1-500 | 501-1000 | 1001-1476
Rész
1 1| 1~A Radnóthy Elek udvarháza
2 1| Elek udvarháza híres volt a Kisküküllõ mentén. Tulajdonképp
3 1| udvarház, ahogy Erdélyben a kisebb birtokú nemesek falusi
4 1| várkastély, amely névvel vagy a mágnások várakból átalakított
5 1| kastélyait szokás megtisztelni. A Radnóthyé e kettõ közt foglalt
6 1| hasonlóan családjához, mely se a mágnásokhoz, se a tekintetesekhez
7 1| mely se a mágnásokhoz, se a tekintetesekhez nem tartozott,
8 1| erdélyi divat szerint, kisebb a nagyságosnál s több a tekintetesnél.~
9 1| kisebb a nagyságosnál s több a tekintetesnél.~Az udvarház
10 1| alkonyon vagy holdas éjjel a folyam tükrében nézegette
11 1| ennyiben különbözött is a várkastélyoktól, annyiban
12 1| annyiban éppen nem hasonlított a közönséges udvarházakhoz,
13 1| pazar szeszéllyel nyújtózott a magasba, homlokzatán óriás
14 1| megfeketült kõcímer gúnyolta a házõrzõ kõrisfák százados
15 1| fennhéjázó kilátás nyílt, hogy a birtokos udvarházához tartozóknak
16 1| tartozóknak képzelhette a völgy hosszában elszórt
17 1| kénye-kedvére nyúlt el. A felsõ udvar a domb síksága
18 1| nyúlt el. A felsõ udvar a domb síksága volt, amelyet
19 1| amelyet kert övezett, egész a folyam kanyarodtáig. A ház
20 1| egész a folyam kanyarodtáig. A ház mellett, mintegy hozzáragadva,
21 1| mellett, mintegy hozzáragadva, a konyhaépület húzta meg magát,
22 1| vagy más néven kulcsárné, a szakács ellenõrzõje, segédje,
23 1| vagy kapkodott csontok után a nagy komondor, amelyet,
24 1| nevére, Marosnak keresztelt a babonás béres. Itt függött
25 1| megszólalt: tizenkettõkor a külsõ cselédeknek, egykor
26 1| külsõ cselédeknek, egykor a belsõknek, kettõkor az uraknak.
27 1| kettõkor az uraknak. Rendesen a kis sánta Mányi csengetett,
28 1| nyomorék árva lány, aki a majorságot, fõleg a ludakat
29 1| aki a majorságot, fõleg a ludakat õrizte; nagyon gyönyörködött
30 1| õrizte; nagyon gyönyörködött a csöngettyû hangjában, s
31 1| félóráig is elhúzta volna, ha a mérges gazdasszony ki nem
32 1| jelent meg reggelenként a méltóságos asszony széttekinteni,
33 1| pirongatózni, munkát adni a jobbágyasszonyoknak, s alamizsnát
34 1| s alamizsnát osztogatni a szegényeknek. Itt gyûlt
35 1| össze esténként beszélgetni a cselédség színe: a szobalány,
36 1| beszélgetni a cselédség színe: a szobalány, az inasok, a
37 1| a szobalány, az inasok, a huszár, a hintós kocsis
38 1| szobalány, az inasok, a huszár, a hintós kocsis s a kertész,
39 1| huszár, a hintós kocsis s a kertész, aki nyalka, rátartó
40 1| rátartó volt, s nagyon is a gazdasszony kegyében állott.~
41 1| gazdasszony kegyében állott.~A kertész nem ok nélkül tartotta
42 1| nélkül tartotta rá magát. A keze alá bízott kert egy
43 1| egész kis tartomány volt; se a régi francia kerthez, se
44 1| volt, amely dúsan megáldva a természettõl, magába foglalt
45 1| rétet, jó darab erdõt s a családi sírboltot a falusi
46 1| erdõt s a családi sírboltot a falusi temetõ felé. E rend
47 1| falusi temetõ felé. E rend a rendetlenségben, e számítás
48 1| rendetlenségben, e számítás a pazarlás közepett, e gond
49 1| pazarlás közepett, e gond a hanyagság kíséretében sok
50 1| szépséget ruházott reá. A kertész mindig jobbágycsaládból
51 1| jobbágycsaládból telt ki, s a fiú örökölte atyja hivatalát.
