100-amiko | amily-banto | banya-birod | birom-csalo | csalt-diszk | diszl-eletn | elett-elvih | elvin-ezred | ezust-felro | felse-foter | fotis-gyoto | gyotr-hanyv | harac-hivon | hivsa-intez | inti-kalif | kalil-kerul | kesed-kiser | kisie-korny | korod-legyo | legyu-majmo | majom-megla | megle-mente | menth-nemeb | nemel-oromu | oromz-pancz | pandu-rabsz | rabta-ruhan | ruhat-sutem | suti-szent | szenv-szuks | szule-temet | templ-tovah | tovam-utaza | utazo-verpa | verro-vonak | vonas-zuzza
bold = Main text
Rész grey = Comment text
17097 1 | készülõdtünk. Mint a legközelebbi vérrokonoknál szokás, már a menyekzõ elõtt
17098 1 | beleénekeltek - a Korán elsõ verseit mondotta fel, azután irni
17099 1 | rabszolgalányra! E nemes versenybõl sejteni kezdé, hogy az eddig
17100 2 | ellenféllel akadt össze, ki versenyez vele az ármányban és ravaszságban.~-
17101 3 | mintha összebeszéltek volna, versenyezve közeledtek. Csakhamar villám
17102 1 | vidám nyargalással futott versenyt a szellõlábú paripákkal.~-
17103 1 | veszteglõ hajóival egyesülve, versenytársait ezen útjában is megelõzhesse.~
17104 1 | kergettek, öcsém. És, ha ki nem versz, hát egy ideig nálad lakozom,
17105 1 | húzogatott rá pálmafabotjával, a vérszemet kapott tömeg pedig köpönyegét
17106 1 | Kis húgom, ki tudsz-e a vérszemű csillag feljövetelekor kamrácskádból
17107 3 | állott ugyan, de a szent vértanú feje vandál csufságból le
17108 3 | lovasaival oly erõs rohammal verte vissza, hogy saját seregüket
17109 1 | szükségünk rájuk! ~Gedeon száraz, vértelen ajkai körül kaján, ördögi
17110 2 | kutya, megint rajta ütött a Vértes alatt elvonuló Risán bégre
17111 1 | másik rabszolga hosszúnyakú, vertezüst kannában párolgó sorbethet
17112 2 | Egy percig zsibbasztó, vértfagylaló rémület állta el egész valóját,
17113 1 | fáklyafényben megcsillanó nagy vértócsára és nem messze ettõl összevissza
17114 1 | hosszú sóhajjal rogyott le a vértõl áztatott földre: A félszemû
17115 2 | urak alatt a legnemesebb vérû török, arabs, magyar és
17116 3 | kereszténység diadaláért vérüket ontani.~Társzekerek és ágyúk
17117 3 | vigyázzatok.~- Életünk és vérünk árán is teljesítjük a ránkbizottakat!
17118 3 | is, én is, örömmel ontjuk vérünket a szent ügy védelmében!
17119 3 | palotájában. A Korán aranybetûi vérveresen ragyognak a falakon, közelget
17120 3 | ragyás arca elsápadt, azután vérvörösre gyulladt haragjában.~- Ezért
17121 3 | egy aga, ki már hét sebbõl vérzett, úgy sujtotta vállon a hõs
17122 3 | utolsó erejével, mire Edömér vérzõ szívvel, tehetetlen fájdalommal
17123 1 | Hanif dugta be a pofáját.~- Vesd le rongyaidat és öltsed
17124 2 | úgy rámeregette, mintha a veséibe akarna látni.~- Nem vagy
17125 1 | méregette őket végig, mintha a veséjük fenekébe akarna látni.~-
17126 2 | s homlokán még mélyebbre vésõdött az a ránc, mely a komor
17127 1 | sziklalap és betemette, mintha vésõvel mérték volna ki a rovatékát...~-
17128 2 | parancsolá, hogy a holttesteket vessék jó mélyen a bokrok közé.~
17129 3 | kemény parancsszóval véget vessen.~- Fenséges herceg úr és
17130 1 | szép döfés volt mindakettõ! Vessétek a bokrok közé! kacagott
17131 1 | gyaúrnak?~ Eb a hite kölykei, vesszeje vár~ És börtöne kész Ali
17132 1 | nyitva volt - és egy nagy vesszőből font kas volt köteleken
17133 1 | kecskebõr-tömlõket és a szívós vesszõkbõl font kasokat s az öreg szemei
17134 1 | Isten segélyével elejét vesszük minden ördögi praktikának,
17135 2 | õrizve minden bajtól és veszedelemtõl, akaszd ezt is édesanyád
17136 3 | mosolygott.~- Öcsém, Bécs veszedelme most minden más dolgot háttérbe
17137 1 | földre nézett.~- Mert félsz a veszedelmektõl, mert nem mersz bátran neki
17138 1 | de ezek korántsem oly veszedelmesek, mint az emberek...~- A
17139 1 | egymást, egetverő lárma s veszekedés között, hogy még a kapuzárást
17140 1 | tele torokkal nevetett e veszekedésen és dárdája nyelével jókat
17141 3 | amennyire lehet! Izgága, veszekedést keresõ ember s párbajai
17142 1 | szállott, de még akkor is veszekedett, mert egész arca vörös volt,
17143 3 | fedezve, vágta ki a halálos veszélybõl. A két tüz közé szorult
17144 1 | bennünket, de inkább száz veszélylyel, halállal, a puszták vadaival
17145 2 | közé kerülünk! Már pedig e veszélynek lépten-nyomon ki vagyunk
17146 3 | nagyságában azt a rémületes veszélyt, mely elsõ sorban ugyan
17147 1 | falu vérvörös világa és a vészharang kongásai között behallatszottak
17148 3 | Vészhírek.~»Valtham apátja felsóhajt~
17149 3 | s hangja egy cseppet se veszített nyugodt, érces csengésébõl,
17150 3 | Nyugalom és hidegvér, öcsém! Ne veszítsd el mindjárt a fejedet, szólott
17151 2 | hamarosan, hogy megint nyomunkat veszítse... Veszedelmet sejtek...~
17152 1 | ült, hogy egyetlen szót se veszítsen el belõle.~Edömér örömmel
