Rész

 1 1|      konyhaépület húzta meg magát, mindig füstölgõ kéményével, ecetesüvegekkel
 2 1|            ruházott reá. A kertész mindig jobbágycsaládból telt ki,
 3 1|         gazda is derült volt. Majd mindig csendes megelégedéssel közeledett
 4 1|        szolgálja, s ha otthon van, mindig kiszalad kocsijához, elmondani
 5 1|        tiszttartó gorombasága, még mindig azon tûnõdött: vajon csakugyan
 6 2|           nem volt szokása, s majd mindig azon vette észre magát,
 7 2|            derék szerzemény, amely mindig pontosan járt, s ütése az
 8 2|     bárhányszor ismételték elõtte, mindig szörnyû méregbe jött, amely
 9 2|           ami tetszését megnyerte. Mindig elmosolyodott, ha ajkára
10 2|        iránt, s az úrbéri ügyekben mindig a szabadelvûekkel szavazott.
11 2|       romlásnak indult épületekben mindig hallhatni bizonyos rejtélyes
12 3|         postára, mindhiába. István mindig üres kézzel jött vissza,
13 3|        pedig gyöngéd pillanataiban mindig így szólott hozzájok, s
14 3|            hármat, illõen címezve; mindig a papírvágó ollóval vágta
15 3|             A magyar nemesembernek mindig Bécs volt a paradicsoma,
16 3|            a grófnak adjam el, aki mindig ellenségem volt, alispánnak
17 3|            csak hogy pénzt lásson. Mindig úgy tettem és sosem bántam
18 3|      gyermekeiért búsult, most meg mindig azon tépelõdött, hogy mibõl
19 3|     követte, s a kertészt, aki még mindig feleségével küzdött, csakhamar
20 3|            semmit, ostobát mondott mindig. Mi lesz belõle? Hát abból
21 4|             csak mint vendég, akit mindig szívesen látok, megvendégelek,
22 4|     vásárkor. A kis Mányi ilyenkor mindig elkezdett pisszegni, s egypárszor
23 4|          kedves lányát, aki hajdan mindig oly vidoran ugrott nyakába,
24 5|             hogy meglátogat, s még mindig késik, csak egyetlenegyszer
25 5|            leány része különben is mindig pótolható készpénzben.~E
26 6|         megcsókolva leányát -, aki mindig kis feleségének hívott?
27 6| nefelejcsek között? Jó tanuló volt mindig, és többre vitte volna,
28 6|         mint hajdan. Nem leszek én mindig oly komor, most sem vagyok
29 6|          kis sánta Mányin, aki még mindig ott állott, és folyvást
30 6|          még egy gyermekem. A fiúk mindig inkább szeretik apjokat.
31 7|          régi jó dohányból. István mindig tartogatott vagy szerzett
32 7|            fiókot, melynek kulcsát mindig magával hordá, kivette a
33 7|           hét múlva karácson lesz? Mindig ilyenkor tartottuk az év
34 7|            sohasem csalta meg, aki mindig javát akarta.~A jó cseléd
35 7|            amelynek durva vonásain mindig csak ragaszkodást olvasott,
36 7|         jókor, ügyelj, hogy legyen mindig tiszta inge, varrd föl reá
37 7|          erõltess reá új ruhát, de mindig takarítsd ki a régit, s
38 7|            kulcsra, amelyet nappal mindig zsebében õriz, s éjjel párnája
39 7|          ezt ki nem állhatja. Légy mindig körülte, sohase ellenkezzél
40 8|      imáját, a halotti éneket. Még mindig vele volt István; együtt
41 8|        koporsó után tipegett - még mindig együtt voltak: de amikor
42 8|          ritkán vett tisztát, mert mindig fázott; megszokott foglalatosságával,
43 8|          mily jó gazdasszony volt, mindig számba kérte a tojást, s