Rész

  1 1|                                 1~A Radnóthy Elek udvarháza híres volt
  2 1|          berobogó kocsikra bámulva.~Radnóthy nem is szûkölködött vendégek
  3 1|     ismerhetni reá. Maga a hazatérõ Radnóthy is ámulva nézi, mintha nem
  4 1|        megviselt vagy elpusztított. Radnóthy 1848 õsze óta nem volt otthon,
  5 1|            volt a felindulás, amely Radnóthy szívét emésztette, arca
  6 1|         elõtt! ‑ kiáltá indulatosan Radnóthy, s neki éppen olyan jólesett
  7 1|            és hosszú szárú pipával. Radnóthy most látta elõször tiszttartóját,
  8 1|            meg a méltóságos udvart.~Radnóthy mind csak hallgatta, mint
  9 1|            a tallért - vágott közbe Radnóthy, bosszúsan emelkedett fel
 10 1|            csúfot ûzhet - folytatta Radnóthy, egész testében reszketve
 11 1|            állhatva, orrára bukott. Radnóthy elfordult, s meg nem dicsérte
 12 2|           itt Ripp Van Winklét!...” Radnóthy nem aludott, csak betegen
 13 2|            inkább vénül a birtokos. Radnóthy elérzékenyülve vizsgálta
 14 2|       pusztításra fordult a beszéd; Radnóthy is panaszolt, vendége is.
 15 2|             szívökbõl elkeseredtek. Radnóthy nem olvasott hírlapot, gyûlölettel
 16 2|        gazdáját, ha ki nem elégíti. Radnóthy egy zugba lökte számadását,
 17 2|              s összeomlani vágynék. Radnóthy órákig elhallgatta e hangokat
 18 3|            mikor nem is vélik, hogy Radnóthy úgy hallgatott reá, mint
 19 3|       hoztam, két levelet hoztam. - Radnóthy mohón kapta ki kezébõl a
 20 3|      számtartó uram? - csattant föl Radnóthy. - Azt akarja, hogy bivalokat
 21 3|        adjak el valamit - folytatta Radnóthy még hevesebben -, azt a
 22 3|            mert egy darabig szólni. Radnóthy hevesen járt fel s alá,
 23 3|           szép erdõt! - kiáltá újra Radnóthy - az valóságos prédálás
 24 3|          utcára, amilyen igaz, hogy Radnóthy Eleknek hívnak, s maig is
 25 3|            nem ismeri, alig értheti Radnóthy földfoglalási ügy-baját.
 26 3|       kérdezte tõle: megbolondult-e Radnóthy Elek uram, hogy ily ostobaságot
 27 3|             falu elhûl belé - mondá Radnóthy, akit ez esemény egészen
 28 3|            hadiszállássá változott. Radnóthy fölfegyverezte cselédeit,
 29 3|        kaszát egyenesített ki. Maga Radnóthy kardot kötött, egy nemrég
 30 3|          hátul ballagtak a vezérek: Radnóthy és a számtartó, ez utóbbi
 31 3|        egymással küzdöttek; ugyanis Radnóthy kihúzván kardját, egymaga
 32 3|             számtartó uram - felelt Radnóthy kardjával suhintva -, hogy
 33 3|       kertész hirtelen fölugorva, s Radnóthy elé állva -, olyan pörbe
 34 3|          rabló, te tolvaj! - kiáltá Radnóthy hirtelen haragra gyúlva,
 35 3|           némelyek a magyarok közül Radnóthy segítségére sietve.~- Megmondtam,
 36 3|         legalább két‑három gyermek.~Radnóthy keveset hallott e megjegyzésekbõl,
 37 4|         kutatni kezdték a szobákat.~Radnóthy iszonyú dühbe jött, midõn
 38 4|      ellepték a csendõrök a szobát. Radnóthy némán és mozdulatlan állott,
 39 4|      erõszakoskodás ellen! - kiáltá Radnóthy, fölemelve kezét, mintha
 40 4|         Mégsem távoznak? - folytatá Radnóthy még nagyobb hévvel, a csendõrtiszt
 41 4|              távozzanak - ismételte Radnóthy mind hevesebben -, nemesembert
 42 4|           egy szekér papírt, bizony Radnóthy uram oda fizeti jószága
 43 4|             lepte meg a falut, hogy Radnóthy kiszabadul, nemsokára hazajõ,
 44 4|            hír csakugyan igaz volt, Radnóthy kéthavi vallatás és fogság
