Rész

 1 1| tetszett neki az egész ember, talán mert sajnálta a régit, talán
 2 1|  talán mert sajnálta a régit, talán mert sértette az a szégyenítõ
 3 1|        maga sem tudta, miért, talán szórakozottságból, talán
 4 1|      talán szórakozottságból, talán kíváncsiságból figyelni
 5 1|    ura búskomorságát, aki már talán el is feledte, amit mondott,
 6 2|     annyi drága emlék tapadt. Talán azok csak azért állanak
 7 2|    halálos beteg, most is az, talán sohasem gyógyul meg egészen.~
 8 3|       hajdan jó gazda volt, s talán még most is az, ha nem éri
 9 3|      teljesítik tartozásukat, talán erdejét sem kénytelen eladni,
10 4|      elõl, elkezdett köhögni, talán mert valósággal náthája
11 4|      valósággal náthája volt, talán mert leplezni s elnyomni
12 4|    mikor orvost vittek hozzá, talán eddig meg is halt. A harmadik
13 5|        s divatos drága ruháit talán irigyelték is, de gúnyolódtak
14 6|      franciául, sõt e nyelven talán a Paul de Kock regényeit
15 6|       ártana a dolognak, mert talán nem mérsékelné magát, azért
16 7|     amit tegnap mondott, amit talán elfeledett, kiegészíté István.
17 7|      akkor.~- Rég volt, uram, talán nem is igaz - felelte kedvetlenül
18 7|     aztán eszébe jutván, hogy talán utolszor beszél urával,
19 7|      nem mert többet szólani, talán nem is tudott volna. Érezte,
20 7|       megkenné a gazdasszony? Talán megcsömörlött, István bácsi -
21 8|     és sohasem száradtak föl.~Talán ez örökös könnyben úszó