Rész
1 1| fennhéjázó kilátás nyílt, hogy a birtokos udvarházához
2 1| nagy komondor, amelyet, hogy meg ne dühödjék, folyóvíz
3 1| messze hirdetve a környéknek, hogy gazdája mulat.~Mindez csak
4 1| csak azért látszék késni, hogy még egyszer rávilágíthasson
5 1| mintha mondani akarná, hogy odanézzen, most odavárja
6 1| komor maradt. Nem akarta, hogy szánakozzanak rajta cselédei,
7 1| futottak elébe hazajöttekor, hogy hozott-e a városból valamit.
8 1| futkosva, szüntelen kiabálva, hogy megérkezett a méltóságos
9 1| az isteni gondviselést, hogy ide jöhetett, és rendbe
10 1| orrával túrta a földet, hogy a régi lábra állítsa vissza
11 1| mindent; az is nagy baj, hogy a volt jobbágyok elfoglaltak
12 1| hangosabban erõsítette, hogy tenger a költség, és nincs
13 1| tiszttartó uram azt hiszi, hogy én pénzt hozok, zacskóval
14 1| Mit röhög? Azt hiszi, hogy engem meglophat, belõlem
15 1| reszketve a méregtõl. - Hogy mer egy ingben állani elémbe?
16 1| s akinek éppen az fáj, hogy nem lehet kétkednie, s a
17 1| szükségesnek látta meg nem engedni, hogy csak a gondolomra mondott,
18 1| megcsalnám, megérdemelném, hogy elcsapjon. Én tolvaj?...
19 1| jószágba! Bolond voltam, hogy annyit fáradtam, guzslódtam,
20 1| guzslódtam, csak azért, hogy méltatlanságot szenvedjek,
21 1| rajta a domb menedékén, hogy repült belé a kis ember,
22 1| egész erejébõl, örömében, hogy már valahára húzhatja, és
23 2| azon vette észre magát, hogy kávéja meghûlt, elfeledte
24 2| István háromszor is elmondta, hogy egyetlen szelence sincs
25 2| maradt meg némi töredék, hogy kínozzák a hazatért gazdát,
26 2| pihenni íróasztalához, s nézte hogy hol állott hajadan a nagy
27 2| jutott minden, még az is, hogy egyszer bizonyos bonyolult
28 2| benyitott hozzá, kérte, hogy feküdjék le, ne rontsa egészségét,
29 2| összezördültek, magok sem tudták, hogy, s aztán egész éjjel se
30 2| Negyvenezer pengõ forint! - hogy az ablak alatt elmenõ kis
31 2| napja nincs még beírva, hogy is írhatta volna be, hiszen
32 2| felújult benne, elképzelte, hogy a szegény asszony, aki az
33 2| egyik-másik vendégétõl tudta meg, hogy mi újabb történik a két
34 2| székely és szász székeket, hogy idegen tisztviselõk lepik
35 2| vigaszt és nyugalmat. Mit ér, hogy ülõhelye bántatlanul áll
36 2| azzal a meggyõzõdéssel, hogy nem lehet oly törvényszék,
37 2| is, de csak annál maradt, hogy új kõcímert csináltatott.
38 2| fenyegette a curialistákat, hogy adják vissza elfoglalt földjeit,
39 2| reformot. Vádolta önmagát, hogy õ is elõsegítette az õsi
40 2| s mind arról álmodozott, hogy mi módon kellett volna a
41 2| kifejlõdnie. Rögeszméjévé lõn, hogy a demokráciai eszmék tették
42 2| álmodozások között elfeledte, hogy gazdálkodni kellene, s már
43 2| a komondor kíséretében, hogy mint hajdan, saját szemével
44 2| elballagott, meg sem mondva, hogy tulajdonképpen miért jött.
