Rész

 1 1|         rendbe szedhette a jószágot. Azt nem is képzelheti ember
 2 1|     jövedelem.~- Hát tiszttartó uram azt hiszi, hogy én pénzt hozok,
 3 1|         vélve a dolgot.~- Mit röhög? Azt hiszi, hogy engem meglophat,
 4 2|               csak betegen feküdött, azt is csak másfél évig, kétségbeesve
 5 2|       vendégszobában foglalt helyet; azt az otromba ruhaszekrényt
 6 2|         kezével írva be nevét, amint azt most is láthatni némely
 7 2|             hírlapi cikkek, s kivált azt a sok új szót, ami éppen
 8 2|           végén ülõ jurátusát, aztán azt sem látta, de mintha hirtelen
 9 2|          aztán nagyot sóhajt, mintha azt mondaná: „Jaj!” - s valami
10 3|         valami Eggerbergerrel. - Még azt sem írja, hogy csókolja
11 3|              engedelmes leánya, csak azt veti oda: „Csókolja Erzsi.”
12 3|          Hiába... Úgy kell nekem!... Azt kívántam, hogy lásson világot,
13 3|             csattant föl Radnóthy. - Azt akarja, hogy bivalokat fogassak
14 3|           Radnóthy még hevesebben -, azt a szép darab földet? Soha.
15 3|              cserélni‑berélni lehet. Azt karddal szerezték, az szent
16 3|         bírta megmíveltetni, sõt még azt is elmulasztá, hogy felébe
17 3|           Teremtette, nem tanácsolná azt is, hogy álljak be Bezirkernek,
18 3|              eladását hozta szóba.~- Azt a szép erdõt! - kiáltá újra
19 3|               vigasztalhatatlan lõn. Azt hitte, hogy az egész megye
20 3|              E gond egészen elnyomta azt az örömet, amelyet gyermekei
21 3|      mondogatta számtartójának - még azt fogják gondolni, hogy nincs
22 3|           még pört sem mert kezdeni, azt mondja, várjunk, amíg enyhül
23 3|            legyen mondva - a kertész azt kérdezte tõle: megbolondult-e
24 3|             emberhalál lesz, tedd le azt a puskát! - sikoltá a kertész
25 3|         Ejnye, teringette, ereszd el azt a puskát, hiszen nincs megtöltve,
26 3|       gazdasszonyt, a kis Mányi mind azt visította: - Jaj, csak a
27 3|          neki, de szeretném én látni azt a prókátort, aki kúriámat
28 4|          kocsist ne fogták volna el, azt az áldott embert, és sírva
29 4|              csodájában - legalább õ azt mondotta -, hogy ez a kis
30 4|               pirongatta szegényt -, azt hiszed, hogy a méltóságos
31 4|            jobban kivallatták. Egyik azt mondta, hogy a kertész derekasan
32 4|              fejöket, a jegyzõ pedig azt mondta, hogy mindent de
33 4| tulajdonította e kedvezõ fordulatot. Azt hitte, hogy mind a polgári,
34 4|             gazdasági ügyekre nézve, azt felelte neki:~- Üsse a mennykõ
35 4|           hirtelen átfutotta, s csak azt mondá: - Ó, ezek a gyermekek
36 4|          írni nyelvökön, mégis éppen azt kívánják. Jól tudják, hogy
37 4|              és franciát, amelyekben azt õsei villogtatták.~Sokszor
38 4|           egy szép nyári délután még azt sem vette észre, hogy udvarháza
39 4|         könnybe olvadt, ellágyult, s azt sem tudva, mit tesz, ölébe
40 4|         Willen, miért nem vágatja le azt a nagy szakállt? Legalább
41 4|   sógorasszony nagy, bolond vuklija, azt sem ártana levágni ‑ csattant
42 4|             Ezért küldöttem én neked azt a sok pénzt? Ezért jöttél
43 5|             hang fölingerelte, aztán azt hitte, hogy róla beszélnek,
44 5|   táblabírákat; hogy ez lesz belõle, azt neki elõre megjövendölte
45 5|         alkalmasint ezekbõl tanulják azt a sok istentelenséget; õ
46 5|          asztalra csapott, hogy neki azt az embert többé senki se
47 5|        társaság, amidõn az ezredesné azt beszélte, hogy Bach miniszter
48 5|             nem szeret Kahlenberger. Azt ígérte, hogy meglátogat,
49 5|              írt a néninek, akkor is azt írta, hogy szabadságot kér,
50 5|           Hogy dobogott szívem, mind azt dobogta:~Doch hab’, ich
51 6|       lakodalomra, mire az ezredesné azt mondá: - Es versteht sich.
52 6|             kerületi hivatalnok mind azt emlegette, hogy bizony csak
53 6|            kezdettem. „Miért futsz?” azt kérdezte. „Hát föl akarom
54 6|          költeni a méltóságos urat”, azt feleltem. „Miért akarod
55 6|           messze mennek, úgy illik”, azt feleltem, és futottam. A
56 6|             egy sort írt volna! Nem. Azt is nagynénjére bízza. Bárcsak
57 6|              egész délután mind csak azt kérdezte: hazajött-e István
58 6|           István a postáról, s midõn azt mondották, hogy még nem
59 6|              hogy még nem jött haza, azt felelte: - De hazajõ, jó
60 7|      elérzékenyült, egész délig írta azt a néhány sort, s napokig
61 7|           hogy rosszul érzi magát.~- Azt sem juttattad eszembe -
62 7|             egészséges vagyok. Hanem azt csak neki mondja meg, más
63 7|           éljeneztek, hogy énekelték azt a nótát - hogy is van csak?...~
64 7|         akkor csináltatta volt nekem azt a szép új dolmányt, amelyet
65 7|           megütődve nézett reá, mert azt hitte, hogy ura megzavarodott
66 7|             vennéd-e föl még egyszer azt a szép dolmányt? Bizony
67 7|       magának a sértegetést. Én erre azt feleltem: „Igaza van, nagyságos
68 7|        egymásra, aztán kibékültek, s azt határozták, hogy már késő
69 7|          szívemet. Pedig István csak azt akarta mondani, hogy a jó
70 7|         lenni, mindjárt fogass be, s azt az öreg orvost hívasd, mást
71 8|        Orvost hívok, méltsás uram!~- Azt a vén orvost hívasd; nincs