Rész

 501 3|             Radnóthy még hevesebben -, azt a szép darab földet? Soha.
 502 3|                   szép darab földet? Soha. A nemesi birtok, számtartó
 503 3|              szerezték, az szent dolog, az a családé, nem egy emberé.
 504 3|                  atyámtól örököltem. Annak a grófnak adjam el, aki mindig
 505 3|                  én ellenségem embereivel.~A számtartó most is hallgatott,
 506 3|                 merte megjegyezni, hogy az a szép darab föld az idén
 507 3|                 árultassa saját pálinkáját a falu kocsmáján, mert bizony
 508 3|                kocsmáján, mert bizony most a mástól vett pálinka árultatása
 509 3|                 Mit, én pálinkát fõzessek, a fináncokkal veszõdjem, törvénytelen
 510 3|                  ne merjen nekem beszélni. A pipát is azért hagyom el,
 511 3|                   ne szaglálódjanak utánam a fináncok. Én pálinkát fõzessek?
 512 3|                akkor több jövedelmem lesz.~A számtartó nem mert egy darabig
 513 3|                 járt fel s alá, s folyvást a törvénytelen adó ellen dühöngött.
 514 3|                 midõn csendesülni kezdett, a számtartó újra bátorságot
 515 3|                eladását hozta szóba.~- Azt a szép erdõt! - kiáltá újra
 516 3|                  fát, s mily keveset ígért a vásárhelyi pálinkafõzõ?
 517 3|           pálinkafõzõ? Most sem ad többet. A jó gazdának mindent a maga
 518 3|              többet. A jó gazdának mindent a maga idejében kell eladni,
 519 3|                  az örökös összetévesztése a múltnak és jelennek, hol
 520 3|             fogadni; minderre pénz kell, s a mindennapi költségeket is
 521 3|                  rontotta el mindazt, amit a jó számtartó valahogy rendbehozott.
 522 3|              eladni, sóhajtott gyakran, az a gondolat pedig, hogy õsi
 523 3|      visszafoglalom; kiverem belõle azokat a gazembereket, panaszoljanak,
 524 3|               Ügyvédem mind csak halogatja a dolgot, még pört sem mert
 525 3|                  amíg enyhül egy kicsit ez a fölfordult világ. Mire várni
 526 3|                 csak az õ malmukra hajtjuk a vizet, kurtán kell õket
 527 3|                 admoneálja curialistáimat, a maga módja szerint, egész
 528 3|                 törvényes alispánja vagyok a vármegyének.~Ki az erdélyi
 529 3|               némiképp hasonlítottak ugyan a jobbágyokhoz, de tulajdonképp
 530 3|              tulajdonképp nem voltak azok. A dolgozó kéz száma tevén
 531 3|                    dolgozó kéz száma tevén a legtöbb a jószág becsét,
 532 3|                  kéz száma tevén a legtöbb a jószág becsét, majd minden
 533 3|                  különbözõ fokozat volt, s a vidék s viszonyok szerint
 534 3|                 volt. Napszámban dolgoztak a földesúrnak, vagy rendes
 535 3|                 haszonbért fizettek. Midõn a jobbágyok fölszabadultak,
 536 3|                  jobbágyok fölszabadultak, a curialisták viszonya a földesúrhoz
 537 3|                     a curialisták viszonya a földesúrhoz természetesen
 538 3|                  földesúrhoz természetesen a régi maradt. A legtöbb curialistának
 539 3|               természetesen a régi maradt. A legtöbb curialistának nem
 540 3|                  holott sorsa hasonló volt a jobbágyokéhoz, kezdte megtagadni
 541 3|              megtagadni eddigi tartozását, a forradalom folyama alatt
 542 3|                   minden kezén lévõt, mint a jobbágy, sõt még foglalt
 543 3|                 kormánya éppen nem sietett a bajt orvosolni; az új tisztviselõk,
 544 3|                  ellenszenvvel viseltettek a magyar nemesség iránt, inkább
 545 3|              magyar nemesség iránt, inkább a curialisták érdekeit pártolták,
 546 3|          curialisták érdekeit pártolták, s a közigazgatási eljárástól
 547 3|                   közigazgatási eljárástól a törvényszékire utasították
 548 3|                 törvényszékire utasították a földesurakat. Csak késõbb
 549 3|              alkalmat, s folyvást táplálta a magyar és oláh elem közti
 550 3|             különösen az oláhok közt, akik a falu lakosságának felét
 551 3|             bitorolt, hanem azért is, hogy a régi gazdasszonyt elcsábította
 552 3|                  gazdasszonyt elcsábította a háztól, és nõül vette. Emellett
 553 3|         kipusztításakor egy kézre játszott a dúló népcsoporttal, s a
 554 3|                    a dúló népcsoporttal, s a gazdasszonnyal együtt sokat
 555 3|          megbüntetésével akart példát adni a többieknek, azért a három
