Rész

 1 1|             vadon szépséget ruházott reá. A kertész mindig jobbágycsaládból
 2 1|           gyászolja. Alig ismerhetni reá. Maga a hazatérõ Radnóthy
 3 1|        Bizony a ház is alig ismerhet reá. Õ sem a régi többé; nagyon
 4 1|             Bárcsak aztán haragunnék reá istenigazában, s ütné nyakon,
 5 1|          volna, mert ura nem annyira reá bosszankodott, mint inkább
 6 1|              Benn az udvaron sem vár reá öröm. Romjait is alig láthatta
 7 1|      segítségével, s úgy bámészkodik reá, mintha idegen volna. Az
 8 1|              Még a komondor sem akar reá ismerni, elõbb megugatja;
 9 1|            nem volt gazdasszony, aki reá ijesszen - ezt hallgatta,
10 2|              amelyet - jól emlékszik reá - az asztalfiókban hagyott
11 2|     gyönyörködve tépik fel sebeit, s reá akarják dönteni a házat
12 3|       untalan, és mélyen sóhajtottak reá. Ily beszélgetés alatt aztán
13 3|              Radnóthy úgy hallgatott reá, mint a papra. Remélni kezdett.
14 3|            levelek leverõen hatottak reá. Egy kis vigasztalást, a
15 3|         vette. Emellett gyanúja volt reá, hogy udvarháza kipusztításakor
16 3|           kicsapott alispán is jöhet reá, mind kiveri õket.~- Majd
17 4|            hijába kérte, hogy hagyja reá pöreit, s ne elegyedjék
18 4|            vasvillával hányták volna reá; hosszú borzas haja és szakálla
19 4|           oly kellemetlenül hatottak reá, hogy hirtelenében nem tudott
20 4|       mintegy örülve, hogy kiöntheti reá mérgét.~- Soha életemben
21 4|           oly csúnyán kezdett ugatni reá, hogy kénytelen volt egész
22 5|        Radnóthynak hát elég oka volt reá, hogy ellenséges lábon álljon
23 6|           násznagy, s kezet is adott reá. Egy hadnagy a kaucióról
24 6|           szánták, de nem haragudtak reá, s egész vígan fogtak a
25 6|            megvetõ tekintetet vetett reá, s némi gúnyos udvariassággal,
26 6|           kígyó!... többé nem akarok reá gondolni. Van nekem még
27 7|            folyvást benne élt. Mióta reá borult és megölelte, megszakadt
28 7|    imádkozzék fiáért. Nem haragudott reá, ha fölriasztva ájtatos
29 7|              erejével új ruhát akart reá adni, s nagy garral magyarázgatta,
30 7|       elcsöndesedett, hálásan nézett reá, mintha köszönni akarná,
31 7|             úgy; te jobban emlékszel reá.~- Hogyne emlékezném, méltóságos
32 7|      Istvánnak, aki megütődve nézett reá, mert azt hitte, hogy ura
33 7| jótéteményeit, s isten áldását kérte reá.~- Hát te is el akarsz hagyni
34 7|        mindig tiszta inge, varrd föl reá a hiányzó gombot, mert különben
35 7|        megharagszik. Sohase erõltess reá új ruhát, de mindig takarítsd
36 8|        hívasd; nincs szükségem ugyan reá, de úgy rendelte István.~-
37 8|        nyomozásban nem bizonyosodott reá, de azért az udvarház tökéletesen