45 2| Némely cselédjét, ahelyett hogy munkára ösztönözte volna,
46 2| napszámosokat rendesen szidalmazta, hogy oly drágáért dolgoznak,
47 2| volt már szolgálatában, hogy megtanítja becsületre. Aztán
48 2| ebédelni, szentül hivén, hogy egyet‑mást valahára rendbe
49 2| megtisztelni. Õ nem is tudta, hogy ma neve napja van, bámész
50 3| gondolata, s még inkább az, hogy megszakad benne a régi hírneves
51 3| alkalmakor vitte volt el magával, hogy lásson egy kis világot,
52 3| üres kézzel jött vissza, hogy búsítsa urát, és szidalmat
53 3| volna; István hozzátette, hogy egész Erdélyben nincs olyan
54 3| tisztújítás alkalmával, hogy nézett a fõispán fia a még
55 3| összebékéltek; az úr elfeledte, hogy a cseléd ma sem hozott levelet,
56 3| dolgát, mikor nem is vélik, hogy Radnóthy úgy hallgatott
57 3| fölindulásai közt is feltûnt neki, hogy többé nem címezik alispánnak,
58 3| után nyúlt, haragudott, hogy ezt is elrabolták, s rosszkedvébe
59 3| mégis kivehetett belõle, hogy egy évig rendetlenül vagy
60 3| rövid tudósítás oda ment ki, hogy Géza már régóta beteg, még
61 3| küldeni.~Bármennyire örült, hogy gyermekeirõl bizonyost tudhat,
62 3| levelet, meg-megütögette, hogy kirázkódjék a rézpor, de
63 3| mert bálba kell menni, hogy ihogjon-vihogjon valami
64 3| Eggerbergerrel. - Még azt sem írja, hogy csókolja kezét engedelmes
65 3| Csókolja Erzsi.” Ugyan ugye? Hogy fölvitte isten a dolgát.
66 3| bizonyosan. De miért is engedtem, hogy magával vigye? Hiába...
67 3| nekem!... Azt kívántam, hogy lásson világot, tanuljon
68 3| nekem!... Szegény Erzsit hogy elbolondíthatta nagynénje,
69 3| mennyi ostobaságot ír össze. Hogy nincs Erdélyben valamire
70 3| Mindamellett mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen össze, nemcsak
71 3| számtartó váltig javasolta, hogy az új félfödelû hintóért
72 3| Radnóthy. - Azt akarja, hogy bivalokat fogassak hintómba?
73 3| három ló a zabot és szénát, hogy úgy sajnálja? Ki az oka,
74 3| úgy sajnálja? Ki az oka, hogy a hintó romlik? Tüstént
75 3| számtartó nem merte megjegyezni, hogy a méltóságos úr, mióta hazajött,
76 3| nem merte megjegyezni, hogy az a szép darab föld az
77 3| sõt még azt is elmulasztá, hogy felébe adja ki; új indítvánnyal
78 3| állott elõ, tanácsolta, hogy állíttassa helyre pálinkafõzõjét,
79 3| pipát is azért hagyom el, hogy ne szaglálódjanak utánam
80 3| fináncok. Én pálinkát fõzessek? Hogy jut eszébe ilyesmi? Teremtette,
81 3| nem tanácsolná azt is, hogy álljak be Bezirkernek, mert
82 3| Nem tudja, számtartó uram, hogy ezelõtt egy hónappal is
83 3| s nem elprédálni, csak hogy pénzt lásson. Mindig úgy
84 3| vigasztalhatatlan lõn. Azt hitte, hogy az egész megye csak róla
85 3| pillanat óta fejébe vette, hogy el kell szegényednie, lassan-lassan
86 3| mindig azon tépelõdött, hogy mibõl fogja õket rangjokhoz
87 3| gyakran, az a gondolat pedig, hogy õsi birtokát idegen bitorolja,
88 3| még azt fogják gondolni, hogy nincs igazam. Ami az enyém,
89 3| kurtán kell õket fogni, hogy féljenek, rájok kell ijeszteni,
90 3| velünk. Megmutatom én nekik, hogy most is az vagyok, aki voltam.