17153 2 | furakodtak be és hogy nyomot veszítsenek, pár egymásba torkolló melléksikátoron
17154 1 | szemében egy röpke pillanatig vészjósló villám czikázott.~- Az még
17155 1 | hozzád! Addig semmibe se veszlek! és egy mellékösvényre fordulva,
17156 2 | gyõzelmet, mind egy lábig itt vesznek, mert valóságos egérfogóba
17157 3 | alatt a mi ügyeinkkel nem veszõdik sem a császár, sem a kancellár, -
17158 3 | kancellár, - de annál jobban veszõdünk mi, hogy az a három ember
17159 1 | lassú, sorvasztó halállal veszszen el a halál és magányosság
17160 2 | Tenger szirtje az, mely lát vészt, halált,~ Hanem ő maga nem
17161 3 | tehát lépésenként közeledett veszte felé, a nagyvezír pedig
17162 3 | egy pillanatra eszméletét veszté és e pillanatot felhasználva,
17163 1 | Abu el Máni hajói ne soká vesztegeljenek üresen Buda alatt.~- Gondunk
17164 3 | felmentésére, csak tétlen vesztegelt rengeteg táborával, olykor-olykor
17165 1 | cseppje drágább, semhogy rám vesztegesd! Inkább meghalok!~- Nem
17166 2 | elsápadt bele...~- Ugyan ne vesztegessétek üres fecsegéssel, tétovázással
17167 1 | szilárdul Edömér. Elõre, ne vesztegessük el az idõt!~És mintha a
17168 1 | el és többé egy szót se vesztegetett a félszemû gazemberre,
17169 1 | elvesztegettük, most itt vesztegetjük a másikat, - pedig jól tudod,
17170 1 | visszatért, a hajókra három napi vesztegzár van hirdetve. Hallod, most
17171 2 | szövetkezünk is, el kell vesztenünk valamennyit. Ha fele vagyonom
17172 1 | elkaparintott elõlünk, szövetkeztünk vesztére, megrontására...~- Óh, nekem
17173 1 | és feledve saját baját, veszteségét, oly jóságosan vigasztalta
17174 3 | ágyútüzétõl alig volt számbavehetõ veszteségük.~Strattmann kancellár, Lipót
17175 1 | így érhet ilyen megrendítő vesztesség!~Hollókövy kis ideig hallgatott.
17176 1 | igérnének is, mert rajta vesztesz. Annak a kötélnek, mely
17177 1 | hogy gyakran eszméletét vesztette a tûrhetetlen fájdalmaktól.
17178 1 | te többet, sokkal többet vesztettél, mint én! rebegte megindultan.
17179 2 | akasztófák, kerékrúdak és vesztõkarók meredeztek, melyeken ott
17180 1 | nekem, hogy most is a mi vesztünkön munkálkodik. Cselédjeivel
17181 3 | a mindenfelől fellobogó vésztüzeket, mint a pusztító török hadak
17182 1 | míglen öcscse türelmét vesztve, durván kikapta kezébõl
17183 3 | és hadaikkal két oldalról veték rá magukat az ozman táborra.~
17184 1 | alól lévõ két hajóhíd nem vetekedhettek vele.~Az akkoriban itt utazó
17185 1 | bûbájosan szép regéit, melyek vetekednek az »Ezeregy éjszaka« legszebb
17186 2 | aranyakról, miket néki a vételárban kezéhez fizettem, Abdi basától
17187 1 | piasztert takaríts magadnak a vételárból, hogy úgy tégy, úgy bánj
17188 3 | elhatározta Buda ostrom alá vételét. Siessen a védelemmel, mert
17189 1 | korbácsoltatja õket, ha vétenek. Jószágain rabszolgákkal
17190 2 | amelyben most vagyok. Ez a veterán-szarácsik, a török-sereg legvitézebb
17191 1 | felett adta ki mérgét, a vetésekben jóformán semmi kárt nem
17192 1 | nagy örömmel, midõn a buja vetéseken, legelészõ méneseken s gulyákon
17193 1 | támadni egy emberre? Mit vétett nektek e magyar ember?~A
17194 1 | takarodjanak.~- De hát mit vétettek neked ezek a jobbágyporontyok,
17195 1 | vincellérjének a gyerekei?~- Azt vétették, hogy mikor a nyulacskájukat
17196 1 | kérdezte ez szeliden.~- Mit vétettél? Hát nem tudod lesütni büszke
17197 1 | mellett elhaladt.~- Nem én vetettem, mégis én aratok nemsokára,
17198 2 | lázai vannak, mely véget vethet életének!~Khor-khori ijedtében
17199 2 | lelkiismeretemet. Minden vétkem az volt, hogy a pénzt és
17200 2 | örömet, mondá lassan. De vétkeznék, ha csak egy szóval is el
17201 2 | mindenükbõl és csaknem mezitelenre vetkõztetve akarták õket lovaik farkához
17202 2 | kétszer megnéztem, ha elibém vetõdött - és minden járókelõben
17203 3 | ágyuja irtó tekéit és szórják vetőmozsarai gyujtó lövegeiket a szorongatott
17204 3 | az álcázott ágyúütegek és vetőmozsarak közt bujkálva, már egészen
17205 1 | óh én uram, csak csekély vétségek ahhoz képest, mit a gyaur
17206 1 | sovány agárkutyát miért vetted meg, Jússzúf? Betegesnek
17207 1 | rakva voltak mindennémû vettetõ és gyujtogató szerszámokkal«.~
17208 1 | hogy ezt magunk is kölcsön vettük és le fogjuk vonni abból
17209 1 | szabad megtörténni soha! Vezekelni fog minden eddigi hibáiért,
17210 2 | Büszke örömmel vette át a vezényletet, mert ezzel a hirnév és
17211 3 | bujkálva, már egészen a vezénylő basa sátráig jutott, midőn
17212 3 | udvarra és a parancsoló vezényszóban egy ismerõs hangot, az öreg
17213 3 | pallosával leterítette a vezéragát. Edömér hangos diadalkiáltással
17214 2 | vitéz dunáninneni seregek vezére. Jól fogad titeket, azt
17215 3 | És ha én, mint parancsoló vezéred, megtiltom a verekedést?