52 1| gondolt ki valami újat. A mostaninak atyja volt köztük
53 1| mostaninak atyja volt köztük a legnyughatatlanabb; járt
54 1| végrehajtani. Azonban az a hársfasor a kert legkisebb
55 1| Azonban az a hársfasor a kert legkisebb pontján,
56 1| orrán-száján egy kis patak vizét. A falusiak minden vasárnap
57 1| vasárnap eljöttek ide bámulni, a gyerekek órákig elállingáltak
58 1| gyerekek órákig elállingáltak a kõ-Neptun elõtt, be is dugdosták
59 1| hangzott innen nagy lárma: a kertész ütlege s a gyerekek
60 1| lárma: a kertész ütlege s a gyerekek visítása.~Az alsó
61 1| Egyik egyenesen sietett a gazdatiszti lakba, s onnan
62 1| gazdatiszti lakba, s onnan a csûrnek fordult; a másik
63 1| onnan a csûrnek fordult; a másik az istállóba futott,
64 1| másik az istállóba futott, s a csikóskertbe veszett el;
65 1| csikóskertbe veszett el; a harmadik meg-megbújva kígyózott
66 1| ólakhoz és ketrecekhez; a negyedik sokfelé ágazva
67 1| negyedik sokfelé ágazva rohant a pajtákba. Mindeniknek volt
68 1| Mindeniknek volt mellékága a gémeskúthoz, majd mindeniket
69 1| majd mindeniket átvágta a porondos kocsiút, amely
70 1| amely büszkén húzódott a galambbúgos kaputól fel
71 1| galambbúgos kaputól fel a dombra, az udvarházig.~-
72 1| naphosszat - sóhajtá sokszor a féleszû bivalos, a berobogó
73 1| sokszor a féleszû bivalos, a berobogó kocsikra bámulva.~
74 1| vendégszobája. Híven megõrizte a ház becsületét. A fészer
75 1| megõrizte a ház becsületét. A fészer ritkán volt idegen
76 1| hintó vagy kocsi nélkül. A kapufélfánál vagy beljebb
77 1| tisztelkedni vagy értekezni jött. A gyalogosok sem hiányoztak.
78 1| fenn nyüzsgött az udvar a sok ügyes-bajos jobbágyembertõl,
79 1| csapatonként sorjáztak fel a méltóságos alispán úrhoz.~
80 1| születésnapra gyûlt össze a szomszéd nemesség, vagy
81 1| Pattogott az ostor, nyihogott a ló, szûkölt a kutya. Az
82 1| nyihogott a ló, szûkölt a kutya. Az érkezõ vendégek
83 1| vendégek egymást kergették, a félénk asszonyok sikoltoztak,
84 1| félénk asszonyok sikoltoztak, a sürgõ cselédek egymásba
85 1| cselédek egymásba ütköztek. A kurjantás riadó zenébe veszett,
86 1| riadó zenébe veszett, s a tánc mámora a boréval egyesült.
87 1| veszett, s a tánc mámora a boréval egyesült. Fenn a
88 1| a boréval egyesült. Fenn a teremben, kinn a ház elõtt,
89 1| egyesült. Fenn a teremben, kinn a ház elõtt, alatt az udvaron,
90 1| udvaron, mindenütt dobogott a föld, csengett a levegõ,
91 1| dobogott a föld, csengett a levegõ, csapongott a szív,
92 1| csengett a levegõ, csapongott a szív, s a vénülõ ház kivilágított
93 1| levegõ, csapongott a szív, s a vénülõ ház kivilágított
94 1| az éjbe, messze hirdetve a környéknek, hogy gazdája
95 1| Alig ismerhetni reá. Maga a hazatérõ Radnóthy is ámulva
96 1| év óta nem látta. De ez a másfél év több volt egy
97 1| csaták- és pusztításoknak volt a színhelye. Nem csoda, ha
98 1| ismer udvarházára. Bizony a ház is alig ismerhet reá.
99 1| alig ismerhet reá. Õ sem a régi többé; nagyon megfogyott
100 1| mentéje pecsétfoltos, s a zsinórzat rajta foszlásnak
101 1| indult. Vidrafövegét kiette a moly, s hol jobbra, hol
102 1| hol balra csapja, amint a rosszkedve hozza magával.
103 1| aki régi fontosságával ül a bakon, s a három almásszürke
104 1| fontosságával ül a bakon, s a három almásszürke ló, amelyek
105 1| ügetnek, mintha most is a megyeházától hoznák haza.~
106 1| hoznák haza.~Hajdan nemcsak a lovak ügettek vígan, maga
107 1| lovak ügettek vígan, maga a bennülõ gazda is derült
108 1| mintegy várta és üdvözölte. A tornyocskák közt kanyargó
109 1| messzirõl intett feléje, a malomgát moraja mind hangosabban
110 1| barátságosabban köszöntötte; a kert fái virágosabb lombbal
111 1| újabb boglyán vagy aztagon; a hazatérõ nyáj kolompja mint
112 1| estét” csendült fülébe; a hunyó nap csak érte, csak
113 1| egyszer rávilágíthasson a táj szebb pontjaira s a
114 1| a táj szebb pontjaira s a tornácon ülõ nejére, aki
115 1| már messzirõl megismerte a jól ismert kocsit, és kendõt
116 1| mindezzel keveset gondolt, most a legapróbb részlet is eszébe
117 1| penésztõl sárgazöld fala, a pusztuló udvar, a romok,
118 1| fala, a pusztuló udvar, a romok, az elhagyottság s
119 1| állapotban levõ épület, a családi sírbolt, amelyet
120 1| De bármilyen erõs volt a felindulás, amely Radnóthy
121 1| kivált István huszár, aki a bakról mindegyre betekintett,
122 1| szeretett volna, hanem folyvást a volnánál maradt szegény,
123 1| vénült meg. Így évõdött a hû cseléd, s elvégre is
124 1| tört ki belõle keservesen a szó, s éppen roszkor, mert
125 1| szó, s éppen roszkor, mert a kocsi egy gübbenõbe zökkent.~-
126 1| neki éppen olyan jólesett a szó, mint cselédjének.~Azalatt
127 1| leszállott, tartotta balfelõl a kocsit, noha akár ne is
128 1| bosszankodott, mint inkább a rossz útra, amely hajdan
129 1| amely hajdan sima volt, mint a palló, a kinn ácsorgó volt
130 1| sima volt, mint a palló, a kinn ácsorgó volt jobbágyokra,
131 1| messzirõl levették elõtte a kalapot, s most alig billentik
132 1| gyönyörködtette. Nem sürögtek a cselédek, nem lepték el
133 1| cselédek, nem lepték el a vályút lejármolt ökrök;
134 1| lejármolt ökrök; nem fejték a teheneket vidor szolgálók,
135 1| nem ülték körül dolgosok a malomkõasztalt a tiszttartó
136 1| dolgosok a malomkõasztalt a tiszttartó háza elõtt, maga
137 1| tiszttartó háza elõtt, maga a tiszttartó sem sietett elébe,
138 1| kiszalad kocsijához, elmondani a távolléte alatt történteket.
