Rész
1 1| hanem méltóságos volt, így, erdélyi divat szerint,
2 1| világát, itt vénült meg. Így évõdött a hû cseléd, s elvégre
3 1| viszontlátás egész öröme.~Így mélázva haladt fölfelé,
4 1| velem, mint egy kutyával! Így jár az ember, ha ilyen koldus
5 2| 2~Így szállott meg õsi fészkébe
6 2| elpusztult a temetõben, s így tovább, úgyhogy szegény
7 2| esemény és szentesítõ erejû. Így a büszkeség, kegyelet s
8 2| kõ-Neptunnal veszõdött, így is fölállíttatta, amúgy
9 2| lánya, aki Bécsben van s így tovább. Oly élénken látta
10 3| tizenhét, de õk jobb szerették így nevezni. A jó cseléd még
11 3| gyöngéd pillanataiban mindig így szólott hozzájok, s most
12 3| levélhez egy kis cédulát, amely így hangzott:~Kedves papa! Sokat
13 3| mindenik curialistájával így fog bánni, s miután egyik
14 4| kardját hozta falura, s így bûnösebb, Kolozsvárott is
15 4| Szerencsére leverte a betegség, így bûneit nem tetézhette újabbakkal,
16 4| audiendum verbum regium, így kard nélkül lépjek-e szobájába?
17 4| Ejnye, csúf ember, hát így kell fogadni a vendégeket? -
18 4| megteszem a nagy utat Bécsbõl - így fogadni! Minden követ megmozdítok
19 5| ellen, ha elmondotta, hogy így pusztul ki lassanként minden
20 5| fölrúgta a ráugató Figarót.~Így telt el néhány nap. Az ezredesné
21 5| birtok csak vett jószág, s így a fiára szállandó ősi örökséget
22 5| nem tudott megnyugodni.~Így ért haza, s meglátván kivilágított
23 6| is valamit, tudom, hogy így sem sok, a nevelés pedig,
24 6| levágná, összeaprítaná, így ni - s ekkor fölugorva,
25 6| tõle, s ismerve gyöngéjét, így is, amúgy is rábeszélni
26 6| vetette szemét és hallgatott. Így telt el majdnem egy negyedóra,
27 7| örömében gyönyörködött. Így törölte ki emlékébõl egyik
28 7| abban egyeztek meg, hogy így jár az ember, ha megvénül,
29 7| bizonyára utolszor is. Apám is így halt meg; ez a famíliánk
30 8| tiltakozik, azonban jobb volt így, legalább nem vihették még
31 8| és keservesen vonított.~Így pusztult el a régi udvarház,
32 8| ezredesné meg nem hal, s így új örökséget nem nyer. Most
|