17216 2 | megirom a levelet jövendõ vezérednek, Eszterházy Gábor ezredeskapitány
17217 3 | annyiszor haditanácsot a vezérekkel és fõtisztekkel, mert nincs
17218 1 | Allah szerencsésen enyéimhez vezérel bennünket, igérem neked,
17219 1 | parancsoló tekintete a csapat vezérére vallottak.~Alig pillantotta
17220 3 | feje fölött, egyenesen a vezérlő basára rohant s utána a
17221 1 | Meg kell ismerkednem a vezérlõ bégekkel, hogy megbeszélhessem
17222 2 | a lovasság pedig a két vezérrel élén az egy tömegben reájuk
17223 2 | lélek se menekülhet...~Vezértársa merev, elszánt arcvonásaiból
17224 2 | lazítjuk, kiáltá Homonnai vezértársának.~A török sereg azonban megbonthatlan
17225 1 | már az Aldebaran-csillag vezérvilága vezette õket Napkeletnek,
17226 1 | az egyik cselédet, hogy vezesse el a lovakat.~Hiasszár sántikálva
17227 3 | róla. - Aztán intett, hogy vezessék el...~Kányavári mézédes
17228 1 | eszközökben, csak célra vezessenek és jaj azoknak, kik útjaink
17229 2 | egy hosszú, alagutforma vezetéken át szerencsésen kijutottak
17230 1 | tudsz-e járni? Vagy várj, ide vezetem a lovakat... Bátyámnak van
17231 1 | található. A csauszok az én vezetésem alatt bejárták a várat és
17232 2 | szülõinek ölelõ karjaiba vezethessék!~E nagy boldogság sok volt
17233 2 | láttad? Beszéltél vele? Nem vezethetnél hozzá? kérdezte egy lélekzetvétel
17234 2 | A kereskedők és katonák vezetői éppen összedugott fejjel
17235 1 | süket dühordítások voltak a vezetõik és átkúszva egy boltozatformájú
17236 1 | a hogyan tudsz! mormogta vezetője, s kitaszította a nyíláson...
17237 2 | farkasszemet nézve a csapat vezetõjével.~A tábor egészen Tokaj alatt
17238 1 | miattad akadtunk össze, te vezetted ide, hanem jaj neked, cudar
17239 1 | a fejedben van, hogy ide vezettél? A stambuli-kapun régen
17240 3 | pedig Mangesius mesterhez vezettelek benneteket, szólt közbe
17241 1 | felcsattanó hangon. Hanif, vezettesd el innen Fatmát. Ez a látvány
17242 3 | herceg a maga paripáiból vezettetett elő kettőt számukra, azután
17243 3 | ért, ki azonnal sátrába vezettette.~Félóra mulva újra lóra
17244 1 | másikon pedig fiát, Edömért vezetve és utána mindjárt az öreg
17245 3 | ki végsõ reményét a nagyvezírbe helyezé, újra levelet küldött
17246 2 | elõ, minõt a legelõkelõbb vezírek és pasák fiai viselnek.~-
17247 2 | ismerős volt a befolyásosabb vezírekkel és basákkal.~Magas rangot
17248 1 | selyem-bársonyba öltözött vézna alakját.~Edömér éppen távozni
17249 3 | legendákat beszéltek arról a viadalról és Edömért egekig magasztalták,
17250 3 | spadasszinnal, azzal a kapuai viadorral megy elsõnek egy szál kardra...
17251 3 | leple alatt az ostromlók viárkaiba és leöldösve az alvókat,
17252 3 | bujkáló sápadt holdfénynél a viárkok õrei setét alakokat láttak
17253 1 | emellett, mintha macskákkal viaskodott volna, úgy össze-vissza
17254 1 | bûvészek óriási szalamandrákat viaskodtattak egymással és szemüveges
17255 1 | és hosszú sorban, lobogó viaszfáklyák kanyargó füstje között vonult
17256 3 | meggyujtotta a karosgyertyatartó viaszgyertyáit, azután, mintha csak várták
17257 2 | Vigyázva lágyította meg a sárga viaszpecsétet és kioldozva a vastag selyemszálat,
17258 3 | Nesze, ez Balboa kapitány vícsele! övölté vadállati hördüléssel
17259 1 | gonosz szellemei ellen, vicsorgatta rá nagy fehér fogait.~-
17260 1 | vonni abból a summából, mit Vida Bécsbõl a beolvasztott arany
17261 1 | készülõdést nyájas, buzdító vidámsággal intézte, kellett összecsomózniok,
17262 1 | Damaszkusnak paradicsomi szépségû vidéke, buja növényzetével, ezüstösen
17263 1 | mindent az ország egy másik vidékén lakó, a családnak egyik
17264 1 | fognak dandáraikat egyesítve, vidékenként lesbe állani, hogy felkoncolva
17265 2 | kocogásban kerülték el a sok vidéki- és vásár társzekeret, melyek
17266 2 | között. Egy nagy csapat vidékinek látszó paraszt megrohanta
17267 1 | mert az elhunyt az egész vidéknek vigasztaló, jótékony õrangyala
17268 1 | múlva örökre elköltözünk a vidékről. Nőm nagyobbacska dominiumot
17269 1 | multán örökre távozni akar vidékünkrõl s búcsúszóra volt itt!~-
17270 1 | Ilonka hugodat. Vigasztald és vidítsd fel szivecskéjét. Később
17271 3 | lövöldözése elhallatszott a Vidra-gátig, hol Vihorláthy László és
17272 3 | indulva, találkoznotok kell a Vidra-gátnál. Kigyelmetek ekkor megszállják
17273 1 | kopasz fejérõl vedlett prémû vidrakucsmáját.~- Ezt nevezem oszt csallóközi
17274 2 | coboly, nyuszt és tengeri vidrával prémezett, szines selyem-,
17275 2 | belõled...~- A hadipálya vigabb! Egy gyönyörûség az ember
17276 1 | De nevess hát, örülj, vigadj velem te is, bátya! Ez a
17277 3 | magamat, mintha lakodalomba vigadoznánk! kiáltá boszus nevetéssel
17278 1 | órája! Most mi nevetünk, mi vigadunk, a megvetettek, lenézettek,
17279 1 | székhelye felé.~Boldog élet, a vigalmak és ünnepélyek egész sora
17280 2 | úri élet!~Úgy láttam, az a vigalom is, hol ország-világ emlegette
17281 2 | táborban leirhatlan öröm és vigasság uralkodott s gyors hirnökök
17282 1 | reménylenem? Marad-e egy csöpp vigasz és erő lelkemben, mi fentartson?