139 1| távolléte alatt történteket. Hát a kedves gyermekek, Géza és
140 1| hazajöttekor, hogy hozott-e a városból valamit. Most senki
141 1| fogadja. Az udvaron csak a féleszû bivalos lézeng,
142 1| Négy sovány ökröt fog ki a járomból egy gyerkõc segítségével,
143 1| volna. Az ösvényeket benõtte a fû, a kocsiút porondját
144 1| ösvényeket benõtte a fû, a kocsiút porondját elmosták
145 1| kocsiút porondját elmosták a záporok, s a kétfelõl ültetett
146 1| porondját elmosták a záporok, s a kétfelõl ültetett akác-
147 1| ecetfákat disznók turkálták fel. A pajták és istállók bedõlve
148 1| üresen ásítoznak egymásra, a csûröskert is puszta, a
149 1| a csûröskert is puszta, a kerítés meg mindenütt megbomlott,
150 1| mindenütt megbomlott, s a szolgáló tüzelõnek hordja,
151 1| szégyellve magát, éppen a szeme elõtt. Még a komondor
152 1| éppen a szeme elõtt. Még a komondor sem akar reá ismerni,
153 1| meg, és lapul lábaihoz.~A kutyaugatásra végre megjelent
154 1| kutyaugatásra végre megjelent a tiszttartó, egy köpcös kis
155 1| elõször tiszttartóját, akit a múlt évben küldött ide egyik
156 1| mert régi tiszttartóját még a forradalom elején megölte
157 1| forradalom elején megölte volt a föllázadt oláhság. De bár
158 1| ember, talán mert sajnálta a régit, talán mert sértette
159 1| talán mert sértette az a szégyenítõ lárma, amelyet
160 1| kiabálva, hogy megérkezett a méltóságos úr, felesége
161 1| felesége csináljon jó vacsorát, a szomszéd faluból kerítsenek
162 1| kerítsenek valami jó bort, a zsidótól hozzanak két szál
163 1| hozzanak két szál gyertyát, a kocsisnak és lovaknak is
164 1| Sokkal örömestebb szemlélte a kis sánta Mányit, aki egész
165 1| boldogult neje vette volt a házhoz, s íme most csak
166 1| képviselõje, belõle áll a viszontlátás egész öröme.~
167 1| kérdezõsködve, s nem várva be a feleletet.~A tiszttartó
168 1| nem várva be a feleletet.~A tiszttartó kérdés nélkül
169 1| jöhetett, és rendbe szedhette a jószágot. Azt nem is képzelheti
170 1| feldúlt, kirabolt itt mindent a fellázadt oláhság; õ éjet,
171 1| fáradott, orrával túrta a földet, hogy a régi lábra
172 1| orrával túrta a földet, hogy a régi lábra állítsa vissza
173 1| régi lábra állítsa vissza a méltóságos úr jószágát,
174 1| udvarház egy része már lakható, a méltóságos úr szobája egész
175 1| sokat visszaszerzett, hol a harmadik, hol a negyedik
176 1| visszaszerzett, hol a harmadik, hol a negyedik faluból, még a
177 1| a negyedik faluból, még a konyhaépület csengettyûjét
178 1| értök elég borravalót, s ezt a méltóságos úr bizonyosan
179 1| bizonyosan megtéríti neki. A gazdaság is foly valahogy,
180 1| nincs semmi jövedelem, mert a beruházásra kell fordítani
181 1| mindent; az is nagy baj, hogy a volt jobbágyok elfoglaltak
182 1| elfoglaltak néhány darab földet; a többit majd mind felébe
183 1| felébe adta ki, mert drága a napszám, a curialisták nem
184 1| ki, mert drága a napszám, a curialisták nem akarnak
185 1| is fordított már valamit a jószágra, csekély összeget
186 1| valóságos szégyentõl menté meg a méltóságos udvart.~Radnóthy
187 1| mind csak hallgatta, mint a molnár malma zúgását. Egészen
188 1| egyébre gondolt.~Vizsgálta a házõrzõ kõrisfákat, amelyek
189 1| kedves embere volt. Nézte a homlokzat kõcímerét, amely
190 1| kõcímerét, amely úgy illett a tisztes épülethez, s egyik
191 1| azaz csak romjaikat, mert a kõcímer összetörve hevert
192 1| kõcímer összetörve hevert a földön, a fák pedig beégett
193 1| összetörve hevert a földön, a fák pedig beégett derékkal
194 1| oly kellemetlenül hatott a tiszttartó zajos fecsegése.
