette a közeli oszlopcsarnok alól
3361 3 | a kitüzött nap hajnalán elővezették a paripákat, s előállott
3362 3 | reggelijét, de alig, hogy lovát elõvezették, egyszerre halálsápadt lett
3363 2 | az öreget, hogy rabnõit elõvezettesse.~De beszélhetett, amennyit
3364 1 | vállait.~- Tégy hát róla! A mi elõvigyázat és titkolódzás csak kifundálható,
3365 1 | rakoncátlan csordával szemben elõvigyázatosnak kell lennünk!~- Édes atyám,
3366 3 | társait a virrasztásról és elővigyázatról.~Edömér azonban csak hallgatott,
3367 1 | fehér és vörös turbánok alól elõvillogó fekete szemek fanatikus
3368 3 | bennünket!~- Nem sokáig előz meg, ne félj. Csak továbbra
3369 3 | egészen a tolakodásig szives, előzékeny gazda vált...~A csatlósoknak
3370 2 | készülõben, annál mélyebb csend elõzi meg. Valami nagy ármányra
3371 1 | végnek a kezdete! Jelek elõzik meg a halált és pusztulást...
3372 2 | domíniumaikat. Ezt is meg kell elõzni, még pedig okosan!~Gondoskodtunk
3373 2 | a megszólítást, mert már elõzõleg megtudta, hogy a fiatal
3374 1 | üres, visszhangos terem előzte meg, melynek hegyes, gerezdekre
3375 1 | kecskebõr-tömlõket, hogy a víz elpárolgott belõlük.~Láztól égõ fejjel,
3376 2 | árulással.~Mert ne hidd ám, hogy elpártolt a töröktõl! Lelkem üdvösségére
3377 2 | mikép - ezt még nem tudom, - elpártolva a császáriakhoz állott,
3378 1 | de mélyen beesett szeme elperzselõ lánggal égett havas szemöldöke
3379 2 | között a többiek csakhamar elpihentek, csupán Hiasszár és az óriási
3380 3 | szólítá meg az örömében elpiruló ifjut. Hanem fiú te, valóságos
3381 3 | végig arcukat, mintha a rég elporladt kezeknek áldó, szeretgetõ
3382 3 | Hollókövy fattyút se tudja elpusztítani! horkant rá János. Mindenben
3383 3 | látták, hogy a nagy rondella elpusztult, a sánckarók összezúzva,
3384 2 | mindenki, mert ezután az õ elrablásának és megszabadításának története
3385 3 | Abu-el-Máni, hugocskád elrablója útban van Magyarország felé.
3386 2 | rabszolgakereskedőre, hugocskám elrablójára. Csakis ez a hitnélküli
3387 2 | csak így reménylem hugom elrablóját feltalálni, - és ha kérhetek
3388 1 | cselszövõ nagybátyja titkon elraboltatott, hogy õ örökölhesse az Abasszidák
3389 1 | az öreg Bálint hirtelen elrántotta az ajtótól, különben a megtágult
3390 2 | Hiasszár alig tudta örömét elrejteni, hogy a bátor leányka minden
3391 2 | lappangott bátyjával együtt az elrejtett aranyak és családi kincsek
3392 1 | suttogást, mely a közeli nyílást elrejtõ bozót között ismétlõdött...~-
3393 2 | szavai pedig valósággal elrémítették.~- Miért nem mondtad ezt
3394 1 | szakállát.~- A hogy Allah elrendelte, úgy van legjobban. Dicsõség
3395 1 | történni minden, a mint elrendeltetett, bólintott rá a pasa.~-
3396 3 | eunukhjai számára, majd elrepülve a sok zászlótól, melyek
3397 1 | Erre Hanif forgószélként elrohant, Edömér pedig keresztbevetett
3398 3 | letérítsenek, a hidat pedig elrontották elõtted, hogy ide kelljen
3399 1 | szobába...~- Tedd jóvá, a mit elrontottál, különben megiszod a levét,
3400 1 | csúszott az aga lábához, de ez elrúgta magától, mire a csauszok
3401 1 | nagy fenyegetõdzések között elrúgtatott. Eszerint valószinüleg Budára
3402 2 | riadt rá Hiasszár a haragtól elsápadva. Elárultál, elvesztettél
3403 2 | A török nagy tömegével elseper bennünket, ha szét nem lazítjuk,
3404 3 | rohammal, mely szétszórt, elsepert mindent, megrontotta, összetörte
3405 3 | hadoszlopra osztva, mindent elseprõ zuhatagként omlott alá a
3406 1 | tüstént meggyõzõdhetünk, ha elsõben is lenézünk az alsó traktusba
3407 1 | vonásai minden szónál jobban elsötétültek és a fiatal Zizim béggel
3408 3 | lefelé vitette magát az elsülyesztett kõhajókig.~- Egyenesen a
3409 3 | megfutamítva, egyenként elsülyesztették a vizártól a hid felé sodort
3410 3 | Gábor barát az elsõ ágyut elsütötte, mert Gonzales Antal, a
