Rész

 1 1|               nem érzett, nem gondolt semmit, s arcára némi buta érzéketlenség
 2 1|             nézte-nézte, s nem látott semmit; csípõs tavaszi szél fútt;
 3 2|         Nehezen szokott mindehhez, és semmit sem szokhatott meg. Hánykódott
 4 3|                a háború bevégezte óta semmit sem hallott; számtalanszor
 5 3| odarekesztették, azóta nem tud felõle semmit. Írt ide, írt oda, hol fia,
 6 3|       számtartó uram? Nem mondott meg semmit, ostobát mondott mindig.
 7 4|     tanúskodjanak. Ezután nem szólott semmit, némán ült fel a kocsiba,
 8 5|          kezdi, a gazdasszonykodáshoz semmit sem ért, s otthon sehogy
 9 6|          alatt meghagyta fiának, hogy semmit el ne adjon õsi birtokából,
10 6|              Rég nem hallottam felõle semmit. Mondják, hogy atyja, az
11 6|           soha...~Erzsike nem szólott semmit, s midõn atyja, fölindulásában
12 6|               fejével, és nem szólott semmit. A lelkész csodálkozva távozott
13 7|            köztök. Nem titkolt elõtte semmit, keblébe öntötte panaszát,
14 7|             szász fösvény, nem csinál semmit barátságból, ügyvédemnek
15 8|             Mányi sírni kezdett, hogy semmit sem tehet kedvére, õ is
16 8|             ami azután történt, abból semmit sem tudott, de nem is akart.