17283 1 | mormogá egyre setétebb vigasztalansággal, midőn lépten-nyomon fehérlő
17284 1 | magányosság kimondhatatlan vigasztalás volt reá nézve. Kétségbeesés
17285 2 | neked legszebb angyalaitól vigasztalást! Fáj a lelkemnek kimondani,
17286 1 | sétálni Ilonka hugodat. Vigasztald és vidítsd fel szivecskéjét.
17287 2 | negyediknek Daczó Feri, a vigkedélyû s szolgálatkész nemes apród
17288 1 | az Alsiráth-völgyében nem vigyáz senki a foglyokra, - miért
17289 1 | Hah, már közelednek! Csak vigyázat... Elõször a kisérõkkel
17290 2 | kiütni az egyiket!~- Semmi vigyázatlanság! Várjuk meg, míg besötétedik.~-
17291 2 | szempillantással nyugalomra és vigyázatra intette:~- Vigyázz! Nehogy
17292 1 | bûbájos kristálygömböt is nagy vigyázattal a helyére tette, száraz,
17293 1 | egymásnak, ellenségünk nekünk. Vigyáznunk kell tehát, nehogy ismét
17294 1 | öcscse, a mit elkezdtél. Vigyázok ám én minden szóra!~- Folytatom
17295 1 | csevegtek, s noha egyik se vigyázott rá, mirõl, mégis megértették
17296 3 | lábukat, minden lépésükre vigyáztunk. A Korláthkövy-kastélyban
17297 2 | mert minden mozdulatunkat vigyázza! Szöknünk kell innen hamarosan,
17298 1 | nekik is valami! Most pedig vigyázzátok meg az ég ama csillagait,
17299 1 | volt benne, hogy Hollókövy vigyázzon magára, mert közeli, megsemmisítõ
17300 3 | feladattal bizta meg, hogy õ vigye meg a diadal hirét Lipót
17301 2 | mondá odakünn. Jer, Bálint, vigyed be neki e ruhákat, hogy
17302 1 | Hát azt hiszed, tréfa? vigyorgá pokoli kárörömmel. Csak
17303 1 | megbizatása tetejébe, kárörvendő vigyorgás között, azzal biztatta,
17304 1 | belépj!?~A félszemû álnok vigyorgású arcán egy vonás se mozdult.~-
17305 1 | mereven bámult Kányavári vigyorgó arcába, azután õ is hideg,
17306 2 | Ahogy csak, a sátán örülhet, vigyoroghat az elkárhozottak kínjain!~
17307 1 | Bálintom, Ilonkát és nõdet vigyük az utolsó szobába, hol a
17308 3 | morajlott bele az éjszaka viharába.~- A csatazaj a királyi
17309 2 | császári seregbe és a harcok viharaiban elvesztek szem elõl.~- Úgy
17310 3 | az idõ és az égen nehéz viharfelhõk gyülekeztek távoli fenyegetõ
17311 2 | vágyakkal elképzelte. Nem rövid, viharként tovazúgó csaták lesznek,
17312 3 | Ki szelet vet, vihart arat.~»De a király bús s
17313 2 | harcot, ütközetet nálunk is vihattál volna ám eleget. Ezekben
17314 1 | tizezer aranyon. - De nem vihettem oda... Hiszen tudod, miért?...
17315 1 | csalhassuk! szólt alattomos vihogással, mire az apa túláradó örömmel
17316 1 | kebellel állott a kárörvendve vihogó cselédség között.~- Csilla!
17317 1 | tehát rendben vagyon minden, vihogott az öreg ravasz hunyorgatással.~-
17318 1 | Mindjárt megtudod, babácskám! vihogta a félszemű kielégített boszúvággyal.
17319 1 | a fiatal sas elsõ merész vijjogása, a fiatal oroszlán elsõ
17320 1 | Hugó Viktor.~ ~- Innen-onnan már három
17321 1 | ragyogtak a viaszgyertyák fehér világában...~- A felséges padisah
17322 1 | kell e szomorú órában is világi dolgokkal és mások bajával
17323 1 | csak egy parányi remény világít felém. Soká lesz még?~-
17324 3 | rózsaszinû üveglapok bûbájos világításában két fátyolba burkolt lenge
17325 2 | most gondold meg, micsoda világitélet szakadna a nyakunkba, ha
17326 3 | egyetlen nagy íves ablaka világított csak ki az éjszakába.~Zörgetésére
17327 1 | diadaltól tündöklõ arcát világította meg sápadt fényével...~Pár
17328 3 | neki kelljen indulnia!~- Világíts, te áruló gazember! riadt
17329 1 | az udvaron lobogó fáklyavilágnál, Edömér pedig Csillától
17330 1 | ragyogott, egyetlen lángocska se világolt a szegény rabszolga-gyermekek
17331 3 | fordult a világ! A tegnapi világomlást semminek se érezte ahhoz
17332 1 | kapjak én bele? Beszélj világosabban, hogy megérthesselek!~-
17333 2 | láttam mozogni a rávetõdõ világosságban.~Másnap kora hajnalban a
17334 1 | próféta szent szinét: a világoszöldet, öltözeted legnemtelenebb
17335 1 | Edömért, hogy atyja a nûzidi vilajetba küldi fontos izenettel egyik
17336 1 | mosolylyal fenyegette meg kétágú villájával, melylyel a pisztácz- és
17337 3 | nagyvezér haditervei váratlan villámcsapásként találták a jelenlevõket
17338 1 | ifjú felénk tör! Kardjával villámként csapkod mindenekre. Chihaja
17339 1 | fűzfáitól, a dörgéstől s villámlástól amugy is megriadt paripa,
17340 1 | Egy hõs tekintete lángol, villámlik szemében - merész szabású,
17341 1 | nézte a felhőket hasgató villámok cikázását.~- Mily nyomott
17342 1 | pihent fiának arcán, haragos villámokat szórt.~- Fiam, micsoda beszéd
17343 2 | vagy!~Edömér minden idegén villámos ütést érzett s a felindulástól
17344 3 | közeledtek. Csakhamar villám villámot, menykõcsapás menykõcsapást
17345 3 | függönyök hézagain becikázó villámsugarak egy-egy percre kékes, téveteg
17346 3 | akarta, midõn egy lövés villanása dördült el az éjszakában
17347 3 | rogyik kardjának villámsebes villanásaitól és szélvészként csapkodja
17348 3 | csak egy lecsapódó kard villanását lehetett látni, amire õ
