Rész

  1 1|        szerint, kisebb a nagyságosnál s több a tekintetesnél.~Az
  2 1|             az alatta elterülõ falun, s vetett hosszú árnyakat,
  3 1|            magasba, homlokzatán óriás s már megfeketült kõcímer
  4 1|        kõrisfák százados fiatalságát, s kinyúló tornácából oly fennhéjázó
  5 1|   ecetesüvegekkel megrakott tornáccal s léces ajtóval, amely elõtt
  6 1|         szakács ellenõrzõje, segédje, s ha kell helyettesítõje,
  7 1|               a csöngettyû hangjában, s félóráig is elhúzta volna,
  8 1|           adni a jobbágyasszonyoknak, s alamizsnát osztogatni a
  9 1|               huszár, a hintós kocsis s a kertész, aki nyalka, rátartó
 10 1|             aki nyalka, rátartó volt, s nagyon is a gazdasszony
 11 1|          egypár rétet, jó darab erdõt s a családi sírboltot a falusi
 12 1|             jobbágycsaládból telt ki, s a fiú örökölte atyja hivatalát.
 13 1|          virágok nyílnak körös-körül, s roppant kõ-Neptun ontja
 14 1|               lárma: a kertész ütlege s a gyerekek visítása.~Az
 15 1|          sietett a gazdatiszti lakba, s onnan a csûrnek fordult;
 16 1|            másik az istállóba futott, s a csikóskertbe veszett el;
 17 1|       kurjantás riadó zenébe veszett, s a tánc mámora a boréval
 18 1|            levegõ, csapongott a szív, s a vénülõ ház kivilágított
 19 1|              több volt egy századnál, s egy udvarháznál régibb és
 20 1|           esztendeig nyomta az ágyat, s még azután is sokáig gyöngélkedett.
 21 1|              forradalom viharzott el, s Erdély iszonyú csaták- és
 22 1|       Rókamálos mentéje pecsétfoltos, s a zsinórzat rajta foszlásnak
 23 1|           Vidrafövegét kiette a moly, s hol jobbra, hol balra csapja,
 24 1|             fontosságával ül a bakon, s a három almásszürke ló,
 25 1| rávilágíthasson a táj szebb pontjaira s a tornácon ülõ nejére, aki
 26 1|              a romok, az elhagyottság s az egyetlen még régi állapotban
 27 1|            eltalálni mi esik neki jól s mi nem. Az is baj, ha szól,
 28 1|         haragunnék reá istenigazában, s ütné nyakon, mint régen,
 29 1|              Így évõdött a hû cseléd, s elvégre is erõsebb volt
 30 1|              belõle keservesen a szó, s éppen roszkor, mert a kocsi
 31 1|          kiáltá indulatosan Radnóthy, s neki éppen olyan jólesett
 32 1|            levették elõtte a kalapot, s most alig billentik meg.~
 33 1|             harminc év óta szolgálja, s ha otthon van, mindig kiszalad
 34 1|             egy gyerkõc segítségével, s úgy bámészkodik reá, mintha
 35 1|         porondját elmosták a záporok, s a kétfelõl ültetett akác-
 36 1|             meg mindenütt megbomlott, s a szolgáló tüzelõnek hordja,
 37 1|             neje vette volt a házhoz, s íme most csak õ az egész
 38 1|              megállva, kérdezõsködve, s nem várva be a feleletet.~
 39 1|             is értök elég borravalót, s ezt a méltóságos úr bizonyosan
 40 1|           illett a tisztes épülethez, s egyik fõdíszéül szolgált,
 41 1|     tiszttartó jól teszi, ha hallgat, s nem zavarja ura búskomorságát,
 42 1|             is feledte, amit mondott, s akinek éppen az fáj, hogy
 43 1|             hogy nem lehet kétkednie, s a rom, pusztulás igenis
 44 1|       meghallván a zajt, ott termett, s olyat lódított rajta a domb
 45 1|              repült belé a kis ember, s az alsó udvarig meg sem
 46 1|           bukott. Radnóthy elfordult, s meg nem dicsérte a hû cselédet,
 47 1|            ezer fullánkot ütött belé, s életében elõször érezte
 48 1|           érzett, nem gondolt semmit, s arcára némi buta érzéketlenség
 49 1|           utoljára; mind nézte-nézte, s nem látott semmit; csípõs
 50 1|        ébredezni - a kis Mányi húzta, s egész erejébõl, örömében,
 51 2|           fészkébe az öreg táblabíró, s az elsõ órától nem sokat
 52 2|          Kaatskill-hegy barlangjában, s hazatérve nem ismert falujára,
 53 2|           egészen szállodává alakult, s címere többé nem III. György
 54 2|               elpusztult a temetõben, s így tovább, úgyhogy szegény
 55 2|             csalja, szeme közé nevet, s otthagyja keserûségének.