91 3| egész ünnepélyességgel, hogy három nap alatt vagy kitakarodjanak
92 3| az utcára, amilyen igaz, hogy Radnóthy Eleknek hívnak,
93 3| curialistának nem férvén fejébe, hogy miért nem szabadult föl
94 3| is, akinek alig négy éve, hogy új házat építtetett, s eddigi
95 3| bitorolt, hanem azért is, hogy a régi gazdasszonyt elcsábította
96 3| Emellett gyanúja volt reá, hogy udvarháza kipusztításakor
97 3| is ehhez küldé Istvánt, hogy nézze meg, vajon kiköltözött-e
98 3| kárörömmel jelenté urának, hogy - engedelemmel legyen mondva -
99 3| megbolondult-e Radnóthy Elek uram, hogy ily ostobaságot izen neki;
100 3| olyan példát teszek rajta, hogy az egész falu elhûl belé -
101 3| ne feküdjék le az éjjel, hogy engem minél korábban fölkelthessen.~
102 3| bivalos arra emlékezett, hogy a kertésznek puskája van;
103 3| különösen arról gondolkozott, hogy mily jó lenne, ha a kertésznek
104 3| szívére kötvén a csapatnak, hogy a puskától ne féljenek,
105 3| csúnyán fenyegetõzött, hogy aki közel jõ, lelövi, mint
106 3| asszony, megragadva a puskát, hogy férje kezébõl kitekerje.~-
107 3| jegyzõé, a minap hagyta itt, hogy vigyem be a városba igazítás
108 3| Radnóthy kardjával suhintva -, hogy visszafoglaljuk telkünket,
109 3| olyan pörbe keverem, hogy odafizeti mindenét utolsó
110 3| segítségére sietve.~- Megmondtam, hogy ez lesz belõle - mondá a
111 3| föl nem fordult a világ, hogy kúriámat is elvitassák tõlem.
112 3| hallgatózott; a másik megjegyzé, hogy õméltóságát estig hûvösre
113 3| a harmadiknak tetszett, hogy emberére talált a dölyfös
114 3| negyedik esküvel erõsíté, hogy egymaga össze tudná verni
115 3| harmadik fennen nyelvelt, hogy maradjon minden úgy, amint
116 3| megjegyzésekbõl, tetszett neki, hogy a lakosság mintegy elismeri
117 3| kijelentve egyszersmind, hogy mindenik curialistájával
118 4| jegyzõ parancsot kapott, hogy a házából kiûzött kertészt
119 4| berohanó Istvántól megtudta, hogy mi történik.~Bár az új kormányrendszer
120 4| szobájában, kardját kereste, hogy megölje, aki elõször belép,
121 4| tartotta, ami történik, hogy dühe bámulatba veszett.
122 4| büszkeséggel szemlélte, hogy veszik ki István kezébõl
123 4| szekrényeit, s adják tudtára, hogy fogoly, és készüljön.~-
124 4| hatásának vélve. - Nem tudják, hogy a nemesember kúriája szent,
125 4| jeleneten, aztán megmagyarázta, hogy a méltóságos alispán úr
126 4| el, van annyi vagyonom, hogy száz esztendeig is elpörölhetnek
127 4| számtartó mindent elkövetett, hogy urát lecsöndesítse, de ez
128 4| is az csöndesítette le, hogy kibeszélte magát, s csak
129 4| fölhívhatta a jelenlevõket, hogy udvarháza és személye megsértése
130 4| helyet; de midõn látta, hogy kárörvendõ curialistái ujjal
131 4| gazdasszonynak: elõre megmondottam, hogy ez lesz belõle, most már
132 4| tette kezét és kérdezte, hogy õ kinek fõzzön, bárcsak
133 4| indítvánnyal állott elõ, hogy biz õ lúdjai közül behajt
134 4| legalább õ azt mondotta -, hogy ez a kis béka mindenbe beleszól.~-
135 4| szegényt -, azt hiszed, hogy a méltóságos urat lyukba
136 4| kivallatták. Egyik azt mondta, hogy a kertész derekasan viseli
137 4| mint szemtanú beszélte, hogy a méltóságos úr megbetegedett,
138 4| harmadik szomorúan adta elõ, hogy a curiális földek dolga
139 4| negyedik mind arról mesélt, hogy mennyit vallatják ott az
140 4| újsággal lepte meg a falut, hogy Radnóthy kiszabadul, nemsokára
141 4| jegyzõ pedig azt mondta, hogy mindent de mindent elhiszen
142 4| s minthogy gyanakodott, hogy Radnóthy egy Kolozsvárott
143 4| elcsapott tiszttartó, hallván, hogy Radnóthy elfogatott, alkalmasnak
144 4| szolgáltatott arra nézve, hogy kezességre kibocsátását
145 4| kapitányt, Erzsi udvarlóját, hogy szintén írjon nagybátyjának,
146 4| kedvezõ fordulatot. Azt hitte, hogy mind a polgári, mind a katonai
147 4| pápaszemes Bezirkereket, hogy mi a curialista, mi a tulajdon
148 4| szentsége. Látszik rajtok, hogy sohasem volt birtokuk. Ami
149 4| otthon mindent úgy megírok, hogy tudom, nem teszik ablakukba.