17349 1 | rokonszenv néma sugarai villannának meg...~Hanif csakhamar visszatért
17350 3 | golyózáporból és a kardok villogásából?~Edömér lõportól fekete
17351 3 | világosan látja fürkészõ villogásukat, s azt is látja, amint egyszerre
17352 1 | elbeszélésében, Csilla szeme villogni kezdett s kis keze ökölbe
17353 1 | jóslatra... Az õ fia az a villogószemû, anyajegyes fiú, ki elsõ
17354 2 | csak az ezüst sisak fénye villogott vissza.~Ónod alá érkezve,
17355 1 | lesz elsõ a falakon, nem villogtatja rád kardját, nem foglalja
17356 2 | A belsõ háborúk, vallási villongások és a rablók pusztításai
17357 3 | gróf Scherfenberg Frigyes Vilmos régen várt segélyhada Piccolomini
17358 1 | Úgy látom, a Hollókövy vincellérjének a gyerekei?~- Azt vétették,
17359 1 | élek-e? Ah, ha valaki hirt vinne nekik felõlem, azt milyen
17360 3 | Elõször is azt kell végbe vinnünk, hogy a négy jó barát ne
17361 1 | vadállatokkal, halálos mérgű viperákkal, melyek az év bizonyos szakában
17362 3 | harapása volt az eltiport viperának, szólott a jelenlévõ kancellár
17363 1 | melynek aranynyal hímzett virágai fényesen ragyogtak a viaszgyertyák
17364 1 | galamboktól azután a kertbe, virágaihoz vezette húgát, a hol a lányka
17365 1 | Lépj be hát és fogd meg, de virágaimat le ne gázold.~A kert tele
17366 1 | és a megboldogult kedves virágaival együtt a lányka koszorúba
17367 3 | fehérruhás leánykák koszorúkkal, virágbokrétákkal állnak fel hosszú sorokban
17368 1 | fejedelemfi köré tolongott, virággal hintették be útját, sírva,
17369 2 | hófehér ruhában, fején virágkoszoruval állt édes anyja nemes alakja
17370 1 | oszladozni kezd... Fák, virágok bontakoznak ki belõle. Magas
17371 1 | szőnyegekkel, nagylevelű virágokkal, szagos füstölőkkel, azután
17372 1 | de Margit még néhány szál virágot akart szakítani, midõn nagyszámú
17373 1 | selyemfonalat és egy pompás virágú, nagy granátalmafaágat,
17374 1 | Mire a granátalma másodszor virágzik, nem kell félnetek tõle.
17375 1 | ügyesen szállongtatta egy virágzó rózsatõ körül, mintha eleven
17376 3 | együtt mindenki sajnálta a virgonc állatot, de legjobban Edömér,
17377 1 | alján pedig kövér fûszõnyeg virított...~Négy gömbölyded bõrsátor
17378 3 | történne? szólt ez vállatvonva. Virraszsz, ha tetszik, de én aluszom.
17379 3 | Érdemes is négy sánta lóért virrasztani. Reggel majd hozatunk lovakat
17380 3 | igyekezett beszélni társait a virrasztásról és elővigyázatról.~Edömér
17381 3 | csak ennyit mondott rá:~- Virtus nescia freni!54~Június 21-
17382 3 | Esztergomba, és Maróthot, Visegrádot, Szent-Endrét érintve, június
17383 3 | Csak továbbra is okosan viseld magadat. A hadikészülődésekről
17384 1 | ezüst kulcsát óraláncán viselé, egy levelet vett ki.~-
17385 1 | sértette a hideg, visszautasító viselet, még se tudott haragudni
17386 2 | legelsõbben is a sztambuli viseletnek megfelelõ ruhadarabokat
17387 1 | milyen férfiasan, büszkén viseli magát, nevetett Kányavári.
17388 3 | hogy lovának jól gondját viselik és nem lesz semmiben se
17389 1 | ellenszegüléssel sorsodat! Tûrj, viselj békével mindent, nehogy
17390 2 | legelõkelõbb vezírek és pasák fiai viselnek.~- Hiasszár, te megbecsülhetetlen
17391 3 | hintókat és az udvar szineit viselõ csatlósok és udvari fullajtárok
17392 2 | irja: magyar vagy. Miért viselsz hát török nevet?~Hiasszár
17393 3 | tehette, hozzá sietett.~- Jól viselted magadat! Büszke vagyok rá,
17394 2 | kardot, vértet, és sisakot viseltek, a lovasok pedig hosszú
17395 1 | tereferélõ lánycselédek ijedt visítozással szaladtak szerteszét, mert
17396 3 | pártosaitól elkobzott javak visszaadását kivánja.~Eszterházy dühös
17397 3 | kegylevél, melylyel õsi javai visszaadattak. Az öreg Bálint gyermekként
17398 1 | csapatokat, a foglyokat övéiknek visszaadhassák.~A tanácskozás folyamán
17399 1 | völgyében termeli az egészséget visszaadó orvosságot...~Edömér mély
17400 2 | s õ volt az, ki engem is visszaadott az életnek!~- Az Isten áldja
17401 1 | fejét, miközben lovához visszacsúszott.~Aggódva fülelt minden zajra
17402 1 | elsõ pillanatban maga is visszadöbbent tõle, de aztán annál mohóbban
17403 1 | madzsarli villogó szemében, a mi visszadöbbentette.~Egy ideig csak ajkát rágva
17404 3 | óriási erejével úgy, ahogy, visszaékelte a lehullott kõdarabot és
17405 3 | összeborzadva egy polgártól, mert visszaemlékezett az eperjesi rémnapokra...~-
17406 1 | mint boldog álomra fog majd visszaemlékezni a vigasztalan jövõ keserû
17407 2 | maradt ott, várva a házi úr visszaérkezésére, ki a nádorral együtt újra
17408 2 | kezdtek miatta és midõn visszaérkezett, Bálint kérdésekkel halmozta
17409 2 | távoztak.~Hiasszár csak Bendár visszaérkeztére várakozott, ki nemsokára
17410 3 | emlékére verettek.~Buda alá visszaérkezve, az egész tábort készülõdésben
17411 3 | az érmekbõl, melyek Buda visszafoglalásának emlékére verettek.~Buda
17412 1 | rajta vásárolni, hogy Budát visszafoglalhassák... Gondolj a ma estéli jóslatra...
