Rész
1 1| vetett hosszú árnyakat, ha napfényes alkonyon vagy
2 1| belsõ udvar nélkül, de ha ennyiben különbözött is
3 1| ellenõrzõje, segédje, s ha kell helyettesítõje, mindegyre
4 1| félóráig is elhúzta volna, ha a mérges gazdasszony ki
5 1| a színhelye. Nem csoda, ha 1850 kora tavaszán alig
6 1| jól s mi nem. Az is baj, ha szól, az is, ha hallgat.
7 1| is baj, ha szól, az is, ha hallgat. Bárcsak aztán haragunnék
8 1| harminc év óta szolgálja, s ha otthon van, mindig kiszalad
9 1| a tiszttartó jól teszi, ha hallgat, s nem zavarja ura
10 1| verjen.~- Dehogy hallgatok, ha tûzre tesznek, sem hallgatok -
11 1| honnan lopjak? Bizony isten, ha akarnám sem tehetném. Isten
12 1| kutyával! Így jár az ember, ha ilyen koldus uraságot szolgál.
13 2| örömest feledte a jelent, ha a múlton mélázhatott. Mintha
14 2| mindjárt-mindjárt meg kelle botlania, s ha leült, kedves, de megsántult
15 2| valamely ünnepélyes alkalomra, ha házasodik vagy nagyobb hivatalt
16 2| szenvedett, harmadik bujdosott, s ha mégis valaki jõni talált,
17 2| Csak akkor derült fel, ha egy-egy gúnyos adomát hallott
18 2| megnyerte. Mindig elmosolyodott, ha ajkára jött, aztán sóhajtott,
19 2| számára az éneklendõ zsoltárt, ha nem látja kedves tiszteletesét,
20 2| fenyegette hajdani gazdáját, ha ki nem elégíti. Radnóthy
21 2| mert kerülte az álom, de ha elálmosodott is nem könnyen
22 3| volna a postamesternek, ha szánakozik rajta, s abból
23 3| szerencséjének tarthatja, ha hozzámegy; dejszen látta
24 3| boldogult feleségemtõl, ha õ élne - istenem, ha élne: -
25 3| feleségemtõl, ha õ élne - istenem, ha élne: - be nem aggódnám
26 3| be, sehova sem utazott, ha pedig éppen ki akarna kocsikázni,
27 3| s talán még most is az, ha nem éri annyi politikai
28 3| visszaszerzése vált rögeszméjévé. Ha ezek most kezén vannak,
29 3| ezek most kezén vannak, ha curialistái teljesítik tartozásukat,
30 3| gondolkozott, hogy mily jó lenne, ha a kertésznek nem volna puskája,
31 3| csak egyszer lehet lõni, s ha akkor az ember a földre
32 3| egész hadjárat dugába dûl, ha a véletlen nem segít.~-
33 3| brachiumot is visszaverheti, ha tetszik. Hát cselédjét ne
34 3| magát; õ az oka mindennek, ha férjét lõni engedi, szegényt
35 4| látok, megvendégelek, s ha kell, védelmében kiontom
36 4| érte véremet. Tudják meg, ha nem tudják, távozzanak.~
37 4| nem szabad elfogni, csak ha tetten kapatott, ezt mondják
38 4| az ember új cselédeket, ha van mibõl, dolgoztasson,
39 4| van mibõl, dolgoztasson, ha van kivel, õ bizony nem
40 4| õ bizony nem lesz oka, ha az egész gazdaság még jobban
41 4| kard nélküli nemesembert, s ha a király magához hívatna
42 4| tudom, nem teszik ablakukba. Ha ez nem segít, írok Szebenbe
43 4| az udvarig viszem a pört, ha mindenemet ráköltöm is.