150 4| viszonyokat, hijába kérte, hogy hagyja reá pöreit, s ne
151 4| Szemére vetette az ügyvédnek, hogy õ is az új rendszer híve,
152 4| neki, amit eddig titkolt, hogy kezességre kibocsátását
153 4| befolyásának, de haragudott, hogy az ügyvéd az ezredesnének
154 4| az úr?~Az ügyvéd látván, hogy semmire sem mehet vele,
155 4| kapta vissza küldeményét, hogy írjon a hivatalos német
156 4| Befund, s meghagyatott, hogy a 8/12 krajcárig pontosan
157 4| elnémítani. Jól tudják, hogy nem tudok írni nyelvökön,
158 4| azt kívánják. Jól tudják, hogy ügyvéd nem ír alá ilyesmit,
159 4| bõvebben kifejtek mindent, s hogy tisztábban megérthessék,
160 4| Íveket írt össze arról, hogy miképp kell rendezni az
161 4| bebizonyítani törekedett, hogy a nemesség tekintélye egyik
162 4| villogtatták.~Sokszor emlegette, hogy harminc évig szolgálta a
163 4| kifejezéseket, de csak arra ügyelt, hogy olyasmi ne legyen bennök,
164 4| szenvedéllyel csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta a jelent.
165 4| amelyben csak az volt való, hogy szenved, haragszik, fárad
166 4| még azt sem vette észre, hogy udvarháza elõtt kocsi áll
167 4| kellemetlenül hatottak reá, hogy hirtelenében nem tudott
168 4| megzavarta, s ahelyett, hogy hozzá szóljon, nagynénjét
169 4| Radnóthy, mintegy örülve, hogy kiöntheti reá mérgét.~-
170 4| karszékbe, mikor aztán, hogy jobban kifejezhesse magát,
171 4| jó nagynénit. Nem látja, hogy elájult? Szegény nagynéni,
172 4| kifejtõzve karjai közül, hogy az ezredesné ápolására siessen.~-
173 4| csúnyán kezdett ugatni reá, hogy kénytelen volt egész erejét
174 5| benyomást tett mindhármukra, hogy nem tudtak menekülni tõle.
175 5| azért utazott Erdélybe, hogy rávegye Radnóthyt Erzsi
176 5| Erzsi is föltette magában, hogy kedvében jár atyjának, de
177 5| nem tudta elszánni magát, hogy másképp öltözködjön, fölhagyjon
178 5| házigazda költségbe verte magát, hogy sógornõje és leánya kényelmesebben
179 5| Radnóthynak hát elég oka volt reá, hogy ellenséges lábon álljon
180 5| haragjában hánytorgatni kezdte, hogy a börtönbõl kiszabadulását
181 5| fölingerelte, aztán azt hitte, hogy róla beszélnek, amikor nem
182 5| mindennap növekedtek, annyira hogy kénytelen volt egy új darab
183 5| rendszer ellen, ha elmondotta, hogy így pusztul ki lassanként
184 5| a tisztes táblabírákat; hogy ez lesz belõle, azt neki
185 5| vitatkozni, fenyegette õket, hogy kitekeri nyakokat, s földhöz
186 5| Radnóthy vádolta az ezredesnét, hogy egész bécsi leányt nevelt
187 5| úrfi számára, sem azért, hogy Kolozsvárott vagy Marosvásárhelyt
188 5| hevében kikottyantotta, hogy félig-meddig már akadt is
189 5| öklével az asztalra csapott, hogy neki azt az embert többé
190 5| senki se említse, megesküdt, hogy leányát csak magyarországi
191 5| kitépi nyelvét; fenyegette hogy lehasítja komédiásnõ ruháit,
192 5| ruháit, megparancsolta, hogy lásson a házi dolgok után,
193 5| mulatságától is elesett, hogy sógorával versengjen, mert
194 5| két nõ elhatározta hát, hogy szórakozás, mulatság kedvéért
195 5| vágyó nõt. Ide járult még, hogy bár gyöngédebb változatban,
196 5| látogatja a nemességet, hogy a vidék érzületérõl tudósítsa
197 5| ezredesné azt beszélte, hogy Bach miniszter mily szép,
198 5| is, de gúnyolódtak vele, hogy kiejtése kissé idegenszerû,
199 5| Kahlenberger. Azt ígérte, hogy meglátogat, s még mindig
200 5| néninek, akkor is azt írta, hogy szabadságot kér, jõ - és
201 5| leánykoromban, hányszor voltam úgy, hogy:~Der unbeglückten Lieb’,~
202 5| hazámat, és utána mentem. Hogy dobogott szívem, mind azt
203 5| vigasztalta Erzsit, elmondotta, hogy ő csak Kahlenberger megérkezését
204 5| s majd talál módot rá, hogy összekeljenek, s ha atyja
205 5| bocsánatot kért a vendégektől, hogy nem varázsolhatja ide bécsi
206 5| az ezredesné megjegyezte, hogy Kahlenberger úr valóságos
207 5| adott ki. Ide utazott hát, hogy örmény haszonbérlőjével
208 5| terv közben eszébe jutott, hogy még nem tett végrendeletet.