17413 1 | birodalom zárját és kulcsát visszafoglalja tõled.~Abdi pasa setét szemében
17414 1 | végvárakat és végre Budát is visszafoglalni tõletek, az ozmánokat pedig
17415 3 | ostromból megmaradt és a visszafoglalt Budavára nem volt más, mint
17416 1 | már menőfélben volt, erre visszafordult és hangjában, tekintetében
17417 3 | szabadítóját, Edömér pedig visszafordulva, szélsebesen vágtatott László
17418 3 | a kígyó, midőn ráhágnak, visszagörbül, hogy még egyet marhasson
17419 2 | elébbi módon újra lezárva, visszahelyezte a mélyen alvó futár iszákjába,
17420 3 | és midõn belépett, Libor visszaijedt arcának halálsápadtságától:~-
17421 3 | figyelmét, érdeklõdését és midõn visszaindult Budára a kancellár e szavakkal
17422 3 | szánva... Azután hallgatagon visszaindultak a vár felé...~- Vérfagyasztó,
17423 3 | Abu-el-Mánit elkiséri a határig és visszajövet meggyõzõdik Budán mindenrõl.~-
17424 1 | õ, bár rabszolgaként is, visszajuthatna hazájába! Milyen könnyû
17425 3 | Javaidat pedig nemsokára visszakapod! - és megajándékozta néhánynyal
17426 1 | arany is, húsznak hijjával, visszakerül hozzánk, mit a prókátor
17427 1 | szabad többé Magyarországba visszakerülni...~- Értem! felelt hideg,
17428 2 | apám! Hát érdemes azért a visszakerült Hollókövy fiuért ilyen teketóriát
17429 3 | mire Ákos tovavágtatott, de visszakiáltotta, hogy mihelyt felváltják,
17430 1 | illendőségszabta távolban a kastélyba visszakisérte.~A reggeli végével épp azon
17431 3 | veszedelmet.~Egyszerre megállt és visszakúszott lovához, mert közvetlen
17432 3 | egyiket elfogva, a többi visszamenekült - és a mellékelt levél találtatott
17433 1 | késõ, bizony Isten, tüstént visszamennék a pasához és megbüntettetném
17434 1 | semmirevalózz, mert hamar visszamondom!~A nemes úr epés, sárga
17435 2 | kéjes mosolygással és újra visszanyerve régi, mézes-mázos, kétszinû
17436 1 | rángattuk, addig szépen visszaosont fekvõhelyére... És ennek
17437 1 | másik után. Kivette, megint visszarakta, majd egyik, majd a másik
17438 1 | azonban nem hagyta magát visszariasztatni. Áruló szavai után mindenáron
17439 1 | átkozódás között, megint visszarogyott a lépcsõkre.~- Mi lelt?
17440 2 | aztán apai örökökbe újra visszasegíthessem õket. Mikor téged feltaláltak,
17441 3 | elpirult, midőn Edömér halkan visszasúgta, hogy ő is gyönyörű leánynyá
17442 3 | Õsi birtokaid, kastélyod visszaszállnak rád, mint jogos tulajdonosra.
17443 3 | ideje volna egy csapással visszaszerezni az országot...~- Mindaddig,
17444 3 | ezzel még minden Hollókövy visszaszerezte, amit elvesztett és a te
17445 3 | törökök kezében van, az ország visszaszerzése csak lépésenként történhetik,
17446 1 | midőn atyja még egyszer visszaszólította.~- Úgy-e, Edömérem, jóban,
17447 1 | néha egy berekkel, de azért visszatalál a régi helyére. Éppen ez
17448 1 | önvád között eltévedt lelke visszatalált önmagához:~Mit kiáltott
17449 3 | setétben, s midőn sátorába visszatántorgott, hörögve vetette magát tábori
17450 1 | a jó öreg pap alig bírta visszatartani és egészen elszörnyedve
17451 1 | Ha feléd indulok, lelkem visszatartja,~ Az édes szabadság bűvös-bájos
17452 1 | tiszta tekintete egy percre a visszataszító arcú fiúra tévedt, ki alattomosan
17453 2 | dulakodásban szépen megugrottam és visszatekintve, Libort láttam kétségbeeséstõl
17454 1 | kerüljön, a honnan nincs visszatérés... Értsd meg jól, Abu-el-Máni!
17455 3 | kezdé a ködhullámokat és visszatérésre figyelmezteté.~Az egyik
17456 3 | felgyógyulása után szabadon visszatérhet elébbi állomáshelyére: Budára,
17457 2 | vannak s minden percben visszatérhetnek. Mindenekelõtt engedjétek
17458 3 | hogy mielőbb szerencsésen visszatérj! Őrizzenek meg az égiek
17459 3 | vállaira nehezedni és a visszatérõ khadun-khiet-khuda intett
17460 2 | megsegít, velünk együtt visszatérsz a hazába és nem válunk el
17461 3 | órákat és perceket Hiasszár visszatértéig.~- És õ meg is érkezik nemsokára.
17462 3 | Akkor minden órán várhatjuk visszatértét, kegyelmes uram. Hacsak
17463 1 | hogy a legkisebb sértést is visszatorlom. Máskor majd óvakodni fog.~-
17464 1 | Napkelet tarka pompáját visszatükrözõ utcáin.~Ezek az utcák látták
17465 3 | setétségben, gondolá és újra visszaült elébbi helyére az asztalhoz.~
17466 3 | mérni kardjaikat, hidegen visszautasítá:~- Tartsa meg kiki a magáét!~-
17467 2 | csalódott arccal hallgatta e visszautasítást, de arcának kemény, bántódott
17468 1 | esik, hogy barátságomat visszautasítod. Igaz, testvéri szívbõl
17469 1 | szövetkezni fognak ellene, hogy visszaûzzék Ázsiába. Míg ez az idõ be
17470 2 | félrehajlással elkerülve, visszavágott oda, hol a sisak és pikkelypáncél
17471 3 | fűzfás bozótot, te pedig visszavágtatsz, hogy a támadást megkezdhessük.
