Rész

 1 2|     kettõ él - isten õrizze meg õket a sors csapásaitól, jobban,
 2 2|    törvényszék elébe állíttatja õket, katonákat hozat reájok,
 3 2|       ülnének, hallani képzelte õket, amint susognak, nevetnek,
 4 3|      erre, midõn ölben hordozta õket, az apa pedig gyöngéd pillanataiban
 5 3|        ügyvéde be is pöröltette õket, de az új törvényszékeket
 6 3|    tépelõdött, hogy mibõl fogja õket rangjokhoz méltóan eltartani.
 7 3|    hajtjuk a vizet, kurtán kell õket fogni, hogy féljenek, rájok
 8 3| különben erõszakkal vettetem ki õket az utcára, amilyen igaz,
 9 3|       is jöhet reá, mind kiveri õket.~- Majd meglássuk, holnap
10 4|    faluházánál állott meg, ahol õket a falu szájai még egyszer
11 4|         ügyvédem, úgyis kedveli õket, azokhoz folyamodom, akik
12 5|      meg vitatkozni, fenyegette õket, hogy kitekeri nyakokat,
13 6|       lehetõ nyájasan üdvözölte õket. A vendégek alig tudtak
14 6|       neki, míg meg nem kérleli õket.~Zsebébe gyûrte a levelet,
15 7|   szeretet és fájdalom csatolta õket össze, s megható gyöngédség
16 8|  mennyországba nem bocsátják be õket...~A kis Mányi letérdelt,