Rész
1 1| volt, belsõ udvar nélkül, de ha ennyiben különbözött
2 1| másfél év óta nem látta. De ez a másfél év több volt
3 1| fekete szeme villog ugyan, de némi haragos búskomorságban.
4 1| odanézzen, most odavárja neje.~De bármilyen erõs volt a felindulás,
5 1| volt a föllázadt oláhság. De bár sose látta volna; nem
6 1| méltóságos úr jószágát, de van is ám láttatja. Az udvarház
7 1| gazdaság is foly valahogy, de nincs semmi jövedelem, mert
8 1| mert neki is kevés van, de éppen jókor, mert valóságos
9 1| akart neki parancsolni, de ahelyett, maga sem tudta,
10 1| elhinném, méltóságos uram! de látni? Megelégedném én a
11 1| pusztulás igenis kézzelfogható. De neki természete volt mindenkit
12 1| csak a gondolomra mondott, de igen alapos gyanú gyökeret
13 2| kétségbeesve sem kiáltott fel, de százszorta szerencsétlenebb
14 2| botlania, s ha leült, kedves, de megsántult zsõllyeszéke
15 2| sem tud nyugodni. A nagy, de üres ebédlõ kongott; tisztán
16 2| nem látott ugyan senkit, de azért volt mit nézzen, és
17 2| semmi sincs a háznál -, de azért írt és sokat szenvedett.
18 2| jött, futott, repült volna, de lehetetlen volt; Kolozsvárott
19 2| minõ napok voltak ezek -, de hiába sietett volna hozzá,
20 2| mindkettõt megkísérlé ugyan, de mindannyiszor visszasüllyedt
21 2| szót, ami éppen botrány. De hagyján, csak kegyúri kötelességeit
22 2| kitakarodott az udvarból, de roppant hosszú számadást
23 2| neki csak az tud fõzni; de minthogy e híres szakács
24 2| foglalta a konyhaépületet, de nemigen volt mibõl gazdasszonykodnia.
25 2| udvarháza javításához is, de csak annál maradt, hogy
26 2| katonákat hozat reájok, de másnap már mindenrõl megfeledkezett,
27 2| Nem volt kormánypárti, de teljesen ellenzéki sem,
28 2| hajlott a konzervatizmushoz, de fogékonysága s a közhangulat
29 2| tekintélyre sokat tartott, de atyai indulattal viseltetett
30 2| ablakából szemlélte a világot, de ösztönszerûleg visszariadt
31 2| olvasott, keveset beszélt, de annál tevékenyebb tisztviselõ
32 2| gyûlöletig fejlõdött ki benne, de egyszersmind megutált minden
33 2| istállóba, beszélt a kocsissal, de nem meglevõ lovairól, hanem
34 2| István meg a gazdasszonyra. De valóságos étvágya alig volt
35 2| jurátusát, aztán azt sem látta, de mintha hirtelen benépesülne
36 2| hallgatta a jól ismert nótákat, de csakhamar e kiáltással szakította
37 2| ült, mert kerülte az álom, de ha elálmosodott is nem könnyen
38 2| hirtelen csend áll be, de nem sokáig tart, halk nyöszörgés
39 2| félrehúzta a függönyöket. De minden csendes volt; a hold
40 3| ottmulatását néhány hónapra szabta, de a háborús idõk odarekesztették,
41 3| tizenkilenc éves, másik tizenhét, de õk jobb szerették így nevezni.
42 3| ki kezébõl a leveleket, de nem merte mindjárt fölbontani,
43 3| fekszik, ezért nem írhat, de - hála istennek - túl van
44 3| hogy kirázkódjék a rézpor, de akkor is csak annyit olvashatott
45 3| mennyit szenvedhettél! - de midõn sógorasszonya és leánya
46 3| el szegényt bizonyosan. De miért is engedtem, hogy
47 3| hazajövetele után megpróbálta, de nagy kamatra is alig tudott
48 3| forintot fia és leánya számára, de ez kezdetnek sem volt elég,
49 3| ügyvéde be is pöröltette õket, de az új törvényszékeket még
50 3| jószága régi állapotjában van, de ez az örökös összetévesztése
51 3| hasonlítottak ugyan a jobbágyokhoz, de tulajdonképp nem voltak
52 3| fejöktõl fizettek adót, de nem egyszersmind telköktõl,
53 3| kerékvágásba zökkenni e kérdés, de még ezután is nem egy pörre
54 3| voltak ugyan fölfegyverkezve, de annál többet fecsegtek,
55 3| kertésznek nem volna puskája, de még pisztolya sem. Azonban
56 3| még az egész csapatból, de ezek támadás helyett egymással
57 3| nem ütött ugyan senkit, de hangjával majdnem egy ostromágyút
58 3| karjára kapott nem mély, de jókora sebnek. Rohant a
59 3| számtartó.~- Rég volt, rég volt! De csak annyira föl nem fordult
60 3| adót fizetek, isten neki, de szeretném én látni azt a
61 3| vasvillásan lepték el a tért, de a jegyzõ intésére minden
62 4| súlyát eddig is érezte, de az elsõ közvetlen érintkezés
63 4| szél, beleüthet a villám, de ember fia nem mehet soha,
64 4| hogy urát lecsöndesítse, de ez senkit sem engedett szóhoz
65 4| kegyébõl foglalna helyet; de midõn látta, hogy kárörvendõ
66 4| akinek a tömlöcben nagyon, de nagyon rossz kosztja lehet.