 556 3|                   adni a többieknek, azért a három nap eltelte után elõször
 557 3|             parancsolatot, õ is haragudott a kertészre, mert elszerette
 558 3|           kertészre, mert elszerette elõle a gazdasszonyt, akire hajdan
 559 3|               engedelemmel legyen mondva - a kertész azt kérdezte tõle:
 560 3|                 ily ostobaságot izen neki; a ház, a föld az övé, adót
 561 3|              ostobaságot izen neki; a ház, a föld az övé, adót is õ fizet
 562 3|             szóljon senkinek, megtudhatnák a falusiak, besúghatnák a
 563 3|                    a falusiak, besúghatnák a kertésznek; hajnalban minden
 564 3|                hajnalban minden cseléd itt a tornácon legyen, adjon nekik
 565 3|                adjon nekik bõven pálinkát, a számtartó is itt legyen,
 566 3|                    rézfokost villogtatott, a béresek vasvillával hadonásztak,
 567 3|                   vasvillával hadonásztak, a bivalos petrencés rudat
 568 3|             bivalos petrencés rudat emelt, a kocsis ásót élesített, a
 569 3|                   a kocsis ásót élesített, a darabont egy kaszát egyenesített
 570 3|                  kardot kötött, egy nemrég a padláson megtalált régi
 571 3|                    kardot, amellyel hajdan a megyegyûlésekre járt. Mint
 572 3|                 megyegyûlésekre járt. Mint a jó hadvezér, bátorítgatta
 573 3|                  csapatját, töltötte nekik a pálinkáspoharakat, és pirongatta
 574 3|           pálinkáspoharakat, és pirongatta a számtartót, aki folyvást
 575 3|            Erdélyben az alispánok vezették a brachiumot - hajdan annyiszor
 576 3|               hajdan annyiszor hajtá végre a törvényt.~E kellemes izgatottság
 577 3|                végre kiindultak. Elõl ment a komondor, mint valami elõõrs,
 578 3|                    aki hadnagyként vezette a többit, hátul ballagtak
 579 3|                    többit, hátul ballagtak a vezérek: Radnóthy és a számtartó,
 580 3|           ballagtak a vezérek: Radnóthy és a számtartó, ez utóbbi nagy
 581 3|      kénytelenséggel emelvén egy dorongot. A konyhaépületnél tartalékcsapatul
 582 3|     tartalékcsapatul hozzájuk csatlakozott a gazdasszony és a kis sánta
 583 3|              csatlakozott a gazdasszony és a kis sánta Mányi, akik nem
 584 3|                    Minél közelebb érkezett a csapat az ostromlandó házhoz,
 585 3|               inkább csillapult vérszomja. A bivalos arra emlékezett,
 586 3|              bivalos arra emlékezett, hogy a kertésznek puskája van;
 587 3|                    kertésznek puskája van; a béres pisztolyairól is tudott
 588 3|       pisztolyairól is tudott valamit, ami a darabontot nagy félelembe
 589 3|                     hogy mily jó lenne, ha a kertésznek nem volna puskája,
 590 3|                  késõ volt minden habozás. A komondor megkezdte már a
 591 3|                   A komondor megkezdte már a támadást, összetûzvén a
 592 3|                    a támadást, összetûzvén a kertész kutyájával, mire
 593 3|                    aztán István jelt adott a rohamra, szívére kötvén
 594 3|                    rohamra, szívére kötvén a csapatnak, hogy a puskától
 595 3|                   kötvén a csapatnak, hogy a puskától ne féljenek, azzal
 596 3|                  lõni, s ha akkor az ember a földre dobban, kutya baja
 597 3|                 kertész puskával állott ki a küszöbre, csúnyán fenyegetõzött,
 598 3|                 aki közel jõ, lelövi, mint a kutyát, s célozgatni kezdett.
 599 3|             célozgatni kezdett. Legelõször a darabont ijedt meg, s követvén
 600 3|               István utasítását, ledobbant a földre, miáltal a jobb-
 601 3|                ledobbant a földre, miáltal a jobb- és balszárny egyaránt
 602 3|                egyaránt zavarba jött, mert a többiek s maga István is
 603 3|                   István is megfeledkezvén a hadicselrõl, futásnak eredtek,
 604 3|                keresztülbuktak rajta. Csak a vezérek állottak még az
 605 3|                    egymaga akart rárohanni a kertészre, amit a számtartó
 606 3|                rárohanni a kertészre, amit a számtartó jónak látott meg
 607 3|                    hadjárat dugába dûl, ha a véletlen nem segít.~- Az
 608 3|               emberhalál lesz, tedd le azt a puskát! - sikoltá a kertész
 609 3|                    azt a puskát! - sikoltá a kertész felesége, s elkezdett
 610 3|             csitítá, és tolta be feleségét a kertész.~- Egy tapodtat
 611 3|              inkább engem lõj meg; add ide a puskát. Gyilkos akarsz lenni?
