Rész
1 1| Udvara kénye-kedvére nyúlt el. A felsõ udvar a domb síksága
2 1| s a csikóskertbe veszett el; a harmadik meg-megbújva
3 1| nagy forradalom viharzott el, s Erdély iszonyú csaták-
4 1| sürögtek a cselédek, nem lepték el a vályút lejármolt ökrök;
5 1| búskomorságát, aki már talán el is feledte, amit mondott,
6 2| valamelyik csatában esett el, a harmadiknak már a sírköve
7 2| hanem be fogja írni - ó, ez el nem mulasztható kötelesség.~
8 2| fölkelés elõl egy éjjel futott el innét a közel városkába,
9 2| hozzá, halva találta volna; el sem temethették illendõen,
10 2| hírlapot, gyûlölettel fordult el mindentõl, ami az új korszak
11 2| idegen tisztviselõk lepik el Erdélyt, német lábra állítanak
12 2| megyében az õ helyét foglalta el. Ilyenkor nevetett, aztán
13 2| reszketõ hang nélkül mond el, világias prédikációit,
14 2| aki gazdasszony cím alatt el is foglalta a konyhaépületet,
15 2| megfeledkezett, új bosszúság törülte el a régit, most az adó miatt
16 2| tartani, sohasem vesztette el egészen, egyszer került
17 2| s csak nagy bajjal ért el malmához, gazdasága egyik
18 2| elálmosodott is nem könnyen aludt el, nem engedték kísérteties
19 3| látogatása alkalmakor vitte volt el magával, hogy lásson egy
20 3| barátjainak, kétszer küldött el hetenként a postára, mindhiába.
21 3| mondogatta: az Isten nem hagyja el, aki benne bízik, az Isten
22 3| jónak látszó nap csakugyan el is érkezett. Egy reggel
23 3| ember. Csókolja Erzsi. Papa el ne feledkezzék a pénzküldésrõl.~
24 3| Sógorasszonyom rontotta el szegényt bizonyosan. De
25 3| alkalmasint pénzéért vette el. Mennyire elütött boldogult
26 3| eredmény akkor is kétséges. El kellett tehát adni valamit,
27 3| adni valamit, mit adjon el, csak ez lehetett a kérdés.
28 3| kis sánta Mányi kergesse el a majorságot. Ezt még nem
29 3| Õsi birtokomból adjak el valamit - folytatta Radnóthy
30 3| örököltem. Annak a grófnak adjam el, aki mindig ellenségem volt,
31 3| A pipát is azért hagyom el, hogy ne szaglálódjanak
32 3| ezelõtt egy hónappal is el akartunk adni belõle egy
33 3| gondolt ki, s midõn mégis el kellett adnia, vigasztalhatatlan
34 3| pillanat óta fejébe vette, hogy el kell szegényednie, lassan-lassan
35 3| és kettõs hévvel rontotta el mindazt, amit a jó számtartó
36 3| Ejnye, teringette, ereszd el azt a puskát, hiszen nincs
37 3| udvarházból raboltatott el, s a gazdasszony segítségével
38 3| akik vasvillásan lepték el a tért, de a jegyzõ intésére
39 4| törvényeket semmi világi hatalom el nem törülheti. Nem követtem
40 4| törülheti. Nem követtem el bûnt, csak vagyonomat védtem,
41 4| egész vármegye, nem szököm el, van annyi vagyonom, hogy
42 4| kocsist ne fogták volna el, azt az áldott embert, és
43 4| terjesztik föl, de bárhogy dûljön el a dolog - tette hozzá kiderülve -,
44 4| rejtegetett, erõszakot követett el; megháborította a falu békéjét.
45 4| kis sánta Mányi dugta volt el a dúlás idejében, s minthogy
46 4| minden ellen, s nem ismerte el a hatóságok törvényességét,
47 4| mehet vele, bosszúsan vált el tõle. Radnóthy nélküle utazott
48 4| rendetlenül és töredékesen mondott el, rendszeresen és bõvebben
49 4| szakadt. Miért hanyagolja el ennyire magát? Ez nem illik
50 5| elsikította magát, s még aznap el akart utazni - de azért
51 5| Marosvásárhelyt temesse el magát, s ekkor hevében kikottyantotta,
52 5| ráugató Figarót.~Így telt el néhány nap. Az ezredesné
53 5| alkotmánnyal temette volna el az idõ. Rom, bú és szegénység
54 5| érkezik, fiát idegenek temetik el, a régi család kihal, s
55 5| Búval és haraggal telt el. Leányára gondolt és Kahlenberger
56 6| regényeit is elolvasgatja, ha el nem foglalják az asszonyok,
57 6| szívökben nem nyomhatták el titkos örömüket, hogy a
58 6| bódulat, fásultság fogta el. Elõször is levelet írt,
59 6| meghagyta fiának, hogy semmit el ne adjon õsi birtokából,
60 6| hogy csak szerzeményét adta el, az õsi örökség csonkítatlan
61 6| fia a tavasszal jegyzett el egy bárónõt; lejöttünkkor
62 6| kíváncsiságtól.~- Nagynénéd holnap el fog utazni Bécsbe vagy ahova
63 6| szereted atyádat, nem hagyod el vénségére, nem haragítod
64 6| Hát hogy búcsúzzék el a kisasszony, messze mennek,
65 6| ölelgetné, s egy mosoly lebbent el ajkán. Aztán elkomorult,
66 6| kardja után pipáját veszik el a magyarnak. - Kinézett
67 6| lelkész csodálkozva távozott el. Radnóthy hosszan nézett
68 6| és hallgatott. Így telt el majdnem egy negyedóra, s
69 6| tettetnem... nem bánom, vegyék el mindenemet. Nincs kire hagyjam.
70 7| annyi fájdalom választotta el, de amelyben folyvást benne
71 7| ezer apró történetet regélt el róla. Hallgatta, oly mohón,
72 7| elaludjék. Az apa nem aludt el, álmodozott, s reggelt panaszolt,
73 7| szeretném, ha cudarul temetnének el. Élni - arra nincs gondom.
74 7| csak az ásó-kapa választja el.~Radnóthy arca kiderült;
75 7| áldását kérte reá.~- Hát te is el akarsz hagyni már? - kiáltá
76 7| gondatlanságot követett el, jóvá akarta tenni, de alig
77 7| Búcsúzatlanul váljunk-e el? Jól mondotta szegény István.
78 7| galanddal van összekötve, dugd el jól, vidd be Vásárhelyre,
79 8| adta föl az ételt, s néha el is ejtette a forró tálat.
80 8| meghalok is, a piros kendõ el nem marad.~A következõ hét
81 8| darab papiroscsomót, dugd el jól, ne lássa senki, menj
82 8| helyeztek. Három pap jött el szolgálni; egyik a háznál
83 8| a sírboltnál búcsúztatja el a világtól. A marosvásárhelyi
84 8| vették körül a házat, akik el akarják fogni a méltóságos
85 8| biztoshoz, hogy tüstént fogassa el, s fenyítse meg e vakmerõ
86 8| keservesen vonított.~Így pusztult el a régi udvarház, nem örökölhette
87 8| törvények csak elvben törülték el az õsiséget, s a nemesi
88 8| törvénytelenséget követett el. A fiskus rátette kezét
|