44 4| könyörögjön az úr magának. Ha ennyire kedveli ezt az új
45 4| álljon be Bezirkernek, ha úgy dicséri az ezredesnét,
46 4| ír s amit még írni fog. Ha István a postáról levelet
47 4| mennyit kínlódom értök! - Ha vendég vetõdött hozzá, bocsánatot
48 4| s még tovább is beszél, ha vigyázatlanságból az ezredesné
49 5| kedvében jár atyjának, de ha csak rátekintett is haragos
50 5| az éppen felbõszítette, ha az ezredesné haragjában
51 5| kiszabadulását neki köszönheti, ha Erzsi nénje pártját fogta,
52 5| lett a hivatalos nyelv, ha tudna németül, sem akarna
53 5| egy új darab erdõt eladni. Ha panaszolt az ezredesnének,
54 5| panaszolt az ezredesnének, ha kikelt az új rendszer ellen,
55 5| kikelt az új rendszer ellen, ha elmondotta, hogy így pusztul
56 5| és ostobaságot írnak, s ha ide kapna vagy egy szerkesztõt,
57 5| Mindenkinek volt valami sebe, ha testén nem, lelkén vagy
58 5| világon. Egészen megifjulok, ha olvasom. Én is éppen úgy
59 5| ünnepélyesen Erzsi kezét, ha beleegyezik jó, ha nem,
60 5| kezét, ha beleegyezik jó, ha nem, akkor magával viszi
61 5| rá, hogy összekeljenek, s ha atyja akkor sem egyezik
62 5| pénzbeli kárpótlásáról, ha beleegyezésével megy férjhez,
63 5| bizonyosan férjül választ, ha ő kidűl, ami oly könnyen
64 5| valamelyik barátom fia. Istenem, ha együtt tarthatnám meg fiam
65 6| regényeit is elolvasgatja, ha el nem foglalják az asszonyok,
66 6| társaság. Erzsi boldog volt, ha karjain lebeghetett, s úgy
67 6| nevetett, hogy könnyezett bele, ha tréfáit hallgathatta.~Egy
68 6| egész óráig is folytat vala, ha Radnóthy részint tört németséggel,
69 6| minden esetre, még arra is, ha fia halálával magva szakadna,
70 6| mert megfordulna sírjában, ha az idegen kézre kerülne.
71 6| kiszolgáltatván, de csak azon esetre, ha Erzsi lemond Kahlenbergerrõl,
72 6| kitagadja, még akkor is, ha fia elébb találna meghalni,
73 6| Kahlenberger neje lesz, ha saját vagyonából kell is
74 6| Én nem fogok ellenkezni, ha te is beleegyezel.~- Megbolondult
75 6| Magyarországra bujdosott. Ha visszajõ, tüstént meglátogatja
76 6| Eltépem a végrendeletet, ha akarod, mindjárt, szemed
77 6| vissza. Pedig visszajõ, ha te itt maradsz, az Isten
78 6| kezdett beszélni, amelyet, ha egypár nap múlva be nem
79 6| alá kerülvén, jó volna, ha mind õ, mind Kahlenberger
80 6| mérsékelné magát, azért jó lesz, ha sehová sem megy, s tovább
81 6| tovább is betegnek marad, ha mindjárt a legegészségesebb
82 7| kõrisfák hulló leveleit, azután ha mindezt megunta, játszott
83 7| dohányt kért Istvántól, ha volna még abból a régi jó
84 7| s nagy öröme telt benne, ha szolgálhat neki. Radnóthy
85 7| fiáért. Nem haragudott reá, ha fölriasztva ájtatos elmerülésébõl,
86 7| beszédét, s el-elmosolyodott, ha a régi jó idõbõl egy-egy
87 7| kell valami, nem szeretném, ha cudarul temetnének el. Élni -
88 7| már kevés kell, István, s ha megszorulunk, eladjuk az
89 7| vállalok többé hivatalt; de ha Isten még egy közgyűlést
90 7| dolmányt? Bizony még elhiszi... Ha! ha! ha! Nagy bolond vagy
91 7| Bizony még elhiszi... Ha! ha! ha! Nagy bolond vagy te,
92 7| Bizony még elhiszi... Ha! ha! ha! Nagy bolond vagy te, István,
93 7| volt, amit mondani akart, s ha hosszas főtörés után sem
94 7| hogy így jár az ember, ha megvénül, s ma hidegebb
95 7| szólítottam, mondá neki, de ha kiült domine, hát feleljen.”
96 7| kiült domine, hát feleljen.” Ha! ha! ha! Jankó nem tudott
97 7| domine, hát feleljen.” Ha! ha! ha! Jankó nem tudott egy
98 7| hát feleljen.” Ha! ha! ha! Jankó nem tudott egy szót
99 7| Bekergették, lepirongatták. Ha! ha! ha! Egész életében
100 7| Bekergették, lepirongatták. Ha! ha! ha! Egész életében nem
101 7| lepirongatták. Ha! ha! ha! Egész életében nem tudta
102 7| esztendõt kívántunk egymásnak. Ha te lefekszel, ki fog nekem
103 7| amilyen én vagyok, jó, ha minden este elbúcsúzik,
104 7| erõsebb nálamnál. Aztán ha én kidûlnék is, nem marad
105 7| addig, míg õ le nem fekszik. Ha beteg talál lenni, mindjárt
106 7| amelyben a végrendelet van. Ha Isten magához venné szegény
107 7| ellenkezzél vele, beszélj, ha szól, de sokat, nagyon sokat,
108 8| jóízûen szokta kínálgatni, s ha igen sokat akart enni, lebeszélte
109 8| mindennap ugyanazt ismételte, s ha nem tudott tovább beszélni,
110 8| elszakította. Ne búsulj, Mányi, ha meghalok is, a piros kendõ
111 8| betegségében, s kiküldöttek érte. Ha az elhunyt él, az ítélet
112 8| alkalmasint csõd alá kerül, ha az ezredesné meg nem hal,
|