 612 3|          rikoltotta az asszony, megragadva a puskát, hogy férje kezébõl
 613 3|                  teringette, ereszd el azt a puskát, hiszen nincs megtöltve,
 614 3|                megtöltve, nem is az enyém, a jegyzõé, a minap hagyta
 615 3|                    is az enyém, a jegyzõé, a minap hagyta itt, hogy vigyem
 616 3|                 hagyta itt, hogy vigyem be a városba igazítás végett -
 617 3|                végett - nyugtatá feleségét a jó férj.~E nyilatkozatra
 618 3|                    kezdé magát összeszedni a csapat. Elõször István võn
 619 3|                szégyellvén megfutamodását. A többi követte, s a kertészt,
 620 3|         megfutamodását. A többi követte, s a kertészt, aki még mindig
 621 3|                 minden ponton megkezdõdött a támadás, s valóságos hadilárma
 622 3|         keletkezett. István elöl birkózott a kertésszel, a béres hátul
 623 3|                    birkózott a kertésszel, a béres hátul ütötte ugyancsak
 624 3|               béres hátul ütötte ugyancsak a kertészt. A kertészné sírva,
 625 3|               ütötte ugyancsak a kertészt. A kertészné sírva, nyelvelve,
 626 3|              nyelvelve, átkozódva seprûzte a kocsist. A bivalos rettenetesen
 627 3|              átkozódva seprûzte a kocsist. A bivalos rettenetesen forgatta
 628 3|              bivalos rettenetesen forgatta a petrencés rudat, nem ütött
 629 3|                ostromágyút helyettesített. A gazdasszony szidalmazta
 630 3|                    gazdasszony szidalmazta a kertésznét, a hajdani gazdasszonyt,
 631 3|                  szidalmazta a kertésznét, a hajdani gazdasszonyt, a
 632 3|                    a hajdani gazdasszonyt, a kis Mányi mind azt visította: -
 633 3|                 azt visította: - Jaj, csak a méltóságos urat meg ne ütnék! -
 634 3|            méltóságos urat meg ne ütnék! - A szomszédból odagyûlt kutyák
 635 3|                    az udvari komondorral s a kertész kutyájával; a számtartó
 636 3|                    s a kertész kutyájával; a számtartó pedig, aki tétlenül
 637 3|                    elrettentõ példát adunk a többieknek. No csak szaporán,
 638 3|             szaporán, munkára! Vessétek ki a gazembert feleségestül,
 639 3|                    gyermekestül - folytatá a küzdõkhöz fordulva -, az
 640 3|                     az utcára vessétek ki, a világ csúfjára. Aki legelõször
 641 3|                 ezt méltóságod - dühöngött a földre nyomott s eldöngetett
 642 3|                mindenét utolsó fillérig, s a tömlõcben rothad.~- Mit?
 643 3|               Segítség, segítség! - ordítá a kertész, ahogy száján kifért,
 644 3|                ahogy száján kifért, örülve a karjára kapott nem mély,
 645 3|                   de jókora sebnek. Rohant a faluba, fellármázni az embereket,
 646 3|               embereket, panaszra szaladni a jegyzõhöz, aki tüstént kocsira
 647 3|              ültette, s azon véresen küldé a kerületi biztoshoz, maga
 648 3|               pedig sietett lecsendesíteni a falusiakat, akik már vasvillára
 649 3|               vasvillára kaptak, az oláhok a kertész s némelyek a magyarok
 650 3|                oláhok a kertész s némelyek a magyarok közül Radnóthy
 651 3|                hogy ez lesz belõle - mondá a számtartó, dorongjával döfölve
 652 3|             számtartó, dorongjával döfölve a kerítést. ‑ Nem hitt nekem
 653 3|                 kerítést. ‑ Nem hitt nekem a méltóságos úr, s íme mekkora
 654 3|            csekélyebb dolog volt. Tudom én a törvényt, azért tettem cenzúrát
 655 3|                   cenzúrát Marosvásárhelyt a királyi táblán, azért szolgáltam
 656 3|                    azért szolgáltam sokáig a vármegyét. A nemesember
 657 3|             szolgáltam sokáig a vármegyét. A nemesember kúriáját vérig
 658 3|       oltalmazhatja, azért van kardja, még a megyei brachiumot is visszaverheti,
 659 3|                uram! - jegyzé meg félénken a számtartó.~- Rég volt, rég
 660 3|                    annyira föl nem fordult a világ, hogy kúriámat is
 661 3|                  de szeretném én látni azt a prókátort, aki kúriámat
 662 3|                   könnyen elbánni.~Ezalatt a kertész kiköltöztetése derekasan
 663 3|            kiköltöztetése derekasan folyt. A kertészné kezét tördelve
 664 3|             vezette ki gyermekével együtt. A többiek a bútorok kihányásával
 665 3|              gyermekével együtt. A többiek a bútorok kihányásával foglalatoskodtak.
 666 3|             kihányásával foglalatoskodtak. A kis Mányi megismert egyet-mást,
 667 3|              udvarházból raboltatott el, s a gazdasszony segítségével
 668 3|             rakásba. Néhány pillanat alatt a kertésznek mindene az utcán
 669 3|                   mindene az utcán hevert, a falusiak bámulatára, akik
 670 3|                 akik vasvillásan lepték el a tért, de a jegyzõ intésére
 671 3|           vasvillásan lepték el a tért, de a jegyzõ intésére minden erõszakosságtól
 672 3|               tátott szájjal hallgatózott; a másik megjegyzé, hogy õméltóságát
 673 3|           õméltóságát estig hûvösre téteti a kerületi biztos; a harmadiknak
 674 3|                  téteti a kerületi biztos; a harmadiknak tetszett, hogy
 675 3|             tetszett, hogy emberére talált a dölyfös kertész; a negyedik
 676 3|                  talált a dölyfös kertész; a negyedik esküvel erõsíté,
 677 3|                  cselédségét. Az asszonyok a kertésznét vigasztalták,
 678 3|                 házát ajánlotta menedékül, a másik a bútorokat akarta
 679 3|               ajánlotta menedékül, a másik a bútorokat akarta behordani,
 680 3|                bútorokat akarta behordani, a harmadik fennen nyelvelt,
 681 3|                  úgy, amint van, amíg eljõ a kerületi biztos, és igazságot
 682 3|       megjegyzésekbõl, tetszett neki, hogy a lakosság mintegy elismeri
 683 3|               tartott nekik, megmagyarázta a tulajdon szentségét, a curiális
 684 3|       megmagyarázta a tulajdon szentségét, a curiális földek természetét,
 685 3|              béresét ünnepélyesen beikatta a visszafoglalt telekbe, diadalmasan
 686 4|                    számos csendõr érkezett a faluba. A jegyzõ parancsot
 687 4|                 csendõr érkezett a faluba. A jegyzõ parancsot kapott,
 688 4|              jegyzõ parancsot kapott, hogy a házából kiûzött kertészt
 689 4|            oltalmazza eddigi jogaiban, míg a közte és hajdani földesura
 690 4|                  továbbá utasítsa, segélje a csendõrtisztet az erõszakoskodók,
 691 4|            közcsendháborítók elfogásában s a rejtett fegyverek kutatásában.
