Rész

 1 1|      Mit fecseg kend, mi köze hozzá? Még feldûlünk fényes nappal
 2 1|      aki egész örömmel futott hozzá, és zokogva csókolta kezét.
 3 2|       neje többször benyitott hozzá, kérte, hogy feküdjék le,
 4 2|        de hiába sietett volna hozzá, halva találta volna; el
 5 3| reggel nagy örömmel rohant be hozzá István, folyvást kiáltva: -
 6 3|   jobbágy, sõt még foglalt is hozzá valamit. Kivált az oláh
 7 4|    látta, mikor orvost vittek hozzá, talán eddig meg is halt.
 8 4|     dûljön el a dolog - tette hozzá kiderülve -, a méltóságos
 9 4|      számtartó hijába jött be hozzá rendeletet kérni a gazdasági
10 4|   értök! - Ha vendég vetõdött hozzá, bocsánatot kért tõle, mert
11 4|  megzavarta, s ahelyett, hogy hozzá szóljon, nagynénjét szólította
12 6|      fordít neki, nem is szól hozzá. Kezével indulatosan kezdett
13 7|       ember, most ügyvéd kell hozzá. Félnek a pennámtól. De
14 7|       de nem lévén elég ereje hozzá; csak elfordult búsan, s
15 8|   lelkész, akik néha benéztek hozzá, kérték, hogy fogadjon új
16 8|      felesége emléke kötötték hozzá. Nem is beszélt Mányival