3411 1 | vitorlájú hajókat maga előtt elsuhanni, látta a gályarabok evezőitől
3412 1 | napra is alig tudott tõlem elszakadni! Ikrek vagyunk - azért szeretjük
3413 2 | kötél, nagyot pattanva, elszakadt és a korhadt dereglye mindenestõl
3414 3 | midõn a viadal forgataga elszakítja õket egymástól. Edömér azonban
3415 1 | két árvát egymástól örökre elszakítva, viszik messze-messze, el
3416 2 | Scythiáig és Paflagoniáig is elszaladhat sebes ügetésben! biztatá
3417 2 | tennünk, mit Sztambulban elszalasztottatok. Az áruló renegát (a te
3418 1 | a karaván-szeráljba van elszállásolva. Tudod, ott a szombatkapu
3419 1 | Kairam erre éneklõ hangon elszámlálva Allah kilencvenkilenc jó
3420 2 | hanem a haramiák is annyira elszaporodtak, hogy valósággal nem mernek
3421 3 | felfedezés egy pillanatra úgy elszédíté, hogy védekezni is elfelejtett.~
3422 3 | nagyvezér futárját.~Áron majd elszédült e váratlan hir hallatára.~-
3423 1 | rövidséggel, mire a tatárcsapat elszéledt, hogy átkutassa a kastélyt
3424 1 | ledül~ Pillája, ha talán elszenderül,~ Ott hajtja le fejét a
3425 1 | ha te a büntetés felét elszenveded érte... de én ezt nem engedem!
3426 1 | ujjongott Edömér. Szívesen elszenvedem érte akár az egészet. Õ
3427 1 | élek még?~A vendégek mind elszörnyedtek e vakmerõ kérdésre és visszafojtott
3428 1 | visszatartani és egészen elszörnyedve nyomta vissza székébe.~-
3429 2 | némelykor, akaratán kívül, úgy elszólta magát, hogy még az öreg
3430 1 | hivogatásra se jött elő, egészen elszomorodva mondá:~- Bizonyosan ezt
3431 1 | gömbölyded bõrsátor állt elszórtan a völgyecskében, melyekbõl
3432 1 | falkaápolónak, felelt Hiasszár elszorult hangon.~- Helyes! Az igazat
3433 1 | hátravetette fejét.~- Úgy van, eltaláltad! - Nem voltam szelid. Nem
3434 3 | vásárolt meg, kitõl lassanként eltanultam csodálatos tudományát. Vásárlás
3435 1 | mert kettõnknek legalább is eltart három-négy napig, ha ugyan
3436 3 | tettél és megkegyelmezek éltednek, de csak egy feltétel alatt...~
3437 2 | kimentették - és ebben úgy eltelt az idõ, hogy nemcsak a beálló
3438 3 | hogy kétszázötven embert eltemetett saját embereik közül. -
3439 1 | Majd a hienák és sakálok eltemetik! mondá egykedvüen Jússzúf
3440 3 | mindjárt ott a helyszinén eltemetni, abba a jeltelen, földszinével
3441 2 | feledhetetlen jó atyám hamvait eltemették-e? kérdé leírhatatlan szorongással.~-
3442 3 | Kegyelem! Kegyelmezz éltemnek! dadogá könyörgésre kulcsolt
3443 2 | annyi, melybõl szegényesen eltengõdhettek. Móric, a bátya a
3444 2 | hogy a figyelmet kissé eltereljük magunkról...~Alig, hogy
3445 3(55)| és Palugyay több nappal eltérnek egymástól. D. F.~
3446 1 | Edömér szívében is a remény éltetõ sugarát gyújtotta lángra.~
3447 1 | gorombaságot is jó képpel eltette a többi mellé... Az effélékbõl
3448 3 | utolsó harapása volt az eltiport viperának, szólott a jelenlévõ
3449 1 | Hanif és hiába igyekezett eltitkolni, még az õ durva hangja is
3450 1 | volna még maradni, azért eltitkolt sóhajjal engedelmeskedett,
3451 2 | talpadon a forradások és te eltitkoltad a szenvedéseket, csakhogy
3452 1 | mely e percben szívüket eltölté...~- Ah, otthon, a drága
3453 1 | születnek, melyek elõtt eltörpülnek az õ regéik valamennyi tündérkirályfiai
3454 2 | pillanatig megalvadt vérrel, eltorzult arccal meredt rájuk, még
3455 1 | közös sors, végzet ez:~ Éltünkre néha zápor ömledez,~ S néhány
3456 3 | is látja, amint egyszerre eltünnek...~Egyideig mintegy odaszegezve
3457 1 | jut félni tõle, egyszerûen eltüntetjük. Ok és alkalom mindig akad,
3458 1 | gyászt és szomoruságot, mely eltûnése óta az egész oázon uralkodik.~
3459 1 | többé hirt felõlük, hanem eltûnnek nyomtalanul, kivált, ha
3460 2 | csauszok, kik Kányavárival élükön kutatták át a várost, míg
