Rész

  1 1|                 s több a tekintetesnél.~Az udvarház magas dombon emelkedett.
  2 1|            emelkedett. Onnan uralkodott az alatta elterülõ falun, s
  3 1|              léces ajtóval, amely elõtt az úgynevezett gazdasszony
  4 1|                hol nyelvelve, mint akin az egész ház terhe nyugszik.~
  5 1|            egykor a belsõknek, kettõkor az uraknak. Rendesen a kis
  6 1|           cselédség színe: a szobalány, az inasok, a huszár, a hintós
  7 1|                régi francia kerthez, se az új angolparkhoz nem hasonlított,
  8 1|            tudott végrehajtani. Azonban az a hársfasor a kert legkisebb
  9 1|            közepütt tágas körré alakul, az õ mûve. Egy kékesfehérre
 10 1|           ütlege s a gyerekek visítása.~Az alsó udvarban elszórt gazdasági
 11 1|          gazdasági épületek emelkedtek. Az egész tért porcsfû vonta
 12 1|                csûrnek fordult; a másik az istállóba futott, s a csikóskertbe
 13 1|         harmadik meg-megbújva kígyózott az ólakhoz és ketrecekhez;
 14 1|       galambbúgos kaputól fel a dombra, az udvarházig.~- Csak annyi
 15 1|          alispán, azért lakik oly közel az országúthoz, azért van annyi
 16 1|                 Alatt és fenn nyüzsgött az udvar a sok ügyes-bajos
 17 1|   kortescsapatok vonultak át. Pattogott az ostor, nyihogott a ló, szûkölt
 18 1|        nyihogott a ló, szûkölt a kutya. Az érkezõ vendégek egymást
 19 1|                 kinn a ház elõtt, alatt az udvaron, mindenütt dobogott
 20 1|                 megifjodva tekintett ki az éjbe, messze hirdetve a
 21 1|             Mindez csak volt és odavan. Az udvarház pusztulását és
 22 1|           ámulva nézi, mintha nem volna az övé, pedig csak másfél év
 23 1|           majdnem egy esztendeig nyomta az ágyat, s még azután is sokáig
 24 1|                 díszes kocsija, amelyet az utolsó tisztújításra csináltatott,
 25 1|            eszébe jut, eszébe juttatják az udvarház düledezõ kéményei,
 26 1|                pusztuló udvar, a romok, az elhagyottság s az egyetlen
 27 1|                romok, az elhagyottság s az egyetlen még régi állapotban
 28 1|             sírbolt, amelyet úgy kiemel az alkonyfény, mintha mondani
 29 1|                 esik neki jól s mi nem. Az is baj, ha szól, az is,
 30 1|                nem. Az is baj, ha szól, az is, ha hallgat. Bárcsak
 31 1|                engednék; hiszen neki is az fáj, ami urának, õ is itt
 32 1|                alig billentik meg.~Benn az udvaron sem vár reá öröm.
 33 1|               gyermekek, Géza és Erzsi, az õsi birtok és jó név e nagy
 34 1|                 Most senki sem fogadja. Az udvaron csak a féleszû bivalos
 35 1|               reá, mintha idegen volna. Az ösvényeket benõtte a fû,
 36 1|                volna; nem tetszett neki az egész ember, talán mert
 37 1|              régit, talán mert sértette az a szégyenítõ lárma, amelyet
 38 1|               házhoz, s íme most csak õ az egész család képviselõje,
 39 1|                beszélt mindent. Áldotta az isteni gondviselést, hogy
 40 1|                  de van is ám láttatja. Az udvarház egy része már lakható,
 41 1|               szobája egész paradicsom. Az elrabolt bútorokból is sokat
 42 1|                 kell fordítani mindent; az is nagy baj, hogy a volt
 43 1|            dolgozni, se fizetni, kivált az oláhok; marha sincs elég,
 44 1|                 marha sincs elég, aztán az adó, szállásolás, pörlekedés
 45 1|            pénzt hozok, zacskóval hozom az aranyat, vékával a tallért -
 46 1|                 mondott, s akinek éppen az fáj, hogy nem lehet kétkednie,
 47 1|              mint egy kutyával! Így jár az ember, ha ilyen koldus uraságot
 48 1|              repült belé a kis ember, s az alsó udvarig meg sem állhatva,
 49 1|              buta érzéketlenség ült ki. Az esti homályba merülõ táj
 50 1|                 húzta összébb mentéjét, az éledni kezdõ falusi kocsmából
 51 1|                 csengõ játékszert -, ó, az ismerõs régi hangok - és
 52 2|               szállott meg õsi fészkébe az öreg táblabíró, s az elsõ
 53 2|           fészkébe az öreg táblabíró, s az elsõ órától nem sokat különbözött
 54 2|                is hiába kérdezõsködött, az iskolamester a kongresszusba
 55 2|          Reggelenként nemegyszer kapott az éjjeliasztalhoz ezüstcsengettyûje
 56 2|                 már rég összeolvasztott az ötvös; sokszor kérte elõ
 57 2|           amelyet - jól emlékszik reá - az asztalfiókban hagyott volt.