 56 2|                noha nem volt szokása, s majd mindig azon vette észre
 57 2| mindjárt-mindjárt meg kelle botlania, s ha leült, kedves, de megsántult
 58 2|           háziszövettel volt bevonva, s annyi s oly sokféle szék
 59 2|   háziszövettel volt bevonva, s annyi s oly sokféle szék állott
 60 2|         odaült pihenni íróasztalához, s nézte hogy hol állott hajadan
 61 2|            kalamáris, a nagy rézporzó s az a sok irat, itt a hivatalosak,
 62 2|               magok sem tudták, hogy, s aztán egész éjjel se aludni,
 63 2|         Szegény feleségem! - sóhajtá, s mind komorabban húzogatta
 64 2|       komorabban húzogatta ki a záros s most feltört fiókokat, ahol
 65 2|           talált, mégis mind kereste, s midõn abbahagyta, önkéntelen
 66 2|            öklével az asztalra ütött, s oly erõs hangon kiáltá: -
 67 2|            kis Mányi elsikoltá magát, s ijedten szaladt lefelé.~
 68 2|           amely mindig pontosan járt, s ütése az egész házban meghallatszott.~
 69 2|             Így a büszkeség, kegyelet s gyöngédség ez emlékei annál
 70 2|              fölemelt minden darabot, s oly kímélettel tett helyre,
 71 2|            korában cenzúrára készült, s a családi Bibliát, amelyet
 72 2|              a gyermekek születésének s halálának, házasodásának
 73 2|               tették le holttetemeit, s csak késõbb szállították
 74 2|       szenvedett, harmadik bujdosott, s ha mégis valaki jõni talált,
 75 2|          nevét sem igen tûrik. Az ily s ehhez hasonló újságokat
 76 2|               mély bánattá szelídült, s a végén keservesen elsiratta
 77 2|               aztán nagyot sóhajtott, s el-elmormolta fogai közt:~
 78 2|         ajkára jött, aztán sóhajtott, s megint elkomorult.~Legrosszabban
 79 2|             valóságos hírlapi cikkek, s kivált azt a sok új szót,
 80 2|          bosszúságnál, fájdalom volt, s még inkább elrontotta vasárnapjait,
 81 2|       szegénységét, mint valami bûnt, s koronként hozzáfogott gazdasága
 82 2|              számadást hagyott hátra, s nem éppen szerény követelésekkel
 83 2|            követelésekkel állott elõ, s pörrel fenyegette hajdani
 84 2|           felhasználva, csalta-lopta, s mindezt még meg is akarja
 85 2|           ügyre többé nem is gondolt, s új tiszttartó keresésével
 86 2|               talált kedve szerintit, s minthogy most különben nem
 87 2|            adhatott nagyobb fizetést, s leginkább maga akart gazdálkodni,
 88 2|       tábornok konyhájához szegõdött, s azóta senki sem hallotta
 89 2|          búskomoly mélájába süllyedt, s napokig nem lépte át küszöbét.~
 90 2|           törvénytárt és történelmet, s politikai elmélkedésekbe
 91 2|    konzervatizmushoz, de fogékonysága s a közhangulat a reformok
 92 2|           õseire, mint kiváltságaira, s akiben a régi s új eszmék
 93 2|        kiváltságaira, s akiben a régi s új eszmék sajátságos vegyületben
 94 2|          viseltetett jobbágyai iránt, s az úrbéri ügyekben mindig
 95 2|      forradalmat betegágyban élte át, s csak egypár hét óta van
 96 2|             jót tett mint magánember, s akiknek érdekéért küzdött
 97 2|        erõszakoltságáról elmélkedett, s minél többször olvasta a
 98 2|             bámulta a régi alkotmányt s az õsök bölcsességét. Most
 99 2|               összeomlott intézményt, s az állambölcsesség kövét
100 2|            Visszaélte magát a múltba, s mind arról álmodozott, hogy
101 2|        magyart; elfordult a jelentõl, s gyönyörrel olvasta a múlt
102 2|           került a demokrácia kezébe, s ím örökre elveszett.~Ez
103 2|             hogy gazdálkodni kellene, s már egypár nap óta nem tette
104 2|           velök, sajnálkozott rajtok, s elballagott, meg sem mondva,
105 2|             amelyek sehol sem voltak, s nem figyelt a számtartóra,
106 2|              fölállíttatta, amúgy is, s midõn teljességgel nem akart
107 2|       becsületre. Aztán sétált egyet, s eltévedt a gyom-felverte
108 2|             gyom-felverte ösvényeken, s csak nagy bajjal ért el
109 2|              hallgatta a víz moraját, s nagy-fáradtan tért haza
110 2|         balról lánya, aki Bécsben van s így tovább. Oly élénken
111 2|         vándorfelhõket, a naplementét s a szürkületben nyugtalanul
112 2|          denevéreket. Amint sötétült, s megkondult az esteli harangszó,
113 2|       engedték kísérteties látomásai, s fel-felköltötte a zaj.~A
114 2|             aludni a nyugodni vágyót, s megbabonázza az álmokat.
115 2|          mintha azt mondaná: „Jaj!” - s valami lehull, vakolat vagy
116 2|     tégladarab; majd dörömbölni kezd, s kinyit egy ablakot vagy
117 2|               tompa zúgássá erõsödik, s heregni kezd az egész épület,
118 2|         épület, mintha vihart érezne, s összeomlani vágynék. Radnóthy
119 2|          elhallgatta e hangokat ébren s félálomban. Úgy rémlett
120 2|        gyönyörködve tépik fel sebeit, s reá akarják dönteni a házat
121 2|               lándzsája szúrja agyon, s trombitahang és ágyúdörej
122 2|             Gyakran kiugrott ágyából, s félrehúzta a függönyöket.