 692 4|             rejtett fegyverek kutatásában. A csendõrök nemsokára körülvették
 693 4|                 udvarházat, letartóztatták a cselédeket, s kutatni kezdték
 694 4|              cselédeket, s kutatni kezdték a szobákat.~Radnóthy iszonyú
 695 4|                  iszonyú dühbe jött, midõn a berohanó Istvántól megtudta,
 696 4|               azonban István elkapta elõle a kardot, s abban a pillanatban
 697 4|                    elõle a kardot, s abban a pillanatban már ellepték
 698 4|                   pillanatban már ellepték a csendõrök a szobát. Radnóthy
 699 4|                   már ellepték a csendõrök a szobát. Radnóthy némán és
 700 4|                 elõtt állana - protestálok a törvénytelen ítélet ellen.
 701 4|         Hallottátok, távozzatok kúriámból.~A csendõrtiszt egy szót sem
 702 4|               Radnóthy még nagyobb hévvel, a csendõrtiszt habozását beszéde
 703 4|                  vélve. - Nem tudják, hogy a nemesember kúriája szent,
 704 4|                    az esõ, szabadon járhat a szél, beleüthet a villám,
 705 4|                   járhat a szél, beleüthet a villám, de ember fia nem
 706 4|                    fia nem mehet soha, még a király sem, csak mint vendég,
 707 4|                    nem tudják, távozzanak.~A bámuló csendõrtiszt magyarázatot
 708 4|             csendõrtiszt magyarázatot kért a jegyzõtõl, aki csak mosolygott
 709 4|                  aztán megmagyarázta, hogy a méltóságos alispán úr két
 710 4|                 ezt mondják törvényeink, s a törvényeket semmi világi
 711 4|                 vagyonomat védtem, amelyet a kormány nem akart vagy nem
 712 4|                 megvédeni, majd kiviláglik a maga törvényes helyén; idézzenek
 713 4|                törvényes helyén; idézzenek a maga módja szerint rendes
 714 4|           illetõnek. Értették, távozzanak.~A számtartó mindent elkövetett,
 715 4|                   engedett, midõn formából a csendõrtiszt rátevén kezét,
 716 4|                tehette érte, s fölhívhatta a jelenlevõket, hogy udvarháza
 717 4|                személye megsértése mellett a maga idejében tanúskodjanak.
 718 4|              szólott semmit, némán ült fel a kocsiba, úri méltósággal
 719 4|                 úri méltósággal mutatta ki a csendõrtisztnek maga mellett
 720 4|                  ujjal mutatnak kocsijára, a kertészné szeme elõtt költözik
 721 4|                szeme elõtt költözik vissza a kertészi lakba, a kis sánta
 722 4|                   vissza a kertészi lakba, a kis sánta Mányi jajgatva
 723 4|                el-elbukva fut kocsija után a falu végéig, s háza, a pusztulásában
 724 4|                után a falu végéig, s háza, a pusztulásában is drága udvarház,
 725 4|       foglalkoztatta az otthon maradtakat. A számtartó tízszer is elmondotta
 726 4|             tízszer is elmondotta napjában a gazdasszonynak: elõre megmondottam,
 727 4|                 jobban pusztulásnak indul. A gazdasszony csipõjére tette
 728 4|                    õ kinek fõzzön, bárcsak a kocsist ne fogták volna
 729 4|                  réz karikagyûrût, amelyet a kocsis vett volt neki a
 730 4|                    a kocsis vett volt neki a múlt vásárkor. A kis Mányi
 731 4|                 volt neki a múlt vásárkor. A kis Mányi ilyenkor mindig
 732 4|                 lúdjai közül behajt kettõt a városba, ott megsütteti
 733 4|                    városba, ott megsütteti a méltóságos úr számára, akinek
 734 4|              méltóságos úr számára, akinek a tömlöcben nagyon, de nagyon
 735 4|                nagyon rossz kosztja lehet. A gazdasszony majd kõvé vált
 736 4|                    azt mondotta -, hogy ez a kis béka mindenbe beleszól.~-
 737 4|               szegényt -, azt hiszed, hogy a méltóságos urat lyukba teszik,
 738 4|                    takarodjál innét, õrizd a ludakat, ez a te dolgod.~
 739 4|                 innét, õrizd a ludakat, ez a te dolgod.~A faluban szintén
 740 4|                   ludakat, ez a te dolgod.~A faluban szintén sokat beszéltek
 741 4|                   beszéltek az eseményrõl. A megkezdõdött vallatás végett
 742 4|                 végett számosan idéztettek a városba. Mindenik nagyon
 743 4|                    jött vissza, s rendesen a faluházánál állott meg,
 744 4|          faluházánál állott meg, ahol õket a falu szájai még egyszer
 745 4|                  falu szájai még egyszer s a kerületi biztosnál és csendõrtisztnél
 746 4|                     Egyik azt mondta, hogy a kertész derekasan viseli
 747 4|                viseli magát, nem úgy, mint a méltóságos úr, aki sokat
 748 4|                   úr, aki sokat veszekedik a biztossal és a csendõrtiszttel,
 749 4|                  veszekedik a biztossal és a csendõrtiszttel, alighanem
 750 4|                    örökös tömlöcre ítélik. A másik mint szemtanú beszélte,
 751 4|                    szemtanú beszélte, hogy a méltóságos úr megbetegedett,
 752 4|                   talán eddig meg is halt. A harmadik szomorúan adta
 753 4|                   szomorúan adta elõ, hogy a curiális földek dolga nem
 754 4|                 darabig függõben marad, se a kerületi biztos, se a csendõrtiszt
 755 4|                   se a kerületi biztos, se a csendõrtiszt nem meri eldönteni,
 756 4|           csendõrtiszt nem meri eldönteni, a császárhoz terjesztik föl,
 757 4|                  föl, de bárhogy dûljön el a dolog - tette hozzá kiderülve -,
