Rész
1 1| ha a mérges gazdasszony ki nem kiált: - Nem hallgatsz
2 1| mindig jobbágycsaládból telt ki, s a fiú örökölte atyja
3 1| öregbítette tudományát, és gondolt ki valami újat. A mostaninak
4 1| mintegy megifjodva tekintett ki az éjbe, messze hirdetve
5 1| indult itt minden! - tört ki belõle keservesen a szó,
6 1| emelkedett. Négy sovány ökröt fog ki a járomból egy gyerkõc segítségével,
7 1| többit majd mind felébe adta ki, mert drága a napszám, a
8 1| telt keserûségének pohara, ki kellett ömölnie, és arra,
9 1| némi buta érzéketlenség ült ki. Az esti homályba merülõ
10 1| kocsmából vidor zene hallatszott ki; nem hallotta, arra sem
11 2| vagy másik ruháját, amelyet ki tudja, hol szaggatnak; többször
12 2| mind komorabban húzogatta ki a záros s most feltört fiókokat,
13 2| mennyi ijedséget állhatott ki; õ akkor nem volt otthon,
14 2| csak késõbb szállították ki a családiba, nem is tudja,
15 2| hazában, mily rendeleteket ad ki Bach miniszter, ki lett
16 2| rendeleteket ad ki Bach miniszter, ki lett Erdély kormányzója,
17 2| sehogy sem tud megszokni, ki nem állhatja bajuszos és
18 2| fenyegette hajdani gazdáját, ha ki nem elégíti. Radnóthy egy
19 2| fennhéjázó parancsolatokat adott ki, mint gazdasága virágzó
20 2| akit õ taníttatott volt ki a fõispán udvarában, mert
21 2| sürgetõ falusi bírót kergette ki szobájából, vagy pedig búskomoly
22 2| legmélyebb gyûlöletig fejlõdött ki benne, de egyszersmind megutált
23 3| Radnóthy mohón kapta ki kezébõl a leveleket, de
24 3| rövid tudósítás oda ment ki, hogy Géza már régóta beteg,
25 3| csak annyit olvashatott ki belõle, mint azelõtt. Jólesett
26 3| szénát, hogy úgy sajnálja? Ki az oka, hogy a hintó romlik?
27 3| utazott, ha pedig éppen ki akarna kocsikázni, ott a
28 3| elmulasztá, hogy felébe adja ki; új indítvánnyal állott
29 3| megbánta, más tervet gondolt ki, s midõn mégis el kellett
30 3| különben erõszakkal vettetem ki õket az utcára, amilyen
31 3| alispánja vagyok a vármegyének.~Ki az erdélyi viszonyokat nem
32 3| egy kaszát egyenesített ki. Maga Radnóthy kardot kötött,
33 3| kertész puskával állott ki a küszöbre, csúnyán fenyegetõzött,
34 3| szaporán, munkára! Vessétek ki a gazembert feleségestül,
35 3| fordulva -, az utcára vessétek ki, a világ csúfjára. Aki legelõször
36 3| Hát cselédjét ne verhetné ki saját földjérõl?~- Rég volt
37 3| némi maradványával vezette ki gyermekével együtt. A többiek
38 4| büszkeséggel szemlélte, hogy veszik ki István kezébõl õsi kardját,
39 4| úri méltósággal mutatta ki a csendõrtisztnek maga mellett
40 4| ezredesné segített rajta, ki az ügyvéd fölhívására levélben
41 4| melyik közgyûlésen hirdették ki azokat az újabb törvényeket -
42 4| ismerj meg már!~- Ugyan ki ismerhetné meg, édes Elek
43 4| fogadni, hálátlan - fakadt ki sírva az ezredesné, s félájultan
44 5| elmondotta, hogy így pusztul ki lassanként minden erdélyi
45 5| Egyszóval nagyon rosszul ütött ki a mulatság. Az ezredesné
46 5| rendesen haszonbérbe adott ki. Ide utazott hát, hogy örmény
47 5| főispánt, senki elől nem térni ki, s ráhajtott a főhivatalnok
48 5| udvarházát, ahonnan zene hangzott ki, összerázkódott, mintha
49 6| elméssége sohasem fogyott ki, Weber Demokritosz-át majdnem
50 6| fölkiáltással fejezte ki csodálkozását. A kerületi
51 6| megfelelõ összeget fizetni ki neki vagy maradékainak,
52 6| elnémult, és sántítva kullogott ki a szobából. Az ezredesné
53 6| se Erzsi nem állhatják ki tovább kegyetlenségeit,
54 6| nem. Öntudatlanul vette ki zsebébõl az ezredesné levelét,
55 6| Pofon üti a szegény árvát, ki kötelességére emlékezteti.
56 6| ígérni, készpénzzel fizet ki mindent, erre adok pénzt -
57 6| tárcájából egy ezeres bankót vett ki - itt van, aztán számoljon
58 7| itt-ott nagy foltokban ütötte ki magát a falakon; a köd megszerette
59 7| megható gyöngédség fejlett ki köztök. Nem titkolt elõtte
60 7| hogy alamizsnát osszon ki a szegények között, s imádkozzék
61 7| azzal adósságaimat fizettem ki, aztán a számtartónak adtam
62 7| a többit még nem fizette ki az örmény, majd tavasszal
63 7| hogy állnak pöreim. Jöjjön ki újra hozzám. A múltkor keveset
64 7| gyönyörködött. Így törölte ki emlékébõl egyik tárgy a
65 7| be korán reggel, keresd ki atillámat, kardomat s a
66 7| volt vége-hossza. Tudod, ki állott föl, hogy engem megcáfoljon?
67 7| hogy keljen föl, üljön ki, mert felelni szólítja a
68 7| szilveszter éjszakája van. Ki látta ily jókor lefekünni.
69 7| egymásnak. Ha te lefekszel, ki fog nekem új esztendõt kívánni?~
70 7| minden este elbúcsúzik, mert ki tudja, nem hal-e meg holnap
71 7| ne? Öregemberek vagyunk, ki tudja, melyikünk hal meg
72 7| Mányi sírása hallatszottak ki.~- Úgy... úgy kis Mányikám -
73 7| ruhát, de mindig takarítsd ki a régit, s varrd meg, ahol
74 7| nyitsd föl a fiókot, vedd ki belõle a legnagyobb darab
75 7| ne kozmásodjék a tej; ezt ki nem állhatja. Légy mindig
76 8| volt István; együtt mentek ki a temetõbe is, az semmi,
77 8| Istvánban utolsó támasza dûlt ki, és semmi sem maradt, ami
78 8| gyöngytyúkokat ellopták. István ki is fürkészte, ki volt a
79 8| István ki is fürkészte, ki volt a tolvaj, s több ehhez
80 8| A kis Mányi megijedt, s ki akart futni a szobából,
81 8| kulcsot.~- Nesze, nyisd ki íróasztalom fiókját, vedd
82 8| íróasztalom fiókját, vedd ki belõle a legnagyobb darab
83 8| öltöztetve nyújtóztatták ki diófa koporsójában, amelyet
84 8| nem örökölhette senki. Ki fogja örökölni a jószágot?
85 8| 1851‑ben még nem adattak ki az új örökösödési rendet
|