 58 2|               kend egészen telekiabálja az ember fejét.~Hát még a szobák,
 59 2|                nem ragyogtak többé ott, az õsi képek elhasogatva vagy
 60 2|      vendégszobában foglalt helyet; azt az otromba ruhaszekrényt a
 61 2|            kalamáris, a nagy rézporzó s az a sok irat, itt a hivatalosak,
 62 2|               Eszébe jutott minden, még az is, hogy egyszer bizonyos
 63 2|                olvasná -, aztán öklével az asztalra ütött, s oly erõs
 64 2|        Negyvenezer pengõ forint! - hogy az ablak alatt elmenõ kis Mányi
 65 2|               volt mit nézzen, és nézte az árvaságra jutott pohárszéket,
 66 2|               kifordult sarkú ajtóival, az összetört csillár lecsüngõ
 67 2|            kapcsos szegek helyét, ahová az óra volt akasztva, e régi,
 68 2|           mindig pontosan járt, s ütése az egész házban meghallatszott.~
 69 2|         története, mondhatni szentsége. Az apa nagyatyjától örökölte,
 70 2|             hogy a szegény asszony, aki az immár az egész környékben
 71 2|           szegény asszony, aki az immár az egész környékben kiütött
 72 2|                  halálos beteg, most is az, talán sohasem gyógyul meg
 73 2|                lelkiereje maradványait. Az egykor tevékeny férfiú méla,
 74 2|        szüntelen csak a forradalomra és az oláh pusztításra fordult
 75 2|             régi jó idõket, a vármegye, az ország dolgait és szívökbõl
 76 2|               fordult el mindentõl, ami az új korszak szüleménye volt,
 77 2|            szüleménye volt, lett legyen az eszme, ember vagy nyomtatvány;
 78 2|            magyar nevét sem igen tûrik. Az ily s ehhez hasonló újságokat
 79 2|           egy-egy gúnyos adomát hallott az idegen, leginkább Galíciából
 80 2|                rendelt tisztviselõkrõl, az úgynevezett Bezirkerekrõl,
 81 2|         különösen arról, aki a megyében az õ helyét foglalta el. Ilyenkor
 82 2|         gombából Bezirker lett.~Ez volt az egyetlen nóta, amelyet néha
 83 2|               elfütyült vagy elmormolt, az egyetlen új dolog, ami tetszését
 84 2|           kántor híven kikeresi számára az éneklendõ zsoltárt, ha nem
 85 2|                  aki ugyan kitakarodott az udvarból, de roppant hosszú
 86 2|                 akarja fizettetni vele. Az egész ügyre többé nem is
 87 2|               udvarában, mert neki csak az tud fõzni; de minthogy e
 88 2|                törülte el a régit, most az adó miatt pörölt a jegyzõvel,
 89 2|          viseltetett jobbágyai iránt, s az úrbéri ügyekben mindig a
 90 2|          érzülete egészen megváltozott. Az ellenzékiség a legmélyebb
 91 2|                  hogy õ is elõsegítette az õsi alkotmány alapjának
 92 2|             bámulta a régi alkotmányt s az õsök bölcsességét. Most
 93 2|               összeomlott intézményt, s az állambölcsesség kövét vélte
 94 2|            lásson dolgai után. Benézett az istállóba, beszélt a kocsissal,
 95 2|           ebédlõben és sokáig várakozva az ételekre. Ritkán ízlett
 96 2|         ételekre. Ritkán ízlett valami; az új gazdasszony nem tudta
 97 2|          egyszer. Néha csak megkóstolta az ételeket, aztán merõn nézett
 98 2|            körülülték e hosszú asztalt. Az asztalfõn neje foglalt helyet,
 99 2|                 nem látott senkit, csak az asztal végén ülõ jurátusát,
100 2|             árnyát a folyóvíz tükrében, az eszterhaj fecskefészkeit,
101 2|            Amint sötétült, s megkondult az esteli harangszó, mind elhagyottabbnak
102 2|               falura, ahol világosodtak az ablakok, összecsoportosult
103 2|           sokáig kinn ült, mert kerülte az álom, de ha elálmosodott
104 2|         nyugodni vágyót, s megbabonázza az álmokat. Szüntelen fú bennök
105 2|                erõsödik, s heregni kezd az egész épület, mintha vihart
106 2|              amely jobban kifárasztotta az ébrenlétnél.~ ~
107 3|                                       3~Az ily éjszakákra virradó reggelek
108 3|                 gondolata, s még inkább az, hogy megszakad benne a
109 3|              fia, hol leánya után, most az ezredesnének, majd barátjainak,
110 3|              midõn ölben hordozta õket, az apa pedig gyöngéd pillanataiban
111 3|    hadnagyocskát, s legszebben lovagolt az egész ezredben. A kis Erzsi
112 3|                nõhetett fel - folytatta az apa -, a régi jó idõben
113 3|              hozzámegy; dejszen látta õ az utolsó tisztújítás alkalmával,
114 3|           tizenöt éves lyánykára, pedig az meg tudja ítélni a lyányokat,
115 3|             aztán szépen összebékéltek; az úr elfeledte, hogy a cseléd
116 3|                 mély hittel mondogatta: az Isten nem hagyja el, aki
117 3|             hagyja el, aki benne bízik, az Isten akkor szokta jóra
118 3|             akkor szokta jóra fordítani az emberek dolgát, mikor nem
119 3|         enyhülve mondá:~- Hallgassa meg az Úristen kendet, s adjon
120 3|           kifeledték. Több hónap óta ez az elsõ levél; hajdan mindennap
121 3|                 ekkor és ekkor. Most is az olló után nyúlt, haragudott,
122 3|                a leveleket. Egyik levél az ezredesnétõl jött s összevissza,
123 3|                 posta Bécsbõl Erdélybe, az ember hiába írt; sógora
124 3|          lerándul Erzsivel, s ott tölti az õszt október végéig.~Erzsi
125 3|              akivel együtt sorozták be. Az egész rövid tudósítás oda
126 3|           belõle a méltatlankodás: - Ez az Erzsi egészen más leány
127 3|             lett. Táncol, vigad, holott az anyja meghalt, bátyja betegen
128 3|              elbolondíthatta nagynénje, az a cicomás teremtés, aki
129 3|               volt sem szép, sem eszes, az ezredes is alkalmasint pénzéért
130 3|               be is pöröltette õket, de az új törvényszékeket még csak
131 3|                pör hosszasan folyhat, s az eredmény akkor is kétséges.
