Rész

 1 1|            arra sem fordult: csak midõn vacsorára szólalt meg a
 2 2|     talált, mégis mind kereste, s midõn abbahagyta, önkéntelen hátradûlt
 3 2|        fölállíttatta, amúgy is, s midõn teljességgel nem akart jõni
 4 3|          akkor szokott volt erre, midõn ölben hordozta õket, az
 5 3|       mennyit szenvedhettél! - de midõn sógorasszonya és leánya
 6 3|          ellen dühöngött. Késõbb, midõn csendesülni kezdett, a számtartó
 7 3|          más tervet gondolt ki, s midõn mégis el kellett adnia,
 8 3|        éppen haszonbért fizettek. Midõn a jobbágyok fölszabadultak,
 9 3|        még akkor is ragaszkodtak, midõn más nemû kihágásokkal már
10 3| kiszemelve végnapjai gyámolául, s midõn visszatért, egész kárörömmel
11 3|        belõle? Hát abból mi lett, midõn ezelõtt húsz évvel elszántott
12 4|      Radnóthy iszonyú dühbe jött, midõn a berohanó Istvántól megtudta,
13 4|            s csak akkor engedett, midõn formából a csendõrtiszt
14 4|      kegyébõl foglalna helyet; de midõn látta, hogy kárörvendõ curialistái
15 4|         mérgét papírra öntötte, s midõn lepecsételte, címezte s
16 5|      Többször jutott eszébe neje, midõn az ezredesné ült az asztalfõn,
17 5|           nekik belõle mindent, s midõn mégsem szûntek meg vitatkozni,
18 5|          elbüszkült, de hogyisne, midõn egy kapitány az udvarlója.
19 6|         hogy mint tanúk aláírják. Midõn minden rendben volt, lehajtotta
20 6|           után akart szaladni, de midõn látta, hogy Radnóthy újra
21 6|     Erzsike nem szólott semmit, s midõn atyja, fölindulásában kifáradva,
22 6|         Már dél felé járt az idõ, midõn Radnóthy másnap fölkelt.
23 6|   hazajött-e István a postáról, s midõn azt mondották, hogy még
24 7|        örömest szállott reájok, s midõn tünedezett, az álmos nap
25 7|     dorgálta meg a régi haraggal, midõn ez erõnek erejével új ruhát
26 7|           ütésre emelte öklét, de midõn István fölhagyott nógatásával,
27 7|           mint hajdan a kis Géza, midõn a hû cseléd esténként meséket
28 7|          pör folyamatát, s örült, midõn ez helyeselni látszott minden
29 7|      jövedelmet; az ügyvéd pedig, midõn itt járt, azért kérdezõsködött
30 7|           fölolvasta Istvánnak, s midõn ez megértvén, hogy neki
31 7|       szenet. Már akkor este lõn, midõn szerinte bemelegedett a
32 8|   kozmásnak érezte, még akkor is, midõn nem volt az. Sokat zúgolódott,
33 8|        úgy is, nem vette észre, s midõn a kis Mányi sírni kezdett,
34 8|           akart futni a szobából, midõn urát lefekünni látta.~-
35 8|           nem a kis Mányi okozta. Midõn éppen a koporsó beszögezéséhez