 758 4|                   tette hozzá kiderülve -, a méltóságos úrnak mégis baja
 759 4|                követett el; megháborította a falu békéjét. A negyedik
 760 4|             megháborította a falu békéjét. A negyedik mind arról mesélt,
 761 4|                   részét. Az ötödik, azzal a nagy újsággal lepte meg
 762 4|                    nagy újsággal lepte meg a falut, hogy Radnóthy kiszabadul,
 763 4|                   úr mégiscsak úr marad, s a szegény embernek soha sincs
 764 4|                kétkedve csóválták fejöket, a jegyzõ pedig azt mondta,
 765 4|                mindent de mindent elhiszen a világon, csak ezt nem.~Pedig
 766 4|                  pöre, hanem pörei voltak. A curiális földek kérdése
 767 4|              földek kérdése elválasztatott a többiektõl, s az úrbéli
 768 4|               törvényszékhez utasíttatott. A csendháborítás, erõszak
 769 4|                  csendháborítás, erõszak s a kertészen elkövetett véres
 770 4|                   nem volt bizonyos, vajon a polgári vagy katonai hatóság
 771 4|            eldöntése végett följelentetett a tartományi kormánynak. A
 772 4|                   a tartományi kormánynak. A rejtett fegyver ügyét a
 773 4|                    A rejtett fegyver ügyét a csendõrség nyomozta, de
 774 4|                tudta tisztába hozni: vajon a kardot csakugyan Radnóthy
 775 4|                  Radnóthy rejtegette, vagy a kis sánta Mányi dugta volt
 776 4|                  sánta Mányi dugta volt el a dúlás idejében, s minthogy
 777 4|                    egyszersmind elégtételt a méltatlan bánásmódért. Szóval
 778 4|              Szóval Radnóthy nyakig úszott a pörben, s helyzetét nagyon
 779 4|               helyzetét nagyon megnehezíté a vallatás alatti magaviselete.
 780 4|                    ellen, s nem ismerte el a hatóságok törvényességét,
 781 4|              vétetett. Szerencsére leverte a betegség, így bûneit nem
 782 4|             legbefolyásosabb tanácsosának. A pártfogás s a betegség nagy
 783 4|                tanácsosának. A pártfogás s a betegség nagy bajjal megnyitották
 784 4|                   nagy bajjal megnyitották a lábadozó Radnóthy börtönét.
 785 4|           fordulatot. Azt hitte, hogy mind a polgári, mind a katonai
 786 4|                  hogy mind a polgári, mind a katonai hatóság megszeppent,
 787 4|                  majd megtanítom én ezeket a pápaszemes Bezirkereket,
 788 4|           pápaszemes Bezirkereket, hogy mi a curialista, mi a tulajdon
 789 4|                   hogy mi a curialista, mi a tulajdon szentsége. Látszik
 790 4|                    meg nem változtathatja. A rablót szabad megölnünk,
 791 4|                   rablót szabad megölnünk, a tolvajtól szabad elvennünk,
 792 4|                  ez? Õk az erõszakosak, õk a csendháborítók, akik fölforgatták
 793 4|          csendháborítók, akik fölforgatták a vármegyét, a királyi táblát,
 794 4|                  fölforgatták a vármegyét, a királyi táblát, a guberniumot -
 795 4|               vármegyét, a királyi táblát, a guberniumot - mindent. S
 796 4|             guberniumot - mindent. S abból a kardból is mily nagy dolgot
 797 4|                  nélküli nemesembert, s ha a király magához hívatna ad
 798 4|                   nem segít, írok Szebenbe a kormányzóhoz, Bécsbe a miniszterhez,
 799 4|            Szebenbe a kormányzóhoz, Bécsbe a miniszterhez, fölmegyek
 800 4|                    miniszterhez, fölmegyek a királyhoz, egész az udvarig
 801 4|                    egész az udvarig viszem a pört, ha mindenemet ráköltöm
 802 4|              ügyvéd hijába magyarázta neki a változott viszonyokat, hijába
 803 4|                   könyörgéssel alázták meg a Radnóthy nevet.~- Nekem
 804 4|                   érdekelte valami. Égette a gyalázat, s magánsérelme
 805 4|                  védeni, s mint olyan, aki a forradalomban nem vett részt,
 806 4|                 hivatva érezte magát. Amit a vallatás alatt csak rendetlenül
 807 4|            Folyvást szobájában ült és írt. A számtartó hijába jött be
 808 4|                  be hozzá rendeletet kérni a gazdasági ügyekre nézve,
 809 4|                   azt felelte neki:~- Üsse a mennykõ a kaszálást, aratást,
 810 4|             felelte neki:~- Üsse a mennykõ a kaszálást, aratást, elsõ
 811 4|                   elsõ dolog visszapörölni a curiális földeket, s megtorolni
 812 4|            curiális földeket, s megtorolni a személyemen elkövetett gyalázatot.~
 813 4|                    még írni fog. Ha István a postáról levelet hozott
 814 4|                  csak azt mondá: - Ó, ezek a gyermekek nem is tudják,
 815 4|                   föl szobájában. Forgatta a régi törvénykönyveket, országgyûlési
 816 4|                    lepecsételte, címezte s a postára küldötte, enyhülten
 817 4|                    Egy pár hét múlva azzal a hátirattal kapta vissza
 818 4|                    küldeményét, hogy írjon a hivatalos német nyelven;
 819 4|          bélyegtelen iratairól fölvétetett a Befund, s meghagyatott,
 820 4|               Befund, s meghagyatott, hogy a 8/12 krajcárig pontosan
 821 4|             törvényeket - kiáltott öklével a válaszra csapva, s mivel
 822 4|                   akik nekik parancsolnak, a kormányzóhoz, a miniszterekhez,
 823 4|              parancsolnak, a kormányzóhoz, a miniszterekhez, a királyhoz!