195 1| figyelni kezdett reája.~A tiszttartónak sem kelle
196 1| erõsítette, hogy tenger a költség, és nincs jövedelem.~-
197 1| hozom az aranyat, vékával a tallért - vágott közbe Radnóthy,
198 1| de látni? Megelégedném én a bankóval is - nevetett a
199 1| a bankóval is - nevetett a tiszttartó, tréfának vélve
200 1| tiszttartó, tréfának vélve a dolgot.~- Mit röhög? Azt
201 1| egész testében reszketve a méregtõl. - Hogy mer egy
202 1| elémbe? Vegye le fejérõl a kalapot - hallgasson!~E
203 1| kitörés tulajdonképpen nem a tiszttartót illette, hanem
204 1| azokat, akik összetörték a kõcímert, beégették a kõrisfákat,
205 1| összetörték a kõcímert, beégették a kõrisfákat, földúlták jószágát.
206 1| legelõször érinti. Éppen ezért a tiszttartó jól teszi, ha
207 1| hogy nem lehet kétkednie, s a rom, pusztulás igenis kézzelfogható.
208 1| meg nem engedni, hogy csak a gondolomra mondott, de igen
209 1| tehetném. Isten úgyse’, még a magaméból adnék, aminthogy
210 1| szemtelen! Nem értek a gazdasághoz... szamár! Kegyelembõl
211 1| udvaromból még ma, ebben a pillanatban.~- Ugyan, ugye -
212 1| Ugyan, ugye - pattogott a tiszttartó ijedtében, csodájában,
213 1| levett kalapját. - Ez-e a köszönet? Ez-e a hála? Úgy
214 1| Ez-e a köszönet? Ez-e a hála? Úgy bánni velem, mint
215 1| tettem volna be lábamat ebbe a jószágba! Bolond voltam,
216 1| élünk, nincs többé vármegye, a szegény embernek is pártját
217 1| volna, azonban István, aki a poggyászt hordta fel meghallván
218 1| poggyászt hordta fel meghallván a zajt, ott termett, s olyat
219 1| s olyat lódított rajta a domb menedékén, hogy repült
220 1| menedékén, hogy repült belé a kis ember, s az alsó udvarig
221 1| elfordult, s meg nem dicsérte a hû cselédet, tekintélyének
222 1| arcul ütötte volna. Még mind a fülébe csengett a tiszttartó
223 1| Még mind a fülébe csengett a tiszttartó gorombasága,
224 1| vajon csakugyan mert-e a pimasz neki olyasmit mondani.
225 1| midõn vacsorára szólalt meg a csengettyû, kezdett ébredezni -
226 1| csengettyû, kezdett ébredezni - a kis Mányi húzta, s egész
227 1| hallgatta, mind hallgatta, mint a gyermek a csengõ játékszert -,
228 1| hallgatta, mint a gyermek a csengõ játékszert -, ó,
229 2| órától nem sokat különbözött a többi nap, hét, hónap. Sehogy
230 2| hõséhez, aki húsz évig aludt a Kaatskill-hegy barlangjában,
231 2| falujára, nem talált házához, a kocsmához sem, amely egészen
232 2| kérdezõsködött, az iskolamester a kongresszusba utazott mint
233 2| utazott mint képviselõ, a másik valamelyik csatában
234 2| valamelyik csatában esett el, a harmadiknak már a sírköve
235 2| esett el, a harmadiknak már a sírköve is elpusztult a
236 2| a sírköve is elpusztult a temetõben, s így tovább,
237 2| szokhatott meg. Hánykódott a múlt és jelen között; nem
238 2| tudott feledni, mert minden a múltra emlékeztette, és
239 2| emlékeztette, és örömest feledte a jelent, ha a múlton mélázhatott.
240 2| örömest feledte a jelent, ha a múlton mélázhatott. Mintha
241 2| elfeledte megcukrozni, kereste a szelencét, sehol sem találta,
242 2| egyetlen szelence sincs a háznál, ott a cukor a pirított
243 2| szelence sincs a háznál, ott a cukor a pirított kenyér
244 2| sincs a háznál, ott a cukor a pirított kenyér mellett.