123 2|       rejtélyes hangok is elnémultak, s õ nehéz, mély álomba merült,
124 3|   Meg-megszállotta a halál gondolata, s még inkább az, hogy megszakad
125 3|               lásson egy kis világot, s gyakorolja magát a német
126 3|  postamesternek, ha szánakozik rajta, s abból a nagy halom levélbõl
127 3|               elsajnálták a kis Gézát s a kis Erzsit, kik ugyan
128 3|          mindig így szólott hozzájok, s most folyvást e pillanatok
129 3|             látta mint hadnagyocskát, s legszebben lovagolt az egész
130 3|  Meg-megveregette a hû cseléd vállát, s enyhülve mondá:~- Hallgassa
131 3|      Hallgassa meg az Úristen kendet, s adjon nekünk még egy jó
132 3|         fölbontani, sokáig nézegette, s a remény és aggodalom fölindulásai
133 3|               nem címezik alispánnak, s a prédikátumot is kifeledték.
134 3|         ollóval vágta fel a pecsétet, s odaírta: vettem die mensis
135 3|               hogy ezt is elrabolták, s rosszkedvébe ismét visszaesve
136 3|            levél az ezredesnétõl jött s összevissza, hol magyarul,
137 3|             nyáron lerándul Erzsivel, s ott tölti az õszt október
138 3|           másik levél Milánóban kelt, s úgy látszik, fiának egyik
139 3|            túl van már a veszedelmen, s több tekintetbõl jó volna
140 3|      elérzékenyülni, kibúsulni magát, s haragunnia kellett. A milánói
141 3|           nagy bolond vuklikat visel. S mennyi ostobaságot ír össze.
142 3|          kipusztított, elszegényedett s még folyvást gazdasági és
143 3|              a pör hosszasan folyhat, s az eredmény akkor is kétséges.
144 3|              az új félfödelû hintóért s a három almásszürke lóért
145 3|         vétetett, azok is csak lovak, s ilyen nyomorúságos idõben
146 3|     állíttassa helyre pálinkafõzõjét, s árultassa saját pálinkáját
147 3|             Radnóthy hevesen járt fel s alá, s folyvást a törvénytelen
148 3|               hevesen járt fel s alá, s folyvást a törvénytelen
149 3|       számtartó újra bátorságot vett; s az erdõ eladását hozta szóba.~-
150 3|                vagy ötven szekér fát, s mily keveset ígért a vásárhelyi
151 3|               eladni, amikor ára van, s nem elprédálni, csak hogy
152 3|        mondott; hajdan jó gazda volt, s talán még most is az, ha
153 3|                más tervet gondolt ki, s midõn mégis el kellett adnia,
154 3|           eladni birtoka nagy részét, s az õsi jószág nem szállhat
155 3|          fogadni; minderre pénz kell, s a mindennapi költségeket
156 3|              Radnóthy Eleknek hívnak, s maig is törvényes alispánja
157 3|               különbözõ fokozat volt, s a vidék s viszonyok szerint
158 3|               fokozat volt, s a vidék s viszonyok szerint hol curialistáknak,
159 3|       curialisták voltak erõszakosak, s foglalásaikhoz még akkor
160 3|       curialisták érdekeit pártolták, s a közigazgatási eljárástól
161 3|             egy pörre adott alkalmat, s folyvást táplálta a magyar
162 3|             hogy új házat építtetett, s eddigi illetékét egy jó
163 3|        játszott a dúló népcsoporttal, s a gazdasszonnyal együtt
164 3|       kiszemelve végnapjai gyámolául, s midõn visszatért, egész
165 3|           kend aludjék egész délután, s ne feküdjék le az éjjel,
166 3|               izgatottság mozgékonnyá s még tréfássá is tette: szóval
167 3|               neki e bizarr szeszély, s általa mintegy enyhülni
168 3|              csak egyszer lehet lõni, s ha akkor az ember a földre
169 3|          dobban, kutya baja sem lesz, s egy ugrással semmivé teheti
170 3|                lelövi, mint a kutyát, s célozgatni kezdett. Legelõször
171 3|      Legelõször a darabont ijedt meg, s követvén István utasítását,
172 3|          zavarba jött, mert a többiek s maga István is megfeledkezvén
173 3|        hadicselrõl, futásnak eredtek, s mind keresztülbuktak rajta.
174 3|               látott meg nem engedni, s félre húzta-vonta urát.
175 3|           sikoltá a kertész felesége, s elkezdett sírni.~- Menj
176 3|      megfutamodását. A többi követte, s a kertészt, aki még mindig
177 3|               megkezdõdött a támadás, s valóságos hadilárma keletkezett.
178 3|         ugattak az udvari komondorral s a kertész kutyájával; a
179 3|           pedig, aki tétlenül állott, s csak Radnóthyt igyekezett
180 3|            visszafoglaljuk telkünket, s elrettentõ példát adunk
181 3|            dühöngött a földre nyomott s eldöngetett kertész hirtelen
182 3|           kertész hirtelen fölugorva, s Radnóthy elé állva -, olyan
183 3|             mindenét utolsó fillérig, s a tömlõcben rothad.~- Mit?
