Rész

 1 1|        szólani szeretett volna, hanem folyvást a volnánál maradt szegény,
 2 3|              szólott hozzájok, s most folyvást e pillanatok varázsa alatt
 3 3|               rohant be hozzá István, folyvást kiáltva: - Levelet hoztam,
 4 3|             miatt, mert õk nem laktak folyvást Bécsben, hanem hol Grazban,
 5 3|    kipusztított, elszegényedett s még folyvást gazdasági és kereskedelmi
 6 3|             hevesen járt fel s alá, s folyvást a törvénytelen adó ellen
 7 3|               pörre adott alkalmat, s folyvást táplálta a magyar és oláh
 8 3|          pirongatta a számtartót, aki folyvást le akarta beszélni az erõszakos
 9 4|              emlékiratokon dolgozott. Folyvást szobájában ült és írt. A
10 4|     felelhetett, megfelelt õ magának, folyvást tiltakozva ez újabb sérelem
11 4|           magyarul Radnóthyhoz. Erzsi folyvást pattogott és sírt. István
12 5|            nem tudtak menekülni tõle. Folyvást ingerelték egymást, önkéntelen,
13 5| boldogtalanságában éppen nem hervadt, folyvást jó egészségnek örvendett,
14 6|     használhatja tudományát, de azért folyvást bújja otthon könyveit. Atyjának
15 6|             még mindig ott állott, és folyvást pisszegett.~- Mi bajod? -
16 7|           választotta el, de amelyben folyvást benne élt. Mióta reá borult
17 7|            haldokolva.~A téli napokon folyvást tûzrakással bajlódott. Félt,
18 7|             az ágyra boruló kis Mányi folyvást zokogva.~- Nem tréfálok
19 8|            ahelyett, hogy hegesztené, folyvást mérgesítette. Nem volt az
20 8|              Istvánt s elaludt. Mányi folyvást beszélt, mindennap ugyanazt