245 2| ismételte, ritkán bosszúsan, a legtöbbször erõtlen fájdalommal: -
246 2| az ember fejét.~Hát még a szobák, ahol oly kényelmesen
247 2| oly kényelmesen lakott, a régi bútorok, amelyek mindenikéhez
248 2| némi töredék, hogy kínozzák a hazatért gazdát, és ne engedjék
249 2| és ne engedjék nyugodni. A néhol felszakított avagy
250 2| zsõllyeszéke ide-oda biccent. A falakra sem nézhetett fölindulás
251 2| volt ép, semmi sem állott a maga helyén. Ez a felpattogzott
252 2| állott a maga helyén. Ez a felpattogzott asztal hajdan
253 2| az otromba ruhaszekrényt a tiszttartó szobájából keríthették
254 2| szobájából keríthették ide; a pamlag bõr helyett háziszövettel
255 2| mindenütt láb alatt, mint a zsibárus raktárában. Hiába
256 2| raktárában. Hiába fogott a rendezéshez; nem tudta visszavarázsolni
257 2| nem tudta visszavarázsolni a régi kényelmet, csínt és
258 2| hogy hol állott hajadan a nagy kalamáris, a nagy rézporzó
259 2| hajadan a nagy kalamáris, a nagy rézporzó s az a sok
260 2| kalamáris, a nagy rézporzó s az a sok irat, itt a hivatalosak,
261 2| rézporzó s az a sok irat, itt a hivatalosak, ott a magánügybeliek,
262 2| itt a hivatalosak, ott a magánügybeliek, galanddal
263 2| komorabban húzogatta ki a záros s most feltört fiókokat,
264 2| iratait szokta tartani; a családi okleveleket, szerzõdéseket,
265 2| abbahagyta, önkéntelen hátradûlt a széken, gondolkozott, és
266 2| gondolkozott, és számlálgatta ujján a kötelezvények összegeit -
267 2| ijedten szaladt lefelé.~A többi szoba még szánandóbb
268 2| sehol sem tud nyugodni. A nagy, de üres ebédlõ kongott;
269 2| csillár lecsüngõ vasát, a kapcsos szegek helyét, ahová
270 2| egész házban meghallatszott.~A nappali, a hálóterem, a
271 2| meghallatszott.~A nappali, a hálóterem, a fiúk, a leányok
272 2| A nappali, a hálóterem, a fiúk, a leányok és vendégek
273 2| nappali, a hálóterem, a fiúk, a leányok és vendégek szobái
274 2| itt mindent elváltoztatott a por, penész és senyvedés.
275 2| minden bútornak megvan a maga jelentõsége, története,
276 2| apa nagyatyjától örökölte, a fiú ragaszkodik hozzájok
277 2| és szentesítõ erejû. Így a büszkeség, kegyelet s gyöngédség
278 2| lesznek, minél inkább vénül a birtokos. Radnóthy elérzékenyülve
279 2| kedves könyvét találta meg a lomok között, jogi könyveit,
280 2| korában cenzúrára készült, s a családi Bibliát, amelyet
281 2| családi Bibliát, amelyet a buzgó I. Rákóczi György
282 2| Bibliáján. Leült és forgatta a Bibliát, amely azon módon
283 2| magától megnyílt, mint régen, a címlap elõtti tiszta papír
284 2| papír is megvolt, ahova a családfõ híven bejegyezte
285 2| családfõ híven bejegyezte a gyermekek születésének s
286 2| isten õrizze meg õket a sors csapásaitól, jobban,
287 2| nehezen írt - mily rossz a toll, a tinta meg fehér,
288 2| írt - mily rossz a toll, a tinta meg fehér, valóságos
289 2| valóságos szégyen, semmi sincs a háznál -, de azért írt és
290 2| benne, elképzelte, hogy a szegény asszony, aki az
291 2| egy éjjel futott el innét a közel városkába, mennyi
292 2| illendõen, ideiglenesen a városi templom sírboltjába
293 2| csak késõbb szállították ki a családiba, nem is tudja,
294 2| nemigen látogathatták; egyik a csatatéren maradt, másik
295 2| Akaratlan és szüntelen csak a forradalomra és az oláh
296 2| oláh pusztításra fordult a beszéd; Radnóthy is panaszolt,
297 2| vendége is. Emlegették a régi jó idõket, a vármegye,
298 2| Emlegették a régi jó idõket, a vármegye, az ország dolgait
299 2| hogy mi újabb történik a két magyar hazában, mily
300 2| területre olvasztották össze a magyar megyéket, székely
301 2| lábra állítanak mindent, még a faluk magyar nevét sem igen
302 2| szörnyû méregbe jött, amely a beszéd folytán mély bánattá
303 2| mély bánattá szelídült, s a végén keservesen elsiratta
304 2| végén keservesen elsiratta a magyar alkotmányt, nemzetet
305 2| alkotmányt, nemzetet és királyt.~A vendégek szórakoztatás és
306 2| Bezirkerekrõl, különösen arról, aki a megyében az õ helyét foglalta
307 2| közt:~Galiciát kisöpörték,~A szemetet kiöntötték,~A szemétből
308 2| A szemetet kiöntötték,~A szemétből gomba termett,~
309 2| szemétből gomba termett,~A gombából Bezirker lett.~
310 2| ünnep- és vasárnapjait. A templomban sem találhatta
311 2| templomban sem találhatta föl a vigaszt és nyugalmat. Mit
312 2| ülõhelye bántatlanul áll a szószék közelében, a kántor
313 2| áll a szószék közelében, a kántor híven kikeresi számára
314 2| hírlapi cikkek, s kivált azt a sok új szót, ami éppen botrány.