 824 4|            kormányzóhoz, a miniszterekhez, a királyhoz! Még jobban és
 825 4|                   tisztábban megérthessék, a szomszéd szász pappal lefordíttatom
 826 4|                 ami szorosan nem tartozott a dologra, de szíve legmélyébõl
 827 4|                 buzgott föl.~Megmagyarázta a régi úrbért, a curialisták
 828 4|               Megmagyarázta a régi úrbért, a curialisták viszonyait,
 829 4|                földúlatásáról. Fölfejtette a kormányrendszer törvénytelenségét,
 830 4|                     veszélyeit; lerajzolta a tisztviselõk tudatlanságát
 831 4|                    ügyeit s visszaállítani a régi rendet.~Elpanaszolta
 832 4|                  régi rendet.~Elpanaszolta a személyén esett sérelmet,
 833 4|             bebizonyítani törekedett, hogy a nemesség tekintélye egyik
 834 4|                   egyik legerõsebb támasza a királyság tekintélyének.
 835 4|                 ívet áldozott, elszámlálta a fõbb háborúkat, kivált a
 836 4|                   a fõbb háborúkat, kivált a poroszt és franciát, amelyekben
 837 4|                hogy harminc évig szolgálta a megyét, s alispánsága alatt
 838 4|                felényibe sem került. Védte a megyei rendszert, s visszakérte,
 839 4|            követelte az alkotmányt. Idézte a Corpus Jurist, Werbõczyt,
 840 4|                  Anonymustól kezdve rendre a történetírókat. Többször
 841 4|                   ne legyen bennök, amiért a magyar törvények szerint
 842 4|                erõs szenvedéllyel csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta
 843 4|              múlton, hogy föl nem foghatta a jelent. Egész álomvilágban
 844 4|           udvarháza elõtt kocsi áll meg, s a Bécsbõl megérkezett ezredesné
 845 4|                ember, hát így kell fogadni a vendégeket? - sipított az
 846 4|                    állott elõtte, mint báb a fodrász kirakatában, érzéketlen
 847 4|               Sehogy sem találta föl benne a régi egyszerû Erzsikét,
 848 4|                   is hasonlítana anyjához: a vonások ugyanazok, de a
 849 4|                    a vonások ugyanazok, de a kifejezés egészen más. A
 850 4|                   a kifejezés egészen más. A leány sem tudott atyjára
 851 4|                    tudott atyjára ismerni; a kopott öltözet, beesett
 852 4|                 elõtt még idegenebbé tette a lányt az idegen nyelvû csevegés.
 853 4|           miattatok vénültem meg, lásd ezt a sok írást, értetek dolgozom
 854 4|                kedves leányom, tedd le ezt a kalapot, egészen kiveszen
 855 4|                  kalapot, egészen kiveszen a formádból, olyan vagy benne,
 856 4|                   miért nem vágatja le azt a nagy szakállt? Legalább
 857 4|                   úriember.~- Nem hosszabb a szakáll, mint a sógorasszony
 858 4|                   hosszabb a szakáll, mint a sógorasszony nagy, bolond
 859 4|                ember! Ide jövök, megteszem a nagy utat Bécsbõl - így
 860 4|            ezredesné, s félájultan rogyott a karszékbe, mikor aztán,
 861 4|                németre s franciára fordítá a beszédet. Ebbõl ugyan Radnóthy
 862 4|                  elég volt szegény fejének a hang is.~- Hallgasson, édes
 863 4|                  hallgasson, ne bosszantsa a jó nagynénit. Nem látja,
 864 4|                   ápolására siessen.~- Hát a gyermek leckézi az apát?
