Rész

 1 1|          sem sietett elébe, e hû ember, aki harminc év óta szolgálja,
 2 1|       tiszttartó, egy köpcös kis ember, egy ingben, rongyos kalappal
 3 1|       nem tetszett neki az egész ember, talán mert sajnálta a régit,
 4 1|  jószágot. Azt nem is képzelheti ember fia, hogyan feldúlt, kirabolt
 5 1|         egy kutyával! Így jár az ember, ha ilyen koldus uraságot
 6 1|           hogy repült belé a kis ember, s az alsó udvarig meg sem
 7 2|          egészen telekiabálja az ember fejét.~Hát még a szobák,
 8 2|      volt, lett legyen az eszme, ember vagy nyomtatvány; egyik-másik
 9 3|       posta Bécsbõl Erdélybe, az ember hiába írt; sógora újabb
10 3|   kapitány is -, igen mulatságos ember. Csókolja Erzsi. Papa el
11 3|      leánya már eladó, fia egész ember, sógorasszonya meglátogatja
12 3|   leghálátlanabb és leghatalmasb ember megbüntetésével akart példát
13 3|        lehet lõni, s ha akkor az ember a földre dobban, kutya baja
14 4|           beleüthet a villám, de ember fia nem mehet soha, még
15 4|     belõle, most már fogadjon az ember új cselédeket, ha van mibõl,
16 4|  szobájába léptek.~- Ejnye, csúf ember, hát így kell fogadni a
17 4| parasztságot! Mûveletlen, barbár ember! Ide jövök, megteszem a
18 4|          esengett Erzsi sírva.~- Ember, mit csinálsz? - ismétlé
19 5|       bár sohasem volt kegyetlen ember, isten úgyse’ lehuzatná,
20 5|         mily szép, okos és derék ember, s egy estélyen mily jól
21 5|         még kevésbé. Reméljen az ember, ameddig lehet, sõt azon
22 6|         egypár hétig szíhatja az ember, kardja után pipáját veszik
23 7|    személyében is pörölhetett az ember, most ügyvéd kell hozzá.
24 7|        vissza türelmünkkel ez az ember?” A cigány herceg ekkor
25 7|    egyeztek meg, hogy így jár az ember, ha megvénül, s ma hidegebb
26 7|  meggondoltam, hogy az ilyen vén ember, amilyen én vagyok, jó,