132 3|        számtartó váltig javasolta, hogy az új félfödelû hintóért s
133 3|               számtartó uraméból eszi-e az a három ló a zabot és szénát,
134 3|           szénát, hogy úgy sajnálja? Ki az oka, hogy a hintó romlik?
135 3|                  Azt karddal szerezték, az szent dolog, az a családé,
136 3|              szerezték, az szent dolog, az a családé, nem egy emberé.
137 3|              halok meg. Bezzeg szeretné az én szép földemmel kikerekíteni
138 3|             szép földemmel kikerekíteni az õ dibdáb földjeit - semmi
139 3|               uram pedig ne cimboráljon az én ellenségem embereivel.~
140 3|                 merte megjegyezni, hogy az a szép darab föld az idén
141 3|               hogy az a szép darab föld az idén is vetetlen maradt,
142 3|                is vetetlen maradt, mert az elcsapott tiszttartó nem
143 3|                 újra bátorságot vett; s az erdõ eladását hozta szóba.~-
144 3|                  kiáltá újra Radnóthy - az valóságos prédálás lenne.
145 3|               volt, s talán még most is az, ha nem éri annyi politikai
146 3|                 állapotjában van, de ez az örökös összetévesztése a
147 3|          bánatból, hol bosszúságból, ez az örökös tervezés, tétlen
148 3|              Most is alig egyezett belé az erdõ eladásába, már megbánta,
149 3|  vigasztalhatatlan lõn. Azt hitte, hogy az egész megye csak róla beszél,
150 3|           eladni birtoka nagy részét, s az õsi jószág nem szállhat
151 3|               gond egészen elnyomta azt az örömet, amelyet gyermekei
152 3|              eladni, sóhajtott gyakran, az a gondolat pedig, hogy õsi
153 3|                  hogy nincs igazam. Ami az enyém, visszafoglalom; kiverem
154 3|                várni annyit, azzal csak az õ malmukra hajtjuk a vizet,
155 3|          letörni szarvukat, fenntartani az auktoritást. Számtaró uram
156 3|       Megmutatom én nekik, hogy most is az vagyok, aki voltam. Induljunk
157 3|          birtokomból, vagy fizessék meg az eddigi tartozást, és szerzõdjenek
158 3|             erõszakkal vettetem ki õket az utcára, amilyen igaz, hogy
159 3|                vagyok a vármegyének.~Ki az erdélyi viszonyokat nem
160 3|                földfoglalási ügy-baját. Az erdélyi nemeseknek rendes
161 3|                is hozzá valamit. Kivált az oláh curialisták voltak
162 3|               sietett a bajt orvosolni; az új tisztviselõk, akik ellenszenvvel
163 3|            curialistája volt, különösen az oláhok közt, akik a falu
164 3|                izen neki; a ház, a föld az övé, adót is õ fizet tõle,
165 3|              övé, adót is õ fizet tõle, az az õ udvarháza, most már
166 3|                adót is õ fizet tõle, az az õ udvarháza, most már õ
167 3|               példát teszek rajta, hogy az egész falu elhûl belé -
168 3|               délután, s ne feküdjék le az éjjel, hogy engem minél
169 3|                fölkelthessen.~Hajnalban az udvarház tornáca egész hadiszállássá
170 3|             folyvást le akarta beszélni az erõszakos lépésrõl. Egész
171 3|             minõségben - mert Erdélyben az alispánok vezették a brachiumot -
172 3|              közelebb érkezett a csapat az ostromlandó házhoz, annál
173 3|          egyszer lehet lõni, s ha akkor az ember a földre dobban, kutya
174 3|                 ugrással semmivé teheti az ellenséget.~Csakugyan az
175 3|                az ellenséget.~Csakugyan az történt meg, amitõl féltek.
176 3|             történt meg, amitõl féltek. Az álmából fölvert kertész
177 3|             Csak a vezérek állottak még az egész csapatból, de ezek
178 3|               húzta-vonta urát. Szóval, az egész hadjárat dugába dûl,
179 3|                 a véletlen nem segít.~- Az istenért mit csinálsz, itt
180 3|                   gyilkos! - rikoltotta az asszony, megragadva a puskát,
181 3|                 nincs megtöltve, nem is az enyém, a jegyzõé, a minap
182 3|                 kutyák versenyt ugattak az udvari komondorral s a kertész
183 3|             Uramisten, mi lesz ebbõl?~- Az lesz, számtartó uram - felelt
184 3|                 a küzdõkhöz fordulva -, az utcára vessétek ki, a világ
185 3|                  Aki legelõször kiveti, az lesz helyette curialistám.~-
186 3|            tömlõcben rothad.~- Mit? Még az orrom alatt mersz hadonászni,
187 3|            Rohant a faluba, fellármázni az embereket, panaszra szaladni
188 3|             akik már vasvillára kaptak, az oláhok a kertész s némelyek
189 3|              szomszédom embereit? Pedig az sokkal csekélyebb dolog
190 3|             saját földjérõl?~- Rég volt az, méltóságos uram! - jegyzé
191 3|                  Majd megmutatom én, mi az igazság, egy törvénytudó
192 3|               tördelve átkozta magát; õ az oka mindennek, ha férjét
193 3|               megismert egyet-mást, ami az udvarházból raboltatott
194 3|              alatt a kertésznek mindene az utcán hevert, a falusiak
195 3|               egymaga össze tudná verni az összes udvari cselédségét.
