Rész

 1 1|   hangjában, s félóráig is elhúzta volna, ha a mérges gazdasszony
 2 1|  udvarházig.~- Csak annyi forintom volna, ahány kocsi jár itt naphosszat -
 3 1|            ámulva nézi, mintha nem volna az övé, pedig csak másfél
 4 1|  betekintett, és szólani szeretett volna, hanem folyvást a volnánál
 5 1|           noha akár ne is tartotta volna, mert ura nem annyira reá
 6 1|     bámészkodik reá, mintha idegen volna. Az ösvényeket benõtte a
 7 1|         oláhság. De bár sose látta volna; nem tetszett neki az egész
 8 1|         szolgál. Bár sohase tettem volna be lábamat ebbe a jószágba!
 9 1|              Még többet is beszélt volna, azonban István, aki a poggyászt
10 1|         mintha valaki arcul ütötte volna. Még mind a fülébe csengett
11 2|            egy gonosz tündér ütött volna tanyát szobáiban, aki ringatja,
12 2|            beírva, hogy is írhatta volna be, hiszen azóta nem volt
13 2|       otthon, jött, futott, repült volna, de lehetetlen volt; Kolozsvárott
14 2|           ezek -, de hiába sietett volna hozzá, halva találta volna;
15 2|         volna hozzá, halva találta volna; el sem temethették illendõen,
16 2|      elemévé vált.~Hol is keresett volna szórakozást? Régi jó szomszédai
17 2|  álmodozott, hogy mi módon kellett volna a magyar nemzetnek kifejlõdnie.
18 2|            hogy munkára ösztönözte volna, restségre szoktatta, mert
19 2|          benépesülne a terem, több volna a vendég, poharak csendülnének,
20 3|          fizetését örömest odaadta volna a postamesternek, ha szánakozik
21 3|        mily jó szerencsét tehetett volna; István hozzátette, hogy
22 3| veszedelmen, s több tekintetbõl jó volna neki egy kis pénzt küldeni.~
23 3|             mint azelõtt. Jólesett volna szívének elérzékenyülni,
24 3|       napja; mintha vesztét érezte volna, oly jólesett neki e bizarr
25 3|         lenne, ha a kertésznek nem volna puskája, de még pisztolya
26 4|           állott, mintha kõvé vált volna. Nem hitt szemének, oly
27 4|        bárcsak a kocsist ne fogták volna el, azt az áldott embert,
28 4|         mintha vasvillával hányták volna reá; hosszú borzas haja
29 5|         Maga Radnóthy is szeretett volna kibékülni velök, de mihelyt
30 5|        mintha sohasem is született volna, különben kitekeri a nyakát.
31 5|          régi alkotmánnyal temette volna el az idõ. Rom, bú és szegénység
32 5|            mintha valaki megütötte volna. Fia temetése és leánya
33 6|            mindig, és többre vitte volna, mint atyja, aki teljes
34 6|               Bárcsak egy sort írt volna! Nem. Azt is nagynénjére
35 6|           Bárcsak egy kissé búsult volna, hogy elhagy! Nem. Örvend,
36 6|  szeretõjéért. Bárcsak reggel jött volna be hozzám, hogy megcsókoljon,
37 6|          arca nemhogy haragos lett volna, még bánatos sem volt, de
38 6|         tárgyalás alá kerülvén, jó volna, ha mind õ, mind Kahlenberger
39 7|         dohányt kért Istvántól, ha volna még abból a régi jó dohányból.
40 7|         már késő az éjszaka, ideje volna lefeküdni, majd megálmodják
41 7|       szólani, talán nem is tudott volna. Érezte, hogy gondatlanságot
42 7|         fáradt volt, úgy szeretett volna alunni, s nem bírt lefekünni.
43 8|        zuga, amely ne emlékeztette volna Istvánra. A kis sánta Mányi
44 8|     kertész még többet is érdemelt volna, mert nemcsak átkozódott,
45 8|          régi gazdára emlékeztette volna az embert. A cselédek elszéledtek,