17472 1 | ereje van, minden zsebbõl visszavándorol a régi gazdájához... Természetesen,
17473 3 | semmire! mondotta Edömér a visszavert ostrom után.~- Vállalkozol
17474 3 | heves csata után, vitézül visszaverte és a rohamot vezetõ agát
17475 3 | Tizenhat rohamot vitézül visszavertek és huszonnégy kirohanást
17476 2 | hogy Isten kegyelme újra visszavezérlé karjaik közé sokat siratott,
17477 2 | sokat siratott kedvencét visszavezettük karjaikba.~A legszebb szobákba
17478 1 | elhelyezni, mire együtt visszavitték az edényeket, ezzel aztán
17479 2 | és annak a szent érzésnek visszfénye, mely a kettő szivét oly
17480 1 | rekedt ordítása harsant meg a visszhang által borzalmasan megszáz
17481 3 | melynek külföldön is hangos visszhangja támadt, a keresztény világban
17482 3 | huhogtatta a folyosók és kémények visszhangját. A gyertyák lobogva hányták-vetették
17483 3 | se fogyatkozása.~A setét, visszhangosan huhogó folyosónak egyik
17484 2 | És még hány fog elmulni! visszhangozá Edömér is akaratlanul, mintha
17485 1 | rabtársai nehéz sóhajai visszhangoztak s a csillagos égen merengett
17486 3 | Drégelben.«~ ~Egész Európa visszhangzott Szobieszky és a birodalmi
17487 3 | tudattam Kaprarával, hogy hirt viszek a történtekről és egy Bendár
17488 3 | parancsot Strattman kancellár viszi a fõherceghez. A szövetséges
17489 1 | sugaraival és magatokkal viszitek Risát, a hím tevét. Szulejka
17490 3 | minden ágyújából szakadatlan viszonozta a tüzelést a bástyaköröndökrõl,
17491 3 | keresztények hasonlóval viszonoztak, mert nap nap után éjjel-nappal
17492 1 | hogy az ölelést melegen viszonozva, meghatottan mondá:~- Kelj
17493 2 | magamat a vándorlásra és viszontagságokra, egy setét, zivataros éjfélen
17494 3 | nektek! Örüljetek hát a viszontlátásnak! szólott a kancellár megfordulva,
17495 2 | hangosan örvendeztek a nem várt viszontlátáson.~A kérdések és feleletek
17496 1 | között pedig Edömér és boldog viszontlátással intett üdvözletet a loppal
17497 3 | hogy holnap napszállat után viszontláthassák egymást, te pedig Munir,
17498 3 | sirt örömében, hogy újra viszontláthatja a Hollókövyeknek õsi kastélyát,
17499 3 | életed kockáztatása nélkül, viszontláthatod! Nos, mit felelsz erre?~
17500 2 | hugocskám. De, ha Isten segít, viszontlátjuk egymást! felelt Edömér,
17501 3 | kisérni, uram - és holnap viszontlátod hugodat, hogy rábeszélhesd
17502 3 | szavait rebegte.~- Ez csak viszonzása a te nemes cselekedeteidnek,
17503 1 | Csilla gõgje nem bírta ezt viszonzatlanul elnyögni.~- Gyûlölni foglak,
17504 3 | kihivó fejbiccentéssel viszonzott.~- Nem találkoztál odakünn
17505 3 | Remélem, engem is magatokkal visztek?~- Te hû barát vagy! De
17506 3 | haditanácsban eközben heves viták folytak és a vezérek egymást
17507 3 | már-már indulatossá fajuló vitáknak kemény parancsszóval véget
17508 2 | csarnokok tele voltak fecsegõ és vitatkozó dervisekkel. Odaszólítottam
17509 1 | kaikba30 ül és a szárazra viteti magát. Ő pedig nézte a szomorú
17510 1 | ládikóját Bálinttal maga elõtt vitetve, Melchiorisz mester háza
17511 3 | dühtõl lángolva rohannának rá vitézei! Annak a zászlónak odatûzõjével
17512 3 | befészkelte magát a kastélyba, a vitézek, kiket ellene küldöttem,
17513 2 | legutolsó embere is a legjobb vitézekbõl van válogatva.~Alig öltötték
17514 2 | Szállásoljad el ezeket a fiatal vitézeket. A többirõl majd holnap
17515 3 | maradtak a sátorban.~- Beszélj, vitézem!~- Úgy gondolnám, fenséges
17516 3 | ozman birodalom legvénebb vitézét!~Sebes rohantában szemközt
17517 1 | edzõdnek, azután igazi nemes vitézhez is illõ férfias foglalkozás!
17518 1 | Hejh, hogy sírhat most a vitézkedõ, büszke Edömér! ~Csakugyan
17519 1 | igaz szándékban járnak...~- Vitézlő nemes uram amott várja kegyelmeteket,
17520 1 | mivoltában, nemes, nemzetes és vitézlõ Kányavári Áron uram, az
17521 3 | nagyrabecsülésünk jeléül a hõsnek és vitéznek! kiáltá átható, hangos szóval.~
17522 3 | strázsamesterré tett a vezér vitézségedért?~E kevés beszéd azonban
17523 2 | vakmerõ bátorsága s hõsi vitézségeért kedves embere volt a vezérnek.