209 5| végrendeletet. Elhatározta, hogy mihelyt végrehajtja a vásárt,
210 5| ejté.~Arról vett tudósítás, hogy fia újra visszaesett régi
211 5| ápolására. Aztán eszébe jutott, hogy ő kezességre kibocsátott
212 5| fordult haragja. Elhatározta, hogy minél hamarabb visszaküldi
213 5| mulatna? Hiszen nem tudja, hogy bátyja beteg. Fiatal, szép;
214 5| összeszedve minden lelki erejét, hogy a rossz hírt eltitkolhassa,
215 6| lebeghetett, s úgy nevetett, hogy könnyezett bele, ha tréfáit
216 6| mulattatta, megjegyezte, hogy e szép párt csak össze kell
217 6| figyelmezteté Kahlenbergert, hogy a rozzant ház helyébe mindenesetre
218 6| felsikoltottak, mert féltek, hogy valami botrány lesz. Azonban
219 6| kézjellel nem adja tudtára, hogy keveset ért németül, nagyon
220 6| Kahlenberger panaszolta barátjának, hogy ezután neki meg kell tanulni
221 6| hivatalnok mind azt emlegette, hogy bizony csak nagyon hátra
222 6| mérnök föltette magában, hogy mihelyt hazamegy, lerajzolja
223 6| nyomhatták el titkos örömüket, hogy a kis intermezzo nem adott
224 6| siratta. Aztán elmondotta, hogy az õsiség eltöröltetvén,
225 6| alatt meghagyta fiának, hogy semmit el ne adjon õsi birtokából,
226 6| kézre kerülne. Elõszámlálta, hogy mije volt és mije van, fölemlítette,
227 6| mije van, fölemlítette, hogy csak szerzeményét adta el,
228 6| nem csonkítja. Elmondta, hogy az anyai rész, amely drágaságban,
229 6| Megírta pontokban foglalva, hogy minden fekvõ és föllelhetõ
230 6| és számtartó megérkeztek, hogy mint tanúk aláírják. Midõn
231 6| Az ezredesné sajnálta, hogy sógora nem vett részt a
232 6| mondá az ezredesné -, hogy minél több pénzt küldjön
233 6| küldöttem is valamit, tudom, hogy így sem sok, a nevelés pedig,
234 6| a beszédet, eldühöngte, hogy törik-szakad, Erzsi a Kahlenberger
235 6| szegény megboldogult anyád? Hogy ne emlékeznél, hiszen új
236 6| édesanyád sírt örömében, hogy oly módosan viseled magadat.
237 6| régibbek az övéinél; tudja, hogy törvény szerint Erdélyben
238 6| akit szörnyen bántott, hogy sógora hátat fordít neki,
239 6| különösen az tett sértõvé, hogy nem volt kiszámítva, lehajolt,
240 6| felõle semmit. Mondják, hogy atyja, az én kedves barátom,
241 6| keményen csapva az asztalra, hogy a Fremdenblatt egy-két száma
242 6| akarná az ezredesnének, hogy olvassa kedves lapját és
243 6| ezredesné oly nagy zajjal, hogy most a kis fekete kutya
244 6| olyat rúgott a kiskutyán, hogy az egy élest ordítva elnémult,
245 6| szaladni, de midõn látta, hogy Radnóthy újra leányához
246 6| ezredesné egy székbe húzódva, hogy legyen hova ájulnia. ‑ Kiûzni
247 6| mutatni látszott kezével, hogy miképp szúrnák meg, vágnák
248 6| fürteit. - Nem szükséges, hogy oly hamar férjhez menj.