315 2| teljesíthetné. Meg kellene fedetni a templom rozzant födelét,
316 2| födelét, javítani valamivel a lelkész leolvadt fizetését,
317 2| elrontotta vasárnapjait, a már csak emlékezetben élõ
318 2| tudván magát feltalálni a változott körülmények között.
319 2| tiszttartójával gyûlt meg a baja, aki ugyan kitakarodott
320 2| számadását, levelét, azzal a meggyõzõdéssel, hogy nem
321 2| tiszttartójának igazat adjon, aki a zavaros idõt és távollétét
322 2| számtartónak nevezett, mert a csekélyebb fizetéshez csekélyebb
323 2| Emellett igyekezett mindent a régi lábra állítani vissza.
324 2| akit õ taníttatott volt ki a fõispán udvarában, mert
325 2| minthogy e híres szakács a forradalomban egy tábornok
326 2| cím alatt el is foglalta a konyhaépületet, de nemigen
327 2| mibõl gazdasszonykodnia. A háromszori csengetés újra
328 2| csengetés újra divatba jött. A bivalost letette törvénytelen
329 2| béresi méltóságáról, noha a bivalok száma csak egyetlenegyre
330 2| új kõcímert csináltatott. A pajtákat és istállókat egészen
331 2| pedig nem volt többje annál a három lónál, amelyekkel
332 2| rendet csinál, fölmondja a bérbe adott földeket, maga
333 2| míveltetni mindent, fenyegette a curialistákat, hogy adják
334 2| új bosszúság törülte el a régit, most az adó miatt
335 2| most az adó miatt pörölt a jegyzõvel, majd a közmunkát
336 2| pörölt a jegyzõvel, majd a közmunkát sürgetõ falusi
337 2| lépte át küszöbét.~Ilyenkor a legtöbbször olvasott. Elõszedte
338 2| könyveit, még egyszer áttanulta a magyar törvénytárt és történelmet,
339 2| szenvedélyesen küzdöttek egymással a megye- és országgyûléseken.
340 2| természeténél fogva hajlott a konzervatizmushoz, de fogékonysága
341 2| konzervatizmushoz, de fogékonysága s a közhangulat a reformok felé
342 2| fogékonysága s a közhangulat a reformok felé ragadták.
343 2| kiváltságaira, s akiben a régi s új eszmék sajátságos
344 2| vegyületben olvadtak össze. A nemesi tekintélyre sokat
345 2| az úrbéri ügyekben mindig a szabadelvûekkel szavazott.
346 2| Látköre korlátolt volt, a vármegyeháza ablakából szemlélte
347 2| vármegyeháza ablakából szemlélte a világot, de ösztönszerûleg
348 2| ösztönszerûleg visszariadt a kihívó kockáztató politikától.
349 2| pesszimista vált belõle. Bár a forradalmat betegágyban
350 2| megváltozott. Az ellenzékiség a legmélyebb gyûlöletig fejlõdött
351 2| alapjának megrendítését. A nép iránti jóindulata elenyészett,
352 2| akiknek érdekéért küzdött a közpályán. A köz- és magánjogi
353 2| érdekéért küzdött a közpályán. A köz- és magánjogi reformok
354 2| s minél többször olvasta a régi magyar törvényeket,
355 2| törvényeket, annál inkább bámulta a régi alkotmányt s az õsök
356 2| állambölcsesség kövét vélte feltalálni a megyei rendszerben. A hajdan
357 2| feltalálni a megyei rendszerben. A hajdan tevékeny férfiú,
358 2| szemlélõdõvé vált. Visszaélte magát a múltba, s mind arról álmodozott,
359 2| hogy mi módon kellett volna a magyar nemzetnek kifejlõdnie.
