Rész

 1 1|            igen kedves embere volt. Nézte a homlokzat kõcímerét, amely
 2 2|            pihenni íróasztalához, s nézte hogy hol állott hajadan
 3 2|           azért volt mit nézzen, és nézte az árvaságra jutott pohárszéket,
 4 2|             fõ jövedelemforrásához; nézte a malomkerekek forgását,
 5 4|            sógorasszonyára; leányát nézte, hosszasan nézte, és nem
 6 4|            leányát nézte, hosszasan nézte, és nem tudta megismerni,
 7 5|    ezredesnét nagyon gyanús szemmel nézte, s holmi politikai szerepet
 8 6|         Szóval mindenki võlegénynek nézte Kahlenbergert, s a tréfa
 9 6| ezredesnének és hallgatott. Leányát nézte, kinek sírása õt meghatni
10 6|          cél nélkül nézett ide‑oda; nézte az eszterhaj fecskefészkeit,
11 6|             anyjokat, és sóhajtott; nézte a vidám galambokat, amelyek
12 6|          mormolt valamit foga közt; nézte a nagy komondort, amely
13 7|      vízmorajt s a szél süvöltését, nézte a vörösödõ ecetfákat és
14 7|            kiült. A professzor csak nézte. „Én nem szólítottam, mondá
15 7|       Radnóthy megfordult a neszre, nézte a becsukódott ajtót; s várta
16 8|           meg sem sirathatta. Némán nézte a halottat az ágyon, a terítõn,