184 3|              hirtelen haragra gyúlva, s hozzávágott kardjával.~-
185 3|       kiontotta véremet, megbénított, s szerencsétlenné tett egész
186 3|              tüstént kocsira ültette, s azon véresen küldé a kerületi
187 3|           kaptak, az oláhok a kertész s némelyek a magyarok közül
188 3|           hitt nekem a méltóságos úr, s íme mekkora baj gyûl fejünkre.~-
189 3|             özvegy, gyereke nem árva, s kétségbeesve borult Istvánra,
190 3|           udvarházból raboltatott el, s a gazdasszony segítségével
191 3|             az egész véres históriát, s összecsapták kezöket. Egyik
192 3|       sövénynél ugatott egypár kutya, s minden házajtóban sírt legalább
193 3|        curialistájával így fog bánni, s miután egyik béresét ünnepélyesen
194 4|               rögtön helyezze vissza, s oltalmazza eddigi jogaiban,
195 4|         közcsendháborítók elfogásában s a rejtett fegyverek kutatásában.
196 4|          letartóztatták a cselédeket, s kutatni kezdték a szobákat.~
197 4|       gyûlöletet. Magánkívül járt föl s alá szobájában, kardját
198 4|               elkapta elõle a kardot, s abban a pillanatban már
199 4|               föl ágyát, szekrényeit, s adják tudtára, hogy fogoly,
200 4|             szót sem értett magyarul, s csak nézett és bámult.~-
201 4|        szívesen látok, megvendégelek, s ha kell, védelmében kiontom
202 4|              még most sem ébredt föl, s álmában beszél.~- Még egyszer
203 4|              ezt mondják törvényeink, s a törvényeket semmi világi
204 4|                hogy kibeszélte magát, s csak akkor engedett, midõn
205 4|               felelõssé tehette érte, s fölhívhatta a jelenlevõket,
206 4|              kis sánta Mányi jajgatva s el-elbukva fut kocsija után
207 4|           kocsija után a falu végéig, s háza, a pusztulásában is
208 4|             volt, talán mert leplezni s elnyomni akarta fájdalmas
209 4|           mindig elkezdett pisszegni, s egypárszor azzal az indítvánnyal
210 4|            fontos képpel jött vissza, s rendesen a faluházánál állott
211 4|               falu szájai még egyszer s a kerületi biztosnál és
212 4|             az úr mégiscsak úr marad, s a szegény embernek soha
213 4|     kezességre szabadon bocsáttatott, s cselédjeivel együtt hazatért.
214 4|          elválasztatott a többiektõl, s az úrbéli törvényszékhez
215 4|               csendháborítás, erõszak s a kertészen elkövetett véres
216 4|             kétes volt hovatartozása, s éppen azért az illõség eldöntése
217 4|             volt el a dúlás idejében, s minthogy gyanakodott, hogy
218 4|         tartott kardját hozta falura, s így bûnösebb, Kolozsvárott
219 4|               és kárpótlást követelt, s egyszersmind elégtételt
220 4|               nyakig úszott a pörben, s helyzetét nagyon megnehezíté
221 4|             Tiltakozott minden ellen, s nem ismerte el a hatóságok
222 4|            nem tetézhette újabbakkal, s alkalmas ürügyet szolgáltatott
223 4|               barátjához folyamodott, s fölkérte Kahlenberger kapitányt,
224 4|             tanácsosának. A pártfogás s a betegség nagy bajjal megnyitották
225 4|          katonai hatóság megszeppent, s most az enyhébb, udvariasb
226 4|              akarják õt kiengesztelni s elsimítani az egész ügyet.~-
227 4|      elvennünk, amit tõlünk ellopott. S tettem-e egyebet kertészemmel?
228 4|              a guberniumot - mindent. S abból a kardból is mily
229 4|             kard nélküli nemesembert, s ha a király magához hívatna
230 4|            nélkül lépjek-e szobájába? S még tiszttartómat is pártfogás
231 4|               hogy hagyja reá pöreit, s ne elegyedjék semmibe, nem
232 4|          magát. Az ügyvéd tûzbe jött, s elmondá neki, amit eddig
233 4|           ügyvéd az ezredesnének írt, s kéréssel és könyörgéssel
234 4|            valami. Égette a gyalázat, s magánsérelme mintegy nemzeti
235 4|             és nemzetét hitte védeni, s mint olyan, aki a forradalomban
236 4|    visszapörölni a curiális földeket, s megtorolni a személyemen
237 4|               Ekkor aztán tûzbe jött, s elmonda mindent, amit ír
238 4|              elmonda mindent, amit ír s amit még írni fog. Ha István
239 4|         megírták, hirtelen átfutotta, s csak azt mondá: - Ó, ezek
240 4|            iratokat, beszélt magában, s nekiült írni. Egész fájdalmát,
241 4|               mérgét papírra öntötte, s midõn lepecsételte, címezte
242 4|           midõn lepecsételte, címezte s a postára küldötte, enyhülten
243 4|           postára küldötte, enyhülten s büszke önelégültséggel kiáltott
244 4|       iratairól fölvétetett a Befund, s meghagyatott, hogy a 8/12
245 4|            öklével a válaszra csapva, s mivel az nem felelhetett,
246 4|             iratai olvasásába merült, s valahányszor kedvenc helyeit
247 4|           ügyvéd nem ír alá ilyesmit, s éppen erre akarnak szorítani.
