Rész

 1 1|               egy nyomorék árva lány, aki a majorságot, fõleg a ludakat
 2 1|            hintós kocsis s a kertész, aki nyalka, rátartó volt, s
 3 1|               valamelyik kurtanemesé, aki tisztelkedni vagy értekezni
 4 1|   csináltatott, öreg István huszárja, aki régi fontosságával ül a
 5 1|              s a tornácon ülõ nejére, aki már messzirõl megismerte
 6 1|       cselédei, kivált István huszár, aki a bakról mindegyre betekintett,
 7 1|            sietett elébe, e hû ember, aki harminc év óta szolgálja,
 8 1|               féleszû bivalos lézeng, aki úgy látszik, béresi méltóságra
 9 1|         szemlélte a kis sánta Mányit, aki egész örömmel futott hozzá,
10 1|              meglátogatta egyik õsét, aki igen kedves embere volt.
11 1|             kellett ömölnie, és arra, aki legelõször érinti. Éppen
12 1|            zavarja ura búskomorságát, aki már talán el is feledte,
13 1|        beszélt volna, azonban István, aki a poggyászt hordta fel meghallván
14 1|            mert nem volt gazdasszony, aki reá ijesszen - ezt hallgatta,
15 2|      észak-amerikai népmonda hõséhez, aki húsz évig aludt a Kaatskill-hegy
16 2|               volna tanyát szobáiban, aki ringatja, költi, ide-oda
17 2|              mint valami kóbor lélek, aki sehol sem tud nyugodni.
18 2|               hogy a szegény asszony, aki az immár az egész környékben
19 2|       Bezirkerekrõl, különösen arról, aki a megyében az õ helyét foglalta
20 2|     tiszttartójával gyûlt meg a baja, aki ugyan kitakarodott az udvarból,
21 2|         tiszttartójának igazat adjon, aki a zavaros idõt és távollétét
22 2|   Kolozsvárról egy meglehetõs drágát, aki gazdasszony cím alatt el
23 2|              derék magyar nemes volt, aki büszkébb õseire, mint kiváltságaira,
24 2|      általában áldozatra kész hazafi, aki egész optimizmussal csüngött
25 2|               hajdan tevékeny férfiú, aki elméletekkel nem bajlódott,
26 2|            nem figyelt a számtartóra, aki a leendõkrõl okoskodott.
27 2|                fenyegette a kertészt, aki nem volt már szolgálatában,
28 2|           barátja, túl a tiszteletes, aki mindennapos volt a háznál,
29 2|              mikor lát, balról lánya, aki Bécsben van s így tovább.
30 3|           család. Egyetlenegy fiáról, aki a magyar hadseregben szolgált,
31 3|      nyugalmazott ezredes özvegyénél, aki még ezelõtt két évvel, látogatása
32 3|               az Isten nem hagyja el, aki benne bízik, az Isten akkor
33 3|                az a cicomás teremtés, aki vénségére is nagy bolond
34 3|             Annak a grófnak adjam el, aki mindig ellenségem volt,
35 3|            mily ütött-kopott alispán, aki meggyalázza egész múltját.~
36 3|               hogy most is az vagyok, aki voltam. Induljunk tüstént,
37 3|              pirongatta a számtartót, aki folyvást le akarta beszélni
38 3|          valami elõõrs, utána István, aki hadnagyként vezette a többit,
39 3|           csúnyán fenyegetõzött, hogy aki közel jõ, lelövi, mint a
40 3|          többi követte, s a kertészt, aki még mindig feleségével küzdött,
41 3|        kutyájával; a számtartó pedig, aki tétlenül állott, s csak
42 3|        vessétek ki, a világ csúfjára. Aki legelõször kiveti, az lesz
43 3|        panaszra szaladni a jegyzõhöz, aki tüstént kocsira ültette,
44 3|             én látni azt a prókátort, aki kúriámat elpörli. Majd megmutatom
45 3|         kétségbeesve borult Istvánra, aki hajdani gyöngédségének némi
46 4|        kardját kereste, hogy megölje, aki elõször belép, azonban István