196 3|              összes udvari cselédségét. Az asszonyok a kertésznét vigasztalták,
197 3|       vigasztalták, elbeszéltették vele az egész véres históriát, s
198 3|                  Szóval, mozgásban volt az egész falu: minden sövénynél
199 4|                 közt fennforgó viszályt az illetõ hatóság eldönti;
200 4|                segélje a csendõrtisztet az erõszakoskodók, közcsendháborítók
201 4|         csendõrök nemsokára körülvették az udvarházat, letartóztatták
202 4|         megtudta, hogy mi történik.~Bár az új kormányrendszer súlyát
203 4|              súlyát eddig is érezte, de az elsõ közvetlen érintkezés
204 4|            kúriája szent, oda beeshetik az esõ, szabadon járhat a szél,
205 4|          jegyzõtõl, aki csak mosolygott az egész jeleneten, aztán megmagyarázta,
206 4|                meg fogok jelenni, ismer az egész vármegye, nem szököm
207 4|                ünnepélyesen protestálok az egész eljárás ellen, adják
208 4|            eljárás ellen, adják tudtára az illetõnek. Értették, távozzanak.~
209 4|         engedett szóhoz jutni. Végre is az csöndesítette le, hogy kibeszélte
210 4|            csendõrtisztnek maga mellett az ülést, mintha ez az õ kegyébõl
211 4|             mellett az ülést, mintha ez az õ kegyébõl foglalna helyet;
212 4|           esemény sokáig foglalkoztatta az otthon maradtakat. A számtartó
213 4|               belõle, most már fogadjon az ember új cselédeket, ha
214 4|                 bizony nem lesz oka, ha az egész gazdaság még jobban
215 4|                 ne fogták volna el, azt az áldott embert, és sírva
216 4|           pisszegni, s egypárszor azzal az indítvánnyal állott elõ,
217 4|                 szintén sokat beszéltek az eseményrõl. A megkezdõdött
218 4|              hogy mennyit vallatják ott az embert, mennyit írnak, már
219 4|             fizeti jószága nagy részét. Az ötödik, azzal a nagy újsággal
220 4|             hiába nincs többé vármegye, az úr mégiscsak úr marad, s
221 4|          elválasztatott a többiektõl, s az úrbéli törvényszékhez utasíttatott.
222 4|            hovatartozása, s éppen azért az illõség eldöntése végett
223 4|                még egy negyedik pör is. Az elcsapott tiszttartó, hallván,
224 4|           elfogatott, alkalmasnak látta az idõt saját sérelmével is
225 4|         segíteni. Elvégre is sógornõje, az ezredesné segített rajta,
226 4|            ezredesné segített rajta, ki az ügyvéd fölhívására levélben
227 4|            szintén írjon nagybátyjának, az erdélyi új kormányszék egyik
228 4|             hatóság megszeppent, s most az enyhébb, udvariasb eljárással
229 4|              kiengesztelni s elsimítani az egész ügyet.~- Nem lesz
230 4|              sohasem volt birtokuk. Ami az enyém, nem másé, és ezt
231 4|                 csendháborítás-e ez? Õk az erõszakosak, õk a csendháborítók,
232 4|            fölmegyek a királyhoz, egész az udvarig viszem a pört, ha
233 4|    igazságtalanság, hallatlan gyalázat!~Az ügyvéd hijába magyarázta
234 4|                 határt. Szemére vetette az ügyvédnek, hogy õ is az
235 4|                 az ügyvédnek, hogy õ is az új rendszer híve, mert az
236 4|               az új rendszer híve, mert az ügyvéd, csak hasznot lásson,
237 4|                idõhöz alkalmazza magát. Az ügyvéd tûzbe jött, s elmondá
238 4|         kezességre kibocsátását egyedül az ezredesnének köszöni.~Ez
239 4|                nem tulajdonította ugyan az ezredesné befolyásának,
240 4|       befolyásának, de haragudott, hogy az ügyvéd az ezredesnének írt,
241 4|              haragudott, hogy az ügyvéd az ezredesnének írt, s kéréssel
242 4|       hevesebben -, kérjen, könyörögjön az úr magának. Ha ennyire kedveli
243 4|                  Ha ennyire kedveli ezt az új rendszert, álljon be
244 4|             Bezirkernek, ha úgy dicséri az ezredesnét, vegye feleségül.
245 4|         ezredesnét, vegye feleségül. Ez az úr dolga, nem az enyém.
246 4|          feleségül. Ez az úr dolga, nem az enyém. Nekem nem kell semmiféle
247 4|                  nem kívánok mást, csak az igazság bátor védelmét.