 45 4|            vajon a kardot csakugyan Radnóthy rejtegette, vagy a kis sánta
 46 4|          minthogy gyanakodott, hogy Radnóthy egy Kolozsvárott rejtve
 47 4|           tiszttartó, hallván, hogy Radnóthy elfogatott, alkalmasnak
 48 4|       méltatlan bánásmódért. Szóval Radnóthy nyakig úszott a pörben,
 49 4|      kiszabadítására, de mindhiába; Radnóthy jó emberei, régi ismerõsei
 50 4|             megnyitották a lábadozó Radnóthy börtönét. Õ egészen egyébnek
 51 4|          könyörgéssel alázták meg a Radnóthy nevet.~- Nekem nem kell
 52 4|             bosszúsan vált el tõle. Radnóthy nélküle utazott vissza jószágára,
 53 4|           mint valami csodaállatot.~Radnóthy megfordult és feltekintett,
 54 4|       ártana levágni ‑ csattant föl Radnóthy, mintegy örülve, hogy kiöntheti
 55 4|             a beszédet. Ebbõl ugyan Radnóthy alig értett valamit, de
 56 4|             Te, te, te!... - kiáltá Radnóthy fölugorva székérõl, s még
 57 4|         Megbolondulok! - fuldoklott Radnóthy.~A kis haszontalan kutya
 58 4|      ugatott, még jobban harapdálta Radnóthy lábát, aki egész dühbe jött.
 59 5|        viszály színhelyeivé váltak. Radnóthy most már idegenebb lõn otthon,
 60 5|           fogja nénje pártját. Maga Radnóthy is szeretett volna kibékülni
 61 5|         majdnem tûrhetetlenné vált. Radnóthy ifjabb korában tudott valamit
 62 5|           ájuláshoz. Erzsi sírt, és Radnóthy szitokra fakadt.~Emiatt
 63 5|       Erzsiért is sokat versengtek. Radnóthy vádolta az ezredesnét, hogy
 64 5|       egyrészt neki lehet köszönni. Radnóthy öklével az asztalra csapott,
 65 5|        Erzsi beteggé sírta magát, s Radnóthy fölrúgta a ráugató Figarót.~
 66 5|          sógorával versengjen, mert Radnóthy szobájába vonult, mélyebben
 67 5|         valami ahhoz hasonlót, amit Radnóthy beszélt, vitatkoztak is
 68 5|          nem sokra becsültek, tûrni Radnóthy búskomor szeszélyeit, amelyeket
 69 5|            végig a csendes udvaron.~Radnóthy e víg élet folyama alatt
 70 5|     meghalnék.~A kocsi megállott, s Radnóthy összeszedve minden lelki
 71 6|           óráig is folytat vala, ha Radnóthy részint tört németséggel,
 72 6|       ipával. Az õrnagy elszörnyedt Radnóthy mûveletlenségén, aki még
 73 6|  megszakított estély folytatásához.~Radnóthy szobájában virrasztott,
 74 6|            a nagy nap eseményeirõl. Radnóthy beléptére fölkeltek mindketten
 75 6|   keserûségét akarták megédesíteni.~Radnóthy hallgatott; elõvette a Milánóból
 76 6|            nagy ügyelettel lesznek.~Radnóthy nem felelt, ahelyett kihúzta
 77 6|          azért mégis hangosan sírt.~Radnóthy hátat fordított az ezredesnének
 78 6|        vendégfürtei a földre estek.~Radnóthy megvetõ tekintetet vetett
 79 6|      visszajõ, tüstént meglátogatja Radnóthy bácsit, megkérdi, mit csinál
 80 6|       egy-két száma a légbe röpült.~Radnóthy összehúzta szemöldökét,
 81 6|            és harapdálta Radnóthyt.~Radnóthy dühvel ugrott föl, azonban
 82 6|      szaladni, de midõn látta, hogy Radnóthy újra leányához fordul, szenvedélyesen
 83 6|           fog idejönni soha ‑ mondá Radnóthy csöndesen. - Te itt maradsz
 84 6|             felé járt az idõ, midõn Radnóthy másnap fölkelt. Sokáig aludt
 85 6|          szebb piros kendõt - mondá Radnóthy, magához szorítva az árvát,
 86 6|            a szegény méltóságos úr.~Radnóthy ott ült, nem is tudva, vajon
 87 6|             vitte át a beszédét, de Radnóthy nem hallgatta, visszaesett