47 4|        magyarázatot kért a jegyzõtõl, aki csak mosolygott az egész
48 4|            úgy, mint a méltóságos úr, aki sokat veszekedik a biztossal
49 4|           hitte védeni, s mint olyan, aki a forradalomban nem vett
50 4|       postáról levelet hozott fiától, aki már gyógyulófélben volt,
51 4|         Erzsikét, az õ kedves lányát, aki hajdan mindig oly vidoran
52 4|            harapdálta Radnóthy lábát, aki egész dühbe jött. Az ezredesné
53 5|             Kahlenberger kapitányhoz, aki ugyan még forma szerint
54 5|               Megtámadta az ezredest, aki már tíz év óta nyugszik
55 5|             temetõben, az ezredesnét, aki saját udvarházában mer ilyeneket
56 5|          ilyeneket beszélni, leányát, aki elég istentelen nénjének
57 5|         Találkozott oly táblabíró is, aki az ezredesnét nagyon gyanús
58 5|             másik éppen kémnek hitte, aki azért látogatja a nemességet,
59 5| haszonbérlőjével alkuba bocsátkozzék, aki eddig is kölcsönözgetett
60 5|           kezességre kibocsátott rab, aki nem lépheti át az ország
61 6|        hallgathatta.~Egy öreg õrnagy, aki a kipirult ezredesnét mulattatta,
62 6|              a kérdezõsködõ Erzsinek, aki aztán úgy tett, mintha haragudnék.
63 6|      egyenként bemutatta Radnóthynak, aki tisztelve a vendégi jogot,
64 6|             volt köztük Kahlenberger, aki tüstént elmés beszédbe kezdett,
65 6|             Radnóthy mûveletlenségén, aki még németül sem tud, s mégis
66 6|              beszélt Kahlenbergerrõl, aki a papának fegyverengedélyt
67 6|               baja nincs, mint nekem, aki ezekben a rossz szobákban
68 6|           újra megcsókolva leányát -, aki mindig kis feleségének hívott?
69 6|             emlékszel-e, tudod, arra, aki neked annyi képeskönyvet
70 6|              vitte volna, mint atyja, aki teljes életében szolgabíró
71 6|             szeme a kis sánta Mányin, aki még mindig ott állott, és
72 6|         ellökte magától a kis Mányit, aki ijedten szaladt lefelé,
73 6|             vette észre számtartóját, aki már egy negyedóra óta áll
74 6|          Gyöngéden költötte föl urát, aki mohón kapott a levélhez,
75 7|          mulatta magát. Gyermek volt, aki önmagával tehetetlen, öreg
76 7|            önmagával tehetetlen, öreg aki elfáradt már élni.~Nem akart
77 7|             engedte beszélni Istvánt, aki ezer apró történetet regélt
78 7|            van szüksége. A számtartó, aki most sohasem ellenkezett
79 7|          Radnóthy elgondolkozva, mint aki valami újat hall, s kissé
80 7|           mondá egy reggel Istvánnak, aki megütődve nézett reá, mert
81 7|              nem marad egyedül, lesz, aki ápolja. Erzsi kisasszony
82 7|              úr! Az öreg István kéri, aki sohasem csalta meg, aki
83 7|               aki sohasem csalta meg, aki mindig javát akarta.~A jó
84 7|               óév, és nem jött senki, aki újévet köszöntsön. Oly egyedül
85 7|   fõtisztelendõ református püspöknek, aki most oda szorult Enyedrõl.
86 8|          unalmával, s nem volt senki, aki megszakítsa az irtóztató
87 8|           beszélni akart, s nem volt, aki segítse és meghallgassa;
88 8|             vele bánni nem tudó árva, aki alig ért derekáig, s csak
89 8|            elhanyagolta. A számtartó, aki miután urát sír szélén látta,
90 8|             is érezte István hiányát, aki oly jóízûen szokta kínálgatni,
91 8|        ruhájára, s emlegette Istvánt, aki úgy tudott varrni, mint
92 8|            pöre eldûlt, s mint olyan, aki fegyvert rejtegetett, közcsendet
93 8|         találják, kivéve a feleségét, aki gyakran sír, s a legérzékenyebb