Rész

 1 2|           templomban sem találhatta föl a vigaszt és nyugalmat.
 2 2|     írástudó közszékely gazdát vett föl, akit csak számtartónak
 3 3| rosszkedvébe ismét visszaesve törte föl a leveleket. Egyik levél
 4 3|          számtartó uram? - csattant föl Radnóthy. - Azt akarja,
 5 3|            hogy miért nem szabadult föl õ is, holott sorsa hasonló
 6 3|           más nemû kihágásokkal már föl kelle hagyniok. Ez állapot
 7 3|           rég volt! De csak annyira föl nem fordult a világ, hogy
 8 4|         gyûlöletet. Magánkívül járt föl s alá szobájában, kardját
 9 4|        kezébõl õsi kardját, hányják föl ágyát, szekrényeit, s adják
10 4|        aluszik, még most sem ébredt föl, s álmában beszél.~- Még
11 4|             a császárhoz terjesztik föl, de bárhogy dûljön el a
12 4|           váltotta fel. Járt alá és föl szobájában. Forgatta a régi
13 4|            önelégültséggel kiáltott föl:~- No, meglássuk, mit tudnak
14 4|           szíve legmélyébõl buzgott föl.~Megmagyarázta a régi úrbért,
15 4|             csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta a jelent. Egész
16 4|      tetszelgõn. Sehogy sem találta föl benne a régi egyszerû Erzsikét,
17 4|           ártana levágni ‑ csattant föl Radnóthy, mintegy örülve,
18 5|           régi rend maradványait is föl akarta forgatni házában.
19 5|            Útja több időt emésztett föl, mint ahogy számította,
20 6|              Radnóthy dühvel ugrott föl, azonban nem fordult az
21 6|        felöltözni. Egyedül öltözött föl, mert István jókor reggel
22 6|          futsz?” azt kérdezte. „Hát föl akarom költeni a méltóságos
23 6|          hozott. Gyöngéden költötte föl urát, aki mohón kapott a
24 6|         levélhez, s lassan bontotta föl. Olvasta, mind olvasta,
25 7|           is fölös költséget emészt föl, mert az ügyvéd kenegetni
26 7|       szeretnéd, öreg? Nem vennéd-e föl még egyszer azt a szép dolmányt?
27 7|       vége-hossza. Tudod, ki állott föl, hogy engem megcáfoljon?
28 7|              Aztán újra én állottam föl, s kezdtem beszédemet: „
29 7|     hirtelen megdöftem, hogy keljen föl, üljön ki, mert felelni
30 7|             levelet írni. Bátorítsa föl a méltóságos úr! Az öreg
31 7|             úrnak. Reggel ne költsd föl jókor, ügyelj, hogy legyen
32 7|           mindig tiszta inge, varrd föl reá a hiányzó gombot, mert
33 7|             ruháját. Jó melegen add föl az ételt, s töltsd meg poharát.
34 7|             szegény urunkat, nyitsd föl a fiókot, vedd ki belõle
35 8|       könnyei, és sohasem száradtak föl.~Talán ez örökös könnyben
36 8|         hanem valóságos forrón adta föl az ételt, s néha el is ejtette
37 8|         fogyott. Mányi hiába varrta föl a hiányzó inggombot, Radnóthy
38 8|      engedte át neki, maga öltözött föl nagy kínnal és rendetlenül;
39 8|        rendetlenül; felemáson húzta föl csizmáját, visszásan öltötte
40 8|         befordult, elaludt, s többé föl sem ébredt. A vén orvos