 865 4|                  te Bécsben, erre tanított a te jó nagynénéd? Ezért küldöttem
 866 4|               Ezért küldöttem én neked azt a sok pénzt? Ezért jöttél
 867 4|                       fuldoklott Radnóthy.~A kis haszontalan kutya még
 868 4|               nyelven sikoltozott, németül a kutyához, franciául Erzsihez,
 869 4|                  be, s velök együtt Maros, a házi komondor, amely pártul
 870 5|                                          5~A jelenet csak kezdete volt
 871 5|                  jelenet csak kezdete volt a többinek. Az udvarház csendes
 872 5|                     többször bosszankodott a világ fölfordulásán, amióta
 873 5|        fölfordulásán, amióta sógorasszonya a régi rend maradványait is
 874 5|                  házában. Most már nemcsak a kertésszel, jegyzõvel, tisztviselõkkel
 875 5|            érthetõleg nyilatkozott, s csak a kaució letétele okoz egy
 876 5|                    Radnóthynak, veszekedés a vége, ami igen rossz bevezetés
 877 5|                    öltözködjön, fölhagyjon a német csevegéssel, s ne
 878 5|              körükbe lépett, már kész volt a bosszúság. Az ezredesné
 879 5|                   mindent fitymált, kivált a szobákat, bútorokat, ételeket,
 880 5|                 bútorokat, ételeket, pedig a házigazda költségbe verte
 881 5|                kényelmesebben lakhassanak, a gazdasszony pedig ugyancsak
 882 5|                elmondott, mit kedves lapja a Fremdenblatt legújabb számában
 883 5|                   öltözködött, el-elkésett a reggeli- vagy ebédtõl, kevés
 884 5|             ebédtõl, kevés kedvet mutatott a ház gondjaiban való részvételre,
 885 5|                  hánytorgatni kezdte, hogy a börtönbõl kiszabadulását
 886 5|                   németül, tisztelõje volt a német mûveltségek, de most
 887 5|                 belõle, s mióta német lett a hivatalos nyelv, ha tudna
 888 5|                 sem akarna tudni. Már maga a hang fölingerelte, aztán
 889 5|                ugatni kezdett, s kész volt a botrány. Az uraságok versengése
 890 5|                     Az uraságok versengése a cselédekre is kihatott.
 891 5|                    mert hegyes bajuszával, a gazdasszony sok mindennek
 892 5|                  védelmén sem dolgozhatott a régi eréllyel. A költségek
 893 5|              dolgozhatott a régi eréllyel. A költségek is mindennap növekedtek,
 894 5|               belõle. Az ezredesné mindent a lármás megyei és országgyûlésnek
 895 5|          tulajdonított, kofaságnak nevezte a sok cifra szónoklatot és
 896 5|                fölterjesztést, betyároknak a kardos jurátusokat, vén
 897 5|               jurátusokat, vén bolondoknak a tisztes táblabírákat; hogy
 898 5|             Radnóthynak sem kell több; bár a forradalmat magában sok
 899 5|                    már tíz év óta nyugszik a grazi temetõben, az ezredesnét,
 900 5|           alkalmasint ezekbõl tanulják azt a sok istentelenséget; õ nem
 901 5|                  rá István huszárral. Erre a kegyetlenségre az ezredesné
 902 5|              anyanyelvét is feledni kezdi, a gazdasszonykodáshoz semmit
 903 5|                    nagy befolyású férfiút, a sógor úr kiszabadulását
 904 5|                 nõül. Megtiltotta Erzsinek a francia és német csevegést,
 905 5|                megparancsolta, hogy lásson a házi dolgok után, s úgy
 906 5|                   volna, különben kitekeri a nyakát. Ebbõl aztán nagy
 907 5|                 magát, s Radnóthy fölrúgta a ráugató Figarót.~Így telt
 908 5|                    irataival foglalkozott. A két nõ elhatározta hát,
 909 5|                   kedvéért látogatást tesz a környéken, a közel városkában.
 910 5|               látogatást tesz a környéken, a közel városkában. Azonban
 911 5|              vonult, és sebeit kötözgette. A régi vendégszeretet, víg
 912 5|                    víg élet eltûnt, mintha a régi alkotmánnyal temette
 913 5|            szegénység üdvözölték mindenütt a két mulatni vágyó nõt. Ide
 914 5|                 hitte, aki azért látogatja a nemességet, hogy a vidék
 915 5|               látogatja a nemességet, hogy a vidék érzületérõl tudósítsa
 916 5|                vidék érzületérõl tudósítsa a hatóságokat. Egy helyt elszörnyedt
 917 5|                    nagyon rosszul ütött ki a mulatság. Az ezredesné és
 918 5|            mulatság. Az ezredesné és Erzsi a két legszerencsétlenebb
 919 5|                legszerencsétlenebb nõ volt a szerencsétlen Erdélyországban.
 920 5|                 tenniök, mint gyönyörködni a természet szépségében, amelyet
 921 5| tûrhetetlenebbeknek tapasztaltak, kérõdzni a bécsi szép napokon, olvasni
 922 5|                   vagyok, mint édes néném! A néni visszamehet Bécsbe,
 923 5|                   csak egyetlenegyszer írt a néninek, akkor is azt írta,
 924 5|             wurzelnd bin gebunden.~Ach, ez a Saphir mily szépen tudja
 925 5|                mily szépen tudja kifejezni a szív érzéseit. Nincs nála
 926 5|            érzéseit. Nincs nála jobb költő a világon. Egészen megifjulok,
 927 5|           eldicsérték Saphirt, ábrándoztak a boldogságról, boldogtalanságról.