248 4|            igazság bátor védelmét. Érti az úr?~Az ügyvéd látván, hogy
249 4|             bátor védelmét. Érti az úr?~Az ügyvéd látván, hogy semmire
250 4|               gyógyulófélben volt, vagy az ezredesnétõl és Erzsitõl,
251 4|                 igazítja, nincs bizalma az ügyvédekben. Búskomor méláját,
252 4|             alatt fizesse be, amint ezt az újabb törvények rendelik.~-
253 4|         közgyûlésen hirdették ki azokat az újabb törvényeket - kiáltott
254 4|                válaszra csapva, s mivel az nem felelhetett, megfelelt
255 4|          szorítani. Hohó! Nem addig van az! Nem is elegyedem velök
256 4|                Hadd tudják meg valahára az ország valódi állapotját.~
257 4|                dolgozta ügyei védelmét. Az ívek szaporodtak, s még
258 4|        viszonyait, de legtöbbet beszélt az oláh pusztításról, udvarháza
259 4|               hogy miképp kell rendezni az ország ügyeit s visszaállítani
260 4|                s visszakérte, követelte az alkotmányt. Idézte a Corpus
261 4|               Corpus Jurist, Werbõczyt, az Approbata és Compilata Constitutiót,
262 4|      Constitutiót, Pragmatica Sanctiót; az 1791-i törvényeket s Anonymustól
263 4|                 ívet, meghányta-vetette az erõsb kifejezéseket, de
264 4|         álomvilágban élt, amelyben csak az volt való, hogy szenved,
265 4|                a vendégeket? - sipított az ezredesné, egy idõs, száraz
266 4|              nem tudta megismerni, mert az megnõtt és elváltozott.
267 4|                 régi egyszerû Erzsikét, az õ kedves lányát, aki hajdan
268 4|                 mi lelte szegény papát?~Az apa elõtt még idegenebbé
269 4|                idegenebbé tette a lányt az idegen nyelvû csevegés.
270 4|                édes Elek sógor? - mondá az ezredesné - olyan, mint
271 4|               Legalább borotváltassa be az állánál, ahogy most viseli
272 4|              hálátlan - fakadt ki sírva az ezredesné, s félájultan
273 4|           kifejtõzve karjai közül, hogy az ezredesné ápolására siessen.~-
274 4|                   Hát a gyermek leckézi az apát? Hát ezt tanultad te
275 4|            beszél, ha vigyázatlanságból az ezredesné kis fekete kutyájára
276 4|             kénytelen volt egész erejét az új ellenség ellen fordítani.~-
277 4|                    Jaj, gyilkos, megöli az én kedves Figarómat - sikoltá
278 4|              kedves Figarómat - sikoltá az ezredesné.~- Papa, az istenért,
279 4|           sikoltá az ezredesné.~- Papa, az istenért, ne rugdalja szegény
280 4|                  ismétlé nagy pátosszal az ezredesné.~- Megbolondulok! -
281 4|            lábát, aki egész dühbe jött. Az ezredesné három nyelven
282 4|            pattogott és sírt. István és az ezredesné cselédei ijedve
283 5|                kezdete volt a többinek. Az udvarház csendes szobái
284 5|               jutott eszébe neje, midõn az ezredesné ült az asztalfõn,
285 5|                  midõn az ezredesné ült az asztalfõn, többször búsult
286 5|             mióta Elisabethet - ahogyan az ezredesné nevezte Erzsit -
287 5|             nõvel s egy kiskutyával is.~Az elsõ találkozás keserûsége
288 5|                  akaratjok ellenére is. Az ezredesné azért utazott
289 5|                elhagyta bátorsága, arra az áldozatra pedig éppen nem
290 5|              már kész volt a bosszúság. Az ezredesné mindent fitymált,
291 5|               ugyancsak kitett magáért. Az ezredesnének senki sem tudott
292 5|         szánakozott illõ megindulással, az ország állapotján éppen
293 5|          állapotján éppen nem búsult, s az asztal fölött legtöbbet
294 5|           regények olvasásával töltötte az idõt, vagy Saphir Wilde
295 5|            sógornõjével és lányával, de az éppen felbõszítette, ha
296 5|                 éppen felbõszítette, ha az ezredesné haragjában hánytorgatni
297 5|            szörnyen rájuk mordult, mire az ezredesné kiskutyája ugatni
298 5|                  s kész volt a botrány. Az uraságok versengése a cselédekre
299 5|            egypárszor jól oldalba döfte az ezredesné hórihorgas legényét,
300 5|               sok mindennek összemondta az Erzsi bécsi szobaleányát,
301 5|            szobaleányát, mert becsmérli az ételeket, s egész grófnét
302 5|              történt valami olyan, mire az ezredesné közel volt az
303 5|                 az ezredesné közel volt az ájuláshoz. Erzsi sírt, és
304 5|              erdõt eladni. Ha panaszolt az ezredesnének, ha kikelt
305 5|                 ezredesnének, ha kikelt az új rendszer ellen, ha elmondotta,
306 5|               sikoltozás támadt belõle. Az ezredesné mindent a lármás
307 5|                neki elõre megjövendölte az õ boldogult férje, még ezelõtt
308 5|                 tekintetben hibáztatta, az ezredesné ellenében védett
309 5|              védett mindent. Megtámadta az ezredest, aki már tíz év
310 5|             nyugszik a grazi temetõben, az ezredesnét, aki saját udvarházában
311 5|               nyakokat, s földhöz vágta az Erzsi Wilde Rosen-jeit,
312 5|                 Erzsi Wilde Rosen-jeit, az ezredesné Fremdenblatt-ját,
313 5|        huszárral. Erre a kegyetlenségre az ezredesné természetesen
314 5|            versengtek. Radnóthy vádolta az ezredesnét, hogy egész bécsi