248 4|            bõvebben kifejtek mindent, s hogy tisztábban megérthessék,
249 4|        védelmét. Az ívek szaporodtak, s még felét sem írta le annak,
250 4|             rendezni az ország ügyeit s visszaállítani a régi rendet.~
251 4|             személyén esett sérelmet, s bebizonyítani törekedett,
252 4|              évig szolgálta a megyét, s alispánsága alatt jobban
253 4|              folyt minden, mint most, s felényibe sem került. Védte
254 4|             Védte a megyei rendszert, s visszakérte, követelte az
255 4|       Sanctiót; az 1791-i törvényeket s Anonymustól kezdve rendre
256 4|              zsémbelt gazdasszonyára, s Istvánt is csak reggel fölkeléskor,
257 4|        udvarháza elõtt kocsi áll meg, s a Bécsbõl megérkezett ezredesné
258 4|            aztán föltette szemüvegét, s oly bámulattal kezdette
259 4|        kirakatában, érzéketlen arccal s útias pongyolájában is cifrán
260 4|               vidoran ugrott nyakába, s telecsevegte fejét. Úgy
261 4|             szeme egészen megzavarta, s ahelyett, hogy hozzá szóljon,
262 4|            könnybe olvadt, ellágyult, s azt sem tudva, mit tesz,
263 4|             tesz, ölébe vonta lányát, s elkezdte simogatni.~- Erzsike,
264 4|         fakadt ki sírva az ezredesné, s félájultan rogyott a karszékbe,
265 4|           kifejezhesse magát, németre s franciára fordítá a beszédet.
266 4|        szemrehányóan tekintve atyjára s kifejtõzve karjai közül,
267 4|          Radnóthy fölugorva székérõl, s még tovább is beszél, ha
268 4|          cselédei ijedve rohantak be, s velök együtt Maros, a házi
269 4|          amely pártul fogta gazdáját, s majdnem szétszaggatta Figarót.
270 4|              sem tudott szóhoz jutni, s mindenki kapott legalább
271 5|             pörölnie, hanem két nõvel s egy kiskutyával is.~Az elsõ
272 5|              érthetõleg nyilatkozott, s csak a kaució letétele okoz
273 5|        Radnóthynak kellene lefizetni. S ím, utazása célját nem képes
274 5|       fölhagyjon a német csevegéssel, s ne fogja nénje pártját.
275 5|          állapotján éppen nem búsult, s az asztal fölött legtöbbet
276 5|            beszélt, mi újság Bécsben, s mindent elmondott, mit kedves
277 5|            Erzsi nénje pártját fogta, s elkezdtek egymással németül
278 5|               már keveset ért belõle, s mióta német lett a hivatalos
279 5|            kiskutyája ugatni kezdett, s kész volt a botrány. Az
280 5|           mert becsmérli az ételeket, s egész grófnét játszik. Mindennap
281 5|     fölolvasott nekik belõle mindent, s midõn mégsem szûntek meg
282 5|               hogy kitekeri nyakokat, s földhöz vágta az Erzsi Wilde
283 5|      hazugságot és ostobaságot írnak, s ha ide kapna vagy egy szerkesztõt,
284 5|               isten úgyse’ lehuzatná, s huszonötöt veretne rá István
285 5|      természetesen elsikította magát, s még aznap el akart utazni -
286 5|           bécsi leányt nevelt belõle, s kivetkõztette jó szokásaiból;
287 5|   gazdasszonykodáshoz semmit sem ért, s otthon sehogy sem tudja
288 5|     Marosvásárhelyt temesse el magát, s ekkor hevében kikottyantotta,
289 5|            lásson a házi dolgok után, s úgy elfelejtse Kahlenbergert,
290 5|            Erzsi beteggé sírta magát, s Radnóthy fölrúgta a ráugató
291 5|         merült elõbbi búskomorságába, s csak irataival foglalkozott.
292 5|           vitatkoztak is egy keveset, s némely helyt az elváláskor
293 5|          nagyon gyanús szemmel nézte, s holmi politikai szerepet
294 5|            szép, okos és derék ember, s egy estélyen mily jól mulatott
295 5|             nem gyõzték eléggé nézni, s divatos drága ruháit talán
296 5|           kiejtése kissé idegenszerû, s Bécsben nagyon elbüszkült,
297 5|              ígérte, hogy meglátogat, s még mindig késik, csak egyetlenegyszer
298 5|          Nichts als die Thräne blieb!~s Karl mégis az oltárhoz vezetett.