17524 3 | Párkány alatt tanusított vitézségéért.~- Fõhadnagy úr, a kapitányi
17525 2 | tokaji ütközetben tanusított vitézségét, azon tüstént megtette elsõ
17526 3 | Fiatal bajtársunk hõsi vitézségével mindnyájunk becsülését és
17527 2 | seregem két ilyen fiatal vitézzel szaporodik. De most beszéljetek,
17528 2 | atyád? kérdé Ákostól az öreg Vitnyédy István.~- Édes atyám az
17529 3 | amelylyel a bárka vezetõje a vitorlaárboc mögül orvul reásujtott.~
17530 1 | Látott nagy, kifeszített vitorlájú hajókat maga előtt elsuhanni,
17531 3 | három napon át szünetlenül vítta, támadta a romhalommá lõtt
17532 1 | én fiammá fogadlak. Azért vittelek magammal a próféta sírjához,
17533 3 | de 109 napi sikertelen vivás után fel kellett az ostrommal
17534 3 | harmincharmadik párbaja - és a vivásban nem mérkõzhetik vele senki
17535 3 | látom, értünk egy kicsit a viváshoz! nevetett, fehér fogait
17536 1 | nagy része is, magukkal vive a pasa ünnepi ajándékát:
17537 1 | és akkoron ismét vivé őtet a sátán egy nagy ~magas
17538 2 | csudával határos módon ki nem vivják a gyõzelmet, mind egy lábig
17539 2 | ütni és valóságos csatákat vivnak az ellenük kiküldött katonasággal
17540 2 | egyike az országi legelsõ vívóinak. Ezt egészen el is feledtem
17541 1 | szavainak hatását lesve, de jó vívóként, döntõ csapásait a legutoljára
17542 3 | hõsi babérokkal koszoruzva vivott ki kegyelmed, kapitány uram!~
17543 3 | végsõ kétségbeesés harcát vivta, összetalálkozott egykori
17544 3 | brandenburgi segédhadak vivtak nagy vitézséggel a vár ágyuinak
17545 3 | Duna felõli meredek oldalt vívták, az ellenség aknáitól és
17546 3 | egyenként elsülyesztették a vizártól a hid felé sodort tûzhajókat.
17547 3 | Mondom neked, hogyha az élet vizébõl ivott is, meg fog halni,
17548 2 | bõ köpenye fentartott a vízen, nagy nehezen kimentették -
17549 3 | becsukódott utána, az õröket vizért küldte s beszólt a kis rostélyablakon:~-
17550 3 | csónakot s éjféltájban a vízhordó alagut szájánál vártok ránk.
17551 3 | itéletidõben lopództak a vizhordó-alagut setét szája felé.~Az õrök
17552 1 | csukják be boltjaikat, a vízhordók, piláf- és lepényárusok
17553 3 | észre õket, csak mikor a vízi bástya falánál kibukkanva,
17554 3 | míg az egyik olyant huzott vizilóbőr korbácsával a hátára, hogy
17555 1 | hangja megharsant és nehéz vizilóbõrkorbácsát suhogtatta.~Szívszaggató
17556 1 | a zsidó-városban (a mai Vizivárosban) lakó Naftali nevezetû drágakõ-árus,
17557 3 | német birodalmi hadak a vizivárost.~A magyar seregek vezérei
17558 2 | ide nem messze levõ mély vízmosásba vetették, engem pedig mindenembõl
17559 2 | mogyorónál és nádmézes viznél a vendégeknek, - mert így
17560 2 | szerály alatt lévő roppant vízpincékbe...~Az általa igért menekvési
17561 1 | himbálással siklottak ki a szabad vízre, a Dunának a Fekete-tenger
17562 2 | ideje gyanakodó tekintettel vizsgál bennünket...~- Az Isten
17563 1 | s villogó, fekete szeme vizsgáló pillantással pihent meg
17564 1 | homályos sárga-szürke eget vizsgálva az öreg.~A leszálló éjszaka
17565 1 | Olyan orrod van, mint a vizslának, keress, kutass mindenfelé.
17566 1 | korsóját a magasba szökõ vízsugár alá tartotta.~E méltatlan
17567 1 | ládából egy gyermekfõnyi, víztiszta kristálygömböt vett elõ
17568 1 | szellõtõl ringó, fekete víztükör felett...~–– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– –– ––~
17569 2 | siklottak tova a roppant víztükrön, mely mozdulatlan földalatti
17570 2 | kioszk közelében egy mély vizû, tágas halastó hullámzott.~
17571 1 | csak lassan haladtak, mert vizük újra elfogyván, forrás után
17572 2 | alatt, mértföldekre terjedő vizvezetéki medence volt... Ezt az óriási
17573 1 | természet. Magában a halál völgyében termeli az egészséget visszaadó
17574 1 | bõrsátor állt elszórtan a völgyecskében, melyekbõl a kecskenyáj
17575 1 | szintén magával vitt rejtett völgyecskéjébe, ápolt és kigyógyított a
17576 1 | Alsiráth-, vagyis a Halál völgyének, mert a kit oda küldenek, -
17577 1 | ködökkel hordta tele az egész völgyet.~- Ez a szmum vége! A legközelebbi
17578 1 | gyásznak és magányosságnak völgyét!~Az öreg szelid mosolylyal
17579 3 | sírba temették a sziklás völgyfenekén és egy durván összeácsolt
17580 1 | mint kúszik alá a homokos völgyfenékre, melynek hóhoz hasonló fehér
17581 1 | holnapi tulipán-ünnepekre.~- A völgyi-kapu bizonyára szabad. Erre kellett
17582 1 | hozott elõ, mely tele volt vöröses szinû, édesesen-fanyar növénynedvvel
17583 1 | naphevítette törmelék és egy vörösfejű fekete kígyó csúszott tova
17584 2 | tüntették ki az udvarnál, vöröshaju fia pedig tiszt a hadseregben.~
17585 1 | közé csakugyan barna és vörösszinû szõrszálacskák vannak akadozva.~-
17586 3 | sereggel.~Csakugyan 29-én Vörösvár felõl egy csapat török jelent
17587 1 | mellettem. Ha mellettem volnál, tudom, megszabadítanál
17588 1 | szolga, hanem jó barátok volnának, - de ezen az estén Edömér
17589 1 | nálánál. Aztán keresztények is volnánk, vagy mi!~Az öreg csatlós
17590 1 | Öljenek meg! Ah, ha én férfi volnék! Ha férfi lehetnék, mint
17591 1 | javak mulandó, hívságos volta mellett és megdöbbenve éreztem:
17592 1 | akartunk, mert nagyon messzire voltunk a vártól és falutól.~Lovaink
17593 2 | feleségem utolsó, gyenge vonaglását, csendesen, mozdulatlanul
17594 2 | van és rettentõ görcsökben vonaglik.~Lélekszakadva futtatá szolgáit
17595 3 | idege a dühtõl és boszutól vonaglott, mert Kányavári Gedeont
17596 1 | bokrok között.~Risán, a teve, vonakodás nélkül lépett a setét üregbe,
|