Rész

 1 1|           udvar a domb síksága volt, amelyet kert övezett, egész a folyam
 2 1|        csontok után a nagy komondor, amelyet, hogy meg ne dühödjék, folyóvíz
 3 1|            félfödelû díszes kocsija, amelyet az utolsó tisztújításra
 4 1|           épület, a családi sírbolt, amelyet úgy kiemel az alkonyfény,
 5 1|      sértette az a szégyenítõ lárma, amelyet ez ütni kezdett, ide-oda
 6 2|              ezüstcsengettyûje után, amelyet már rég összeolvasztott
 7 2|            egyik vagy másik ruháját, amelyet ki tudja, hol szaggatnak;
 8 2|         kérte, neje utolsó hímzetét, amelyet - jól emlékszik reá - az
 9 2|        készült, s a családi Bibliát, amelyet a buzgó I. Rákóczi György
10 2|            Ez volt az egyetlen nóta, amelyet néha elfütyült vagy elmormolt,
11 3|               ott a gazdasági fogat, amelyet nemrég vétetett, azok is
12 3|      számtartó uram, nem városi ház, amelyet adni-venni, cserélni‑berélni
13 3|              elnyomta azt az örömet, amelyet gyermekei feltalálása keltett
14 4|              csak vagyonomat védtem, amelyet a kormány nem akart vagy
15 4|          ujján egy réz karikagyûrût, amelyet a kocsis vett volt neki
16 5|             okoz egy kis nehézséget, amelyet Radnóthynak kellene lefizetni.
17 5|             a természet szépségében, amelyet nem sokra becsültek, tûrni
18 5|            Milánóból érkezett levél, amelyet az ezredesné utána küldött,
19 6|              elmés beszédbe kezdett, amelyet egy egész óráig is folytat
20 6|          némi gúnyos udvariassággal, amelyet különösen az tett sértõvé,
21 6|        hangzott, az ajtó csattanása, amelyet a szobájába tántorgó atya
22 6|             adóról kezdett beszélni, amelyet, ha egypár nap múlva be
23 7|              azt a szép új dolmányt, amelyet csak solemnis alkalmakra
24 7|           azzal a derék ősi karddal, amelyet a tavaszon elvittek a csendőrök.~-
25 7|         lehangolva. Csend állott be, amelyet István nem mert megzavarni.
26 7|             Vigyázz egy kis kulcsra, amelyet nappal mindig zsebében õriz,
27 8|             s üresen látta a széket, amelyet alkonyat felé a hû szolga
28 8|             kendõt, tudod, ahelyett, amelyet boldogult feleségem vett,
29 8| nyújtóztatták ki diófa koporsójában, amelyet magas ravatalra helyeztek.
30 8|        udvarház tökéletesen rom lõn, amelyet többé senki sem látogatott,