Rész

 1 1|         gyeppadról, ahová még jól le sem telepedett.~- Hinni
 2 1|       ingben állani elémbe? Vegye le fejérõl a kalapot - hallgasson!~
 3 2|       hozzá, kérte, hogy feküdjék le, ne rontsa egészségét, holnap
 4 2|         csak ezüstkapcsait törték le; kedvenc helyein magától
 5 2|        templom sírboltjába tették le holttetemeit, s csak késõbb
 6 2|          némi gyûlölséggel nézett le a falura, ahol világosodtak
 7 3|      egész délután, s ne feküdjék le az éjjel, hogy engem minél
 8 3|          számtartót, aki folyvást le akarta beszélni az erõszakos
 9 3|         itt emberhalál lesz, tedd le azt a puskát! - sikoltá
10 4|         Végre is az csöndesítette le, hogy kibeszélte magát,
11 4| szaporodtak, s még felét sem írta le annak, amit akart. Mindent
12 4|     Erzsike, kedves leányom, tedd le ezt a kalapot, egészen kiveszen
13 4|         Willen, miért nem vágatja le azt a nagy szakállt? Legalább
14 6|         németül, nagyon fáradt, s le akar fekünni. Kahlenberger
15 6|       ezredesné még nem vetkõzött le, s vígan beszélt Erzsivel
16 6|           de nem büszke, nem nézi le a nemesembert, akinek õsei
17 6|        miképp szúrnák meg, vágnák le s aprítanák össze Radnóthyt.~-
18 7|       külvilággal. Vele ballagott le alkonyatkor a templomba,
19 7|      vetett a tûzre, vörösen ment le a nap, erõs fagy lesz holnap,
20 7|         honnan oly büszkén nézett le, mintha érte történnék minden.~
21 7|   vecsernyére harangoznak, vezesd le a templomba, este sohase
22 7|   templomba, este sohase feküdjél le addig, míg õ le nem fekszik.
23 7|          feküdjél le addig, míg õ le nem fekszik. Ha beteg talál