Rész
1 1| hozzáragadva, a konyhaépület húzta meg magát, mindig füstölgõ kéményével,
2 1| komondor, amelyet, hogy meg ne dühödjék, folyóvíz nevére,
3 1| kis béka! - Itt jelent meg reggelenként a méltóságos
4 1| szeme nemegyszer pihent meg egy-egy újabb boglyán vagy
5 1| élte világát, itt vénült meg. Így évõdött a hû cseléd,
6 1| kalapot, s most alig billentik meg.~Benn az udvaron sem vár
7 1| csûröskert is puszta, a kerítés meg mindenütt megbomlott, s
8 1| kimondani nevét, hunyászodik meg, és lapul lábaihoz.~A kutyaugatásra
9 1| valóságos szégyentõl menté meg a méltóságos udvart.~Radnóthy
10 1| éppen szükségesnek látta meg nem engedni, hogy csak a
11 1| ember, s az alsó udvarig meg sem állhatva, orrára bukott.
12 1| bukott. Radnóthy elfordult, s meg nem dicsérte a hû cselédet,
13 1| midõn vacsorára szólalt meg a csengettyû, kezdett ébredezni -
14 2| 2~Így szállott meg õsi fészkébe az öreg táblabíró,
15 2| és semmit sem szokhatott meg. Hánykódott a múlt és jelen
16 2| ezekbõl csak azért maradt meg némi töredék, hogy kínozzák
17 2| padolaton mindjárt-mindjárt meg kelle botlania, s ha leült,
18 2| Néhány kedves könyvét találta meg a lomok között, jogi könyveit,
19 2| olvasta, mikor házasodott meg, mikor születtek gyermekei,
20 2| kettõ él - isten õrizze meg õket a sors csapásaitól,
21 2| mily rossz a toll, a tinta meg fehér, valóságos szégyen,
22 2| az, talán sohasem gyógyul meg egészen.~E folytonos felindulás
23 2| bosszankodott, mert még meg sem vendégelhette becsületesen.
24 2| egyik-másik vendégétõl tudta meg, hogy mi újabb történik
25 2| tiszteletesét, akivel együtt vénült meg. Néhány hónap óta egy fiatal
26 2| kötelességeit teljesíthetné. Meg kellene fedetni a templom
27 2| elcsapott tiszttartójával gyûlt meg a baja, aki ugyan kitakarodott
28 2| csalta-lopta, s mindezt még meg is akarja fizettetni vele.
29 2| körülmények között is, jól-rosszul meg tudta tartani, sohasem vesztette
30 2| egypár nap óta nem tette meg szokott gazdasági körútját.
31 2| sajnálkozott rajtok, s elballagott, meg sem mondva, hogy tulajdonképpen
32 2| zsémbelt Istvánra, István meg a gazdasszonyra. De valóságos
33 2| mély „huh” üvöltés szaggat meg; hirtelen csend áll be,
34 2| fiának harci küzdelme, új meg új alakban: most egy ágyúgolyó
35 3| éves lyánykára, pedig az meg tudja ítélni a lyányokat,
36 3| vigasztalni bátorkodott. Sokszor meg is vigasztalta. Paraszt
37 3| enyhülve mondá:~- Hallgassa meg az Úristen kendet, s adjon
38 3| lásson világot, tanuljon meg jobban németül, mûvelõdjék.
39 3| majorság költ benne, a lovak meg ok nélkül eszik a sok drága
40 3| romlik? Tüstént csináltassa meg a kocsiszínt, a kis sánta
41 3| elõbb? Udvaromban én tudok meg mindent legutoljára. Ez
42 3| Soha. Inkább éhen halok meg. Bezzeg szeretné az én szép
43 3| úgy tettem és sosem bántam meg.~Valóban igazat mondott;
44 3| gyermekeiért búsult, most meg mindig azon tépelõdött,
45 3| birtokomból, vagy fizessék meg az eddigi tartozást, és
46 3| darab kukoricafölddel toldá meg. Erre haragudott leginkább,
47 3| küldé Istvánt, hogy nézze meg, vajon kiköltözött-e már
48 3| egészen fölpezsdített -, kend meg ne szóljon senkinek, megtudhatnák
49 3| ellenséget.~Csakugyan az történt meg, amitõl féltek. Az álmából
50 3| Legelõször a darabont ijedt meg, s követvén István utasítását,
51 3| a számtartó jónak látott meg nem engedni, s félre húzta-vonta
52 3| megyek, inkább engem lõj meg; add ide a puskát. Gyilkos
53 3| csak a méltóságos urat meg ne ütnék! - A szomszédból
54 3| fejünkre.~- Mit mondott meg, számtartó uram? Nem mondott
55 3| számtartó uram? Nem mondott meg semmit, ostobát mondott
56 3| méltóságos uram! - jegyzé meg félénken a számtartó.~-
57 4| kiontom érte véremet. Tudják meg, ha nem tudják, távozzanak.~
58 4| szerint rendes törvényszékre, meg fogok jelenni, ismer az
59 4| rendesen a faluházánál állott meg, ahol õket a falu szájai
60 4| vittek hozzá, talán eddig meg is halt. A harmadik szomorúan
61 4| azzal a nagy újsággal lepte meg a falut, hogy Radnóthy kiszabadul,
62 4| Kolozsvárott is nyomozást rendelt meg. Idejárult még egy negyedik