299 5|              úgy szenvedtem, mint te, s éppen oly boldog voltam,
300 5|          magával viszi Erzsit Bécsbe, s majd talál módot rá, hogy
301 5|               rá, hogy összekeljenek, s ha atyja akkor sem egyezik
302 5|             jó egészségnek örvendett, s oly kevéssé törte meg szívét
303 5|               rendezett, csinosított, s bocsánatot kért a vendégektől,
304 5|              új ruhákat csináltatott, s panaszolt a kolozsvári szabókra,
305 5|               A vendégek mosolyogtak, s dicsérték a romladozó udvarház
306 5|         kéményeket, roskatag fedelet, s a zaj siketen hangzott végig
307 5|            melyet maga szerzett volt, s rendesen haszonbérbe adott
308 5|              birtok csak vett jószág, s így a fiára szállandó ősi
309 5|             szaporodtak meg kiadásai, s a leány része különben is
310 5|         beleegyezésével megy férjhez, s átok alatt meghagyja fiának
311 5|                mint ahogy számította, s mint minden, amihez hazajötte
312 5|           szokás szerint indult útra, s nem vitt magával útlevelet,
313 5|          amiért aztán letartóztatták, s négy napot kellett elveszítenie,
314 5|              senki elől nem térni ki, s ráhajtott a főhivatalnok
315 5|         visszaesett régi betegségébe, s bár az orvosok biztatása
316 5|             hiányzik, a veszély nagy, s megmaradása kétséges. Mindjárt
317 5|               Milánóba akart indulni, s magával vinni leányát beteg
318 5|              el, a régi család kihal, s az ősi jószág idegen kézre
319 5|            akit az oly sokat emleget, s akit bizonyosan férjül választ,
320 5|       elfelejti Bécset, Kahlenbergert s mindent, amivel õt annyira
321 5|           lelke, egyiktõl a másikhoz, s nem tudott megnyugodni.~
322 5|            megnyugodni.~Így ért haza, s meglátván kivilágított udvarházát,
323 5|               hideg verítéket izzadt, s lassanként magához jött.~-
324 5|              meg fiastul, leányostul, s Erzsi egy kis mulatságot
325 5|         meghalnék.~A kocsi megállott, s Radnóthy összeszedve minden
326 6|             famoser Kerlnek neveztek, s nem ok nélkül. Neki zsoldjából
327 6|               ha karjain lebeghetett, s úgy nevetett, hogy könnyezett
328 6|               szívesen lesz násznagy, s kezet is adott reá. Egy
329 6|       vagyonából oly könnyen kitelik, s utánavetette: bagatell!
330 6|           mezei lakot kell építtetni, s õ holnap a legcélszerûbb
331 6|              nagy hahotával fogadott, s amirõl teljességgel nem
332 6|      võlegénynek nézte Kahlenbergert, s a tréfa és vígság általános
333 6|             atyára senki sem gondolt, s beléptét sem vették észre.
334 6|             alig tudtak szóhoz jutni, s elkezdték bámulni a házigazda
335 6|                különös úti öltözetét, s maguk közt nem egy csípõs
336 6|               németül, nagyon fáradt, s le akar fekünni. Kahlenberger
337 6|              aki még németül sem tud, s mégis alispán volt. A hadnagy
338 6|             magyar nemesek példányát, s fölküldi az Illustrierte
339 6|             adott botrányra alkalmat, s az öregúr mérsékelte magát.
340 6|                de nem haragudtak reá, s egész vígan fogtak a megszakított
341 6|                Elhagyta a bú, a harag s remény és vigasz; valami
342 6|      fenntartotta a magyar nemességet s vele együtt a nemzetet;
343 6|        testvérét illõen kiházasítani, s férjhezmenetelétõl számítva,
344 6|               lemond Kahlenbergerrõl, s erdélyi vagy magyarországi
345 6|       amelyben kiképeztetését nyerte, s amely annyi kárt szenvedett
346 6|         lehajtotta fejét a karszékre, s hallgatta a szobájáig hangzó
347 6|              zenét, föl-fölsóhajtott, s a régi napokra gondolt;
348 6|         hirtelen fölriadt, fölugrott, s a leégõ gyertyára bámult.
349 6|            végrendeletet és gyertyát, s az ezredesné hálószobájába
350 6|       ezredesné még nem vetkõzött le, s vígan beszélt Erzsivel a
351 6|      fegyverengedélyt fog eszközölni, s minden héten kijõ ide vadászni.
352 6|          önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele óta halomra
353 6|             Milánóból kapott levelet, s átnyújtotta neki.~- Csak
354 6|                 õt mindenütt ismerik, s Gézára nagy ügyelettel lesznek.~
355 6|            ahelyett kihúzta tárcáját, s két darab ezeres bankót
356 6|             elõvette a végrendeletet, s egész terjedelmében fölolvasta.~-
357 6|                 sikoltá az ezredesné, s elkezdett átkozódni németül,
358 6|          aztán maga is elérzékenyült, s félig-meddig elájult.~-
359 6|          vonta, megcsókolta homlokát, s gyöngéden kérdé tõle:~-
360 6|          indulatosan kezdett hadarni, s az erõlködése közben vendégfürtei
361 6|        megvetõ tekintetet vetett reá, s némi gúnyos udvariassággal,
362 6|             fölvette a vendég fürtöt, s elébe tette az asztalra.~-
363 6|          kedves lapját és hallgasson, s nem ügyelve sûrû és hangos
364 6|            annyi képeskönyvet hozott, s oly szép verset írt anyád
365 6|      édesanyáddal. Négy lovat veszek, s új hintót csináltatok menyegzõd
366 6|               kutya is megbátorodott, s vele együtt ugatta és harapdálta
367 6|               összeaprítaná, így ni - s ekkor fölugorva, mintegy
368 6|         miképp szúrnák meg, vágnák le s aprítanák össze Radnóthyt.~-
369 6|           Erzsike nem szólott semmit, s midõn atyja, fölindulásában
370 6|        székrõl, kézbe véve gyertyáját s a végrendeletet.~Az ezredesné
371 6|          hívását. Az atya hallgatott, s egy fájó, édes pillantást
372 6|               út és izgalmas éj után, s fáradtabbnak érezte magát,
373 6|            elõtt. Rossz álmai voltak, s alig bírt felöltözni. Egyedül
374 6|               sánta Mányit, pisszegve s egy levelet tartva kezében.~
375 6|             aranyos porral meghintve, s megtömve mindazzal, amit
376 6|     végrendeletet tüstént tépje szét, s aláhúzta e szavakat: Erzsi
377 6|           Kahlenberger felesége lesz, s én nekik hagyom mindenemet,
378 6|              reggel elutaztak Bécsbe, s mindaddig még levelet sem
379 6|             Zsebébe gyûrte a levelet, s leült karszékébe. Maga sem
380 6|             jobban kezdett pisszegni, s csak annyit volt képes mondani: -
381 6|             kisasszony utánam kapott, s pofon ütött. Az nem baj,
382 6|              mintha Erzsit ölelgetné, s egy mosoly lebbent el ajkán.