67 4| császárhoz terjesztik föl, de bárhogy dûljön el a dolog -
68 4| azt mondta, hogy mindent de mindent elhiszen a világon,
69 4| bûnvádi pör indult folyamatba, de még nem volt bizonyos, vajon
70 4| ügyét a csendõrség nyomozta, de megakadt benne, mert nem
71 4| elkövetett kiszabadítására, de mindhiába; Radnóthy jó emberei,
72 4| ezredesné befolyásának, de haragudott, hogy az ügyvéd
73 4| nem tartozott a dologra, de szíve legmélyébõl buzgott
74 4| curialisták viszonyait, de legtöbbet beszélt az oláh
75 4| az erõsb kifejezéseket, de csak arra ügyelt, hogy olyasmi
76 4| megfordult és feltekintett, de nem sógorasszonyára; leányát
77 4| anyjához: a vonások ugyanazok, de a kifejezés egészen más.
78 4| Radnóthy alig értett valamit, de elég volt szegény fejének
79 5| forma szerint nem kérte meg, de elég érthetõleg nyilatkozott,
80 5| hogy kedvében jár atyjának, de ha csak rátekintett is haragos
81 5| szeretett volna kibékülni velök, de mihelyt körükbe lépett,
82 5| sógornõjével és lányával, de az éppen felbõszítette,
83 5| volt a német mûveltségek, de most már keveset ért belõle,
84 5| aznap el akart utazni - de azért ott maradt harmadnapra
85 5| ruháit talán irigyelték is, de gúnyolódtak vele, hogy kiejtése
86 5| Bécsben nagyon elbüszkült, de hogyisne, midõn egy kapitány
87 5| összecsókolta, fölvidult, de minthogy nagyon belejött
88 5| visszhangzottak a régi napok örömei, de a kivilágított ablakok fénye
89 5| Csak Erzsi szenved kárt, de ennek ő maga az oka, mert
90 6| sõt e nyelven talán a Paul de Kock regényeit is elolvasgatja,
91 6| más is tudta úgy, mint õ, de a valcerben és polkában
92 6| közt beszélték a vendégek, de némi gyöngédebb változatban
93 6| mentegették is a társaság elõtt, de szívökben nem nyomhatták
94 6| mérsékelte magát. Csak szánták, de nem haragudtak reá, s egész
95 6| nyugodtabban, mint valaha, de soha ily mélyen leverve.
96 6| pontosan kiszolgáltatván, de csak azon esetre, ha Erzsi
97 6| éppen megfizethetetlen. De kevés pénzem van.~Aztán
98 6| Õ nagyon jó fiú; gróf, de nem büszke, nem nézi le
99 6| használhatja tudományát, de azért folyvást bújja otthon
100 6| kis birtokú nemesember, de jó gazda. Tudod, én sohasem
101 6| kiskutya után akart szaladni, de midõn látta, hogy Radnóthy
102 6| pofon ütött. Az nem baj, de elhasította ezt a szép piros
103 6| Nem vagyok én oly szegény, de megmutatom, hogy velem nem
104 6| ügyekre vitte át a beszédét, de Radnóthy nem hallgatta,
105 6| jött haza, azt felelte: - De hazajõ, jó hírt hoz.~Megint
106 6| volna, még bánatos sem volt, de az a buta érzéketlenség,
107 6| enyhül a kormányrendszer, de fél a kerületi biztos s
108 7| fájdalom választotta el, de amelyben folyvást benne
109 7| egy-egy tréfa jött szóba, de a mosoly csak ajkán játszott,
110 7| s ütésre emelte öklét, de midõn István fölhagyott
111 7| majd tavasszal fizeti. De van még egypár ezer forintom,
112 7| hozzá. Félnek a pennámtól. De azért befûtöttem nekik;
113 7| mindenbõl érdekelte valami, de csak félig; még fellángoltak
114 7| fellángoltak szenvedélyei, de csak mint az emlékezet világa;
115 7| emlékezet világa; még élt, de csak álmodozott, minden
116 7| gombok! Most is megvan, de nem használjuk többé.~-
117 7| vállalok többé hivatalt; de ha Isten még egy közgyűlést
118 7| tréfaság! - dörmögte István.~- De az nem volt tréfaság - folytatá
119 7| szólítottam, mondá neki, de ha kiült domine, hát feleljen.”
120 7| nevét, nagy haragra gerjedt, de nem lévén elég ereje hozzá;
121 7| követett el, jóvá akarta tenni, de alig volt jártányi ereje,
122 7| Sohase erõltess reá új ruhát, de mindig takarítsd ki a régit,
123 7| vele, beszélj, ha szól, de sokat, nagyon sokat, hanem
124 7| elejtette, odalépett az ágyhoz, de annyira lesújtott és tehetetlen
125 8| még mindig együtt voltak: de amikor a temetésrõl hazatért,
126 8| levetkõztesse, e ragaszkodó, de vele bánni nem tudó árva,
127 8| gyöngülésbõl is származhattak, de legmélyebb forrásuk a fájdalom
128 8| feleségérõl és Istvánról. De mit tudott beszélni vele
129 8| feleségem vett volt neked, de Erzsike elszakította. Ne
130 8| nincs szükségem ugyan reá, de úgy rendelte István.~- Úgy,
131 8| csinálsz!” történt is zavar, de nem a kis Mányi okozta.
132 8| hevertek az illetõ irodákban, de végre sor került rájok is.
133 8| csinálsz!” Történt is zavar, de ennek sem Mányi volt az
134 8| legkevésbé mert ellenkezni, de annál jobban átkozta Radnóthyt,
135 8| nyomozásban nem bizonyosodott reá, de azért az udvarház tökéletesen
136 8| abból semmit sem tudott, de nem is akart. Jól tudta,
137 8| országgyûlésre halasztották. De nem kételkedett, hogy az
138 8| más is járja úgy, mint õ, de a polkában és valcerben
|