 928 5|              kipörlik tőle az anyai részt. A megvigasztalt Erzsi nyakába
 929 5|         megvigasztalt Erzsi nyakába borult a jó néninek, összecsókolta,
 930 5|               minthogy nagyon belejött már a boldogtalanságba, azért
 931 5|                   kevéssé törte meg szívét a boldogtalan szerelem, mint
 932 5|               barátját is elhozta magával. A régi barátok később elhozták
 933 5|             csinosított, s bocsánatot kért a vendégektől, hogy nem varázsolhatja
 934 5|                  csináltatott, s panaszolt a kolozsvári szabókra, akik
 935 5|                  elrontják pompás kelméit. A vendégek mosolyogtak, s
 936 5|                   mosolyogtak, s dicsérték a romladozó udvarház regényességét,
 937 5|             zenészt és táncoltak reggelig. A pusztuló udvarházban újra
 938 5|           udvarházban újra visszhangzottak a régi napok örömei, de a
 939 5|                    a régi napok örömei, de a kivilágított ablakok fénye
 940 5|                   csak szomorúbbakká tette a rongált tornyocskákat, düledező
 941 5|            kéményeket, roskatag fedelet, s a zaj siketen hangzott végig
 942 5|                 zaj siketen hangzott végig a csendes udvaron.~Radnóthy
 943 5|            Megszaporodott házi kiadásai és a pörköltségek miatt kénytelen
 944 5|                   is kölcsönözgetett neki. A lelkiismeret minden furdalása
 945 5|                 megköthetni az alkut, mert a birtok csak vett jószág,
 946 5|                    csak vett jószág, s így a fiára szállandó ősi örökséget
 947 5|                szaporodtak meg kiadásai, s a leány része különben is
 948 5|                   hogy mihelyt végrehajtja a vásárt, megírja végrendeletét,
 949 5|                  nagyobb keserűség nélkül. A múlt embere itt is összeütközésbe
 950 5|                 itt is összeütközésbe jött a jelennel. Régi szokás szerint
 951 5|                  ugyanis hozzászokott volt a régi időkben, kivéve a főispánt,
 952 5|                volt a régi időkben, kivéve a főispánt, senki elől nem
 953 5|                  nem térni ki, s ráhajtott a főhivatalnok kocsijára.
 954 5|                    főhivatalnok kocsijára. A kocsi eltört, a kocsist
 955 5|                 kocsijára. A kocsi eltört, a kocsist pedig elfogták a
 956 5|                   a kocsist pedig elfogták a csendőrök. Ebbe is beletelt
 957 5|                 két hét múlva érkezett meg a haszonbérlőhöz, akivel hosszasan
 958 5|                 Végre megkötötte az alkut, a jószágok akkori értékéhez
 959 5|                    biztatása nem hiányzik, a veszély nagy, s megmaradása
 960 5|                  fiát idegenek temetik el, a régi család kihal, s az
 961 5|                   lebegett lelke, egyiktõl a másikhoz, s nem tudott megnyugodni.~
 962 5|               képpé olvadtak össze lelkén, a halotti ének és tánczene
 963 5|                 lassanként magához jött.~- A beteg még nem hal meg -
 964 5|                    hosszas beteg voltam... a hosszas beteg még kevésbé.
 965 5|                   sem mondom neki holnapig a rossz hírt. Bizonyosan egy-két
 966 5|             lakodalmát! Örömest meghalnék.~A kocsi megállott, s Radnóthy
 967 5|                  minden lelki erejét, hogy a rossz hírt eltitkolhassa,
 968 6|       Természetesen Kahlenberger játszotta a fõszerepet, az ezred Don
 969 6|             franciául, sõt e nyelven talán a Paul de Kock regényeit is
 970 6|     belebolondultak. Aztán hogyan táncolt! A français-t más is tudta
 971 6|                   is tudta úgy, mint õ, de a valcerben és polkában keresni
 972 6|         hallgathatta.~Egy öreg õrnagy, aki a kipirult ezredesnét mulattatta,
 973 6|                  is adott reá. Egy hadnagy a kaucióról beszélt, amely
 974 6|                   kaucióról beszélt, amely a leány vagyonából oly könnyen
 975 6|            tréfásan jó szívvel látta magát a mához egy évre megtörténendõ
 976 6|          figyelmezteté Kahlenbergert, hogy a rozzant ház helyébe mindenesetre
 977 6|                 kell építtetni, s õ holnap a legcélszerûbb tervrajzzal
 978 6|             teljességgel nem akart szólani a kérdezõsködõ Erzsinek, aki
 979 6|         võlegénynek nézte Kahlenbergert, s a tréfa és vígság általános
 980 6|                    meg, azután Erzsi. Mind a ketten majdnem felsikoltottak,
 981 6|           feltalálta magát, elhallgattatta a zenét, karon fogta vendégeit
 982 6|                 Radnóthynak, aki tisztelve a vendégi jogot, a lehetõ
 983 6|                 tisztelve a vendégi jogot, a lehetõ nyájasan üdvözölte
 984 6|                   nyájasan üdvözölte õket. A vendégek alig tudtak szóhoz
 985 6|                 jutni, s elkezdték bámulni a házigazda bozontos õsz haját,
 986 6|               ezután neki meg kell tanulni a pantomímiát, különben lehetetlen
 987 6|                 tud, s mégis alispán volt. A hadnagy egy „kurióz!” fölkiáltással
 988 6|                  fejezte ki csodálkozását. A kerületi hivatalnok mind
 989 6|               bizony csak nagyon hátra van a kultúrában Erdélyország.
 990 6|                   kultúrában Erdélyország. A mérnök föltette magában,
 991 6|               lerajzolja az öregurat, mint a kiveszendõ régi magyar nemesek
 992 6|                  csak magok közt beszélték a vendégek, de némi gyöngédebb
 993 6|                  változatban becsúszott az a köztársalgásba is. Az ezredesné
 994 6|               pirultak, nagyon szégyellték a sógort és szegény papát,
 995 6|              szegény papát, mentegették is a társaság elõtt, de szívökben
 996 6|                   el titkos örömüket, hogy a kis intermezzo nem adott
 997 6|                  reá, s egész vígan fogtak a megszakított estély folytatásához.~
 998 6|                   mélyen leverve. Elhagyta a bú, a harag s remény és
 999 6|                    leverve. Elhagyta a bú, a harag s remény és vigasz;
1000 6|                     Egy-egy könnye hullott a papírra. A bevezetésben