Rész

 1 1|             Apró, fekete szeme villog ugyan, de némi haragos búskomorságban.
 2 1|            jószágra, csekély összeget ugyan, mert neki is kevés van,
 3 1|           istenem, mire jutottam! Hát ugyan honnan lopjak? Bizony isten,
 4 1|                ebben a pillanatban.~- Ugyan, ugye - pattogott a tiszttartó
 5 2|            hátratekintett, nem látott ugyan senkit, de azért volt mit
 6 2|    összeszedni; mindkettõt megkísérlé ugyan, de mindannyiszor visszasüllyedt
 7 2| tiszttartójával gyûlt meg a baja, aki ugyan kitakarodott az udvarból,
 8 3|             Gézát s a kis Erzsit, kik ugyan elég nagyok voltak már,
 9 3|           veti oda: „Csókolja Erzsi.” Ugyan ugye? Hogy fölvitte isten
10 3|            kik némiképp hasonlítottak ugyan a jobbágyokhoz, de tulajdonképp
11 3|          sánta Mányi, akik nem voltak ugyan fölfegyverkezve, de annál
12 3|            petrencés rudat, nem ütött ugyan senkit, de hangjával majdnem
13 4|     kiszabadulását nem tulajdonította ugyan az ezredesné befolyásának,
14 4|           reám! Hát ismerj meg már!~- Ugyan ki ismerhetné meg, édes
15 4|             fordítá a beszédet. Ebbõl ugyan Radnóthy alig értett valamit,
16 5|         Kahlenberger kapitányhoz, aki ugyan még forma szerint nem kérte
17 6|      Illustrierte Zeitung-ba. Mindezt ugyan csak magok közt beszélték
18 7|            szomorúság vegyült belé.~- Ugyan, István - mondá egy reggel,
19 8|           mint gazdája.~- Te, István, ugyan hány esztendõs vagy? - kérdé
20 8|               hívasd; nincs szükségem ugyan reá, de úgy rendelte István.~-
21 8|               is felgyújtotta. E tett ugyan a nyomozásban nem bizonyosodott