383 6|           kígyó... - kiáltá hirtelen, s ellökte magától a kis Mányit,
384 6|           számtartó végre megszólalt, s benyújtván egy nyaláb árjegyzéket,
385 6|              A számtartó vállat vont, s az adóról kezdett beszélni,
386 6|            mindent, erre adok pénzt - s ekkor tárcájából egy ezeres
387 6|      hallgatta, visszaesett mélájába, s ebédig mozdulatlanul ült
388 6|            néhány kanál levest evett, s egész délután mind csak
389 6|         hazajött-e István a postáról, s midõn azt mondották, hogy
390 6|          karszékében, pipára töltött, s panaszkodott, hogy a régi
391 6|           ki-kiesett a pipa szájából, s elaludt.~Alkonyat felé István
392 6|            István csakugyan hazajött, s egy levelet hozott. Gyöngéden
393 6|              mohón kapott a levélhez, s lassan bontotta föl. Olvasta,
394 6|           megint elolvasta a levelet, s éppen oly csodálatosan nézett
395 6|              lelkész a városból jött, s két levelet hozott az ügyvédtõl;
396 6|           hirtelen elkapta, feltörte, s odaadta a lelkésznek, hogy
397 6|              de fél a kerületi biztos s a csendõrtiszt ellenséges
398 6|             lesz, ha sehová sem megy, s tovább is betegnek marad,
399 6|               perköltséget kért tõle, s ismerve gyöngéjét, így is,
400 6|             el majdnem egy negyedóra, s már besötétült. Ekkor Radnóthy
401 6|             Radnóthy az általa hozott s Milánóból érkezett levélre
402 6|             érkezett levélre mutatva, s ajka nyitva maradt.~A hû
403 6|            Istvánra, földúlt családja s az elsüllyedt múlt ez egyetlen
404 7|             megviselte a bolthajtást, s itt-ott nagy foltokban ütötte
405 7|              örömest szállott reájok, s midõn tünedezett, az álmos
406 7|     betegségnek is beillett, fölkelt, s délfelé újra elfoglalta
407 7|       tornácon. Azóta évekkel vénült, s egészen meggörbedt belé.
408 7|               nem szeretett beszélni, s fájt, hogy egyedül maradt
409 7|        tornyát, hallgatta a vízmorajt s a szél süvöltését, nézte
410 7|                vagy elõvette pipáját, s dohányt kért Istvántól,
411 7|             néhány kötés szûzdohányt, s nagy öröme telt benne, ha
412 7|               Nem akart látni senkit, s csak Istvánt tûrte maga
413 7|         fájdalom csatolta õket össze, s megható gyöngédség fejlett
414 7|         osszon ki a szegények között, s imádkozzék fiáért. Nem haragudott
415 7|        hazamenni, a népség eloszlott, s az egyházfi ajtót zár. Engedelmeskedett
416 7|            mellé, hallgatta beszédét, s el-elmosolyodott, ha a régi
417 7|            gondolatai másfelé jártak, s István csak azon vette magát
418 7|             Nagyon ritkán jött tûzbe, s Istvánt csak egyszer dorgálta
419 7|              új ruhát akart reá adni, s nagy garral magyarázgatta,
420 7|          ruhát ellökte, szitkozódott, s ütésre emelte öklét, de
421 7|               írta azt a néhány sort, s napokig csak fiáról beszélt,
422 7|             nem aludt el, álmodozott, s reggelt panaszolt, hogy
423 7|       nyugszik szegény idegen földön, s még fejfa sem õrzi emlékét.
424 7|            adtam belõle a gazdaságra, s az ügyvédnek perköltségre,
425 7|               már kevés kell, István, s ha megszorulunk, eladjuk
426 7|           kell a jószág beruházására, s a pör is fölös költséget
427 7|            mint aki valami újat hall, s kissé fölélénkült arca ‑,
428 7|           Istvánnak a pör folyamatát, s örült, midõn ez helyeselni
429 7|  végrendeletet, fölolvasta Istvánnak, s midõn ez megértvén, hogy
430 7|              a pört, a végrendeletet, s csak cselédje örömében gyönyörködött.
431 7|      emlékébõl egyik tárgy a másikat, s nyújtott lelkének szüntelen
432 7|        bajlódott. Félt, hogy megfagy, s panaszolt a muszkákra, akik
433 7|             vetett a hamvadó üszökre, s gyönyörködött a nehezen
434 7|            vígan föllobogó lángokban, s a vaskanállal meg-megütögette
435 7|        emlegette dicsősége e napjait, s Istvánban részvevő hallgatóra
436 7|           pört, a fölfordult világot, s Radnóthynak néha még tréfálni
437 7|         keresd ki atillámat, kardomat s a sastollas föveget. Közgyűlésre
438 7|             akárhova tegye dolgodat - s lelkéből nevetett, hogy
439 7|           Aztán újra én állottam föl, s kezdtem beszédemet: „Tekintetes
440 7|              ekkor beszédembe vágott, s kikérte magának a sértegetést.
