Rész
1 1| is, ha hallgat. Bárcsak aztán haragunnék reá istenigazában,
2 1| oláhok; marha sincs elég, aztán az adó, szállásolás, pörlekedés
3 1| pénzt csikarni rajtam, aztán elcsapni. Nem oda Buda!
4 1| érezte magát megalázva. Aztán elfásult, nem érzett, nem
5 2| asztalfiókban hagyott volt. Ilyenkor aztán rendesen elkedvetlenedett,
6 2| magok sem tudták, hogy, s aztán egész éjjel se aludni, se
7 2| mintha most olvasná -, aztán öklével az asztalra ütött,
8 2| bosszúságába és merengésébe, ami aztán egész elemévé vált.~Hol
9 2| foglalta el. Ilyenkor nevetett, aztán nagyot sóhajtott, s el-elmormolta
10 2| elmosolyodott, ha ajkára jött, aztán sóhajtott, s megint elkomorult.~
11 2| hogy megtanítja becsületre. Aztán sétált egyet, s eltévedt
12 2| megkóstolta az ételeket, aztán merõn nézett a levegõbe.
13 2| asztal végén ülõ jurátusát, aztán azt sem látta, de mintha
14 2| hallható zokogással kezdi, aztán nagyot sóhajt, mintha azt
15 3| legalább egyet.~Ilyenkor aztán egész nap a gyermekekrõl
16 3| reá. Ily beszélgetés alatt aztán szépen összebékéltek; az
17 3| báliruhát csináltattam -, aztán tavaszira és nyárira is
18 3| szénát.~- Hát én mivel utazom aztán, számtartó uram? - csattant
19 3| kertész kutyájával, mire aztán István jelt adott a rohamra,
20 4| mosolygott az egész jeleneten, aztán megmagyarázta, hogy a méltóságos
21 4| hatóságok törvényességét, ami aztán mint újabb bûn jegyzõkönyvbe
22 4| elkövetett gyalázatot.~Ekkor aztán tûzbe jött, s elmonda mindent,
23 4| összehangzottak kissé festett arcával; aztán föltette szemüvegét, s oly
24 4| rogyott a karszékbe, mikor aztán, hogy jobban kifejezhesse
25 5| maga a hang fölingerelte, aztán azt hitte, hogy róla beszélnek,
26 5| kitekeri a nyakát. Ebbõl aztán nagy perpatvar támadt, az
27 5| mint te lész.~Ilyenkor aztán eldicsérték Saphirt, ábrándoztak
28 5| leányaikat is, akiknek kedvéért aztán néhány fiatal tiszt és hivatalnok
29 5| magával útlevelet, amiért aztán letartóztatták, s négy napot
30 5| leányát beteg fia ápolására. Aztán eszébe jutott, hogy ő kezességre
31 6| városban belebolondultak. Aztán hogyan táncolt! A français-t
32 6| kérdezõsködõ Erzsinek, aki aztán úgy tett, mintha haragudnék.
33 6| küldött haldokló fiának, aztán végrendelete megírásához
34 6| családja romlását siratta. Aztán elmondotta, hogy az õsiség
35 6| megfizethetetlen. De kevés pénzem van.~Aztán leült, elõvette a végrendeletet,
36 6| kauciót. E nagylelkûségen aztán maga is elérzékenyült, s
37 6| karjai közé szaladó Erzsit; aztán mindketten sikoltva borultak
38 6| mosoly lebbent el ajkán. Aztán elkomorult, elfordult, lehajtotta
39 6| bankót vett ki - itt van, aztán számoljon róla. Nem vagyok
40 6| kétszer, háromszor, négyszer, aztán fölnézett Istvánra és hallgatott.
41 6| Radnóthy hosszan nézett utána, aztán ismét Istvánra vetette szemét
42 7| adósságaimat fizettem ki, aztán a számtartónak adtam belõle
43 7| csak errõl folyt a beszéd, aztán áttért az ügyvédre és a
44 7| visszhangzá Radnóthy szomorúan, aztán hosszú szünet után hozzátéve -,
45 7| badarságot beszélt össze. Aztán újra én állottam föl, s
46 7| is haragudtak egymásra, aztán kibékültek, s azt határozták,
47 7| szükségem - hebegte István, aztán eszébe jutván, hogy talán
48 7| fiatalabb, erõsebb nálamnál. Aztán ha én kidûlnék is, nem marad
49 7| ráfogták, hogy nem fog az esze, aztán nem tanult, elkeseredett,
50 7| Szegény István! Megkérlelem, aztán lefekszünk, s reggelre vidáman
51 8| Mányi ehhez nem tudott, aztán ügyetlenül töltögette poharát,
52 8| füstölt a kemence, amiért aztán tejeskávéját is sokszor
53 8| szabályozta Bach kormánya. Aztán vallatása alatt annyiszor
54 8| legnagyobb elõmenetelt tesznek. Aztán felhagyott a katonai pályával,
|