360 2| Rögeszméjévé lõn, hogy a demokráciai eszmék tették
361 2| demokráciai eszmék tették semmivé a magyart; elfordult a jelentõl,
362 2| semmivé a magyart; elfordult a jelentõl, s gyönyörrel olvasta
363 2| jelentõl, s gyönyörrel olvasta a múlt lapjain a magyar nemzet,
364 2| gyönyörrel olvasta a múlt lapjain a magyar nemzet, azaz a nemesség
365 2| lapjain a magyar nemzet, azaz a nemesség örök dicsõségét.~-
366 2| nemesség örök dicsõségét.~- A nemesség szerzette e hazát -
367 2| magában -, nyolc századon át, a legnehezebb körülmények
368 2| egészen, egyszer került a demokrácia kezébe, s ím
369 2| körútját. Ki-kiindult hát a komondor kíséretében, hogy
370 2| Benézett az istállóba, beszélt a kocsissal, de nem meglevõ
371 2| meglevõ lovairól, hanem a hajdaniakról; dicsekedett
372 2| tulajdonképpen miért jött. A csûrben mind azokat a régi
373 2| jött. A csûrben mind azokat a régi nagy asztagokat és
374 2| sem voltak, s nem figyelt a számtartóra, aki a leendõkrõl
375 2| figyelt a számtartóra, aki a leendõkrõl okoskodott. Némely
376 2| megkérdett minden apró részletet. A napszámosokat rendesen szidalmazta,
377 2| ingyen kellett dolgozniok. A kertben legtöbbet a beomlott
378 2| dolgozniok. A kertben legtöbbet a beomlott kõ-Neptunnal veszõdött,
379 2| akart jõni orrán-száján a kis patak vize, fenyegette
380 2| kis patak vize, fenyegette a kertészt, aki nem volt már
381 2| sétált egyet, s eltévedt a gyom-felverte ösvényeken,
382 2| jövedelemforrásához; nézte a malomkerekek forgását, hallgatta
383 2| malomkerekek forgását, hallgatta a víz moraját, s nagy-fáradtan
384 2| elkomorult, egyes-egyedül ülvén a nagy, kongó ebédlõben és
385 2| zsémbelt Istvánra, István meg a gazdasszonyra. De valóságos
386 2| ételeket, aztán merõn nézett a levegõbe. Látni vélte családját,
387 2| itt egyik jó barátja, túl a tiszteletes, aki mindennapos
388 2| tiszteletes, aki mindennapos volt a háznál, jobbról fia, akit,
389 2| nevetnek, tréfálkoznak. A látomás eltûnt, megjelent,
390 2| mintha hirtelen benépesülne a terem, több volna a vendég,
391 2| benépesülne a terem, több volna a vendég, poharak csendülnének,
392 2| Valóban nem álmodott, kinn a tornácon cigányok húzták,
393 2| tornácon cigányok húzták, a régi jó szokás szerint neve
394 2| bámész arccal hallgatta a jól ismert nótákat, de csakhamar
395 2| keserûséggel.~Délutánjait nagyrészt a tornácon töltötte. Unta
396 2| mindent, udvarháza árnyát a folyóvíz tükrében, az eszterhaj
397 2| egy-egy légben úszó karvalyt, a vándorfelhõket, a naplementét
398 2| karvalyt, a vándorfelhõket, a naplementét s a szürkületben
399 2| vándorfelhõket, a naplementét s a szürkületben nyugtalanul
400 2| némi gyûlölséggel nézett le a falura, ahol világosodtak
401 2| ablakok, összecsoportosult a család, vígan fogott vacsorához,
402 2| vacsorához, hamar kioltotta a gyertyát, és édes álomra
403 2| látomásai, s fel-felköltötte a zaj.~A puszta vagy romlásnak
404 2| s fel-felköltötte a zaj.~A puszta vagy romlásnak indult
405 2| félelmet, baljóslatot kelt a lélekben, nem hagyja aludni
406 2| lélekben, nem hagyja aludni a nyugodni vágyót, s megbabonázza
407 2| álmokat. Szüntelen fú bennök a szél, nem tudni, honnan.
408 2| halk nyöszörgés reszkedez, a kisgyermek sírásához hasonló,
409 2| látogatnák, akik nem nyughatnak a sírban, múltakról suttognak,
410 2| sebeit, s reá akarják dönteni a házat koporsóul. Hánykódásai
411 2| Ifjúkori vágyai és szenvedései; a megyei pártharcok és ellenségeinek
412 2| cselszövényei, rágalmai; a férji és szülõi gondok;
413 2| trombitahang és ágyúdörej tölti be a levegõt. Gyakran kiugrott
414 2| kiugrott ágyából, s félrehúzta a függönyöket. De minden csendes
415 2| De minden csendes volt; a hold éppen a templom irányában
416 2| csendes volt; a hold éppen a templom irányában szállott
417 2| irányában szállott lefelé, a rejtélyes hangok is elnémultak,
418 3| legkomorabb órái. Meg-megszállotta a halál gondolata, s még inkább
419 3| az, hogy megszakad benne a régi hírneves család. Egyetlenegy
420 3| Egyetlenegy fiáról, aki a magyar hadseregben szolgált,
421 3| magyar hadseregben szolgált, a háború bevégezte óta semmit
422 3| világot, s gyakorolja magát a német nyelvben. A lányka
423 3| magát a német nyelvben. A lányka egész ottmulatását
424 3| néhány hónapra szabta, de a háborús idõk odarekesztették,
425 3| kétszer küldött el hetenként a postára, mindhiába. István
426 3| fizetését örömest odaadta volna a postamesternek, ha szánakozik
427 3| szánakozik rajta, s abból a nagy halom levélbõl odadob
428 3| Ilyenkor aztán egész nap a gyermekekrõl folyt a beszéd;
429 3| nap a gyermekekrõl folyt a beszéd; eldicsérték, elsajnálták
430 3| eldicsérték, elsajnálták a kis Gézát s a kis Erzsit,
431 3| elsajnálták a kis Gézát s a kis Erzsit, kik ugyan elég
432 3| jobb szerették így nevezni. A jó cseléd még akkor szokott
433 3| pillanatok varázsa alatt áll. A kis Gézából más körülmények
434 3| tábornoknak szánta; hiszen mikor a méltóságos úr beteg volt,
435 3| lovagolt az egész ezredben. A kis Erzsi a Küküllõ mentén
436 3| egész ezredben. A kis Erzsi a Küküllõ mentén legszebb
437 3| fel - folytatta az apa -, a régi jó idõben mily jó szerencsét
438 3| alkalmával, hogy nézett a fõispán fia a még csak tizenöt
439 3| hogy nézett a fõispán fia a még csak tizenöt éves lyánykára,
440 3| pedig az meg tudja ítélni a lyányokat, a legelsõ gavallér
441 3| tudja ítélni a lyányokat, a legelsõ gavallér Kolozsvárott.~
442 3| gavallér Kolozsvárott.~Soha még a világon nem volt két ily
443 3| összebékéltek; az úr elfeledte, hogy a cseléd ma sem hozott levelet,
444 3| cseléd ma sem hozott levelet, a cseléd örült ura csendesedésének,
445 3| úgy hallgatott reá, mint a papra. Remélni kezdett.