315 5|                 tudja feltalálni magát. Az ezredesné hálátlannak nevezte
316 5|              köszönni. Radnóthy öklével az asztalra csapott, hogy neki
317 5|         asztalra csapott, hogy neki azt az embert többé senki se említse,
318 5|            aztán nagy perpatvar támadt, az ezredesné görcsöket és migrént
319 5|                 Így telt el néhány nap. Az ezredesné halálra unta magát;
320 5|               halálra unta magát; attól az egyetlen mulatságától is
321 5|           alkotmánnyal temette volna el az idõ. Rom, bú és szegénység
322 5|                 keveset, s némely helyt az elváláskor éppen hidegséget
323 5|       Találkozott oly táblabíró is, aki az ezredesnét nagyon gyanús
324 5|      hatóságokat. Egy helyt elszörnyedt az egész társaság, amidõn az
325 5|               az egész társaság, amidõn az ezredesné azt beszélte,
326 5|            hogyisne, midõn egy kapitány az udvarlója. Egyszóval nagyon
327 5|            rosszul ütött ki a mulatság. Az ezredesné és Erzsi a két
328 5|           boldogult férjem. Éppen abban az ezredben szolgál. Mein Theurer
329 5|              Thräne blieb!~s Karl mégis az oltárhoz vezetett. Elhagytam
330 5|        boldogságról, boldogtalanságról. Az ezredesné vigasztalta Erzsit,
331 5|                 baj, mert kipörlik tőle az anyai részt. A megvigasztalt
332 5|           látogatója lehetett Erzsinek. Az ezredesné magánkívül volt
333 5|         hivatalnok is bemutattatá magát az ezredesnénél.~Ez idő óta
334 5|                ezredesnénél.~Ez idő óta az udvarház ritkán volt vendég
335 5|              ritkán volt vendég nélkül. Az ezredesné rendezett, csinosított,
336 5|           Perlének nevezte Erzsit, mire az ezredesné megjegyezte, hogy
337 5|            adtak. Kahlenberger kihozott az ezred zenekarából egypár
338 5|                nélkül hitte megköthetni az alkut, mert a birtok csak
339 5|           szenved kárt, de ennek ő maga az oka, mert miatta szaporodtak
340 5|             átok alatt meghagyja fiának az ősi jószág hű megőrzését,
341 5|               megőrzését, hadd szálljon az firól fira, unokáról unokára.~
342 5|            alkudozott. Végre megkötötte az alkut, a jószágok akkori
343 5|                 érkezett levél, amelyet az ezredesné utána küldött,
344 5|                 régi betegségébe, s bár az orvosok biztatása nem hiányzik,
345 5|                 rab, aki nem lépheti át az ország határát; neki otthon
346 5|                  a régi család kihal, s az ősi jószág idegen kézre
347 5|           Kahlenberger kapitányra, akit az oly sokat emleget, s akit
348 5|           könnyen megtörténhetik.~Ekkor az ezredesné ellen fordult
349 5|             beteg még kevésbé. Reméljen az ember, ameddig lehet, sõt
350 5|                sõt azon túl is. Bízzunk az Istenben!... Miért is haragszom
351 5|               eltitkolhassa, benyitotta az ajtót.~ ~
352 6|                                       6~Az ezredesné éppen legfényesebb
353 6|                 játszotta a fõszerepet, az ezred Don Juanja, akit társai
354 6|       elolvasgatja, ha el nem foglalják az asszonyok, akik minden városban
355 6|                 párját. Most is bámulta az egész társaság. Erzsi boldog
356 6|         megtörténendõ lakodalomra, mire az ezredesné azt mondá: - Es
357 6|               és vígság általános volt.~Az atyára senki sem gondolt,
358 6|             vették észre. Legelõször is az ezredesné látta meg, azután
359 6|            valami botrány lesz. Azonban az ezredesné hirtelen feltalálta
360 6|                beszélnie leendõ ipával. Az õrnagy elszörnyedt Radnóthy
361 6|            mihelyt hazamegy, lerajzolja az öregurat, mint a kiveszendõ
362 6|           nemesek példányát, s fölküldi az Illustrierte Zeitung-ba.
363 6|       gyöngédebb változatban becsúszott az a köztársalgásba is. Az
364 6|                 az a köztársalgásba is. Az ezredesné és Erzsi pirultak,
365 6|             adott botrányra alkalmat, s az öregúr mérsékelte magát.
366 6|                  Aztán elmondotta, hogy az õsiség eltöröltetvén, teljes
367 6|               nemesi birtok. Elsajnálta az õsiségi intézményt, amely
368 6|                megfordulna sírjában, ha az idegen kézre kerülne. Elõszámlálta,
369 6|              csak szerzeményét adta el, az õsi örökség csonkítatlan
370 6|               csonkítja. Elmondta, hogy az anyai rész, amely drágaságban,
371 6|                 neki vagy maradékainak, az illetõ kamatokat addig is
372 6|          szenvedett a forradalom alatt, az oláh pusztítás idejében.
373 6|             akkor oszlottak a vendégek; az utolsó kocsi is elrobogott.
374 6|            végrendeletet és gyertyát, s az ezredesné hálószobájába
375 6|         ezredesné hálószobájába indult.~Az ezredesné még nem vetkõzött
376 6|               és vidoran siettek elébe. Az ezredesné sajnálta, hogy
377 6|          önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele óta halomra szaporodott
378 6|       átnyújtotta neki.~- Csak nagyítás az egész - mondá az ezredesné -,
379 6|               nagyítás az egész - mondá az ezredesné -, hogy minél
380 6|             darab ezeres bankót kivéve, az ezredesné elébe tette.~-
381 6|                sok, a nevelés pedig, ó, az éppen megfizethetetlen.