249 6| Annál több idõd marad, hogy szegény apádat ápold, vigasztald.
250 6| Csak most veszem észre, hogy szakasztott mása vagy anyádnak.
251 6| nagynéne között, nem tudva, hogy tulajdonképpen melyikhez
252 6| sógorát; megparancsolta neki, hogy a végrendeletet tüstént
253 6| tudtára adta Radnóthynak, hogy se õ, se Erzsi nem állhatják
254 6| A kislány úgy megijedt, hogy még jobban kezdett pisszegni,
255 6| akarod fölkelteni?” - „Hát hogy búcsúzzék el a kisasszony,
256 6| harmadfél esztendeje, ni, hogy elhasította...~- Ne sírj,
257 6| egy kissé búsult volna, hogy elhagy! Nem. Örvend, tegnap
258 6| reggel jött volna be hozzám, hogy megcsókoljon, mikor alszom.
259 6| Nekem fiam van. Lehetetlen, hogy meghaljon... lehetetlen...
260 6| szegény, de megmutatom, hogy velem nem lehet oly könnyen
261 6| s midõn azt mondották, hogy még nem jött haza, azt felelte: -
262 6| töltött, s panaszkodott, hogy a régi jó dohányt még csak
263 6| merte megkérdezni tõle, hogy mi van a levélben; nem félelembõl,
264 6| s odaadta a lelkésznek, hogy olvassa fel. A lelkész elõbb
265 6| figyelmezteti az ezredesnét, hogy a Radnóthy curialistáit
266 6| ellen bõszített. Lehet, hogy ezek siettetni fogják az
267 6| az ügy bevégzését, lehet, hogy Radnóthyt még egyszer kikérdezik,
268 6| is rábeszélni igyekezett, hogy legyen beteg további tudósításáig.~
269 7| szeretett beszélni, s fájt, hogy egyedül maradt gondolataival.
270 7| megtöltötte, néha oly erõsen, hogy nem szelelt. A szárban kereste
271 7| alkonyatkor a templomba, hogy alamizsnát osszon ki a szegények
272 7| elmerülésébõl, emlékeztette, hogy illik már hazamenni, a népség
273 7| azon vette magát észre, hogy gazdája elaludt.~Nagyon
274 7| nagy garral magyarázgatta, hogy valóságos szégyen ezt a
275 7| mintha köszönni akarná, hogy nem háborgatja. A legtöbbször
276 7| Eszembe sem juttattad, hogy fiam halálát még nem írtam
277 7| esténként meséket mondott neki, hogy hamarább elaludjék. Az apa
278 7| álmodozott, s reggelt panaszolt, hogy rosszul érzi magát.~- Azt
279 7| eszembe - mondá máskor -, hogy egy szép sírkövet csináltassak
280 7| számtartót, amazt azért, hogy írjon Milánóba Géza barátjának
281 7| ügyében, a számtartót azért, hogy van-e jövedelem a jószágból,
282 7| idõhaladékot kért, panaszolta, hogy nincs jövedelem, sok kell
283 7| van, a pör. Nem engedik, hogy én folytassam, régen a maga
284 7| ügyvédemnek mondja meg, hogy szeretném már tudni, hogy
285 7| hogy szeretném már tudni, hogy állnak pöreim. Jöjjön ki
286 7| gyanakodni kezdett. Fejébe vevé, hogy Erzsi mindkettõt megvesztegette;
287 7| Istvánnak, s midõn ez megértvén, hogy neki is egy kis nyugdíjat
288 7| tûzrakással bajlódott. Félt, hogy megfagy, s panaszolt a muszkákra,
289 7| éppen ma négy esztendeje, hogy utolszor választottak alispánná?