446 3| kezdett. Meg-megveregette a hû cseléd vállát, s enyhülve
447 3| Radnóthy mohón kapta ki kezébõl a leveleket, de nem merte
448 3| fölbontani, sokáig nézegette, s a remény és aggodalom fölindulásai
449 3| nem címezik alispánnak, s a prédikátumot is kifeledték.
450 3| illõen címezve; mindig a papírvágó ollóval vágta
451 3| papírvágó ollóval vágta fel a pecsétet, s odaírta: vettem
452 3| ismét visszaesve törte föl a leveleket. Egyik levél az
453 3| sógora újabb leveleit csak a múlt héten vette, szám szerint
454 3| szerint tízet, eltévedtek a rossz címzés miatt, mert
455 3| van valamirevaló orvos, a nyáron lerándul Erzsivel,
456 3| végéig.~Erzsi is mellékelt a levélhez egy kis cédulát,
457 3| küldjön nekem egy kis pénzt - a télen sok báliruhát csináltattam -,
458 3| Papa el ne feledkezzék a pénzküldésrõl.~A másik levél
459 3| feledkezzék a pénzküldésrõl.~A másik levél Milánóban kelt,
460 3| hála istennek - túl van már a veszedelmen, s több tekintetbõl
461 3| reá. Egy kis vigasztalást, a szeretetnek egy kis melegét
462 3| Többször elolvasta mind a két levelet, meg-megütögette,
463 3| meg-megütögette, hogy kirázkódjék a rézpor, de akkor is csak
464 3| magát, s haragunnia kellett. A milánói levélre még elmondogatta: -
465 3| és leánya levelére jött a sor, kitört belõle a méltatlankodás: -
466 3| jött a sor, kitört belõle a méltatlankodás: - Ez az
467 3| ugye? Hogy fölvitte isten a dolgát. Fölfordult minden,
468 3| megváltozott minden, még a gyermeki szív is. Sógorasszonyom
469 3| németül, mûvelõdjék. Hiába!... A magyar nemesembernek mindig
470 3| nemesembernek mindig Bécs volt a paradicsoma, a magyar úriasszonynak
471 3| Bécs volt a paradicsoma, a magyar úriasszonynak jobban
472 3| elbolondíthatta nagynénje, az a cicomás teremtés, aki vénségére
473 3| be nem aggódnám ezért a rossz leányért.~Mindamellett
474 3| bálozó leánya számára is. A jövedelem alig födözte a
475 3| A jövedelem alig födözte a folyó költségeket, a jószág
476 3| födözte a folyó költségeket, a jószág újonnan beruházása
477 3| újonnan beruházása pedig csak a kegyes óhajtások közé tartozott.
478 3| folyamodni, vagy eladni valamit. A kölcsönt mindjárt hazajövetele
479 3| forintot összeszerezni, mert a kipusztított, elszegényedett
480 3| sem volt elég, emellett a gazdaság folytatása és saját
481 3| még csak most rendezik, a pör hosszasan folyhat, s
482 3| adjon el, csak ez lehetett a kérdés. A számtartó váltig
483 3| csak ez lehetett a kérdés. A számtartó váltig javasolta,
484 3| új félfödelû hintóért s a három almásszürke lóért
485 3| úgy sincs szükség reájok; a hintó használatlanul romlik
486 3| hintó használatlanul romlik a rossz kocsiszínben, a majorság
487 3| romlik a rossz kocsiszínben, a majorság költ benne, a lovak
488 3| a majorság költ benne, a lovak meg ok nélkül eszik
489 3| lovak meg ok nélkül eszik a sok drága zabot és szénát.~-
490 3| bivalokat fogassak hintómba? A számtartó uraméból eszi-e
491 3| számtartó uraméból eszi-e az a három ló a zabot és szénát,
492 3| uraméból eszi-e az a három ló a zabot és szénát, hogy úgy
493 3| sajnálja? Ki az oka, hogy a hintó romlik? Tüstént csináltassa
494 3| Tüstént csináltassa meg a kocsiszínt, a kis sánta
495 3| csináltassa meg a kocsiszínt, a kis sánta Mányi kergesse
496 3| sánta Mányi kergesse el a majorságot. Ezt még nem
497 3| Ez valóságos szekatúra!~A számtartó nem merte megjegyezni,
498 3| merte megjegyezni, hogy a méltóságos úr, mióta hazajött,
499 3| ki akarna kocsikázni, ott a gazdasági fogat, amelyet
500 3| eladását indítványozta, amelyre a szomszéd birtokos, mint
1-500 | 501-1000 | 1001-1476 |