382 6|         fölolvasta.~- Tirann! - sikoltá az ezredesné, s elkezdett átkozódni
383 6|                Radnóthy hátat fordított az ezredesnének és hallgatott.
384 6|               létedre is magadra vontad az ifjúság figyelmét. Sokan
385 6|       nemesembert, akinek õsei régibbek az övéinél; tudja, hogy törvény
386 6|        bizonyosan meglátogat bennünket. Az öreg Radnóthyt lassanként
387 6|        hallottuk Kolozsvárott! - kiáltá az ezredesné, akit szörnyen
388 6|          indulatosan kezdett hadarni, s az erõlködése közben vendégfürtei
389 6|       udvariassággal, amelyet különösen az tett sértõvé, hogy nem volt
390 6|            vendég fürtöt, s elébe tette az asztalra.~- Hát arra a magas,
391 6|            semmit. Mondják, hogy atyja, az én kedves barátom, meghalt,
392 6|            bácsit, megkérdi, mit csinál az õ kis felesége. Mit feleljek
393 6|                Kahlenbergernek ígértem, az õ felesége lesz, az övé,
394 6|            ígértem, az õ felesége lesz, az övé, csak azért is - dühöngött
395 6|               csak azért is - dühöngött az ezredesné, oly keményen
396 6|          ezredesné, oly keményen csapva az asztalra, hogy a Fremdenblatt
397 6|  Fremdenblatt-ot, mintha mondani akarná az ezredesnének, hogy olvassa
398 6|          elélhetek. Megépíttetem nektek az udvarházat. Eltépem a végrendeletet,
399 6|             menyegzõd napjára. Nem lesz az egész megyében csinosabb
400 6|               csinosabb menyecske, mint az én kis Erzsikém.~- Du Unmensch!
401 6|                  Egy betyárnak adni õt, az én Elisabethemet, akit Kahlenberger
402 6|           szeret - kezdé újra támadását az ezredesné oly nagy zajjal,
403 6|                föl, azonban nem fordult az ezredesné felé, ahelyett
404 6|                rúgott a kiskutyán, hogy az egy élest ordítva elnémult,
405 6|                kullogott ki a szobából. Az ezredesné nagyot sikoltott,
406 6|       szenvedélyesen átöleli, megállott az ajtóban, visszatartóztatva
407 6|            Skandal! Infamie! - sivított az ezredesné egy székbe húzódva,
408 6|               maradsz velem! - folytatá az atya elsimítva leánya homlokáról
409 6|              oly komor, most sem vagyok az, csak sok a gondom, csak
410 6|            visszajõ, ha te itt maradsz, az Isten meghallgatja a jó
411 6|                 mint édesanyád volt, ez az áldott asszony, akihez úgy
412 6|                karjai közül. Ott állott az atya és nagynéne között,
413 6|        Elisabeth, komm zu mir! - kiáltá az ezredesné.~- Erzsikém, jer
414 6|           szobámba - suttogta gyöngéden az atya, fölemelkedve a székrõl,
415 6|           gyertyáját s a végrendeletet.~Az ezredesné újra ismételte
416 6|                 újra ismételte hívását. Az atya hallgatott, s egy fájó,
417 6|               und der Tugend - szavalta az ezredesné, megölelve a karjai
418 6|             iszonyú csattanás hangzott, az ajtó csattanása, amelyet
419 6|            becsapott.~Már dél felé járt az idõ, midõn Radnóthy másnap
420 6|            uralkodott. Nem hallotta sem az ezredesné lármáját, sem
421 6|                a szobaleány sürgetését. Az ebédlõben sem volt senki,
422 6|               Némán vette át a levelet. Az ezredesné levele volt, kék
423 6|                tulajdonképpeni tartalma az utóiratba szorult; itt röviden
424 6|            nélkül nézett ide‑oda; nézte az eszterhaj fecskefészkeit,
425 6|           utánam kapott, s pofon ütött. Az nem baj, de elhasította
426 6|              Radnóthy, magához szorítva az árvát, mintha Erzsit ölelgetné,
427 6|          Öntudatlanul vette ki zsebébõl az ezredesné levelét, újra
428 6|                számtartó vállat vont, s az adóról kezdett beszélni,
429 6|                 sem. Csak rajta, jöjjön az egzekúció, üssék meg a dobot,
430 6|                a vis inertiae. Tudja mi az? Nem tudja, nem is szükséges,
431 6|              csak egypár hétig szíhatja az ember, kardja után pipáját
432 6|                 a magyarnak. - Kinézett az útra, várta a jó hírt, ki-kiesett
433 6|                még bánatos sem volt, de az a buta érzéketlenség, azok
434 6|              jött, s két levelet hozott az ügyvédtõl; az egyik Radnóthynak
435 6|            levelet hozott az ügyvédtõl; az egyik Radnóthynak szólott,
436 6|            Radnóthynak szólott, a másik az ezredesnének. Radnóthy ösztönszerûleg
437 6|            olvassa fel. A lelkész elõbb az ezredesnének szóló levelet
438 6|              szóló levelet olvasta fel: az ügyvéd figyelmezteti az
439 6|                 az ügyvéd figyelmezteti az ezredesnét, hogy a Radnóthy
440 6|              hogy ezek siettetni fogják az ügy bevégzését, lehet, hogy
441 6|                 kire hagyjam. Én vagyok az utolsó Radnóthy.~- Hát meghalt
442 6|                  Meg! - felelt Radnóthy az általa hozott s Milánóból
443 6|            Istvánra, földúlt családja s az elsüllyedt múlt ez egyetlen
444 7|                Teltek a napok, beállott az õsz. A hanyatló természet
445 7|           lekapott a roskatag födélrõl, az esõ rútúl megviselte a bolthajtást,
446 7|             reájok, s midõn tünedezett, az álmos nap lehajolt mintegy
447 7|            panaszát, általa közlekedett az ügyvéddel, a számtartóval,
448 7|             számtartóval, a lelkésszel, az egész külvilággal. Vele
449 7|        hazamenni, a népség eloszlott, s az egyházfi ajtót zár. Engedelmeskedett
450 7|            viselnie. Nagy méregbe jött, az új ruhát ellökte, szitkozódott,
451 7|              István - mondá egy reggel, az õsi Bibliát forgatva kezében -,
452 7|                hogy hamarább elaludjék. Az apa nem aludt el, álmodozott,
453 7|                  Igaz, nincs pénz. Amit az eladott jószágból kaptam,
454 7|            adtam belõle a gazdaságra, s az ügyvédnek perköltségre,
455 7|               többit még nem fizette ki az örmény, majd tavasszal fizeti.