63 4| semmiféle ostromállapot meg nem változtathatja. A rablót
64 4| és könyörgéssel alázták meg a Radnóthy nevet.~- Nekem
65 4| lefordíttatom németre. Hadd tudják meg valahára az ország valódi
66 4| estve lefekvéskor szidta meg néha. Egészen irataiba merült;
67 4| udvarháza elõtt kocsi áll meg, s a Bécsbõl megérkezett
68 4| szóljon, nagynénjét szólította meg, hol németül, hol franciául
69 4| Lásd, miattatok vénültem meg, lásd ezt a sok írást, értetek
70 4| komédiásnõ. Nézz reám! Hát ismerj meg már!~- Ugyan ki ismerhetné
71 4| már!~- Ugyan ki ismerhetné meg, édes Elek sógor? - mondá
72 5| forma szerint nem kérte meg, de elég érthetõleg nyilatkozott,
73 5| s midõn mégsem szûntek meg vitatkozni, fenyegette õket,
74 5| örvendett, s oly kevéssé törte meg szívét a boldogtalan szerelem,
75 5| örökséget nem csonkíthatja meg. Csak Erzsi szenved kárt,
76 5| mert miatta szaporodtak meg kiadásai, s a leány része
77 5| óta fogott, nem eshetett meg kisebb és nagyobb keserűség
78 5| Majdnem két hét múlva érkezett meg a haszonbérlőhöz, akivel
79 5| jött.~- A beteg még nem hal meg - nyugtatta magát -, én
80 5| szép; miért ne táncolna? Meg sem mondom neki holnapig
81 5| régi jó barátom látogatott meg fiastul, leányostul, s Erzsi
82 5| Istenem, ha együtt tarthatnám meg fiam és leányom lakodalmát!
83 6| tervrajzzal ajándékozza meg, amit Kahlenberger nagy
84 6| Legelõször is az ezredesné látta meg, azután Erzsi. Mind a ketten
85 6| barátjának, hogy ezután neki meg kell tanulni a pantomímiát,
86 6| hacsak a Bezirkerek önkénye meg nem csonkítja. Elmondta,
87 6| önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele óta halomra
88 6| kezével, hogy miképp szúrnák meg, vágnák le s aprítanák össze
89 6| vénségére, nem haragítod meg többé, olyan lész, mint
90 6| levelet sem írnak neki, míg meg nem kérleli õket.~Zsebébe
91 6| jöjjön az egzekúció, üssék meg a dobot, licitáljanak tetszésök
92 6| István urához rohanva.~- Meg! - felelt Radnóthy az általa
93 7| Istvánt csak egyszer dorgálta meg a régi haraggal, midõn ez
94 7| német fordítás árát? Fizesse meg jól. A szász fösvény, nem
95 7| barátságból, ügyvédemnek mondja meg, hogy szeretném már tudni,
96 7| Hanem azt csak neki mondja meg, más ne hallja, mert elfognak.
97 7| Egész nap hordatta a fát, új meg új hasábot vetett a hamvadó
98 7| Hadd fújjanak, nem fázunk meg - mondá ilyenkor, hátradûlt
99 7| ebédre, amelyre ő hívta meg a vendégeket; Radnóthy kocsijába
100 7| nagyságos báró úr, bocsásson meg, hogy elég gondolatlan voltam
101 7| boldogulni, abban egyeztek meg, hogy így jár az ember,
102 7| és nevekbe, vitatkoztak, meg is haragudtak egymásra,
103 7| eltelik az idő! - szólalt meg Radnóthy szilveszter estéjén. -
104 7| tréfát - az Isten nyugtassa meg szegényt. Hát jurátuskorában
105 7| mert ki tudja, nem hal-e meg holnap reggelre.~- Meghal...
106 7| Hát én egyedül halljak meg? - kérdé Radnóthy elmélázva.~-
107 7| kéri, aki sohasem csalta meg, aki mindig javát akarta.~
108 7| ki tudja, melyikünk hal meg holnap reggelig. Búcsúzatlanul
109 7| takarítsd ki a régit, s varrd meg, ahol elszakadt. Ebédnél
110 7| add föl az ételt, s töltsd meg poharát. Mikor vecsernyére
111 7| utolszor is. Apám is így halt meg; ez a famíliánk természete.~-
112 7| legyen reggel a kávéja, meg ne kozmásodjék a tej; ezt
113 7| reám is azért haragudott meg. Ó, hogy a sírba kell vinnem
114 7| bocsánatot nevemben. Mondd meg neki, hogy csak ezen bánkódtam
115 7| fejem, miért is haragítottam meg az én jó uramat.~- Nem haragszom,
116 7| fájdalom nélkül halhatott meg. Torzuló vonásain erõt vett
117 8| volt Radnóthy elõtt, hogy meg sem sirathatta. Némán nézte
118 8| minél többet takaríthasson meg a maga számára a gazdátlan
119 8| Mányi, sajnálsz! - szólalt meg Radnóthy megsimogatva a
120 8| az udvarházat, és tartsa meg sokáig gazdájával együtt.
121 8| A kis Mányi sírt, miért meg is pirongatta a gazdasszony,
122 8| tüstént fogassa el, s fenyítse meg e vakmerõ embert. Radnóthy
123 8| féleszû bivalos botránkoztatta meg a népséget, nagyot kurjantván
124 8| alá kerül, ha az ezredesné meg nem hal, s így új örökséget
|