Rész

 1 1|     akaratja.~- Hej, méltóságos uram, be pusztulásnak indult
 2 1|     jövedelem.~- Hát tiszttartó uram azt hiszi, hogy én pénzt
 3 1|       csak elhinném, méltóságos uram! de látni? Megelégedném
 4 3|         utazom aztán, számtartó uram? - csattant föl Radnóthy. -
 5 3|        nemesi birtok, számtartó uram, nem városi ház, amelyet
 6 3|        lesz belõle ‑, számtartó uram pedig ne cimboráljon az
 7 3|     adót szaporítsak? Számtartó uram, ilyeneket ne merjen nekem
 8 3|     lenne. Nem tudja, számtartó uram, hogy ezelõtt egy hónappal
 9 3|        az auktoritást. Számtaró uram ahhoz nem ért, azért packáznak
10 3|    megbolondult-e Radnóthy Elek uram, hogy ily ostobaságot izen
11 3|     ebbõl?~- Az lesz, számtartó uram - felelt Radnóthy kardjával
12 3|      Mit mondott meg, számtartó uram? Nem mondott meg semmit,
13 3|         Rég volt az, méltóságos uram! - jegyzé meg félénken a
14 4|         papírt, bizony Radnóthy uram oda fizeti jószága nagy
15 6|    tetszésök szerint. Számtartó uram legtöbbet fog ígérni, készpénzzel
16 7|          Megfizette-e számtartó uram a szász papnak a sok német
17 7|   Hogyne emlékezném, méltóságos uram? Hiszen akkor csináltatta
18 7|  rászedhette a jó öreget.~- Ej, uram, tréfaság! - dörmögte István.~-
19 7|       voltál akkor.~- Rég volt, uram, talán nem is igaz - felelte
20 7|            Ideje már lefekünni, uram, rég elütötte a tízet.~-
21 7|   ijedten.~- Ó, dehogy, édes jó uram, hanem meggondoltam, hogy
22 7|   elmélázva.~- Ó, az én édes jó uram még sokáig fog élni, mert
23 8|           Orvost hívok, méltsás uram!~- Azt a vén orvost hívasd;
24 8| rendelte István.~- Úgy, méltsás uram.~- Megállj, még egyebet