3461 2 | egyik bazárbeli szomszédja elújságolá, ki szintén követte õket
3462 1 | azért még sem akarta ridegen elutasítani. A legnagyobb bűnösnek is
3463 1 | hát! mondá erre Hollókövy elutasító rövidséggel, mire a tatárcsapat
3464 1 | vissza...~Csilla, miként az elutazás hajnalán, most is nap-nap
3465 1 | hegyaljaival iparkodott elűzni.~- Édes atyám, Kalászt nyergelte
3466 3 | igyekvõket, kik inait akarták elvagdosni.~Abdurrahmán dühében szakállát
3467 3 | aztán kardjával tisztelegve, elvágtatott, hogy zászlóalja élén részt
3468 3 | mint barátok váltunk el. Az elválásnál megesküdött, hogy az élet
3469 1 | kardját; de a harci tolongás elválaszt bennünket... Mash Allah,
3470 3 | viszontlátás idejétõl még elválasztják és midõn végre a hosszú-hosszú
3471 3 | hadsorok ide-oda hömpölygése elválasztotta õket egymástól és Edömér
3472 1 | testvértõl, anyát gyermekétõl elválasztották, de mindez elveszett abban
3473 3 | négy jó barát ne legyen elválasztva egymástól. Ennek a módja
3474 1 | neked...~- Jól van, majd elválik, milyen szolgák vagytok,
3475 1 | megnõsült....«~Áron sápadt, elváltozott arccal nézett bátyjára:~-
3476 1 | Edömért. Dsámi és László már elvégezték a fejést és friss, meleg
3477 1 | Történjék minden, a hogy elvégeztetett! szólt a teljes belenyugvás
3478 3 | nálad lévõ hadiparancsot elvegye és a basa küldöttjének átadja...~-
3479 3 | lépéseket, hogy a gonoszok elvegyék megérdemelt büntetésüket.~
3480 1 | mindennek.~Kairam haragtól elveresedett arccal riadt rá:~- Mit keressz
3481 3 | magányosan álló kopanicsához elvergődtek, melynek zsiványképű, szófukar
3482 3 | Heiszler nehéz vasaslovasait elverték maguk elõl, s már közel
3483 1 | aztán kevés idõ mulva. Ha elvész Budavára, az Izlam védõbástyája
3484 3 | Geda te, ez az ember elveszít bennünket, ha idejekorán
3485 2 | kivégzettek csontjai.~Eperjes elveszítette hajdani mosolygó, vidám
3486 2 | akartak bennünket fogni, hogy elveszíthessenek. Látjátok, hová elér az
3487 1 | kezdett, nehogy egy szót is elveszítsen a pasa beszédjébõl.~- A
3488 1 | Egyszer aztán - türelmét elveszítve - úgy ledobta hátáról, hogy
3489 1 | idõt!~És mintha a puszták elveszõ csendjébõl e szilárd hittel
3490 3 | napját! Fuss! Az ütközetet elvesztéd! Fuss! mert hadsereged nincs!
3491 1 | tegnapi napot miattad tétlen elvesztegettük, most itt vesztegetjük a
3492 3 | megétetni Bálintot, Hiasszárt, elveszteni téged. Elárultalak a töröknek
3493 2 | kérdezem, szeretnéd-e, ha elvesztenõk a dús Hollókövy vagyont
3494 3 | Hollókövy visszaszerezte, amit elvesztett és a te vitéz karod megnyitja
3495 3 | mivel, hogy csúfosan mindent elvesztettek, gonosz úton újra vissza
3496 2 | haragtól elsápadva. Elárultál, elvesztettél mindnyájunkat!~Bálint mellére
3497 3 | szólt közbe Gábor barát. Elvesztettetek egy hû barátot, de nyertetek
3498 2 | méreggel nem férnek hozzá, elvesztik árulással.~Mert ne hidd
3499 2 | két-három oszlopra szakítani.~- Elvesztünk! A török nagy tömegével
3500 1 | nem találunk vizet, holnap elveszünk! Legjobb volna mindjárt
3501 1 | de azért még nincs minden elveszve... Csengess Libornak, a
3502 1 | neki, mivel õ is azt az elvet vallotta: haszonért, pénzért
3503 1 | nem is sejtve, hogy az így elvetett jó magvakból õ rá nézve
3504 1 | Bocsáss meg, vitéz aga, ha elvétettem a tituládat - és jelentsd
3505 3 | vagy finom spanyol bor élvezése után, halálos hascsikarása
3506 3 | Eszterházy, a nádor majd elvezet a fõherceghez és kancellárhoz!~
3507 3 | majdnem hetvenéves és látott, élvezett mindent a világon, ami csak
3508 2 | Bécsben Pozsonyban mulatni, élvezni lehet, itt pedig még táborbeli
3509 1 | körülkerített lapos háztetõn élvezte az alkonyat üdítõ levegõjét.~-
3510 2 | Házigazdánk csak hadd élvezze a viszontlátás örömeit,
3511 1 | marad, azt Isten nevében elvihetik, ha a pasának a sarcoláson
|