1-500 | 501-549
Rész
501 7| kissé enyhült -, meghalok az éjjel, nem élek reggelig.
502 7| azért nagyon megharagszik. Az áldott lélek reám is azért
503 7| miért is haragítottam meg az én jó uramat.~- Nem haragszom,
504 7| gyertyáját elejtette, odalépett az ágyhoz, de annyira lesújtott
505 7| haldoklónak kellett fölemelkedni az utolsó kézcsókra, s a már-már
506 8| Némán nézte a halottat az ágyon, a terítõn, megindulás
507 8| mentek ki a temetõbe is, az semmi, hogy István a koporsóban
508 8| volt senki, aki megszakítsa az irtóztató csöndet; amikor
509 8| semmi sem maradt, ami többé az élethez kösse. Ez volt legmélyebb
510 8| volt legmélyebb sebe, mert az idõ, ahelyett, hogy hegesztené,
511 8| folyvást mérgesítette. Nem volt az idõnek oly pontja, a szobának
512 8| mindenben szükséget szenvedett. Az ebédek rosszabbak lettek,
513 8| rend, sokáig kellett várni az ételre. A kis Mányi követve
514 8| valóságos forrón adta föl az ételt, s néha el is ejtette
515 8| akkor is, midõn nem volt az. Sokat zúgolódott, hogy
516 8| Radnóthy -, egy hét múlva az egész ház összeomlik, akkor
517 8| éjjel imádkozott, kérte az Istent, hogy ne engedje
518 8| hogy ne engedje összeomlani az udvarházat, és tartsa meg
519 8| imádkozott, és másnap fölvette az úr vacsoráját. Oly mélyen
520 8| rendelése következtében az elhunyt végakaratja szerint
521 8| készült a nagy harmóniára. Az ebédlõt fekete posztóval
522 8| gyûlt a népség, megzendült az ének, sírtak a vénasszonyok,
523 8| vénasszonyok, susogtak a férfiak, s az elhunyt érdemeit emlegették.
524 8| évi börtönre ítéltetett. Az ügyvéd sikerrel tudta húzni-halasztani
525 8| húzni-halasztani a pört, s fölhasználni az ezredesné és Kahlenberger
526 8| Kahlenberger befolyását; az egésznek veszélyesebb oldala
527 8| mindent fölforgattak, amit az idõ, befolyás és ügyvédi
528 8| darabig olvasatlan hevertek az illetõ irodákban, de végre
529 8| s kiküldöttek érte. Ha az elhunyt él, az ítélet ellen
530 8| érte. Ha az elhunyt él, az ítélet ellen bizonyosan
531 8| de ennek sem Mányi volt az oka. Megint a féleszû bivalos
532 8| árthattak vakmerõ iratai, s az örökség reményében az ezredesné
533 8| s az örökség reményében az ezredesné és Kahlenberger
534 8| megfeszítették erejöket. Az úrbéri törvényszék visszaítélte
535 8| földjét, a csendõrök éppen az ítéletet hajtották végre,
536 8| lakjaikból, és elfogták az ellenszegülõket. A kertész
537 8| hanem bosszúból azon éjjel az udvarházat is felgyújtotta.
538 8| bizonyosodott reá, de azért az udvarház tökéletesen rom
539 8| is akart. Jól tudta, hogy az 1848-i törvények csak elvben
540 8| csak elvben törülték el az õsiséget, s a nemesi örökösödés
541 8| De nem kételkedett, hogy az országgyûlés helyett, mint
542 8| 1851‑ben még nem adattak ki az új örökösödési rendet szabályozó
543 8| egyszer alkalmazta magát az új korszak szelleméhez,
544 8| követelõ is, Kahlenberger, az egyetlen Radnóthy leány
545 8| útján ruháztassék nejére az egész õsi jószág. Érvénytelen
546 8| gazdára emlékeztette volna az embert. A cselédek elszéledtek,
547 8| apportírozó uszkárt megharapta.~Az új gazda nagy terveket forgatott
548 8| alkalmasint csõd alá kerül, ha az ezredesné meg nem hal, s
549 8| famoser Kerlnek nevezik, az asszonyok most is mulatságosnak
1-500 | 501-549 |