Rész

 1 1|  fiatalságát, s kinyúló tornácából oly fennhéjázó kilátás nyílt,
 2 1|           óta alispán, azért lakik oly közel az országúthoz, azért
 3 1|            almásszürke ló, amelyek oly vígan ügetnek, mintha most
 4 1| gondolatjaira, elfojtott érzéseire oly kellemetlenül hatott a tiszttartó
 5 2|             Hát még a szobák, ahol oly kényelmesen lakott, a régi
 6 2|            volt bevonva, s annyi s oly sokféle szék állott mindenütt
 7 2|       öklével az asztalra ütött, s oly erõs hangon kiáltá: - Negyvenezer
 8 2|         fölemelt minden darabot, s oly kímélettel tett helyre,
 9 2|     meggyõzõdéssel, hogy nem lehet oly törvényszék, amely tiszttartójának
10 2|  csekélyebb cím illik. Hanem azért oly fennhéjázó parancsolatokat
11 2|       amelyek egy századnegyed óta oly szenvedélyesen küzdöttek
12 2|         rendesen szidalmazta, hogy oly drágáért dolgoznak, holott
13 2|          Bécsben van s így tovább. Oly élénken látta mindeniket,
14 3|         annyi bensõséggel beszélt, oly mély hittel mondogatta:
15 3|          folyama alatt pedig éppen oly sajátjának tartott minden
16 3|       mintha vesztét érezte volna, oly jólesett neki e bizarr szeszély,
17 3|     törvénytudó emberrel nem lehet oly könnyen elbánni.~Ezalatt
18 4|          volna. Nem hitt szemének, oly lehetetlennek tartotta,
19 4|            szerint megpörölhetnék. Oly erõs szenvedéllyel csüngött
20 4|       aztán föltette szemüvegét, s oly bámulattal kezdette vizsgálni
21 4|          lányát, aki hajdan mindig oly vidoran ugrott nyakába,
22 4|          hosszú õsz haj és szakáll oly kellemetlenül hatottak reá,
23 4|           kutyájára nem lép, amely oly csúnyán kezdett ugatni reá,
24 5|         elsõ találkozás keserûsége oly erõs benyomást tett mindhármukra,
25 5|          tapasztaltak. Találkozott oly táblabíró is, aki az ezredesnét
26 5|       szenvedtem, mint te, s éppen oly boldog voltam, mint te lész.~
27 5|           egészségnek örvendett, s oly kevéssé törte meg szívét
28 5|   Kahlenberger kapitányra, akit az oly sokat emleget, s akit bizonyosan
29 5|           választ, ha ő kidűl, ami oly könnyen megtörténhetik.~
30 5|          haragszom szegény Erzsire oly nagyon? Elrontották egy
31 6|           amely a leány vagyonából oly könnyen kitelik, s utánavetette:
32 6|      édesanyád sírt örömében, hogy oly módosan viseled magadat.
33 6|            dühöngött az ezredesné, oly keményen csapva az asztalra,
34 6|       annyi képeskönyvet hozott, s oly szép verset írt anyád neve
35 6|        újra támadását az ezredesné oly nagy zajjal, hogy most a
36 6|     fürteit. - Nem szükséges, hogy oly hamar férjhez menj. Válogass,
37 6|       hajdan. Nem leszek én mindig oly komor, most sem vagyok az,
38 6|       jókor reggel a postára ment. Oly csodálatosnak tetszett neki
39 6|      számoljon róla. Nem vagyok én oly szegény, de megmutatom,
40 6|   megmutatom, hogy velem nem lehet oly könnyen packázni. Ez is
41 6|       elolvasta a levelet, s éppen oly csodálatosan nézett a tornáchoz
42 7|   természet és a pusztuló udvarház oly jól illettek egymáshoz.
43 7|         pipáját, megtöltötte, néha oly erõsen, hogy nem szelelt.
44 7|         regélt el róla. Hallgatta, oly mohón, oly figyelemmel hallgatta,
45 7|        róla. Hallgatta, oly mohón, oly figyelemmel hallgatta, mint
46 7|       pedig a kocsi bakján, honnan oly büszkén nézett le, mintha
47 7|             aki újévet köszöntsön. Oly egyedül érezte magát, és
48 7|          szoba kihûlt, úgy fázott, oly fáradt volt, úgy szeretett
49 8|                    8~István halála oly váratlan, megfoghatatlan
50 8|   mérgesítette. Nem volt az idõnek oly pontja, a szobának oly zuga,
51 8|      idõnek oly pontja, a szobának oly zuga, amely ne emlékeztette
52 8|         érezte István hiányát, aki oly jóízûen szokta kínálgatni,
53 8|       zúgolódott, hogy a kis Mányi oly nagy parasztfoltokat vet
54 8|         fölvette az úr vacsoráját. Oly mélyen hitte egy hét múlva
55 8|   jószántából alapítványt tett két oly tanuló jutalmazására, akik