441 7|               Radnóthy fázni kezdett, s ebédig mind a muszkákra
442 7|             volt, amit mondani akart, s ha hosszas főtörés után
443 7|            jár az ember, ha megvénül, s ma hidegebb van, mint tegnap.~
444 7|         jurátus kalandjait emlegette, s megsiratta a földúlt nagyenyedi
445 7|              az ifjúság édes emlékei, s lágyan ringatták, mint a
446 7|           egymásra, aztán kibékültek, s azt határozták, hogy már
447 7|           éjfélig mulattunk ilyenkor, s mikor ütötte a tizenkettõt,
448 7|             hogy nyugtalanságot okoz, s elrontja ura éjszakáját.~-
449 7|               köszönte jótéteményeit, s isten áldását kérte reá.~-
450 7|               eddig megbánta hibáját, s csak egy jó szóra vár. Alkalmasint
451 7|        elõkészíteni urát betegségére, s gondoskodni kívánt róla
452 7|          hozzá; csak elfordult búsan, s e szavakat rebegte: - Te
453 7|             alig volt jártányi ereje, s csak a falhoz támaszkodva
454 7|            nézte a becsukódott ajtót; s várta a visszatérõ cselédjét.~
455 7|               szeretett volna alunni, s nem bírt lefekünni. Hiányzott
456 7|             ezt, anélkül, hogy tudná, s egypárszor elkiáltotta István
457 7|        Megkérlelem, aztán lefekszünk, s reggelre vidáman ébredünk.~
458 7|           ébredünk.~Vette a gyertyát, s István szobájába indult,
459 7|             ajtója félig nyitva volt, s belölrõl az István nyögése
460 7|            belölrõl az István nyögése s a kis Mányi sírása hallatszottak
461 7|          mindig takarítsd ki a régit, s varrd meg, ahol elszakadt.
462 7|             melegen add föl az ételt, s töltsd meg poharát. Mikor
463 7|            lenni, mindjárt fogass be, s azt az öreg orvost hívasd,
464 7|          nappal mindig zsebében õriz, s éjjel párnája alá tesz.
465 7|             jól, vidd be Vásárhelyre, s add át a fõtisztelendõ református
466 7|        végrehajtja urunk végakaratát, s eltemetteti, mint illik.~-
467 7|            Mányi, betakarva a beteget s megigazítva a párnát feje
468 7|     fölemelkedni az utolsó kézcsókra, s a már-már elnémuló ajkaknak
469 7|               tette halálát a kézcsók s néhány búcsúszó. Betelt
470 7|            erõt vett egy édes mosoly, s a homályosuló szemekbõl
471 8|         amikor a temetésrõl hazatért, s üresen látta a széket, amelyet
472 8|            est, ködével és unalmával, s nem volt senki, aki megszakítsa
473 8|            emlékezni, beszélni akart, s nem volt, aki segítse és
474 8|                aki alig ért derekáig, s csak a majorság õrzéséhez
475 8|               szolgálni, mint István, s akaratlanul is elhanyagolta.
476 8|         miután urát sír szélén látta, s Istvántól nem tarthatott,
477 8|         megromlott becsületességében, s csak arra volt gondja, hogy
478 8|             forrón adta föl az ételt, s néha el is ejtette a forró
479 8|            jóízûen szokta kínálgatni, s ha igen sokat akart enni,
480 8|        ügyetlenül töltögette poharát, s nemegyszer földöntötte.
481 8|              el-elvesztette étvágyát, s napról napra fogyott. Mányi
482 8|         parasztfoltokat vet ruhájára, s emlegette Istvánt, aki úgy
483 8|              úgy is, nem vette észre, s midõn a kis Mányi sírni
484 8|             Mányit. István végakarata s felesége emléke kötötték
485 8|         mindig számba kérte a tojást, s hogy haragudott, mikor a
486 8|          fürkészte, ki volt a tolvaj, s több ehhez hasonlót.~Radnóthy
487 8|            feleségét, siratta Istvánt s elaludt. Mányi folyvást
488 8|         mindennap ugyanazt ismételte, s ha nem tudott tovább beszélni,
489 8|               Rengett belé a vén ház, s egyik elhagyott szélsõ szoba
490 8|        készült.~A kis Mányi megijedt, s ki akart futni a szobából,
491 8|           senki, menj be Vásárhelyre, s add át a fõtisztelendõ püspök
492 8|             boldogult feleségem vett, s Erzsi elszakított.~Ezzel
493 8|             Ezzel befordult, elaludt, s többé föl sem ébredt. A
494 8|           fekete posztóval vonták be, s festett címereket szögeztek
495 8|               hintette be a koporsót, s egész nap legyezte a halottat.~
496 8|     vénasszonyok, susogtak a férfiak, s az elhunyt érdemeit emlegették.
497 8|           volt. Radnóthy pöre eldûlt, s mint olyan, aki fegyvert
498 8|                közcsendet háborított, s a felsõséget több ízben
499 8|              húzni-halasztani a pört, s fölhasználni az ezredesné
500 8|              hogy tüstént fogassa el, s fenyítse meg e vakmerõ embert.