Rész
1 1| kiált: - Nem hallgatsz már te, kis béka! - Itt jelent
2 3| alatt mersz hadonászni, te rabló, te tolvaj! - kiáltá
3 3| mersz hadonászni, te rabló, te tolvaj! - kiáltá Radnóthy
4 4| mindenbe beleszól.~- Mit tudsz te ahhoz - pirongatta szegényt -,
5 4| úgy él õ ott is, mint itt; te ostoba, takarodjál innét,
6 4| innét, õrizd a ludakat, ez a te dolgod.~A faluban szintén
7 4| az apát? Hát ezt tanultad te Bécsben, erre tanított a
8 4| Bécsben, erre tanított a te jó nagynénéd? Ezért küldöttem
9 4| pénzt? Ezért jöttél haza? Te, te, te!... - kiáltá Radnóthy
10 4| Ezért jöttél haza? Te, te, te!... - kiáltá Radnóthy
11 4| Ezért jöttél haza? Te, te, te!... - kiáltá Radnóthy fölugorva
12 5| éppen úgy szenvedtem, mint te, s éppen oly boldog voltam,
13 5| oly boldog voltam, mint te lész.~Ilyenkor aztán eldicsérték
14 6| nem fogok ellenkezni, ha te is beleegyezel.~- Megbolondult
15 6| mondá Radnóthy csöndesen. - Te itt maradsz velem.~- Skandal!
16 6| aprítanák össze Radnóthyt.~- Te itt maradsz velem! - folytatá
17 6| fogunk mi itt élni ketten. Te gazdasszonykodol, én gazdáskodom,
18 6| vissza. Pedig visszajõ, ha te itt maradsz, az Isten meghallgatja
19 6| imádságát. Ugye, Erzsike, te jó leány vagy, szereted
20 7| Bibliát forgatva kezében -, te egészen elfeledkeztél rólam.
21 7| dudorászva.~- Úgy, úgy; te jobban emlékszel reá.~-
22 7| ha! ha! Nagy bolond vagy te, István, hogy az Isten akárhova
23 7| eszembe. Segíts, István, te jobban tudod.~- Ideje már
24 7| kívántunk egymásnak. Ha te lefekszel, ki fog nekem
25 7| áldását kérte reá.~- Hát te is el akarsz hagyni már? -
26 7| s e szavakat rebegte: - Te is az õ pártját fogod, te
27 7| Te is az õ pártját fogod, te is háládatlan vagy. Takarodjál!~
28 7| alatt.~- Ne gondoskodjál te rólam - kezdé újra a haldokló -,
29 8| és sírt, mint gazdája.~- Te, István, ugyan hány esztendõs
30 8| gazdasszony, fülébe kiáltva: „Te kis béka, még zavart csinálsz!”
31 8| ez újra megpirongatta. „Te kis béka, itt is zavart
|