456 7|                ha megszorulunk, eladjuk az erdõt, a földet; nincs kire
457 7|              költséget emészt föl, mert az ügyvéd kenegetni szeretné
458 7|               ügyvéd kenegetni szeretné az igazság kerekét.~- A pör -
459 7|              személyében is pörölhetett az ember, most ügyvéd kell
460 7|            folyt a beszéd, aztán áttért az ügyvédre és a számtartóra,
461 7|                nélkülözhetõ jövedelmet; az ügyvéd pedig, midõn itt
462 7|              szenvedélyei, de csak mint az emlékezet világa; még élt,
463 7|             vaskanállal meg-megütögette az égõ vörös szenet. Már akkor
464 7|              száraz szelek fognak fújni az éjjel. - Hadd fújjanak,
465 7|          szavazatot nyert, a többi mind az enyém lett. Hogy fölemeltek,
466 7|             Egyik sem tudta feledni ezt az időt. Radnóthy hallani vélte
467 7|            történnék minden.~Úgy eltelt az idő ily beszélgetések közt,
468 7|               Mindig ilyenkor tartottuk az év utolsó közgyűlését. Holnap
469 7|            bolond vagy te, István, hogy az Isten akárhova tegye dolgodat -
470 7|                   dörmögte István.~- De az nem volt tréfaság - folytatá
471 7|               beszédet tartottam akkor! az „éljen”-nek nem volt vége-hossza.
472 7|                 hogy engem megcáfoljon? Az a kis fekete báró, akit
473 7|              még vissza türelmünkkel ez az ember?” A cigány herceg
474 7|                 a méltóságos urat abban az ezüstgombos atillában, azzal
475 7|               nem mert megzavarni. Csak az óra ketyegése hallatszott.
476 7|                  minél hosszabbak lőnek az esték, annál beszédesebbé
477 7|              egyeztek meg, hogy így jár az ember, ha megvénül, s ma
478 7|                amelynek növendéke volt, az elvesztett királyi táblát
479 7|                  ráfogták, hogy nem fog az esze, ezért elkeseredett,
480 7|          úrfihoz szegődött, akitől csak az ásó-kapa választja el.~Radnóthy
481 7|         kiderült; megmozdultak szívében az ifjúság édes emlékei, s
482 7|            magokat. Néha belezavarodtak az évszámokba és nevekbe, vitatkoztak,
483 7|               határozták, hogy már késő az éjszaka, ideje volna lefeküdni,
484 7|                   Istenem, hogy eltelik az idő! - szólalt meg Radnóthy
485 7|             Tudod, mennyit járt hozzánk az én Jankó barátom. Mintha
486 7|             megbocsátani ezt a tréfát - az Isten nyugtassa meg szegényt.
487 7|                hanem meggondoltam, hogy az ilyen vén ember, amilyen
488 7|                Radnóthy elmélázva.~- Ó, az én édes jó uram még sokáig
489 7|          Bátorítsa föl a méltóságos úr! Az öreg István kéri, aki sohasem
490 7|               szavakat rebegte: - Te is az õ pártját fogod, te is háládatlan
491 7|         tizenegyet, tizenkettõt, eltelt az óév, és nem jött senki,
492 7|               olvasott, a dörmögõ hang, az elmúlt idõk egyetlen visszhangja.~
493 7|       haragudtam én rá? Hát Erzsikéért. Az a kígyó még most is mardossa
494 7|                  ráfogták, hogy nem fog az esze, aztán nem tanult,
495 7|                 nyitva volt, s belölrõl az István nyögése s a kis Mányi
496 7|             ruháját. Jó melegen add föl az ételt, s töltsd meg poharát.
497 7|               mindjárt fogass be, s azt az öreg orvost hívasd, mást
498 7|               se, különben nem veszi be az orvosságot. Vigyázz egy
499 7|             csak tréfál? Hogy megrémíti az embert - kiáltá az ágyra
500 7|            megrémíti az embert - kiáltá az ágyra boruló kis Mányi folyvást