Rész

 1 1|            feléje, a malomgát moraja mind hangosabban és barátságosabban
 2 1|          darab földet; a többit majd mind felébe adta ki, mert drága
 3 1|          méltóságos udvart.~Radnóthy mind csak hallgatta, mint a molnár
 4 1|              arcul ütötte volna. Még mind a fülébe csengett a tiszttartó
 5 1|           visszamosolygott utoljára; mind nézte-nézte, s nem látott
 6 1|            ijesszen - ezt hallgatta, mind hallgatta, mint a gyermek
 7 2|              feleségem! - sóhajtá, s mind komorabban húzogatta ki
 8 2|         darabjokra sem talált, mégis mind kereste, s midõn abbahagyta,
 9 2|         Visszaélte magát a múltba, s mind arról álmodozott, hogy mi
10 2| tulajdonképpen miért jött. A csûrben mind azokat a régi nagy asztagokat
11 2|      megkondult az esteli harangszó, mind elhagyottabbnak érezte magát;
12 3|           kapott. Többször elolvasta mind a két levelet, meg-megütögette,
13 3|         nekik nincs igazok. Ügyvédem mind csak halogatja a dolgot,
14 3|      kicsapott alispán is jöhet reá, mind kiveri õket.~- Majd meglássuk,
15 3|     hadicselrõl, futásnak eredtek, s mind keresztülbuktak rajta. Csak
16 3|            gazdasszonyt, a kis Mányi mind azt visította: - Jaj, csak
17 4|      távozzanak - ismételte Radnóthy mind hevesebben -, nemesembert
18 4|             falu békéjét. A negyedik mind arról mesélt, hogy mennyit
19 4|          fordulatot. Azt hitte, hogy mind a polgári, mind a katonai
20 4|          hitte, hogy mind a polgári, mind a katonai hatóság megszeppent,
21 4|            kell kegyelem - folytatta mind hevesebben -, kérjen, könyörögjön
22 5|              se németet, se magyart, mind hazugságot és ostobaságot
23 5|   kedvetlenül tértek haza. Erdélyben mind politikai, mind társadalmi
24 5|            Erdélyben mind politikai, mind társadalmi tekintetben holt
25 5|        mentem. Hogy dobogott szívem, mind azt dobogta:~Doch hab’,
26 6|             látta meg, azután Erzsi. Mind a ketten majdnem felsikoltottak,
27 6| csodálkozását. A kerületi hivatalnok mind azt emlegette, hogy bizony
28 6|        levest evett, s egész délután mind csak azt kérdezte: hazajött-e
29 6|        lassan bontotta föl. Olvasta, mind olvasta, kétszer, háromszor,
30 6|           alá kerülvén, jó volna, ha mind õ, mind Kahlenberger kapitány
31 6|       kerülvén, jó volna, ha mind õ, mind Kahlenberger kapitány istápolnák
32 7|            szavazatot nyert, a többi mind az enyém lett. Hogy fölemeltek,
33 7|              fázni kezdett, s ebédig mind a muszkákra panaszolt, és
34 8|             ehhez hasonlót.~Radnóthy mind hallgatta, sóhajtott, siratta
35 8|     Érvénytelen lévén a végrendelet, mind követelését, mind kérését
36 8|       végrendelet, mind követelését, mind kérését megnyerte, s hogy