 88 6|           egészen megborzasztották. Radnóthy hátrahanyatlott karszékén,
 89 6|            a másik az ezredesnének. Radnóthy ösztönszerûleg visszahökkent,
 90 6| figyelmezteti az ezredesnét, hogy a Radnóthy curialistáit illetõ pör
 91 6|       befolyásukkal, ugyanezt kérte Radnóthy többi pörére nézve is, melyeket
 92 6|      ellenséges indulatától, akiket Radnóthy maga ellen bõszített. Lehet,
 93 6|         beteg további tudósításáig.~Radnóthy intett fejével, és nem szólott
 94 6|            csodálkozva távozott el. Radnóthy hosszan nézett utána, aztán
 95 6|             s már besötétült. Ekkor Radnóthy fölemelkedett székérõl,
 96 6|        hagyjam. Én vagyok az utolsó Radnóthy.~- Hát meghalt Géza úrfi? -
 97 6|            rohanva.~- Meg! - felelt Radnóthy az általa hozott s Milánóból
 98 7|          benne, ha szolgálhat neki. Radnóthy kiverte pipáját, megtöltötte,
 99 7|          kerekét.~- A pör - sóhajtá Radnóthy elgondolkozva, mint aki
100 7|            Egy életem, egy halálom,~Radnóthy lesz alispánom!~felelt István
101 7|      használjuk többé - visszhangzá Radnóthy szomorúan, aztán hosszú
102 7|          tudta feledni ezt az időt. Radnóthy hallani vélte a hódoló nemesség
103 7|             hívta meg a vendégeket; Radnóthy kocsijába képzelte magát,
104 7|            volt tréfaság - folytatá Radnóthy tűzbe jőve -, midőn ezelőtt
105 7|      elpusztulunk, István - sóhajtá Radnóthy lehangolva. Csend állott
106 7|              ezalatt kialudt a tűz. Radnóthy fázni kezdett, s ebédig
107 7|       ifjúkori bohóságaikra tértek. Radnóthy diák és jurátus kalandjait
108 7|            urat szolgált, míg végre Radnóthy úrfihoz szegődött, akitől
109 7|           az ásó-kapa választja el.~Radnóthy arca kiderült; megmozdultak
110 7|       eltelik az idő! - szólalt meg Radnóthy szilveszter estéjén. - Tudod-e,
111 7|         akarsz hagyni már? - kiáltá Radnóthy ijedten.~- Ó, dehogy, édes
112 7|        egyedül halljak meg? - kérdé Radnóthy elmélázva.~- Ó, az én édes
113 7|       Szegény nem tudta, mit mível. Radnóthy meghallva leánya nevét,
114 7|        tudott kitipegni a szobából. Radnóthy megfordult a neszre, nézte
115 7|          haragszom, István! - nyögé Radnóthy belépve; gyertyáját elejtette,
116 8|       váratlan, megfoghatatlan volt Radnóthy elõtt, hogy meg sem sirathatta.
117 8|    gazdasszony követte a jó példát. Radnóthy mindenben szükséget szenvedett.
118 8|           is ejtette a forró tálat. Radnóthy itt is érezte István hiányát,
119 8|             nemegyszer földöntötte. Radnóthy vagy igen keveset, vagy
120 8|            föl a hiányzó inggombot, Radnóthy ritkán vett tisztát, mert
121 8|     fogadjon új legényt. Mindhiába. Radnóthy senkit nem szeretett, senkit
122 8|              s több ehhez hasonlót.~Radnóthy mind hallgatta, sóhajtott,
123 8|             sajnálsz! - szólalt meg Radnóthy megsimogatva a hû leánykát -,
124 8|         halálomat jelenti - sóhajtá Radnóthy -, egy hét múlva az egész
125 8|           sokáig gazdájával együtt. Radnóthy is imádkozott, és másnap
126 8|       méltóságos urat. Úgy is volt. Radnóthy pöre eldûlt, s mint olyan,
127 8|       mintegy múlóban volt, azonban Radnóthy mindent elrontott. Szebenbe
128 8|      fenyítse meg e vakmerõ embert. Radnóthy ez újabb bûne felújította
129 8|  végrendelet újabb pört támasztott. Radnóthy, mint tudjuk, kitagadta
130 8|      szabályozó rendeletek. Szegény Radnóthy egyszer alkalmazta magát
131 8|           Kahlenberger, az egyetlen Radnóthy leány férje, követelte neje