Rész

 1 1|           várkastélyoktól, annyiban éppen nem hasonlított a közönséges
 2 1|          belõle keservesen a szó, s éppen roszkor, mert a kocsi egy
 3 1|        indulatosan Radnóthy, s neki éppen olyan jólesett a szó, mint
 4 1|            nem is szégyellve magát, éppen a szeme elõtt. Még a komondor
 5 1|          mert neki is kevés van, de éppen jókor, mert valóságos szégyentõl
 6 1|              aki legelõször érinti. Éppen ezért a tiszttartó jól teszi,
 7 1|              amit mondott, s akinek éppen az fáj, hogy nem lehet kétkednie,
 8 1|       kezéhez szoktatni, most pedig éppen szükségesnek látta meg nem
 9 2|         nagyanyjának tisztes arcára éppen bajuszt festett valaki szénnel,
10 2|       kivált azt a sok új szót, ami éppen botrány. De hagyján, csak
11 2|      számadást hagyott hátra, s nem éppen szerény követelésekkel állott
12 2|         minden csendes volt; a hold éppen a templom irányában szállott
13 3|      könnyen válhatnék alispán vagy éppen fõispán; István tábornoknak
14 3|           egy évig rendetlenül vagy éppen nem járt posta Bécsbõl Erdélybe,
15 3|        sehova sem utazott, ha pedig éppen ki akarna kocsikázni, ott
16 3|            szolgálatot tettek, vagy éppen haszonbért fizettek. Midõn
17 3|      forradalom folyama alatt pedig éppen oly sajátjának tartott minden
18 3|   virágzásban állott; Bach kormánya éppen nem sietett a bajt orvosolni;
19 4|         kétes volt hovatartozása, s éppen azért az illõség eldöntése
20 4|         tudok írni nyelvökön, mégis éppen azt kívánják. Jól tudják,
21 4|       ügyvéd nem ír alá ilyesmit, s éppen erre akarnak szorítani.
22 5|             arra az áldozatra pedig éppen nem tudta elszánni magát,
23 5| megindulással, az ország állapotján éppen nem búsult, s az asztal
24 5|     sógornõjével és lányával, de az éppen felbõszítette, ha az ezredesné
25 5|          némely helyt az elváláskor éppen hidegséget tapasztaltak.
26 5|       tulajdonított neki; egy másik éppen kémnek hitte, aki azért
27 5|          mit beszélsz? Kahlenberger éppen úgy szeret téged, mint engemet
28 5|           engemet boldogult férjem. Éppen abban az ezredben szolgál.
29 5|       megifjulok, ha olvasom. Én is éppen úgy szenvedtem, mint te,
30 5|          úgy szenvedtem, mint te, s éppen oly boldog voltam, mint
31 5|             nagy boldogtalanságában éppen nem hervadt, folyvást jó
32 5|   regényességét, Kahlenberger pedig éppen Siebenbürgens Perlének nevezte
33 6|                      6~Az ezredesné éppen legfényesebb estélyét adta.
34 6|             leégõ gyertyára bámult. Éppen akkor oszlottak a vendégek;
35 6|              a nevelés pedig, ó, az éppen megfizethetetlen. De kevés
36 6|          vagy anyádnak. Mikor sírt, éppen ilyen volt; mennyit sírt,
37 6|       megint elolvasta a levelet, s éppen oly csodálatosan nézett
38 7|                Emlékszel-e, István, éppen ma négy esztendeje, hogy
39 7|       Közgyűlésre megyünk. Biz úgy. Éppen most olvastam a körlevelet -
40 7|      mulatták magokat. Mindkettőnek éppen nyelve alatt volt, amit
41 7|      estéjén. - Tudod-e, István, ma éppen negyven esztendeje, hogy
42 7|             egyszer aludt a leckén, éppen revokáció volt, én hirtelen
43 8|            István meghalt. Szegény, éppen hatvanesztendõs volt, két
44 8|           volt, két hét múlva én is éppen annyi leszek, akkor én is
45 8|             kis Mányi okozta. Midõn éppen a koporsó beszögezéséhez
46 8|             és földjét, a csendõrök éppen az ítéletet hajtották végre,