290 7| többi mind az enyém lett. Hogy fölemeltek, hogy éljeneztek,
291 7| enyém lett. Hogy fölemeltek, hogy éljeneztek, hogy énekelték
292 7| fölemeltek, hogy éljeneztek, hogy énekelték azt a nótát -
293 7| énekelték azt a nótát - hogy is van csak?...~Egy életem,
294 7| kétszer is megigazította, hogy feszesebben álljon. Hát
295 7| kerekedett.~- István, tudod-e, hogy három hét múlva karácson
296 7| nézett reá, mert azt hitte, hogy ura megzavarodott elméjében.~-
297 7| bolond vagy te, István, hogy az Isten akárhova tegye
298 7| dolgodat - s lelkéből nevetett, hogy ennyire rászedhette a jó
299 7| vége-hossza. Tudod, ki állott föl, hogy engem megcáfoljon? Az a
300 7| báró úr, bocsásson meg, hogy elég gondolatlan voltam
301 7| boldogulni, abban egyeztek meg, hogy így jár az ember, ha megvénül,
302 7| ellenségei voltak, ráfogták, hogy nem fog az esze, ezért elkeseredett,
303 7| Mindketten annyit beszéltek, hogy nem tudták kibeszélni magokat.
304 7| kibékültek, s azt határozták, hogy már késő az éjszaka, ideje
305 7| nem emlékeznek.~- Istenem, hogy eltelik az idő! - szólalt
306 7| éppen negyven esztendeje, hogy szolgálatomba fogadtalak.
307 7| én hirtelen megdöftem, hogy keljen föl, üljön ki, mert
308 7| habozott bevallani, mert félt, hogy nyugtalanságot okoz, s elrontja
309 7| István, aztán eszébe jutván, hogy talán utolszor beszél urával,
310 7| uram, hanem meggondoltam, hogy az ilyen vén ember, amilyen
311 7| is tudott volna. Érezte, hogy gondatlanságot követett
312 7| is érezte ezt, anélkül, hogy tudná, s egypárszor elkiáltotta
313 7| csak azt akarta mondani, hogy a jó leány ápolni tartoznék
314 7| praeceptorok, ráfogták, hogy nem fog az esze, aztán nem
315 7| költsd föl jókor, ügyelj, hogy legyen mindig tiszta inge,
316 7| bácsi! Ugye csak tréfál? Hogy megrémíti az embert - kiáltá
317 7| méltóságos úrról. Vigyázz, hogy jó legyen reggel a kávéja,
318 7| azért haragudott meg. Ó, hogy a sírba kell vinnem haragját!
319 7| nevemben. Mondd meg neki, hogy csak ezen bánkódtam utolsó
320 7| lesújtott és tehetetlen volt, hogy a haldoklónak kellett fölemelkedni
321 8| megfoghatatlan volt Radnóthy elõtt, hogy meg sem sirathatta. Némán
322 8| a temetõbe is, az semmi, hogy István a koporsóban feküdt,
323 8| helyett a kis Mányi lépett be, hogy õt levetkõztesse, e ragaszkodó,
324 8| mert az idõ, ahelyett, hogy hegesztené, folyvást mérgesítette.
325 8| s csak arra volt gondja, hogy minél többet takaríthasson
326 8| volt az. Sokat zúgolódott, hogy a kis Mányi oly nagy parasztfoltokat
327 8| kis Mányi sírni kezdett, hogy semmit sem tehet kedvére,
328 8| benéztek hozzá, kérték, hogy fogadjon új legényt. Mindhiába.
329 8| boldogult méltóságos asszonyt, hogy milyen jó volt, mily szép
330 8| számba kérte a tojást, s hogy haragudott, mikor a gyöngytyúkokat
331 8| imádkozott, kérte az Istent, hogy ne engedje összeomlani az
332 8| bekövetkezendõ halálát, hogy a hét végén csakugyan rosszul
333 8| bivalos, és jelentette, hogy csendõrök vették körül a
334 8| ment a kerületi biztoshoz, hogy tüstént fogassa el, s fenyítse
335 8| el-elmaradozott a koporsótól, s hogy lépést tartson a többivel,
336 8| nagyot kurjantván örömében, hogy a curialistákat egzekválják.
337 8| s elhatározta magában, hogy holnap jól megveri a kertészt.
338 8| megveri a kertészt. Kár, hogy szándékát sohasem merte
339 8| Szegény nem is sejtette, hogy végrendelete könnyen semmissé
340 8| nem is akart. Jól tudta, hogy az 1848-i törvények csak
341 8| halasztották. De nem kételkedett, hogy az országgyûlés helyett,
342 8| és személy egyenlõségét, hogy lehetetlennek tartotta,
343 8| lehetetlennek tartotta, hogy a fiskus jogot formálhasson
344 8| részét, s egyszersmind kérte, hogy kegyelmes adományozás útján
345 8| mind kérését megnyerte, s hogy a nagyenyedi fõiskolának
|